Atlantiszi őszi napon
Sajgott a jövendő nagyon.
Sors-rontási tervek végett
Szemlét tartott az enyészet.
Rossz csőcselék-szavak mérge
A város fölé emelte,
S keresve a gyönge pontot,
Atlantiszra átkot mondott.
Atlantiszi őszi napon
Szél táncolt korai fagyon,
Eső csorgott hideg kőre,
Köd ült minden kikötőre,
Hullott a sárga falevél;
Reszketett az égi fedél...
Atlantiszi őszi napon
Jég ült minden gondolaton.
Komor jóslatok termettek,
Többen sírtak, mint nevettek,
Hiába volt minden bőség,
Nem volt hozzá felelősség...
Atlantiszi őszi napon
Árnyék tekergett a falon.
Elrendelés ütött pártot,
Ültetett káoszvirágot,
Kóválygott a város felett,
Indulatokat keresett...
Atlantiszi őszi napon
Isten ült egy korhadt padon.
Látta: üvölt a balgatag,
Hallgat a Szabad Akarat.
Nyerített a viszály lova;
Isten csöndben elment tova...
Atlantiszi őszi napon
Állt a Remény - hallgatagon...
Az ostobák acsarkodtak,
Vádoltak és rágalmaztak,
Közben a sunyi enyészet
Amit akart, mind elvégzett...
Sajgott a jövendő nagyon;
Atlantiszi őszi napon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése