Nyugat-központú titokgyár

Nyugat-központú titokgyár
Hiszékeny emberekre vár.

Nyugat--soviniszta mesék
Zavarják tömegek eszét.

Merovingok származása...
Műanyagból főtt műkása...

Nyugat-központú titokgyár
Mű-mitológiát kínál.

A feltámadt templomosok
Mögött Jézus-család kocog.

Mai szabadkőművesek
Ókori ősökre lesnek.

Nyugat-központú titokgyár
Da Vinci-kódot fabrikál.

Hazug hiteket terjeszt a
Gonosz mesék ópiuma.

A múltban nem volt, csak Nyugat,
Másutt még kutya sem ugat.

Nyugat-központú titokgyár
Ócska, repedt tükröt csodál...

Látja nyárspolgár-önmagát
Hősi jelmezben odaát...

Azt mondja mű-emlékezet,
Minden út csak hozzá vezet...

Nyugat-központú titokgyár
Mítosz profithozamra vár.

Jó pénzért millió rakás
Irányított identitás...

Lehet bárgyú, rossz, sületlen,
Csak a vevő jól fizessen.

Nyugat-központú titokgyár
Fantasy-szalonnát abál.

Történelmet fordít hasra,
S faragja ki - divatosra.

Mai konzum-szupermenek
Majd mű-borzalommá lesznek...

Nyugat-központú titokgyár
Mű-származásra koncentrál.

Elődöt - neki az dukál -
A Bibliából exportál.

Ateista bibliája
Saját Múltja sírját ássa...

Bölccsé sosem tesz a szakáll...
Nyugat-központú titokgyár...

Boldog nyári Pillanatok

Boldog nyári Pillanatok;
Júliusi Nap mosolyog.

Nyári égbolt; tiszta lepel...
Hűséges gólya kelepel.

Idő fölött Jövő-ponton,
Túl terjed a Horizonton.

Az Élet Értelme ragyog;
Boldog nyári Pillanatok.

A "szabad individuum"?

A "szabad individuum"
Puszta propaganda,
Aki ezt hirdeti, hátsó
Gondolattal mondja.

Mindenkinek szüksége van
Hazára, meg Nyelvre,
Meg Otthonra, ahol minden
Reggel felébredne.

Kellenek kapcsolatok, meg
Kell emberi norma,
Enélkül az "egyéniség"
Csupán absztrakt forma.

Freud Ehnaton fáraója

Freud Ehnaton fáraója
Temetetlenül bolyong;
Körülötte vélt és valós
Rejtélyek hada tolong.

Ősi ködök országában
Minden titok őshonos,
Szél suttogja, hogy Ehnaton
Tán Mózessel azonos.

Egyistenhit prófétája,
Vagy zsarnok fanatikus...
Tán elűzték, vagy felfalta
Egy dagadt krokodilus...

Freud Ehnaton fáraója
Ma is vihart kavarna,
Hitét, emlékét őrzi a
Sivatagban Amarna.

Az első egyistenhitet
Tán maga fundálta ki,
Vagy egy UFO fedélzetén
Hozta neki valaki?

Igaz szívvel szerette őt
Nofretete, a neje?
Hikszosz volt, vagy héber talán
Az édesanyja, Teje?

Freud Ehnaton fáraója
Sajátságos figura...
Vajon meddig és mennyire
Volt ő Egyiptom ura?

Azt képzelte, minden istent
Eltörölni sikerül,
S a végén csak az ő Ura,
Aton marad egyedül...

A világ elleni harcban
Csak a halál adogat;
Minden helytartó hiába
Kért tőle csapatokat...

Freud Ehnaton fáraója
Megelőzte a korát,
Vagy a kor lett hűtlen hozzá,
S ő becsapta önmagát?

Sokak szerint Amarna volt
A szerencse lakhelye,
Mások azt mondják: nem volt más,
Csak egy zsarnok lágere.

Emlékét is, városát is
Belepte már a homok.
Még mindig nem értünk semmit...
Mi az, ami még titok?

Freud Ehnaton fáraója
Furcsa idők tanúja...
Vajon mennyire ütött rá
Tutanhamon, a fia?

Freud Ehnaton fáraója...
Rég elporladt az erő...
Súlyos lábnyomait őrzi
Örökké a vén Idő.

Mind elmúlik, ami hamis

Mind elmúlik, ami hamis,
Még ha öröknek tűnik is.

Ma a világot átérti,
Holnap az ember átlépi.

Ma iszonyodva szenvedjük,
Holnapután kinevetjük.

Mind eltűnik, ami gyarló,
Ahogy a tavalyi tarló.

Ma világpénz támogatja,
Holnap kutya se ugatja.

Szent marad,
A profán nyúlik;
Ami hamis,
Mind elmúlik.

Enneádi csendességben

Enneádi csendességben
Úszik a Hajó a Létben.

A partok mind iszaposak,
Zsákutca-öblök hangosak.

A szabad-kereskedelem
Sziréndala zúg élesen.

Enneádi csendességben
Szemlélődik minden Érdem.

A Jó soha nem múlik el,
Cégér mindig a bajnak kell.

Akad, amit tovább viszünk,
Mást meg csak a sírba teszünk...

Enneádi csendességben
Ballag a csillag az Égen.

Hallgat
Múlt,
Jövő,
Idea...
Csörömpöl a matéria.

Jövőjét kereső Ember
Nézi Istent behunyt szemmel.

Úszik a Hajó a Létben;
Enneádi csendességben.

Néhai pannon légiók

Néhai pannon légiók
A limest vigyázták,
Őrizték Pannóniában
Róma birodalmát.

Bármilyen barbár támadó
Lépett sorompóba,
Mindig helytállt Pannónia
Három légiója.

Polgárháború idején
Közel ide Róma...
Sokan rákaptak a három
Vitéz légióra...

Néhai pannon légiók -
Mint kan a szántásba -
Csakhamar belejöttek a
Császárcsinálásba.

Jól jött a pannon öntudat,
Meg a harci attak,
Általában felül maradt,
Akit támogattak.

Titus Vespasianus is
A hasznukat vette,
Meg még újabb néhány császár,
Aki őt követte.

Néhai pannon légiók -
Jól szaladt a csónak -
Trónra vágyó előkelők
Jöttek helytartónak.

Septimius Severus, a
Trónra aspirálva,
Távol Afrikát cserélte
A Duna partjára.

Polgárháborúban kellett
Évekig csatázni,
Trónra tették Severust a
Pannon katonái.

Néhai pannon légiók -
Jól fizet a csárda -
Mostantól már belőlük állt
A császári gárda.

Kaptak immár gazdagságot,
Jólétet, hatalmat,
Öntudatuk túl is nőtte
A vén birodalmat.

Mostantól mindegyik császár
Csak őket rettegte,
Ha nem tetszett, mást ültettek
A trónra helyette.

Néhai pannon légiók -
Ha egy üzlet robban... -
Jöttek-haltak a császárok
Hosszú tömött sorban...

Zsoldemelés-vershez járult
Mindig újabb strófa,
Közben készülődött már a
Véres katasztrófa...

Gótok, szarmaták, kvádok, meg
Ellenség, százféle,
Számolatlanul sok fronton
Borult fel a béke.

Néhai pannon légiók -
Porlott ezer érdek -
Pannónia városai
Mind a porig égtek...

Omlott a vér patakokban,
Babár kürtök bőgtek,
Hajnala volt csüggedésnek,
Alkonya a gőgnek.

A bajokon nagy nehezen
Még újjá lett Róma,
De a pannon dicsőségről
Nem szólt újabb strófa.

Néhai pannon légiók -
Sírkövekbe róva...
Elmúlt a harci dicsőség,
Lehanyatlott Róma.

Talán nem is tudtunk róluk,
Nem emlékszünk rájuk,
Vajon mennyire van bennünk
A mentalitásuk?

Poklok, mennyországok ölén
Léleksereg kókad...
Hol találjuk a néhai
Pannon légiókat?

Szikkadt pénzuralmi elme

Szikkadt pénzuralmi elme
Magától jóra nem lelne.

Nincs a pénznél butább dolog,
Csak önmaga körül forog,

Nem is néz magánál tovább,
Szervez örök pénz-éjszakát.

Szikkadt pénzuralmi elme
A Lét örök veszedelme.

Az Erkölcsöt letagadja,
Fontosságát fel nem fogja,

A Múltat kutyába veszi,
Saját Létét is megeszi...

Szikkadt pénzuralmi elme;
Holt szoborra fényes kelme...

Az Igaz Jövőhöz kevés
A pénzügyi "növekedés"...

Ha szilánkokra tört a Hit,
Mennyországba nem visz profit...

Sunyi önmaga szerelme...
Szikkadt pénzuralmi elme...

Újra kell szentelni a világot

Újra kell szentelni a világot,
Legyen áldott,
Hogy legyen Jövő,
Legyen Felelet,
Hogy elbírjon új
Évezredeket.

Az Ember a sátán kapuján zörget,
És szét"felvilágosodta" a Földet...

Maradt
A "lent",
Meg az "idebent"...

Kiürült a "fent";
Minden sivár,
Reménytelen,
Profán -
Kiabál
Az Armageddon után..

Az ördög a profán tetőre hágott,
Újra kéne szentelni
A világot...

Profán felszín..
Undok,
Siralmas,
Dőre;
A létrontás útján halad előre...

Amíg van egyetlen
Meghitt Család,
Még megoldhatjuk a világ baját...

Újra kell szentelni a világot,
Legyen áldott,
Segítsen minket
Jobb emberré válni,
A Fejlődés
Igaz útját
Megtalálni...

Már önmagát eszi
A ráció;
Egy út van:
Reszakralizáció...

Most minden
Nyersanyag,
Profit,
Meg költség...
Hiányzik
A személyes
Felelősség.

Újra kell szentelni a világot,

Legyen áldott,

Alulról szerveződő

Közösségek

Vethetnek a pénz-hatalomnak véget.

Nem kell a hazug világ-média,

Perverz, őrült ideológia,

Legyen az Ember

Meghitt Önmaga;

Foglalja vissza helyét

Az Etika.

Újra kell szentelni a világot,
Mindent;
Vissza kell hívni a világba
Istent.

Nándorfehérvár egykoron

Nándorfehérvár egykoron
Állt a hősihalál-soron.

Maroknyi keresztény óvta,
A barbárság ostromolta.

Hazakergettük a halált,
Az oszmán áradat megállt.

Nándorfehérvár egykoron
Őrt állott a határokon.

Az egykori szerb főváros
Oszmánokkal volt határos,

Mint Magyarország végvára,
Vaskapuját tűzzel zárta.

Nándorfehérvár egykoron
Győzött gonosz hatalmakon.

Az erőszak kopogtatott,
De hatalmas pofont kapott.

Vérben fürdött az Akarat,
És a Lelkünk - mienk maradt.

Nándorfehérvár egykoron
Erőt vett a barbárokon.

Hódítókat vertünk vissza,
Maradt Identitás,
Haza.

Miatta van
Létünk,
Hitünk;
Ma is miatta létezünk...

Nándorfehérvár egykoron

Őrt állt a Jövő-dombokon.

A Magyarság jobbik fele,

Hunyadi és a serege

Bátra állott fel a gátra,

Hitet, Jövőt hagyott hátra.

Nándorfehérvár egykoron

Oázis volt a homokon.

Nem futottunk sors-verembe,

Nem fúltunk történelembe,

Hogy Hazánkat szerethetjük,

Azt nekik is köszönhetjük.

Nándorfehérvár egykoron...

Szent jel örök példa-soron.

Lehet bármilyen túlerő,

Hittel,

Bátran

Legyőzhető.

Szent Hazának bátor népe

Nézhet szép Jövő elébe.

Nándorfehérvár egykoron

A végzet hiába oson,

Ha nem talál gyáva szívet,

A túlerő is megfizet.

Hogy távlatot miben lelünk,

Nem idegen súgja nekünk.

Csak saját,

Igaz utakon...

Nándorfehérvár egykoron

Őstörténeti dogmatagadó

Besenyőktől nem űzettünk,
Sarkvidékre nem születtünk.

Urál mélyén nem horgásztunk,
Jégbe szorulva nem fáztunk.

Sose pottyantunk az űrbe,
Nem voltunk vándorló csürhe.

A nyelvünk itt született
A Kárpát-medencében...
Nem Árpádékkal jött ide,
Itt volt
Nagyon régen...

Északon nem tekeregtünk,
Nyereg alól húst nem ettünk.

Emberpecsenyét nem nyeltünk,
Mongol redőt nem viseltünk.

Nem voltunk senkinél jobbak,
Se rosszabbak, barbárabbak.

Dogmák taplószáraz szája
Cérnahangon
Nyekereg;
Két nevünk van,
Két nevünk volt...
Mégse tűnt fel
Senkinek...

"Hungarus" már több százada
E Hazában élhetett,
A "magyar" név
Árpádékkal érkezett.

Szép logikus elméletek
Kerülték meg a lényeget.

Magyar őstörténet fölött
Összesűrűsödött a köd.

Talán most már tisztulni fog,
De még mindig
Sok
A titok...

Idő-parti romvárosok

Idő-parti romvárosok

Felett sok évszázad susog.

Törött szárnyú pillanatok

Öröklétig pihennek ott,

Régen elmúlt évezredek

Felett szürke felhő lebeg.

Idő-parti romvárosok

Felett az elmúlás csacsog.

Halál-pletyka Létet untat,

Iszapba fojtja a Múltat.

Egyre fogy a régi Erő,

Résnyire szűkül az Idő.

Idő-parti romvárosok

Felett profán por kavarog.

Léket kapott történelem

Süllyed hamis emlékeken.

A Kezdet a semmibe ég,

És közeledni kezd a Vég...

Szent hallgat,

A profán morog;

Idő-parti romvárosok...

Múlt csomóit bontogatva

Múlt csomóit bontogatva,
Jövő alapjait rakva.

Cserepeket összerakni,
Saját Életünkben lakni.

Pillanatnyi Örökléttel;
Nem törődve fecsegéssel.

Múlt csomóit bontogatva,
Jövő alapjait rakva.

A néhai Montecuccoli tábornagy

Kukus uram!
Kukus uram...
Így hívták a magyarok.
Emléke a magyar múltban
Jó nyomokat nem hagyott.

Íróasztal-stratégának
Állítólag sokat ér,
A gyakorlatban nem volt több,
Mint közepes hadvezér.

Montecuccoli tábornagy,
A hírneves katona,
Szerinte a jó háború,
Amelyben nincsen csata.

Kukus uram!
Kukus uram...
A hadügyi doktrinér,
Az örök manőverező,
Íróasztal-hadvezér...

"Legyen száz évig háború,
A Jóisten ezt adja,
De százesztendős harc alatt
Soha ne legyen csata!"

Isten azonban sosem volt
Hadi teoretikus,
Az mindig a sátán dolga,
Az ördög meg cinikus...

Kukus uram!
Kukus uram...
Erdélyország de messze...
Oda-vissza harc nélkül is
Elvész a sereg fele...

Erre gyorsan pamfletet ír
Modena géniusza,
De a választ,
Amit kapott,
Nem teszi az ablakba.

Zrínyi-Újvárt
Dehogy védte
A vén manőver-róka,
Szégyellje magát helyette
A rossz, gyapjas paróka...

Kukus uram!
Kukus uram...
Ön a szerencse fia,
Hiába volt kétbalkezes,
Nem verték tönkre soha!

Visszavonulás, manőver,
Retirálás volt ezer,
De ütközetbe sohasem
Keveredett senkivel.

Ha mégis volt ütközet, mert
A manőver nem jött be,
Azt a csatát - Szentgotthárdnál -
Más nyerte meg helyette.

Kukus uram!
Kukus uram...
Sátáni a szerencse...
Turenne marsallt
Csata előtt
Egy lövedék megölte...

Odaát nem volt hadvezér,
Kukus így is elszaladt,
A gyönyörű, nagy, divatos
Parókája ép maradt...

Kukus uram!
Kukus uram...
Gyapjas császár-denevér...
Néha nagy karriert futhat
Be egy koca hadvezér...

Létmegértő életsoron

Létmegértő halomsoron
Félénk gondolatsor oson.

Ingyen a Lét sose árad,
De nem a piac szab árat.

Mindig csak az marad ébren,
Ami benne van a Létben.

Létmegértő hegyormokon
Minden csillag égi rokon.

Megérthető innen nézve
A világ teljes egysége.

Alapvető ellentétek
Létét hinni - buta vétek.

Létmegértő életsoron
Minden születés új orom.

Atlantiszok hosszú sora
Lét-tévedések tanúja.

Isten néma jeleire
Száll az Idő, meg az Ige.

Jövő fejlik Múlt-fokokon
Létmegértő életsoron.

Nincs mit adni szerencsére

Nincs mit adni szerencsére;
Nem borul előttünk térdre.

Rekedt hangú tárogató,
Fújja a Vén Halogató,

Akinek kézcsókja végett
Reménykedve vár az Élet...

Nincs mit adni szerencsére;
Úgysem jön, amikor kéne...

Maga dönt, mikor áll elő
A Vén Késedelmeskedő.

Némelyik emberhez beül,
Másokat meg folyton kerül.

Nincs mit adni szerencsére;
Sült galamb se jön ebédre,

S aki nem nyomul feléje,
Annak nincs is szerencséje.

Ami várunk, annyit kapunk;
A szerencsénk - magunk vagyunk.

Nincs mit adni szerencsére;
Csupán önbizalom kéne...

Fortuna nem istenasszony,
Csak magunkhoz való viszony.

A Lelkünkben lakik a Rend;
Szerencsét nem Isten teremt.

Ha nem kell, ne álljunk félre;
Nincs mit adni szerencsére.

Európa csak szimbólum

Európa? Csak szimbólum,
Egyéb sose volt,
Ködkép. Nyomába tömérdek
Hiszékeny loholt.

Mindig akadt retorika,
Hosszú szó-halom,
De mögötte még sose volt
Semmi tartalom.

Az "európaiság" csak
Üres formula,
Rabló, hatalmi vágyakon
Talmi álruha.

Európa? Csak szimbólum,
Egyéb sose volt,
Aki ennél többnek hitte,
Durván meglakolt.

Ahányszor csak Európa
Rajtunk "segített",
Az országunk kétharmada
Mindig elveszett.

Alkalomadtán ígérhet
Nagyon szépeket,
De ha uralkodik, abban
Nem lesz köszönet.

Rozsda áldozata lesz a
Vén bádogeresz,
Európa? Csak szimbólum,
Egyéb sose lesz.

A Lírának Arca legyen

A Lírának arca legyen,
Mindig adjon, el ne vegyen.

Túl gazdaságon, hatalmon;
Lakozzon szent kies halmon.

Bármi csábít, vagy kesereg,
Lelkét mindig őrizze meg.

Árulóvá sose legyen;
A Lírának arca legyen.

Nincs két azonos Pillanat

Nincs két azonos Pillanat,
Az Idő nem futószalag.

A Lét törhetetlen csésze,
A az Idő - az élet része.

A Tér - bármilyen végtelen -
Az Élet lelkében terem.

A halál - romlandó lakat;
Nincs két azonos Pillanat.

Júliusi kánikula

Júliusi kánikula,
Süt a levegő,
Makacs gondok buta feje
Tán a Múltba fő.

Júliusi kánikula,
Tündököl a Nyár,
Fénnyel ünnepli a Jövőt
Az egész határ.

Júliusi kánikula,
Izzad a tető,
Megtöröli homlokát a
Tikkadt, vén Idő.

Júliusi kánikula,
A Lét csúcsra jár,
Aki most megújul, annak
Lehet újra Nyár.

Huszárvirtus

Reszkessen a levegő,

Pisztolyom veszem elő,

Jobb kezem már a szablyámon,

Jöjjön hát a túlerő!

Az Isten sosem dadog,

Én legfeljebb meghalok,

Bármi lesz is,

Megpróbálom,

Meghátrálni nem fogok!

Atlantiszi horgásztársak

Atlantiszi horgásztársak
Folyópartra le-lejártak.

Víz fölé botot tartottak,
Halat fogtak,
Vagy nem fogtak.

Folyópartban gyönyörködtek,
Szúnyogokat hessegettek.

Dombtetőn szent öreg hársak;
Atlantiszi horgásztársak...

Atlantiszi horgásztársak,
Halra, szerencsére vártak.

Lombok közül Nap ragyogott,
Örült, aki halat fogott.

A vízpart idilli csendje;
Hallgatag a világ rendje.

Fentről néztek le a hársak
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Időnként csendben nótáztak.

Míg a zsákmányt tisztogatták,
Világ dolgait vitatták.

Az Időnek nem lesz vége,
Több pénz és jobb király kéne.

Vigyorogtak a vén hársak;
Atlantiszi horgásztársak...

Atlantiszi horgásztársak
Az Életben sokat láttak.

Mindenben Szentet kerestek,
De profán módon fecsegtek.

A Lélekben Isten éled,
De - fabatkát ér az Élet...

Lombjukat rázták a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Frissen sült galambra vártak.

Sok kis elszigetelt egyén
Állt a magány sánca hegyén...

Szkepszis ült a hegygerincen,
Profanizálódott - minden.

Száradni kezdtek a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Maradtak, vagy odébb álltak.

Pénz-trónjára ült a végzet,
Fennen grasszált az enyészet,

Önfelszámoló "kultúra"
Öntözött mérget a kútba.

Iszapba fúltak a hársak;
Atlantiszi horgásztársak...

Mi most a Hazaszeretet?

Mi most a Hazaszeretet?
Egyedül csak emlékezet?

A közelmúlt hagyománya,
Aminek már nincs hatálya?

Korhadó, halott szalmaszál,
S a haladás útjában áll?

Nem hiszem.
Éltető erő;
Piacelvnek - nem érthető.

Mi most a Hazaszeretet?
Talán régészeti lelet?

Nacionalista manír,
Amit a jövő felülír?

Repedezett, rossz mérföldkő,
Amit elkoptat az idő?

Nem az.
Mindig újra éled;
Túléli a "modernséget".

Mi most a Hazaszeretet?

Híd Múltból a Jelen felett.

Szerelem, Hazaszeretet;

Általuk vagyunk Emberek,

Befogadói az Égnek,

Részei a Közösségnek.

Mi most a Hazaszeretet?

Nélküle az Ember - gyerek.

A világ, ha nincsen Haza,

Csupán egyedek halmaza,

Abortuszok birodalma,

Ahol műanyag az alma.

Mi most a Hazaszeretet?

Nem engedni el a Kezet,

Amit a Múlt nyújt ki Neked,

Ami Jövő felé vihet,

Múltat,

Jelent

Kézen fogod;

S megmaradnak a Távlatok.

Mi most a Hazaszeretet?

Felnőttnek való Felelet.

Hitben való szent erősség,

Megélhető Felelősség.

Család,

Nemzet,

Emberiség;

Élet,

Szeretet,

Menedék...

Mi most a Hazaszeretet?

Emberségnek - arany keret.

Közös örömnek Hazája,

Cselekvésnek méltó pálya.

Kik lehettek a pannonok?

Kik lehettek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok...

Sokáig itt éltek, haltak,
Ránk talán semmit sem hagytak?

Pannónia? Csupán ennyi?
A nevükön kívül semmi?

Hová tűntek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok.

Letaglózta őket Róma..
Aztán? Beolvadtak volna?

Nevük néha fel-felbukkan,
Mint árnyék a zivatarban....

Hová lettek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok.

Mikor a longobárd hadak
Itáliába vonultak,

Pannonok is mentek velük...
Vagy mégsem?
Csupán a nevük?

Kik lehettek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok...

Itt születtek, haltak, éltek...
Miféle nyelven beszéltek?

Nem voltak sem "pannon-szlávok",
Sem pedig "pannon-germánok"...

Kik lehettek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok...

Új leletek azt sugallják,
Hogy mások lehettek inkább...

Méd vagy tán parthus kapcsolat
Hagyott ránk markáns nyomokat...

Kik lehettek a pannonok?
A Múlt hallgatag és konok...

Miféle életet éltek?
Miféle nyelven beszéltek?

Elődeink lehettek-e?
Bennünk máig élhetnek-e?

A Múlt hallgatag és konok?
Kik lehettek a pannonok?

Az önmagával határos ország

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...
Túl a hétköznapi gondon,
Túl profánon,
Hazugságon,
Túl a szürke messzeségen
Meg-megszólal valami...
Néha-néha hallani...

Szinte bármilyen irányban
Teszem ki a lábam,
Talpam alatt ott jajong
A régi Magyarország,
A teljes Magyarország.

Horvátország a kivétel,
Meg Szlovénia,
Mivel ezek az országok
Nem a Magyar Királyságnak,
Csupán a Szent Koronának
Voltak hajdan tagjai...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Szétosztották,
Felszabdalták,
Haveroknak darabolták,
De hiába,
Bennünk ma is él.
Létezni fog,
Míg szívünkben
Zuborog a vér...

Szinte bármilyen irányban,
Cipőnk nyomát bárhová tegye,
Itt is,
Ott is,
Valamelyik
Régi vármegye...

Azt hiszik, hogy
Elosztották,
Elcsatolták,
Ide-oda hordták,
Mégis körülvesz még ma is,
Lélekben sértetlenül
A régi Magyarország...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Aki figyel,
Meg is fogja
Hallani...

A turulmadár szelleme
Itt is,
Ott is
Ott szálldos...
Az országom
Több oldalon
Önmagával
Határos...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Jó lélekkel,
Jó reménnyel
Meg is kéne hallani...

Mint üstököst
A csillámló uszálya,
Úgy vesz körül bennünket
A régi Magyarország
Fénylő aurája...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Ideje már...
Ideje már...
Ideje meghallani...

Profán nyakkendők,
Frakkok
Locsogtak,
Területrablókkal
Fontoskodtak,
Elvetettek
Mindenféle tisztességes elvet,
Azt képzelték,
Felülírhatják a Történelmet...

Túl határon,
Horizonton
Fel-felsejlik
Valami...

Létezik még
Sose hal meg,
Ideje meghallani...

Sose szabad megtagadni,
Leírni,
Elvetni...

Konföderációban fog majd
Újjászületni.

Régi tengeri királyok

Régi tengeri királyok
Járták hajdan a világot.

Múltjukat csak Gaia érzi,
Nyelvüket mítosz sem érti.

Az égen más Hold barangolt,
Még Atlantisz is jövő volt.

Régi tengeri királyok
Ismertek régi világot.

Jégkorszakok jöttek-mentek,
Velük ők is útra keltek.

Térképeik másolatát
Nemzedékek torzították.

Régi tengeri királyok
Járták a régi világot.

Tengerpartok másutt voltak,
Hegyek másutt tornyosultak,

Más madarak ültek a fán,
Más volt a Szent, más a profán.

Régi tengeri királyok;
A vén Idő rájuk hágott,

Elbizakodott az ember,
S elnyelte végül a tenger.

Mindörökre jégbe fagytak,
Ránk még sírokat se hagytak...

Végzet?
Spirál?
Vagy csak átok?
Régi tengeri királyok...

Filozófia-síkokon...

Filozófia-síkokon

Minden felelet monoton.

Csupa rezgés minden elem,

Az sem biztos, hogy létezem.

Tegnapokon, holnapokon,

Száll az idő - minden fokon.

Entrópia szürke poron...

Filozófia-síkokon....

Július van, nagy meleg

Július van, nagy meleg,
Tikkadnak az emberek,
Horizont távol sarkában
Álmos felhő
Szendereg.

A Nap orcája kerek,
Szférák zenéje pereg,
Nem tudni még, a Jövendő
Vajon merre
Tekereg.

A kursaneci erdőben...

A kursaneci erdőben..
Szép novemberi időben

Ezerhatszáz-hatvannégyben
Nem volt a krónika ébren...

Mindmáig azon a helyen
Bóbiskol a Történelem...

A kursaneci erdőben...
A Nap éppen lemenőben...

Sűrű fák közt árnyék-falak...
Gyilkosok vadkant játszanak...

Zrínyi bán nem marad élve,
Történelmünk siklik félre....

Végzet újuló erőben
A kuraneci erdőben...