Dogmák vágynak a kukába

Dogmák vágynak a kukába;
Isten nem teremt hiába.

Rossz gondolat-szörnyetegek
Ostromolnák meg az Eget,

De ők nem valók ám oda,
Ahol a hétköznap Csoda.

Dogmák vágynak a kukába;
A műanyag erkölcs kába.

Kommunista utópiák!
El a fenébe!
Balra át!

Nyílt társadalom agyréme!
Tűnj el a semmibe végre!

Dogmák vágynak a kukába;
A profán hit nagyon drága.

A mennyország tőle távol,
De - poklot teremthet bárhol.

Utópia-tojásból kel
A megsemmisítő láger...

Dogmák vágynak a kukába,
Nem száll mű-madár mű-ágra.

Vihar lesz, ha szelet vetnek,
Késik, amit siettetnek.

Profán istenek szavára
Nem visz út Utópiába.

Isten könnye hull a sárba,
Dogmák vágynak a kukába.