Atlantisz utolsó nyara

Atlantisz utolsó nyara...

Még nem létezett Szahara,

Alacsonyabb volt a tenger,

Elbizakodott az ember,

Profanizált démonsereg

Kapott hűlt oltáron helyet.

Atlantisz utolsó nyara...

Megérthetjük-e valaha...

Ugyanolyan démonságok

Rágják ma is a világot,

Ma is. Sötét füst gomolyog,

És a hibák ugyanazok.

Atlantisz utolsó nyara...

Szólt a profán szirén dala...

Önfelszámoló dallamok

Kakofón hangja csattogott...

Abszurd, profán őrültségek

Képében jött a Kísértet...

Atlantisz utolsó nyara;

Vénséges idő-mandala...

Továbbra is körbe-körbe,

Vagy egyszer mégis

Előre?

Örökké a pofán méreg,

Vagy mégis Szent lesz az Élet?

Örökké?

Valaha?

Soha?

Atlantisz utolsó nyara...