Isten végez;
A képzelgés fegyverré lesz.
Felázott múlt,
Sáros jövő,
Elemében a túlerő.
Örvend, a vesztünkre fogad,
Posztokat újraosztogat,
Jövőt formál lánctalp-nyomban,
De - mindig akad
"Azonban".
A Földet agymosás veri,
De ha eszét visszanyeri,
Rádöbben, hogy ömlik a vér,
És az Útjára visszatér.
Felázott múlt,
Sáros jövő;
Szegény ostoba túlerő
Sose tudja, mit visz véghez;
Ember tervez,
Isten végez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése