Minden jelen remonda mén.
Kirúg a sörényét rázva.
De szelidül -
Múlttá válva.
Minden makrancos pillanat
Tüstént a múlt-rétre szalad,
Nem tűr köteléket, kezet,
Lesz belőle
Emlékezet.
Csak a jövő csillan üdén;
Vízöntő nyárutó egén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése