Boldogabb életünk legyen
Az új esztendőben;
Legyen végre a Magyarság
Egységben,
Erőben!
Érjen véget végre minden,
Ami ocsmány, dőre;
Kerüljünk oltásmentes és
Maszkmentes jövőbe!
Abszurd oltásőrületnek
A magva szakadjon,
Oltatlanok zsarolója
Elégtételt adjon!
Önfeledten örülhessünk
Életnek,
Virágnak...
Boldog új évet kívánok
Az
Egész
Világnak!
Baktat már az óév tova;
Gyalog -
Lesántult a lova...
Amilyen szépecskén kezdte,
Éppolyan csúful végezte.
Decemberben
Hamis nóta;
De - nem az év tehet róla...
Nem maradt kenyere, bora...
Baktat már az óév tova.
Globális Atlantisz-barakk...
Tán minket is el-oltanak,
S transzhumán bolondériák
Adják majd a halált tovább?
Isten nélküli vízözön
Tákolódik kézen-közön,
S pénzes idióta sereg
Saját sírját ásatja meg?
Beoltanak,
Ki-oltanak...
Globális Atlantisz-barakk...
Jégkoronás fák alatt
Sáros pocsolya,
Háztetőkön fehérlik a
Téli korona.
Vén December nagyapó
Latyakban tocsog,
Délidőben csöpögnek a
Hosszú jégcsapok.
A esztendő véget ér,
Sarka csikorog,
Lucskot hagynak utána az
Utolsó napok.
Jégkoronás fák alatt
Csatangol a szél,
A Tél a közeljövőre
Nem sok jót ígér.
A búcsúzó December
Egyre kesereg,
Udvaron éjszakázik a
Dermesztő hideg.
Felfuvalkodik a Tél,
Zengi örömét,
Köröskörül szégyenkezve
Hallgat a sötét.
Jégkoronás fák alatt
Táboroz a Tél,
Mindent, ami nem fagy-elvű,
Tüstént elítél.
Tele szájjal hirdeti:
Szabadságot ad,
Azt képzeli, örökre a
Nyakunkon marad.
Zsarnok módra üldözi,
Ami Tiszta, Ép,
Azt hiszi, elhisszük neki,
Hogy a torz a szép.
Törvénybe is iktatja, hogy
Nem lesz soha Nyár,
Minél hangosabb, annál több
A hívő szamár.
Jégkoronás fák alatt
Mindig van Remény,
A Lelkünkben, amíg élünk,
Zöld a televény.
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Fent világ-uraló métely;
Lent didergő apró
Kétely.
Tócsákba gyűlt tévedések
Felszínén vékony jégkéreg.
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Vén fellegcsoport kínálgat
Tudatrontó vakcinákat,
S rossz fantasy regényeket
Szégyenítő jeleneket
Prognosztizál a sötétség.
Millió műanyag rémség
Les nézőre, olvasóra;
Virul a halálkultúra...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Volt már két világháború,
De mára sem lett nagykorú
A világ.
Ami keserű,
Az még mindig "törvényszerű",
S virtuális pénzhatalom
Gubbaszt fenn a sztrátoszokon,
Mint dögön a csapzott fejű,
Kopasznyakú vén keselyű
Közös jövőnket vámolva,
És a profitot számolva...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Degenerálódó világ
Lépten-nyomon csalja magát;
Kitagadva minden csoda,
S zajlik a sivár, ostoba
Bárgyú ,kutyakomédia:
A fogyaték forradalma...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Önpusztító kultúrában,
Csiricsáré csatornában
Mérges doktrína tenyészik,
A Jövő száz sebből vérzik,
És profit-fullánkos végzet
Oltja az emberiséget...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Jönni fog...
Jön még
Változás...
Lesz hatásra -
Ellenhatás...
A mai mocsokáradat
Talál majd Jövő-gátakat,
Ahol minden szenny fennakad,
És az ember -
Ember marad.
Akármilyen terebélyes,
A Jó örök,
A rossz véges...
Távlatokat nem feledünk,
Túlélünk,
Ha Élni merünk.
Ha fecsegjen a recsegő,
Nyikorgó
Rossz,
Vén túlerő...
Világ végi rút, csepegő,
Sárdagasztó ónos eső...
Karácsony aurájában
Nyúlik el a kicsi házam.
A vén Idő lassan perceg,
Vonulnak a meghitt Percek
Csöndesen az emléktárba,
Egyikük sem marad árva;
Pillanatnyi Öröklétek;
Sosem látható a Lényeg...
Isten van a téli tájban;
Karácsony aurájában.
Ma Karácsony a vendégünk,
Ilyenkor magunknak élünk.
Isten jószántából adott
Meghitt karácsonyi napot.
Ezer apró kis Pillanat
Jövőből a Múltba szalad,
S közöttük
Valóban
Élünk;
Ma Karácsony a vendégünk.
A Karácsony lelki Otthon;
Isten néz be az ablakon.
A felszín harsányan csillog,
A Mélység csak bennünk ragyog.
Cél és Remény újra éled,
Újjászületik az Élet.
Érzelmekkel felfogható,
Szavakkal el nem mondható...
Túl mindenféle anyagon;
A Karácsony - lelki Otthon.
Ádventi csend-ösvényeken
Az Emlékezet megpihen.
Ünnepi fenyők tövében
Fényesre tisztul a Régen,
S ha Jelen Múlt-hídra talál,
Az Identitás helyreáll.
Ádventi csend-ösvényeken
Apró Remény-csíra terem
Karácsony-várás hevében;
Ahogy mindig,
Ahogy Régen.
Ember nem gyűlöl, nem átkoz,
Le-lehajlik -
Önmagához.
Ádventi csend-ösvényeken
Szelídül a Történelem,
S a Teremtő Pillanatok
Csapata közöttünk csacsog.
Az ingyen csillagperceket
Meglelheti, aki szeret,
Reményt gyűjthet jövő Nyárra;
Ingyen Kegyelem az ára.
Isten itt sétál csendesen
Ádventi csend-ösvényeken.
A világért gyertyák égnek;
Ál-jövendők Múlttól félnek.
Isten-teremtette világ
Embertől haladhat tovább.
Felelősségünk Lét-szikra,
Nem ruházzuk a multikra,
Ahogy a lelkiismeret
Személytelen sose lehet.
Az Identitás
Az Élet;
A világért gyertyák égnek.
Isten karácsonyra készül;
Önmagát adja
Emlékül.
Már lassabban jár az óra,
Vágyunk Szépre,
Vágyunk jóra.
Külső zajok csendesednek,
Apró Lelkek fényesednek.
A Szeretet sose évül;
Isten karácsonyra készül.
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Miért vagy még mindig árva?
Végleg a Múltba kergettek,
Vagy tán már el is temettek?
A szélsőség világkorszakában
Gyanús lett minden, ami
Tisztességes;
Triumfál a torz, a ferdült, a kétes,
Jogok inognak,
Tűzhelyek kihűlnek,
Szélsőséges idióták
Itt is, ott is
Kormányra kerülnek.
Mi tört ketté?
Mitől nőnek most befelé a fák?
Mitől romlott meg mára a világ?
A Tisztesség körül
Szűkül a kör,
A szélsőség
A Normálisra tör...
Fejünk fölé puffaszkodott a pénz,
Az ember ocsmány háziállata,
S elszabadulván uralomra vágyik,
Még ki is irt bennünket hogyha kell,
Pénzt
Pénzen kívül
Más nem érdekel...
Pénzek palik tanácskoztak,
Tudományt zsoldba fogadtak.
Víruskát barkácsoltattak,
S ráöntötték a világra...
Nekik biztosan megérte;
Akasztófa se jár érte...
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Miért vagy még mindig árva?
Végleg a Múltba kergettek,
Vagy tán már el is temettek?
A szélsőség világkorszakában
Fényárban úszik minden, ami talmi,
Bóvli,
Csak az erkölcstelenséget kell óvni,
Mindenki legyen suttyó siheder,
A kamaszságot prolongálni kell,
A csiricsáré tömegbe kell állni,
Monoton füttyre gépi táncot járni,
Szigorúan tilos
Felnőtté válni...
Rossz, degenerált sunyi bájvigyor,
Élőnek temetés, halotti tor,
Holtaknak lakás,
Díszfelvonulás...
Mi veszett el?
Ki lehet a hibás?
Mitől a veszett önfelszámolás?
Nincs Rend
Se lent,
Se fent;
Sarkából fordult ki minden, ami szent...
Pénzes palik,
Multik
Bankok;
Csupa hitvány, rossz akarnok;
Éppen Istent játszanának
Globális homokozóban...
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Miért vagy még mindig árva?
Végleg a Múltba kergettek,
Vagy tán már el is temettek?
A szélsőség világkorszakában
Vírusnál veszedelmesebb
Vakcinák hoznak profitot,
Van már oltott,
Meg nem oltott,
Végsőkig vinnék a boltot...
Családjogot szétvernének;
Csak globális profitérdek
Maradna,
Semmi közösség...
Emberi jogok?
Csak festék
Egy fejetlen szobor hátán....
Dollárfejű lett a sátán...
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Miért vagy még mindig árva?
Végleg a Múltba kergettek,
Vagy tán már el is temettek?
Vajon mi szalad félre?
Miféle érték szóródott
Végleg
A szélbe?
A szélsőség világkorszakában,
Ahogy hajdan az asszír zsarnokok,
Ravaszul keverik a népeket
Vegyes akolba,
Hadd ölje meg
A Lényeget
A forma,
S végül ne legyen
Nemzet,
Se Család...
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Miért vagy még mindig árva?
Végleg a Múltba kergettek,
Vagy tán már el is temettek?
Háttérhatalmi rossz pénz-dagonya...
Eljön majd rád is a
Bukás sora...
Aminek értelmes célja nincsen,
Sose élteti sokáig
Az Isten...
Neki uralom,
Nekünk próbatétel...
Biztos kényelmet ad az uzsora,
De mégsem cserélnék velük
Soha.
Hogy éppen mi élünk ebben a korban,
Amikor minden pohár kiürül...
Isten bennünket
Nagyon túlbecsül...
Más választásunk nincs,
Ezt túl kell élni,
Hinni,
Szeretni,
A Jobbat remélni...
Értelmes Jövő
Ebből csak akkor válik,
Ha mégiscsak le tudjuk győzni azt,
Ami most legyőzhetetlennek látszik.
Szent
Emberség
Szép
Világa?
Azért sem maradhatsz árva;
Ahogy
Apáink,
Nagyapáink,
Eleink...
Akadnak szent
Kötelességeink.
Isten akkor segít,
Vagy könyörül,
Ha ennél szebb világot
Hagyunk magunk után majd
Örökül.
Régi meghitt karácsonyok
Szelíd emléke mocorog.
A Jézuska jöttét vártam
Egy sokkal tisztább világban.
Nem volt akkor Disney-sereg;
Nem is hiányzott senkinek.
Régi meghitt karácsonyok;
Mind a régmúltban csavarog.
Nem voltak mobilok, bankok;
Vén Remények,
Új Trabantok...
Téli égen varjú károg;
Szürke felhők, párttitkárok...
Kocsmában sok kucsma henyél,
A tévé fekete-fehér...
Régi meghitt karácsonyok;
Ócska vasajtó csikorog.
Villanyfényben a kis konyha,
Az asztalon karácsonyfa.
Anya Apának adogat
Szegényes ajándékokat
Celofánba csomagolva,
Apa a fa alá tolja...
Fenyőágakra bandukol
Az egyféle szaloncukor.
A csokidísz mind egyszerű,
Kit érdekel, hogy keserű...
A vén Idő könnye csorog...
Régi, meghitt karácsonyok...
Az Isten oltatlan marad,
Vakcinabizniszre nem ad.
Aki a Becsület helyett
Génmódosító mérgeket
"Nevelne" a gyerekekbe,
Ne számítson tiszteletre.
Aki csőcselékké mállik,
Ebbel lakik,
Ebbé válik.
Génmódosító mérgeket
Gyógyszerré csak profit tehet.
Az Isten oltatlan marad;
Sose gyűjt szavazatokat.
Nem a siker, vagy a bőség:
A személyes Felelősség,
Ami mennyországba juttat...
Az Isten - oltatlan marad...
Propagandával deszkázott,
Gyógyszeriparra ruházott
Néma lelkiismeretek
Vádolnak gazdájuk helyett...
Az ember egyedi jegye
Tisztessége
Becsülete
Mellett
A Szabad Akarat;
Az Isten oltatlan marad.
Vége az eddig volt, feltétlen nagy bizalomnak,
Már nem illeti meg, róla kezem leveszem.
Vakbuzgó, perfid, felelőtlen vakcinabiznisz
Rommá oltotta lelkét és az agyát.
Nem tagadom, magam is hittem még benne sokáig,
Míg fel nem támadt vakcina-őrülete.
Nemzeti egységből lett oltatlan-kirekesztés...
Részemről ezután nem lesz több szavazat.
Fellegek elsötétednek,
Reklámarcok sárba esnek.
Kopik már a talmi festék,
Látható lesz az üresség.
Zsákutca-falak ropognak;
Hatalmasok bukni fognak.
Csendes Ünnepet szeretnék!
Ahol
Meghitt Szóra
Meghitt Szó
Felel;
Karácsonyt a profán lárma
Ne nyomhassa el.
Békés ünnepet szeretnék
Nyerje vissza jogait a
Szelíd Látomás,
Kapun kívül maradjon az oltás,
Vele
Minden zsarolás.
Áldott ünnepet szeretnék!
Öröklét-pillanat legyen,
Csituljon a
Hol,
Hogyan,
Hová...
Politika ne üljön
A Fenyőfa alá.
Háttérhatalmi tök ulti,
Méreggyártó oltikulti.
Szenilis aggott tök király
Bóbiskolva az élre áll,
Előjön a zöld hajtóval,
Abból van egy szakajtóval,
Háttérhatalmi tök ulti;
A jövő - műanyag spulni.
Négyhavonta cinkelt lapok
Repedt fémsarka csikorog.
Önjelölt etika biceg,
Nézik a halott kibicek:
Kalergi és Rockefeller;
Isten százféleképpen ver...
Háttérhatalmi tök ulti;
Sohasem tudják megunni.
Bár korról korra vesztenek,
Mégis újra sereglenek.
Sok műanyag világvége
Kerül Idő-mosógépbe,
Ahol őskorokra reped,
Mégis ontják a terveket...
S bár követik pontról pontra,
Mégis győzni fog
A Kontra.
Ködös ádventi utakon
Párásodik az ablakom.
Sárba fulladt akaratok
Fölött szélvihar kavarog.
Szakad csúnya havas eső,
Ködön túl táncol
A Jövő.
Ködös ádventi utakon
Minden Bátorság -
Hatalom.
Arctalan háttér-köd egyveleg
Úrrá rajtunk sose lehet.
Rossz havaseső-terveket
Majd tavaszi zápor követ.
Egyszer majd jön a
Nyugalom;
Ködös ádventi utakon.
Szomorú ádventi eső;
Erőlködik a túlerő.
Meghódolni sunyi halál...
Az Akarat
Sarkára áll...
Arc nélküli pénzmogulok
Gépi jövőképe csipog
A fülünkbe.
Csöndes eső...
Harsog a poshadt túlerő...
Szomorú ádventi eső,
A Szabadság -
Kötelező!
Isten minket sose zsarol,
Büntetésről nem szónokol.
Emberi jogok,
Meg járvány;
Csupa világi találmány.
Barkácsolt vírus nem lapul,
Gyorsan profittá alakul.
Vészhelyzeti készítmények;
Profán isten,
Profit lélek...
Globális vakcinabiznisz
Kell annak, aki pénzben hisz,
Lelkendező reklámének;
A hozamok égig érnek,
Balesetben elhaltakat
Covid-listára aggatnak,
Jöjjön harmadik,
Hatodik,
Meg a ki tudja, hányadik...
Aztán évi négyet akar
A nagyságos gyógyszeripar...
Isten minket sose zsarol,
Csupán szeret,
Sose papol...
Intrikus, arctalan tőke;
Jövő sose lesz belőle.
Borongós ádventi esték;
Ezt túlélni - kötelesség.
Isten minket sose zsarol,
Értünk sír,
Csendben
Valahol.
Félkegyelmű világtudat
Mindig talál tévutakat.
Bőszen szorozgatja magát
Az értékké vált butaság.
Sasszem lett a szürke hályog,
Mindenütt félcédulások.
Süket zenék, vak festmények
Tán világuralmat érnek,
De nem tudja sok ostoba:
Isten nem hord maszkot soha.
Félkegyelmű világtudat
Szolgál titkos, hamis urat.
Félig főtt demagógia
Hull józan ész poraira.
"Haladó" világ-zagyvaság
Hoz ránk szó-demokráciát,
S leendő "nyílt társadalom"
Fölé lesz titkos hatalom...
Félkegyelmű világtudat;
Mindig a rossz felé mutat.
Hozna ránk rózsaszín szelet,
Elmebeteg törvényeket,
Tradíció-leltározást,
S a legvégén: felszámolást.
Akár élünk,
Akár halunk -
Normálisnak megmaradunk.
Csillagos ádventi égen
Reményfogat - kötőféken.
A Hold sápadt tükörtojás;
A Jelen - sötét látomás.
Kézigyártott horrorgagyi
Próbál eget tanítani.
Vágyunk régi Életünkre,
Vágyunk
Igazi
Ádventre.
A bátorság égig emel;
Isten sohasem adja fel.
Nagy globális Covid-rakás,
Vakcina,
Meg mellékhatás...
Egyébről se hallani.
Józan eszét
A világban
Képes-e még megőrizni
Valaki?
Ezerféle propaganda,
Harsány, ronda handabanda
Üti rajtunk a vasat,
Fárasztó,
Hogy a világban
Most már talán
Senki sem mond
Igazat.
Persze,
Nincs háttérhatalom,
Üres a globális talon,
Ezt még vajon ki hiszi?
A végén
A világunkat
Tán a sátán
Oltás képében
Viszi?
Tombol a vakcinabiznisz,
A gyógyszeripar mindent visz,
Politika?
Vén kokott...
Még a végén
A vakcina
Világszerte
Felülírja
A jogot.
"Forr a világ bús tengere",
Minden szivárvány fekete,
Recseg-ropog az "akol".
Média-szirénkórus bőg,
Profit zörög,
Isten?
Hallgat
Valahol.
Decemberi kurta napok;
Szürkében játszik az ég,
Az emberi tisztességben
Bízhatunk-e még?
Profit-világdiktatúra
Suhantott levese fő,
Lesz-e még valódi Élet?
Lesz-e még Jövő?
Alkalmazkodik a világ,
Susognak a téli fák,
Van-e mégis nagyobb érték,
Mint a kapzsiság?
Decemberi kurta napok;
Szürkében játszik az ég,
Az emberi tisztességben
Bízhatunk-e még?
Fuvolaszó Atlantiszon;
Túl minden halotti toron.
Túl minden feledett álmon,
Túl Életen,
Túl Halálon,
Túl Léten és
Feledésen,
Túl a részen és egészen...
Fuvolaszó Atlantiszon;
A Jövő patkányként oson...
Tenger fölött súlyos ködök;
Minden Felelősség örök.
Cél és Érték bennünk lapul,
Tán soha ki nem szabadul.
Fuvolaszó Atlantiszon;
Visszhangzik temérdek koron.
Elfeledett óvilágok
Fölött a varjú se károg.
Földi civilizációk,
Reinkarnációk
Az Idő mélyén hevernek,
Halvány visszhangot se vernek.
Atlantisz áll holtak végett
Magányosan díszőrséget.
Csak hang...
Semmi por,
Se ikon...
Fuvolaszó Atlantiszon...
Oltatlanok bátorsága
Hozhat Jövőt a világra.
Itt Isten,
Ott meg túlerő...
Hol éledhet ebből Jövő?
Most vakcinaország épül,
Oltatlant kövezni készül.
A követ oltottak dobják;
Egyszer majd szégyellni fogják.
Oltatlanok bátorsága;
Válasz globál álnokságra.
Globális vakcina-profit
"Védőoltásokról" vonít,
Pimasz kríziseket gerjeszt,
Kamu vakcinákat terjeszt,
S a vírus-fuserátorok
Bendője profitért korog.
Oltatlanok bátorsága
Most
Az Isten Igazsága.
Annál a
Szabad Akarat,
Aki most oltatlan marad,
S minden üldözés dacára
Ügyel a méltóságára.
Bármilyen sötét a világ,
Mutálódhat a gonoszság,
Miközben az oltott tömeg
Tulajdon vesztébe siet,
Bármit művel a túlerő,
Marad Remény,
Lehet Jövő.
Gyógyír a világ bajára;
Oltatlanok bátorsága.
Ádvent csak vár a háttérben,
Hogy végre Lelkünkhöz férjen.
Szivárog érzés és erő;
Ádventre nem marad idő.
Profán zajong, küzd, tolakszik;
Isten sohasem haragszik.
Lárma földön,
Felleg égen...
Ádvent csak vár a háttérben.
Fenyegetéstől nem félek,
Amíg hagynak,
Úgyis élek.
Propagandára nem adok,
Megalkudni - öreg vagyok.
Míg a szemem fel nem akad,
Ez továbbra is így marad.
Élek, míg létezik Élet;
Fenyegetéstől nem félek.
Hunok új rohama készül,
Kánonhalmaz holtra vénül.
Hamisított história?
Nem marad, csupán a pora.
Rehabilitált krónikák
Fölött kiderül a világ.
Hunok új rohama készül,
Háttérhatalom elévül.
A jelen szennyáradata
Lefolyik magától tova.
Régóta halott hun hadak
Boldogabb Jövendőt hoznak.
Hunok új rohama készül;
Igaz Történelem épül.
Időn át a hun áradat
Íjat,
Igazságot ragad,
Indo-barbár rágalmakat
A feladónak visszaad,
Gonosz mítoszokat oszlat,
Hamis jövőt szertefoszlat.
Minden rossz dogma megvénül;
Hunok új rohama készül.
November utolsó napján
Megvadult a szél,
Elküldte előőrseit
Ellenünk a Tél.
Csóválgatják kopaszodó
Fejüket a fák,
Megint nagyon félrebillent
A földi világ.
A butaság szenvedélye
Most se csillapul,
A zsákutca túlsó vége
Még ködbe borul.
Zsarolásra Isten nem ad,
De nem is ígér;
November utolsó napján
Megvadult a szél.
Fagyos ádventi éjszakák;
Karácsonyra vár a világ.
Lelkifagyos nagyvilágban
Béke- és meghittség-vágy van.
Vágyunk fehér karácsonyra,
Boldog ünnepi otthonra.
Vágyunk meghitt szentestére,
A Család szent ünnepére.
Vágyunk szépre,
Vágyunk jóra,
Szép, egyszerű, tiszta
Szóra.
Karácsonyra vár a világ,
Fagyos ádventi éjszakák.
Ádvent első vasárnapján
Fújnak a szelek,
Sötét felhők gyülekeznek
A világ felett.
Kappan lett az egykor kedves
Három grácia,
Kiderült, hogy relatív a
Demokrácia.
Kerítés lett az egykori
Távol Horizont,
Európa önmagának
Készít Trianont.
Ádvent első vasárnapján -
Bár a fagy harap -
Rövid ideig ragyog a
Novemberi Nap.
Késő őszi vasárnapunk
Mégse búskomor,
Boldogság nélkül a Jövő
Sárban gyalogol.
Szürke égen akármilyen
Felleg gomolyog,
Számunkra ma kezdődnek az
Ádventi napok.
Ádvent első vasárnapján
Gyertyaláng lebeg,
Készíthetjük a lelkünket,
Ünnep közeleg.
Amit érzünk, azok vagyunk;
Csupán Istennek tartozunk.
Nem kell kötényes misztika,
Se globál pénz-logisztika,
"Világjavító" ráció;
A miénk -
Más dimenzió.
Amit érzünk, azok vagyunk,
Nem félünk, és nem alkuszunk.
Nem gyűlölünk se cenkeket,
Se Trianon-győzteseket,
Talán magányosak vagyunk,
Mégis,
Mégis:
Megmaradunk.
Amit érzünk, azok vagyunk;
Minden Szépet tovább adunk.
Múltat, szabadság-éhséget,
Szép felnőtt-felelősséget,
Jó Házasság szeretetét,
Szorgos Munka becsületét,
Szeretetet,
Békességet;
Csak ezektől
Szép az Élet.
Amit érzünk, azok vagyunk;
Ebből semmit fel nem adunk.
Kamasz, műanyag-világban
Talpig Jövő-akarásban,
Vad, eltévelyedett szélben,
Az Értékek védelmében
Igazság és szépség lázban,
Örök Ember-lázadásban
Soha semmit fel nem adunk;
Amit érzünk, azok vagyunk.
Ágrajzos finnugor butik
Előbb-utóbb bezáratik.
Egyre kevesebb a vevő,
Vétót mond rá
Múlt, és
Jövő.
Minden régi szólam kevés;
Jön a nagy leértékelés.
A nyelvünk - suttogja a Múlt,
Nem az Urálban alakult.
Kárpátok lánca dajkálta,
Mindig itt volt a Hazája.
Ágrajzos finnugor butik;
A Múlt el nem árultatik.
Entrópia-nagyhatalmak
Önfelszámolást akarnak.
Fontoskodó titkosságok
Hálózták be a világot.
Nyár nem kell, csak kora tavasz,
Legyen polkorrekt - és kamasz.
Pénz-pátosz öngúnnyá vénül,
Világ-abortuszra készül.
Entrópia-nagyhatalmak;
Mű végzetek
Korán halnak...
Minden Ősz lehet utolsó;
Kinek bab,
Kinek meg borsó.
Barantál a profán tatár,
A hülyeség csapatban jár.
Csöndes apokalipszisek
Albínó árnyéka biceg.
Élet-vízben fénylő halak;
Kiemelnek,
Eloltanak...
Bölcső,
Lakóház,
Koporsó...
Minden Ősz lehet utolsó...
Szép borongós őszi napon
Éltem könyvét lapozgatom.
Utam
Munka és
Szerelem;
Anikóm együtt jön velem.
Idő számlálója kattan,
Lassan közeleg a hatvan.
Szép borongós őszi napon,
Ülök néhány gondolaton.
Nagyképű boldogtalanság
Kezében a kinti világ.
Elszánt álszent szolgacsapat
Üvölt üres jelszavakat.
Rázzák érdek puskatusát,
Várják a pénz orgazmusát.
Utópia-iszonyatok
Agyaras pofája morog
Minden tisztes Jövendőre;
Gyermekre,
Férfira,
Nőre.
Szép borongós őszi napon
Fény néz be az ablakomon.
Őszutó szép esti csendje;
A Béke a világ rendje.
Isten addig a vendégünk,
Amíg Szerelemben élünk.
Szép lehet ám élni nagyon
Szép borongós őszi napon.
Nagy kísérleti rémálom
Génmanipulált párnákon.
Fecsegő biorobotok
Engedelmes nyája kocog
A globális nihil felé,
A gyász - mindig az Istené.
Csikorog a vén saroglya;
Túlélni Atlantisz fogja.
Késő őszi péntek estén
Elcsitul a kinti refrén.
Bezárul ön-jogaiba
A kinti kakofónia,
Gubbaszt a dogma-keselyű,
Jöhet az itthoni Derű.
Késő őszi péntek estén
Felhő-pléd November testén.
Az éjszaka jeges, komor,
Jövő szivárog - valahol...
Kolompoló őrültségek
Végre tán nyugodni térnek.
Vén kereszt világ-sekrestyén...
Késő őszi péntek estén.
Őszutói csípős hideg;
Egész világ csupa - ideg.
Tompa ködök,
Meddő viták;
Hangoskodnak az ostobák.
Terjed a métely kételye,
Ahogy a kétely mételye...
Időnk a Tél felé görög;
Jönnek egyre sűrűbb ködök.
Minden oktalanság rideg;
Őszutói csípős hideg.
Novemberi sötét égen
Didereg a Hold,
Ugyanolyan ködös
A "lesz",
Amilyen
A "volt".
Novemberi éjszakában
Feltámad a szél,
Rosszabb jöhet arra,
Aki jobbat nem remél.
Novemberi sötét égen
Sűrű fellegek;
Ami rossz,
Az napról napra
Még rosszabb lehet.
Elvész
A "van"
Ha azt űzzük,
Ami sose volt...
Novemberi sötét égen
Didereg a Hold.
Te csöpp kis Asszony,
Drága Feleségem!
Mögöttünk bő három évtized...
Nem tudom, mennyi lehet még előttünk,
De tudnod kell,
Hogy napról napra
Egyre jobb
Veled!!
Nagy mennyei továbbképzés;
Üdv-, halleluja-, szócséplés.
Fontoskodó angyal tartja,
Isten is elalszik rajta.
Bár a mennyek színét ölti,
Eredménye bizony - földi.
A végén Szent Mihály felnyög:
"Miért volt?
Tudja az ördög!"
Atlantiszi őszi napon
Sajgott a jövendő nagyon.
Sors-rontási tervek végett
Szemlét tartott az enyészet.
Rossz csőcselék-szavak mérge
A város fölé emelte,
S keresve a gyönge pontot,
Atlantiszra átkot mondott.
Atlantiszi őszi napon
Szél táncolt korai fagyon,
Eső csorgott hideg kőre,
Köd ült minden kikötőre,
Hullott a sárga falevél;
Reszketett az égi fedél...
Atlantiszi őszi napon
Jég ült minden gondolaton.
Komor jóslatok termettek,
Többen sírtak, mint nevettek,
Hiába volt minden bőség,
Nem volt hozzá felelősség...
Atlantiszi őszi napon
Árnyék tekergett a falon.
Elrendelés ütött pártot,
Ültetett káoszvirágot,
Kóválygott a város felett,
Indulatokat keresett...
Atlantiszi őszi napon
Isten ült egy korhadt padon.
Látta: üvölt a balgatag,
Hallgat a Szabad Akarat.
Nyerített a viszály lova;
Isten csöndben elment tova...
Atlantiszi őszi napon
Állt a Remény - hallgatagon...
Az ostobák acsarkodtak,
Vádoltak és rágalmaztak,
Közben a sunyi enyészet
Amit akart, mind elvégzett...
Sajgott a jövendő nagyon;
Atlantiszi őszi napon...
Levél hull - múlik az Élet;
Isten a Jövőbe réved.
Novemberi ólmos ködök
Ülnek a Remények fölött.
Politika-birka béget,
Hogy válasszunk őrültséget.
Rövid nap, hosszú alkonyat,
Levéltömeg a fák alatt.
Késő Ősz a Télre ébred...
Levél hull;
Múlik az Élet.
November ezüst ködében
Valami lappang az éjben.
Novemberi fagyos Béke;
Élet-Halál végvidéke.
A Végső előtti Hit
Várja a Végső utánit...
Élet és Halál mezsgyéjén
Jövőt álmodik az Egyén,
S rég elmúlt szent Pillanatok
Ezüst emléke gomolyog...
Isten megpihen az Égben;
November ezüst ködében.
