Elnémult a szó,
Jégbe fagyott mítoszokon
Őrködik a hó.
Eltakarja előlünk
Régmúltidő-lepel,
Hogy négy kilométeres hó
Alatt mi hever.
Tudományunk hajtogatja
Egyre makacsul,
Hogy arrafelé mindig is
A jég volt az úr.
Hogy sosem lehetett ott más,
Csak fehér pokol,
Miért érezzük, hogy mégsem
Stimmel valahol?
Látjuk a jég könyörtelen,
Buta falait,
Miért hisszük azt, hogy mégis
Titkol valamit?
Mi az, amit most idő, jég,
S zord hideg temet?
Ma nagy jégtömb. Valamikor
Rengeteg sziget.
Modern világkép palánkján
Hol lehet a rés?
Mit takar el a látszólag
Örök feledés?
Sok évezred emléke vén
Jégtömbbe simult,
Isten tudja, hogy sohasem
Hazudik a múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése