Nyár és Tél szomorú szemű lánya a hervatag Őszünk;
Startol a víg Nyárból, s eljut a téli fagyig.
Még hiteget bennünket tétova napsugarakkal;
Ámde az út végén hó hull, tél vicsorog.
Lassan elfonnyadnak a lombok a téli hidegre;
Ünnepi nyár múltán színpompás temetés...
Jórészt szent emlékeken élnek a vének a télen;
Fűteni kell a szobát, mert didereg a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése