Krónikáink Rif-hegyei

Krónikáink Rif-hegyei

Merre magasodnak?

Hágóikat oltalmazzák

Még ma is

A Holtak...

Őstörténet-lószerszámnak

Felszökött az ára,

Hiába csereberéltük

Finnugor zablára.

Ami gesztákban maradt ránk -

Aprócska Múlt-pászta - 

A Schlözer-féle "tudomány"

Csontig lenullázta.

Krónikáink Rif-hegyei

Homályba süllyedve,

Múltunk nagy, korhadt ajtaja

El lett vetemedve.

Idegen gyümölcs lettünk az

Indogermán ágon,

Őshazánkat a sarkkörre

Helyezte a kánon.

Múltunkat kánon-szabályok

Hangosan tagadták,

Ami maradt, szomszédaink

Magukra íratták.

Így köszöntött ránk a sötét

Huszadik évszázad,

Területrablás, utána

Sokféle gyalázat.

Krónikáink Rif-hegyei

Hol néznek az égre?

Vissza kéne már szereznünk

Az arcunkat végre.

Krónikáink Rif-hegyei

Időtlen magányban,

Ma már szét lehetne nézni

Végre Szkítiában.

Eljön végre a mesterkélt

Őstörténet veszte?

Az "őshazát" idehaza

Senki se kereste...

Nyelvünket vándoroltatják,

Mivelhogy nem árja,

Pedig nem jött az sehonnan,

Itt volt a Hazája.

Előbb Baján, aztán Árpád

Jöttek hont foglalni?

Krónikáink szerint inkább

Hont visszafoglalni...

Krónikáink Rif-hegyei

Múltunk ködös éke...

Legyen szép

Magyar Jövendő,

Biztonság és

Béke.