Válaszúton a Költészet

Zűrzavaros nagyvilágban

Növekszik a tét,

Válaszúton a Költészet,

S az emberiség.

Ha megújul gyökeresen,

Élni fog,

Ha nem:

Marad a pénz holt szolgája,

S jelentéktelen.

Aki gyáva, továbbra is

Komornyik marad,

Habzsol tovább mindenféle

Gügye díjakat.

A kánon szolgálatára

Halandzsa való,

Az se baj, ha több lesz a díj,

Mint az olvasó.

Válaszúton a Költészet,

Reszketnek a fák;

Tátongó szakadék szélén

Táncol a világ.

Meghajlanak a jegenyék,

Isten szomorú;

Felhők között vihog már a

Világháború.

Úgy tűnik, az ember még a

Múltból sem tanul,

Megtörténhet, hogy az ég most

Végleg elborul.

A nagy globális vezérkar:

Rossz avas cobák;

Atommal játszadoznának

Gonosz ostobák.

Zűrzavaros nagyvilágban

Növekszik a tét,

A puszta létéért küzd már

Minden, ami szép.

Szürke égből savas, mérges

Eső csepereg,

Más érez hivatal, kánon, 

Mást az emberek.

Minden média-hazugság

Torz, sivatagos,

Olyan költészet kell, ami

Nem hivatalos.

Olyan költészet kell, ami 

Életre felel,

Ami tömérdek Lélekben

Visszhangjára lel.

A világ szívdobbanása,

Élet-villanás;

A költészet mindig játék,

Nem játszadozás.

Zűrzavaros nagyvilágban

Növekszik a tét,

Válaszúton a Költészet,

S az emberiség.

Ha megújul gyökeresen,

Élni fog,

Ha nem:

Marad a pénz holt szolgája,

S jelentéktelen.