Csillaghulló éjszakákon
Rossz sejtelem kósza álmon.
Csupán a felszín negédes,
Nem sejti, hogy minden véges.
Régen elpusztult csillagok
Távoli fénye imbolyog,
Míg el nem rejtik a ködök;
Néma marad, ami örök.
Inog a levél az ágon
Csillaghulló éjszakákon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése