Atlantisz májuskirálya
Felment a város tornyába.
A magasból széjjelnézett,
Látott sok rosszat, sok szépet.
Látott vásárt, meg fecskerajt,
Semmi sem jelezte a bajt.
A jelen pillanat csupán,
Hallgat a Szent, bőg a profán.
Atlantisz májuskirálya
Letekintett a múltjára,
Aztán fel, a jövőjére...
Látta, hogy mikor lesz vége.
Lent ittak meg ünnepeltek,
Pereltek és üzleteltek.
Még nem hallatszott a moraj,
Pedig már közelgett a baj.
Atlantisz májuskirálya
Végül a jövőt is látta.
Megértette, hogy a végzet
Mostanra jövővé érett,
Lelki gátak elpattantak,
Kötelékek megszakadtak,
Relatívvá lett a bőség,
Tovatűnt a felelősség,
S az iszap-massza emberek
Már semmiről nem tehetnek,
Se a rosszról, se a jóról...
A fátum sohasem spórol...
Egyelőre győz a végzet...
Majd egy következő
Élet...
Atlantisz májuskirálya
Csöndesen ment a dolgára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése