Régi tengerjáró népek

Régi tengerjáró népek

Távoli időkben éltek.

Más Föld,

Más világ,

Más ember -

Másutt húzódott a tenger...

Másutt volt a jég határa,

Más Hold nézett a világra...

Régi tengerjáró népek...

Talán akkor is volt érdek...

Akkor is háborúk dúltak,

Tengerészek vízbe fúltak,

Talán akkor is volt válság,

Volt öröm, és volt hitványság,

Mert az Ember sokkal régibb,

Mint a tudósaink vélik.

Régi tengerjáró népek;

Mítoszainkban még élnek,

Bejárták a tengereket,

A Földet,

Talán az Eget...

Emlékeket tudtak hagyni,

De nem mertek - megmaradni...

Még csupa talány az Élet;

Régi tengerjáró népek...

Sose leszek globalista

Sose leszek globalista;

Maradok idealista.

Haláltangóját hadd járja

A pénzhatalom lakája,

Ígérgessen hetet-havat,

Pénzesen is lakáj marad.

Sose leszek globalista,

Legyek akármilyenista,

Amit globális "tudomány"

Nagy fáradsággal kitalál.

Sziklából vizet nem fakaszt,

Csak ostoba címkét ragaszt.

Sose leszek globalista.

Legyek inkább realista.

A globalizmus csak dadog,

Céljai haszontalanok.

Népeket, mint rántást kever,

Ezer vérfürdőt érhet el,

Füllent éjjel, lódít nappal,

Rosszabb minden pillanattal.

Sose leszek globalista,

Inkább 

Magyar

Humanista.

Értéket csak Érték emel;

Ami Érték - védeni kell.

Nemzeti szuverenitás

Nélkül nem lehet "haladás".

Ha minden földi Nemzetek

Egyenlőként fognak kezet,

A Hazáját mind szereti,

Másokét el nem özönli,

S a pénz nem lesz világ feje,

Csak árucsere eszköze,

Lesz másféle globalitás,

Lesz majd igazi haladás.

Nem is leszek globalista

Addig, csak

Idealista.

Október útjait járva

Október útjait járva

Visszeres az Idő lába.

Puha barna avar temet

Sárguló vén emlékeket.

Minden pillanat idegen;

Mindenütt csupa sejtelem...

Október útjait járva

Minden Mítosz sarkig tárva.

Októberi emlékezet

Mindig régmúltakhoz vezet.

Szomorkás vén alkonyatok

Ködében Titok kavarog.

Rejtély éled ősi ködben,

Pélioni dárda zörren,

Artemisz les fürge vadra,

Marduk támad Tiamatra,

Csodaszarvas-borjú szalad

Szellemkoronás fák alatt.

Október útjait zárva

Minden tapasztalat árva.

A süppedő léptek alatt

Nosztalgia könnye fakad,

Kínja zizzen fájdalomnak,

Múltak sebei sajognak.

Árad a Kísértés árja

Október útjait járva.

Októberi Lét-ünnepen

Októberi Lét-ünnepen

Ezer pajkos Jövő terem.

Hamis, sosem volt múltakat

Az igazi Jövő tagad,

Fantom-jövők rossz seregét

Csöndes Jelen foszlatja szét.

Októberi Lét-ünnepen

Világot ölel a Jelen.

Aki Lelkére jól ügyel,

Célját sose téveszti el.

Ha élünk, s élni akarunk,

Nincs eladó Pillanatunk.

Az Élet magának üzen

Októberi Lét-ünnepen.

Tudományos blabla helyett

"Tudományos" blabla helyett

Nézzük a való

Életet.

Hogyan élünk?

Mit remélünk?

Mitől lehet 

Békességünk?

Sohasem konferenciák

Által kap Jövőt a világ.

Dogmák földjén csak köd lakik;

S a hétköznap - nem hazudik.

"Tudományos" blabla helyett

Az Élet ad

Feleletet.

Minden "objektív tudomány"

Csupán hatalom-tartomány,

Tanait úgy alakítja,

Ahogy gazdája akarja.

Papírok, fájlok vidékén

Nincs se ok, se következmény,

Szobatudós premisszákon

Gyakran tenyészik a mákony.

Csak a Valóság rejt

Morált;

Isten - sohasem doktorált.

Lássuk a való

Életet

"Tudományos" blabla helyett.

Múlik az Ősz, jön a Tél

Múlik az Ősz,

Jön a Tél,

Idő Apó mendegél,

Minden este máshová jut,

Mégis mindig

Hazaér.

Hull a sárga falevél,

Megöregszik, aki fél,

Boldog Ember

Nem jövőben,

Nem múltban;

Jelenben él.

Múlik az Ősz,

Jön a Tél,

Idő Apó mendegél,

Előbb-utóbb

Hófehérre

Festi a hajnalt

A dér.

Októberi napsütésben

Októberi napsütésben

Isten sétál a kertjében.

Átalakuló Remények

Örökkön örökké élnek.

Ősz ideje csöndben pereg,

Hullanak a falevelek.

Amíg van Szabad Akarat

Az ember Ember maradhat.

Isten sétál a kertjében

Októberi napsütésben.

A túlerő nem Istené

A túlerő nem Istené;

Sosem visz üdvösség felé.

Puszta profán erőfölény;

Csalánbokor pokol tövén...

Akármilyen terebélyes,

Időbeli léte véges.

Foltozgathat lyukas zsákot,

Üvölthet áligazságot,

Időlegesen teremthet

Hamis jogot, hamis rendet,

Nevezhet pénzt szabadságnak,

Erőszakot igazságnak,

Kakofóniát zenének;

Hosszú időt úgysem ér meg.

A túlerő nem Istené;

Nincs más útja, csak - lefelé.

A csak globális - parttalan,

Minden célja haszontalan.

Önmaga csúcsára érve

Dölyfösen bámul - a végre.

A média-túlhatalom

Mellé mindig - aggodalom.

Nincs hová menekülnie,

Kisemberek közt nincs helye.

Örökké támadóra les,

Retteg, aki félelmetes.

A túlerő nem Istené,

Sosem visz üdvösség felé.

Gyönyörű őszi napon

Gyönyörű őszi napon

Ragyog a kis udvarom.

A körtefám még terem,

Az utolsókat eszem.

Elsárgult falevelek

Közt a Jövő szendereg.

Gyönyörű őszi napon

A szél szavát hallgatom.

Anikómon a szemem,

Kezében van a kezem.

A Szerelem - hatalom;

Gyönyörű őszi napon.

Harangzúgás Atlantiszban

Harangzúgás Atlantiszban;

A vén Idő szíve dobban.

Peregnek rég néma dobok,

Múltak tengere háborog.

Törött szárnyú emlékezet

Csapong holt emlékek felett...

Harangzúgás Atlantiszban,

Örök őszi alkonyatban.

Hullanak a falevelek,

Tűnő évek zaja pereg.

Állandó elmúlás-ködben

Egyetlen Remény sem zörren.

Harangzúgás Atlantiszban;

Múlt és Jövő - Örök Honban.

Múlt és Jövő szeplőtelen,

S mindig maszatos a Jelen.

Sztratosz ormán világkormány;

Földet szippantó pénz-ormány.

Harangzúgás Atlantiszban;

Nem látjuk magunkat holtan.

Magányos, öreg csillagok;

Kezdet és Vég - örök titok.

Isten mindenütt bennünk van;

Harangzúgás Atlantiszban.

Sárga őszi lombkoronák

Sárga őszi lombkoronák;

Folyton változik a világ.

Nagyapáink "modernsége"

Már füstöt sem ír az Égre.

Elfonnyadnak a jelszavak;

Csupán az Idő az

Alap.

Sárgult felszín hull a földre;

Marad a Fontos - 

Örökre.

Talányos marad a világ;

Sárga őszi lombkoronák.

Jelen Anya és Múlt Apa

Jelen Anya és 

Múlt Apa;

A Jövő -

Kettőjük sarja.

Múlt voltam,

Jelenem - vagyok;

Jövő -

Amivé válhatok.

Amíg él ez a kapcsolat,

Atlantisz víz felett marad.

Itt nem számít a túlerő;

Kamu múltból - kamu jövő.

Hosszabb távon nincsen érdek;

A jóslatok mit sem érnek.

Globális anomáliák

Nem öröklődhetnek tovább.

Globál világ-monarchia?

Béke haló poraira...

Hatókörén túl sodródva

Sok milliárd is csak - nulla.

Élő Jövőre - új ruha;

Múlt Apa és Jelen Anya.

Büdösbogár-migráció

Büdösbogár-migráció;

Sajnos - már nem szenzáció...

A penetráns poloskahad

Özönlik - kegyelmet nem ad.

Beröppen a nappaliba,

Mint rossz ideológia.

Posztmodern bűz-processzió;

Büdösbogár-migráció.

Ősszel az Olümposz hegyén

Ősszel az Olümposz hegyén

Nem lel istenre az egyén.

A turistákat nem várja

Mondák kristálypalotája,

Őket Zeusz nem üdvözli,

És Árész sem ijesztgeti.

Artemisz már nem vadászik,

Apollón sem fuvolázik.

Ősszel az Olümposz hegyén

Ködfátyol ül a Múlt telén.

Ősszel a sziklaüregek

Hiátusról merengenek,

Köd fölött kering a kánya;

Fáj az istenek hiánya.

Időbe fagyott meséket

Dúdolgat a hegy a szélnek.

Ősszel az Olümposz hegyén

Minden sziklaszirt koravén.

Néz az Olümposz komoran,

Fölötte repülő suhan.

Amerre csak a szem ellát,

Profanizálódó világ.

Ama régi tizenkettő;

Más világ,

Más ég,

Más mező...

Ősszel az Olümposz hegyén

Múltakat nyel a televény.

Avarba fulladt korszakok

Sápadt lidércfénye ragyog

Sárgult őszi leveleken;

Csendben szunyókál a Jelen.

Mítosszá válik a Remény

Ősszel az Olümposz hegyén.

Titok-arcú lények vagyunk

Titok-arcú lények vagyunk;

Nem tudjuk, honnan származunk.

Hogyha Lelkünk Titokra lel,

Doktrínákkal takarjuk el.

Félünk attól, ami Áldott,

S - díjazzuk a butaságot.

Tévtanokat terjesztgetünk,

Múltat hányunk,

Jövőt eszünk.

Titok-arcú lények vagyunk;

Nem mindig jókor hallgatunk.

Amit kimondani tilos,

Az sohasem hivatalos,

S - ha látszik is ősi lábnyom,

Jól eltakarja a kánon...

Kötelező amnézia

Száll a Régmúlt poraira.

Titok-arcú lények vagyunk;

Profán módra kárhozgatunk.

Csip-csup dolgokra figyelünk,

Nagyokra ügyet sem vetünk.

Az Idő játszva eltemet

Ostoba, profán elveket;

S az ember - ha nincs Akarat -

Maga ellen visel hadat,

S "a fejlődés igézete"

A bukás előérzete

A nagy profán sivatagban...

Atlantisz lángja ellobban...

Sodródunk...

Ritkán haladunk...

Titok-arcú lények vagyunk.

Mitől lesz jobb a világ?

Mitől lesz jobb a világ?

Attól, hogyha minden ember

Rózsaszínbe

Öltözködve

Harsogja a doktrínát,

Közben pedig 

Örökösen

Felvonulva

Riszálja a tomporát?

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

Mitől lesz jobb a világ?

Hogyha egy nemzet sem marad,

S lesz helyettük

Globalizált

Keverék?

Az igazi

Identitást

Nélkülöző

Globálisan

Romanizált

Csőcselék?

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

Mitől lesz jobb a világ?

Fejeket szelő dzsihádtól,

Pénz arctalan uralmától,

Multicégek profitjától,

És ha 

Mindenki 

Angolul

Karattyol?

Ha

"A világ mindenkié",

De Otthona,

Vagy Hazája

Nem lesz

Senkinek

Sehol?

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

Mitől lesz jobb a világ?

Attól, hogyha minden sarkon

Egy méretes

Abortuszgyár

Üzemel,

S lemészárolt kis magzatok

Tüdejével

Multicégek

Egész raja

Üzletel?

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

Mitől lesz jobb a világ?

Attól, ha 

A Jelen sírját

Jövő vére öntözi,

S normálist

Az abnormális

A Földgolyó

Minden pontján

Torz pofával

Acsarkodva

Üldözi?

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

Mitől lesz jobb a világ?

Semmiképpen sem ezektől,

Csak Istentől,

Meg 

Embertől...

Népektől

És Nemzetektől,

Férjektől,

Feleségektől,

Szülőktől és

Gyermekektől...

Tisztességtől

Érzelmektől

Lehet jobbá

A világ.

Sok nyelven és

Sok Lélekkel

Tart

Isten felé

Az Ember.

Hogyha a pénz  nem képzeli

Világ urának magát,

Hogyha minden 

Földi 

Nemzet

Békességgel

Ápolhatja

Nyelvét,

Létét,

Önmagát....

Hogyha

Meghitt

Otthonában

Perspektívát

Találhat 

Minden

Család,

Ha mindenki

Szeretheti

Kicsi Lányát,

Kisfiát,

Akkor lesz jobb a világ!

Ha létezünk, merjünk ÉLNI

Ha létezünk, merjünk ÉLNI;

Merjünk hinni és remélni.

Hová megyünk?

Isten elé,

Vagy világ-barbárság felé?

Csendes, meghitt harmónia,

Vagy lármás kakokfónia...

Mindig lenne mitől félni,

Ha létezünk, merjünk ÉLNI.

Októberi lomha ködök

Októberi lomha ködök;

Csupán a Teremtés örök.

A Hold arany fény-mantrája

Hitet lop az éjszakába.

A Lélek zenéje nélkül

A világ anyaggá évül.

Bennünk lakik, ami örök;

Októberi lomha ködök.

A végzet örök túlerő

A végzet örök túlerő;

Isten homlokán mély redő.

Profán kényszerzubbony-kabát,

Ránk kényszerítené magát.

Anti-teremtő hatalom;

Lelkeket csőcselékké nyom.

A végzet puszta túlerő;

Hangos jelen -

Néma jövő.

Mindig gyilkos, sötét szélben,

Mindig Isten ellenében.

Hatalom-éden, pénz-pokol

Fenyeget mindig valahol.

A végzet profán túlerő;

Örök lelki esküszegő.

Nincs célja, sem üdvössége,

Csupán kezdete és vége.

Idő-tépte arca csorba,

Mindig visszatér a porba.

Ócska malmon réz tekerő;

A végzet - pusztán túlerő.

Örömteli, fáradt őszi este

Örömteli, fáradt őszi este;

Törődött a vén Október teste.

Tevékeny volt hajnaltól idáig,

Fától erdőig,

Erdőtől fáig.

Alkonyat hull már az őszi tájra,

Eltesszük magunkat éjszakára.

Törődött a vén Október teste;

Örömteli, fáradt őszi este.

Égből hulló híg Kegyelem

Égből hulló híg Kegyelem;

Ázik a vén Történelem.

Szivárog az Ősz fejéke,

Ködössé fakul a Béke.

Történetmondó írnokok

Ablaktörlője csikorog.

Ahogyan az Idő halad,

Jobbról-balról foltos marad.

Itt is, ott is sáros paca,

Benne ül a politika.

A Jelen rossz ablakára

Gyűlik amnézia-pára.

Feledés-cseppek zörögnek,

A holtterek növekednek.

Erkölcs kéne meg 

Fegyelem;

Égből hulló híg Kegyelem...

Nagy "progresszív" globál kretén

Nagy "progresszív" globál kretén

Művilág műanyag egén.

Lelket porlaszt,

Hitet rohaszt,

Embert globálissá bomlaszt.

Bombát robbant,

Aknákat ás,

Hogy ne legyen

Identitás,

Jöjjön el a tökéletes

Meghittséget nélkülöző

Minden sivársággal teljes

Promiszkuitás...

Idegen az idegennel...

Kapcsolatot nélkülöző

Kapcsolatok tömege,

Hadd csússzon az emberiség

Minden állat szintje alá

Ízibe...

Világpénz impériuma

Igaz útra nem visz soha...

Nagy "progresszív" globál kretén;

Bálvány a pénz-isten ölén...

Harsog a globál média,

Duplagondol,

Újbeszél;

A haladás eszméjével,

Emberséggel,

Tisztességgel

Visszaél.

Ajnározott eltévelyedések

Birodalmat ígérnek

A pénznek;

Úgy gondolja,

Trónra ül majd 

A nagyvilág

Globálisra betonozott tetején;

De ne legyen 

Semmiféle közösség,

Csak szabványosított

Egyén.

Törjön ketté minden Egész,

Szakadjon az Egység,

Legyen minden csupa

Keverék,

Ne is legyen Ember,

Csupán programozott

Csőcselék.

Ami tegnap még vörös volt;

"Csillagosok, katonákˇ";

Perverz módon rasszistázó

Szivárványra vált ma át;

A legújabb kommunizmus

Ilyen dalra

Riszálja

A tomporát,

S a történelem céljának

Tünteti fel

Önmagát.

Műtejet ad a mű-tehén;

Nagy "progresszív" globál kretén.

Ma még a Jövőt harapja;

Epizód marad holnapra.

Kívül nagy, belül - csenevész;

Úgy múlik el, mint a dögvész.

Elkorhad minden fatehén...

Nagy "progresszív" globál kretén...

Az Élet Októberében

Az Élet Októberében

Dolgos napjaimat élem.

Hatvan felé visz az Idő,

Nincs fogytán

Sem Hit,

Sem Erő.

Véd az 

Isteni Kegyelem;

Van 

Hit,

Munka és

Szerelem.

Van Célom, és van

Reményem

Az Élet Októberében.

Őszi esti csend-vizeken

Őszi esti csend-vizeken

Apró csónakban ül Isten.

Mantrát dúdol a Téridő;

Alig moccan az evező.

Halkan száll csendes estébe

A szférák nemes zenéje.

Őszi esti csend-vizeken

Nyugszik az izgága Jelen.

Csend-vizekre Hit szele hull,

Dekadencia elcsitul.

Profán háton szkepszis-kabát;

Átdidergi az éjszakát...

Őszi esti csend-vizeken

Száz elhatározás pihen.

Szellem-mező...

Lélek-patak,

Fenn,

Lenn

Egyaránt hallgatag.

Lehull az utolsó körte

Lehull az utolsó körte;

Isten sose ül a körbe.

A Teremtés hosszú lába

Nem tér vissza önmagába.

Az eleve elrendelés

Mindig téves alapvetés.

Jogok és Kötelességek

Együtt alkotnak egészet.

Ami idülten parttalan,

Az káros és haszontalan.

Lehull az utolsó körte;

Isten nem lép a gödörbe.

Arad felett szürke az Ég...

Arad felett szürke az Ég;

Emlékezik a Maradék...

A néhai Tizenhárom

Túl Időn,

Téren,

Határon...

Más  országhoz került Arad;

De a gyász a mienk marad.

Magyar könnynek örök hona;

Isten sem felejti soha.

Lelkünkben fehér gyertya ég;

Arad felett szürke az Ég...

Sötét őszi éjszakában

Sötét őszi éjszakában

Sétál Isten egymagában.

A Létnek Idő az ára;

Élet támad - önmagára.

Isten néz a messzeségbe,

Könnyek szöknek a szemébe.

Nő az árnyék a világban;

Sötét őszi éjszakában.

Októberi partokon

Októberi partokon

Fáradt Öröklét oson.

Lombjukat vesztik a fák,

Őszbe hajlott a világ.

Hullám törik monoton

Árván maradt strandokon.

Októberi partokon

Az Ősz - vérmes masztodon.

Gubbaszt vén felhősereg,

Zimankós Tél közeleg.

Vén borongós Átmenet

Hallgat a partok felett.

Októberi partokon

Múlt ül Jövő-romokon.

Szél lenget a vízen át

Végtelen nosztalgiát.

Törött időcserepek

Egyhangú zaja pereg.

Fáradt Öröklét oson

Októberi partokon.

Nyár és Tél szomorú lánya

Nyár és Tél szomorú szemű lánya a hervatag Őszünk;

Startol a víg Nyárból, s eljut a téli fagyig.

Még hiteget bennünket tétova napsugarakkal;

Ámde az út végén hó hull, tél vicsorog.

Lassan elfonnyadnak a lombok a téli hidegre;

Ünnepi nyár múltán színpompás temetés...

Jórészt szent emlékeken élnek a vének a télen;

Fűteni kell a szobát, mert didereg a remény.

Ami soha nem múlik el

Ami soha nem múlik el,

Arra még Isten is figyel...

Mi az, ami nem ér véget?

Mitől megy tovább az Élet?

Soha nem a matéria.

Anyag sorsa: entrópia.

Ami soha nem múlik el,

Ami Istennek megfelel...

Régen Ficino úgy vélte,

Az anyagnak is törvénye...

Tán a legnagyobb hatalom

A Szeretet, a Vonzalom.

Az örök

Emberi Lényeg,

Nem a test, hanem

A Lélek...

Ami soha nem múlik el,

Ami az Ég felé terel...

Talán mégiscsak a Tudat

Őrzi a Végső Titkokat.

Minden, ami halhatatlan,

Örökre felfoghatatlan.

Ami minket Égig emel,

Ami soha nem múlik el.

A mai összeesküvés-elméletek poétikája

Félig átlátszó kulisszák

Mentén létezik a világ.

Elöl bohóc-sokadalom,

S a háttérben - a hatalom.

Összeesküvés-elmélet

Ilyen környezetben éled.

Globális-lokális között

Az egyensúly rég eltörött,

S láthatatlan pénz-túlerő

Miatt veszélyben a Jövő.

Arctalan globál hatalmak

Szennyes porfelhőt kavarnak,

Identitást, Hitet falnak,

Nekünk üdvöt nem akarnak.

Összeesküvés-elmélet

Ilyenkor csak ritkán téved:

A hatalom "választatlan",

Természete - tisztázatlan,

Homályos közegben mozog,

Céljai haszontalanok.

Most összeesküvés-szemle

A lokális önvédelme.

Összeesküvés-elmélet 

Most nem célok nélkül éled;

Nem a lila ködbe dudál,

Valós veszélyre reagál.

Az értelmét ez adja meg,

Nem a váratlan ötletek.

Világunk fontos eleme,

Létezik, amíg van tere.