Mítoszban nyargalnak tovább.
Földön járó nehéz idő
Ilyenné lesz - ha szárnya nő.
Égen-földön veszedelem;
Tömérdek apró győzelem,
S néhány hatalmas vereség.
Két-három elszánt nemzedék
Nyargalt szabadság nyomába,
Nehéz élet volt az ára.
Néhai kuruc katonák
Sohasem adhatták alább.
Diadalt nem arathattak,
De veszteni sem akartak,
Elszéledtek, megfutottak,
Aztán újra feltámadtak.
Őket legyőzni nem tudta
A császári ármádia,
Hiába volt győztes csata,
Jött sok új fájdalmas portya,
Úgy tűnt, soha nem lesz vége;
Mit tehettek?
Úri béke...
Néhai kuruc katonák
Lelkekben nyargaltak tovább,
Tábortüzek köré gyűltek,
Emlékekben megszépültek,
Vívtak, tárogatót fújtak,
A jövő bőrébe bújtak,
S aki jövő után kutat,
Annak mutattak új utat.
Néhai kuruc katonák
Tévében nyargaltak tovább.
Öltöztek pirosba, kékbe,
Ellenségük holt fehérbe,
És a legvidámabb barakk
Láthatott fess kurucokat.
S így lengte be új
Öröm,
Hit,
Gyermekkorunk mítoszait.
Feledtük a kudarcokat,
El a labanc huszárokat,
Könnyet, vért és vereséget;
Sohasem a rossz a lényeg.
Nyargaljatok bennünk tovább,
Néhai kuruc katonák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése