Rossz utópiák brekegnek

Rossz utópiák brekegnek;
Olcsó játék  gyerekeknek.

Világ-boldogítás ára:
Disztópia - vacsorára.

Teoretikus világban
Nincs egyéb, csupán szabály van.

Rossz utópiák brekegnek;
Pénzuralmak nyekeregnek.

Kenetlen világ-kerekek
Nyikorgó abroncsa reped.

A Jövendő élére rak
Génmanipulált vágyakat.

Rossz utópiák brekegnek
Rózsaszínű fellegeknek.

Szélütött profán bálványok
Sírján sánta varjú károg.

Tilosba tévedt tudomány
Helyét elnyeli a posvány.

Mosolyog a Tetőfedő;
Isten nem vesztegethető.

Tragikus helyzet peremén

Tragikus helyzet peremén

Bukdácsol a világ,

Dúl és fosztogat szerteszét a

Vírus-sokaság.

Világszerte már egyre több,

És mind több a beteg,

Szájmaszkban vásárolnak a

Boltban az emberek.

A vírus Olaszhont vette

Most leginkább elő,

A szép téres Lombardia

Napfényes temető.

Tragikus helyzet peremén

Szédeleg a Jelen,

Kibic röhög, de megtér majd

Számos istentelen.

Tragikus helyzet peremén

Mi most - mindannyian;

Nagyon össze kell tartanunk,

Minden más hasztalan.

Fradi-szívvel küzd az ország

Fradi-szívvel küzd az ország;
Álljatok meg, vírus-hordák!

Fradi-szívvel,
Összefogva...
Nem hisztizve,
Nem kapkodva...

Összefog felnőtt és gyermek;
(Megvetés a kivételnek).

Fradi-szívvel küzd az ország;
A világba szertehordták

A vírust, de mi nem hagyjuk!
Élni akarunk!
Nem adjuk!

Ha fertőzni fog az ég is,
Megmaradunk!
Csak azért is!

Tűnjetek el, vírus-hordák!
Fradi-szívvel küzd az ország!

Dogmák vágynak a kukába

Dogmák vágynak a kukába;
Isten nem teremt hiába.

Rossz gondolat-szörnyetegek
Ostromolnák meg az Eget,

De ők nem valók ám oda,
Ahol a hétköznap Csoda.

Dogmák vágynak a kukába;
A műanyag erkölcs kába.

Kommunista utópiák!
El a fenébe!
Balra át!

Nyílt társadalom agyréme!
Tűnj el a semmibe végre!

Dogmák vágynak a kukába;
A profán hit nagyon drága.

A mennyország tőle távol,
De - poklot teremthet bárhol.

Utópia-tojásból kel
A megsemmisítő láger...

Dogmák vágynak a kukába,
Nem száll mű-madár mű-ágra.

Vihar lesz, ha szelet vetnek,
Késik, amit siettetnek.

Profán istenek szavára
Nem visz út Utópiába.

Isten könnye hull a sárba,
Dogmák vágynak a kukába.

Vírus-sújtotta március

Vírus-sújtotta március,
Világ-járvány-kaloda;
Akármilyen szép Tavasz van,
Ne mászkáljunk sehova.

Koronácskák szaladgálnak
A világban szerteszét,
Szinte halljuk a nyüzsgésük
Rosszindulatú neszét.

Kívánjuk csillapodjanak, vírus,
Meg a bolondok,
Jöjjenek a hétköznapi,
Régen megszokott gondok!

Koronavírus-küzdelem

Koronavírus-küzdelem
"Maradj otthon! - kor, fegyelem.

Mikroszkopikus martalóc
Ma a legfőbb félelem-góc.

Elözönlött minden utat,
Nyög tőle a fejlett nyugat...

Koronavírus-küzdelem;
Mindig újabb mutáns terem...

Folyik a hétköznap vére,
Sehol nem látszik a vége...

Felütheti fejét bárhol,
Észak-Olaszország gyászol...

Koronavírus-küzdelem;
Talán - összefogást terem.

Doktrína, vagy Emberélet?

Doktrína, vagy Emberélet?

Ha a Felelősség éget,

Külön világ minden Élet,

Aki meghal, fel nem éled,

S ha a doktrína összerogy,

Akkor is megvan valahogy,

Ha meg tovább mégse élne,

Akkor sem lesz nagy kár érte.

Doktrína, vagy Emberélet?

Az érzelem sose téved,

De politikus akarat

Gyakran zsákutcába szalad,

Koszos dogma vizét issza,

Aztán szavaz össze-vissza...

Isten pokolba nem réved...

Doktrína, vagy Emberélet?

Sátáni vírus-kísérlet

Sátáni vírus-kísérlet,
Mi vagyunk az alanyok;
Az ördög pénz-fedezéke
Mögé bújva vigyorog.

Messzi földről jött a vírus,
Utazgatott eleget,
Amerre járt, átszervezte
Mindenütt az életet.

Kínából szerteszét szaladt,
Globálisra feldagadt,
Mindenütt megszűnt a futball,
Amerre csak elhaladt.

Sátáni vírus-kísérlet,
Fertőznek a gyerekek,
Nem fertőznek, de meghalnak
Azonban az öregek.

Sokkal alattomosabb, mint
Akármelyik vén menyét,
A vírus viselkedése
Elárulja műhelyét...

Hó hull koronavírusra

Hó hull koronavírusra,
Hátha elpusztul a rusnya...

Március van, de visszatér
Nagy pofátlanul a vén tél.

Csapkod már a havas eső,
Metsző hideg a levegő...

Hó hull koronavírusra,
Hideg, alvilági mustra....

Vírusra, meg egyéb gondra
Valahol lappang egy kontra...

Messze távol vírusgyárak...
Diktatúrák...
Magas árak...

Hó hull koronavírusra,
Valaki mindig megússza...

Szegény, szegény bezzegnyugat...

Szegény, szegény bezzegnyugat...
Isten ujja hová mutat...

Profán értelmetlenségek
Kanonizálása végett

Önnönmagát megtagadja,
Háztetőjét ingyen adja...

Szegény, szegény bezzegnyugat,
Sivár zsákutcában kutat...

"Mindent lehet", s "mindent szabad"
Korántsem egy tőről fakad...

Mi épít? Mi rombol téged?
Tudni kell a különbséget...

Szegény, szegény bezzegnyugat,
Szabad csupán az Akarat...

Ami rombol, azzal gondos,
S rombol mindent, ami fontos...

Profán hit lila csónakja
Visz rettentő tévutakra...

Mit lel, aki nihilt kutat?
Szegény, szegény bezzegnyugat...

Püthagorasz egykor régen...

Püthagorasz egykor régen
Csillagot látott az égen.

Éppen Krotón várfalain
Gondolkodott az álmain.

Pár órája futni látott
Szübariszi lovasságot...

Püthagorasz akkor este
Régi önmagát kereste,

Azt, amelyik ifjú maradt,
Mert elesett Trója alatt....

Vagy amelyik búvárkodott,
S Homérosszal találkozott...

Püthagorasz egykor régen
Látott valamit az égen...

Az Igazságot keresve
Isten néma lelkét leste...

Talán magába szívhatta,
De nekünk le nem írhatta...

Püthagorasz egykor régen
Járt, vagy nem járt sok vidéken...

Járt, vagy nem járt Indiában,
Vagy druidák ősi honában,

Tán Glastonburyt is látta,
Vagy valaki kitalálta...

Püthagorasz egykor régen
Valamit keresett éppen...

Régi kazlak szalmaszálát,
Az Elődök tudományát...

Még a szélben ott lebegett
Távoli városok felett...

Püthagorasz egykor régen
Látott valamit az éjben...

Messze fenn a Tejút felett
Száz régi Élet lebegett...

Régi tudás, vagy misztika
Szállott a Múlt poraira...

Püthagorasz akkor régen
Érzett valamit az éjben...

Lélekvándorló Szerelmek
Élet-vándorútra kelnek...

Csak Szerelemmel áldozunk,
Mert mind az Egyhez tartozunk...

Püthagorasz tudta régen:
Valami lappang az Éjben...

Isten és a digitális oktatás

Neki hat nap időtartam
Volt az optimális,
Véghezvitte, s a Teremtés
Nem volt digitális

Nekünk is van néhány napunk
Vírus-behatásra,
Átállni a nebulókkal
A távoktatásra.

Gyötrődünk a méltóságos
Elektronikával,
Hol nehézkes, hol metszően
Éles logikával...

Tesszük a dolgunkat szépen,
Amíg még tehetjük,
Isten nevét közben bizony
Sűrűn emlegetjük...

Interneten él a világ

Interneten él a világ,
Kint rügyezni kezdtek a fák.

Rétek ölén virág fakad,
De az ember - otthon marad....

A fű csaknem újra simul,
Flaszter alján - vírus lapul...

Interneten él a világ,

Caplatnak a járvány-paták...

Pénz-manipulálta mikrobák

A nyugalmunkat tapossák.

Egész világon csörtetnek

A vírus-tatár seregek.

Interneten él a világ,

A kis Jövőt távoktatják.

Ahogy erősödik a fény,

Nő mind nagyobbra a Remény.

Virágba borulnak a fák,

Interneten él a világ.

Kikelet Karanténhonban

Kikelet Karanténhonban,
A tantermek üresek,
Távoktatásba kezdtünk, és
Otthon maradt a Gyerek.

Vírus dühöngése miatt
Változott meg az Élet,
A békés Hétköznapokhoz
Visszatérni remélek.

Egyelőre vidám vagyok,
Az Isten legyen velem;
Ilyenkor a legfontosabb
Még mindig a fegyelem.

Kikelet Karanténhonban...
Már árad a napsugár,
A Tavasz már szent Örömre,
Boldogságra,
Nyárra vár.

Kikelet Karanténhonban,
Lehet vírus bármilyen,
Azt akarjuk, hogy a Tavasz
Akkor is boldog legyen.

Improvizált távoktatás,
Hirtelen jött megoldás,
Összetartja az Országot,
Ahogy talán semmi más.

Kikelet Karanténhonban,
Epizód, vagy szenvedés?
Tán nem végső sorscsapás lesz,
Hanem Újjászületés...

Ismét összetart a bajban a Magyar

Ismét összetart a bajban
A Magyar;
A mi Népünk
Egészséget,
Békét,
Nyugalmat
Akar.

Az érintést pótolják most
A szavak.
A vírusveszély idején
Nincs sérelem,
Nincs széthúzás,
Nincs harag.

Hétköznapot,
Nyugodt munkát akarunk,
Ha Isten is úgy akarja,
Hamarosan
Újra
Kezet foghatunk.

Isten óvja a Hazánkat járvány idején!

Isten óvja a Hazánkat
Járvány idején!
Majdani hétköznapokban
Reménykedem én.

Vészeljék át a Családok
És az Emberek,
Legyen újra egészséges,
Aki most beteg!

Hoppon maradjon a végzet,
Akárhogy perel,
A behurcolt vírus gyorsan
Tűnjön végleg el!

Legyen újra napsugár az
Országunk egén,
Isten óvja a Hazánkat
Járvány idején!

Március tizenötödike a koronavírus idején

Messziről hozott rossz kórokozó
Ámokfutó dühöngése miatt
Ma nincs nyilvános ünnep.
Nem megyünk
Gyülekezni a közterekre ki,
Nincsenek zászlók,
Nem szólnak dalok,
Az ébredő szép tavaszi napfényben
Nem villognak kokárdák ezrei...

Karantén-ünnep...
Csendes tereken..
De Múlt
A Jelennek
Most is
Üzen...

Az ünnepről csupán a héj hiányzik,
A külsőség,
A díszcsomagolás...
A magját nem zászlók, beszédek hordják,
Hanem a lelkünk.
Lehet földrengés, vírus, áradat,
Akár özönvíz, akár hó szakad,
Március idusa,
Az ünnepünk
Mindig
Mienk
Marad.

Ünnep,
Hagyomány,
Öröm, és
Szent Béke;
Egy vértelen forradalom
Emléke.

Táncsics...
Landerer...
Éljen a Haza!
Petőfi Sándor örök igaza...
Március tükrében Múltunk ragyog...
Sohasem rabok...
Mindig szabadok...

A Múlt
Világunk,
Magyarságunk
Őre;
Mi vagyunk Múltunk
Jelene,
Jövője...

Embernek lenni
Örök misszió;
A Becsület
Mindig
Tradíció...

Míg a Nap ragyog;
Magyarként Emberek,
Emberként Magyarok;
Nálunk
A Tisztességnek
Nincsen más neve..
Így áldjon, verjen minket
Sors keze...

Magyar Március,
Mi visszük tovább.
Tisztességünkben
Mindig újra éled...
Koronavírus után is lesz
Élet...
Majd újra békét hoznak
Csendes esték;
Magyarnak megmaradni:
Kötelesség.

Koronavírus

Kínából ette ide a fene,
Ki tudja, oda miképpen került...

Megutaztatták szerte a világban,
Eljutott a napos Itáliába,
S onnan - ide...

Rettegést kelt,
Dőzsöl és dagonyázik;
Felforgat,
Támad,
Önbizalmat ingat...
Hisztériát szül,
Már nekifogott,
Hogy kirabolja hétköznapjainkat.

Koronavírus...
Ki küldte ránk vajon?
Egy zuglabor?
Az ördög öregapja?
Vagy ez valami ördögi terv
Egy újabb etapja?

Koronavírus...
Etalonja a sátáni tervnek...
Halált fertőz
Szüleire
A gyermek...

Koronavírus...
Az élet leáll...
Nem visz vajon majd egyre lefelé
Pokolba
A spirál?

Felderül-e még egyszer majd
Az Ég?
Hétköznapi csendes életünket
Visszakapjuk-e még?

Van két csodálatos kutyám

Van két csodálatos kutyám,
Nagyon lelkesen várnak rám.

Ezer közül is kiszúrják
Az én kis autóm hangját.

Örömük leírhatatlan,
Körülvesz, mint puha paplan.

Mindig van, aki várjon rám...
Van két csodálatos kutyám...

Március szájmaszkot visel

Március szájmaszkot visel,
Eső-terror nem nyugszik el.

Felhőfront a házak felett,
Egyre késik a Kikelet.

Profán frászok hagymát ettek,
A világ vírustól retteg.

Pszeudo jövő felesel;
Március szájmaszkot visel.

Ihletett pillanatokban

Ihletett pillanatokban
Az ember sose téved,
Ihletett pillanatokban
Mindig szép az Élet.

Ihletett pillanatokban
A Lét sose börtön,
Ihletet pillanatokban
Dolgunk van a Földön.

Ihletett pillanatokban
Szférák dala zizzen,
Ihletett pillanatokban
Bennünk él az Isten.

Titkos történelem

Kik mozgatják a szálakat?
A sok rossz ránk honnan szakad?

"Összeesküvés-elmélet",
Vagy az érzés mégse téved?

Rejtőzködő pénz-mogulok
Profit-erkölcse nyikorog?

Miféle háttérhatalom
Grasszál a dollár-sztrátoszon?

A világmédia tagad,
De a nyomok jól látszanak...

Működésének fő jele:
Nemzetállam-gyűlölete.

Hamisít, szervez, intrikál,
Félrevezet, lelket zabál.

A ténygyártó birodalom
Egy ideje globál fokon

Sokszorosít üdvöt, elvet,
S termeli a történelmet.

Szikkadt bankósegget vakar,
Nekünk jót biztos nem akar.

Olcsó inváziót tervez,
"Menekült" hadakat szervez...

Véres koreográfiák;
A lényeg mindig - "odaát"...

Világmegváltó frázisok
"Modern" nemzedéke kopog,

Amikor a lejárt nem kell,
Mindig jön az újabb modell.

Világ-kommunizmus kártya
Helyét gender-világ váltja,

Vagy még "nyíltabb társadalom"
Vigyorog mű-horizonton,

S amikor majd az is lejár,
Jöhet az új eszme-tatár.

Jövőt gyilkol, Múltat temet,
Törölne Nemzetet, Nemet...

Műanyag a pálmaág is,
A jólét meg - virtuális.

Fénymásolt rendszerváltások
Bősz varjúserege károg.

Demokrácia-frázisok
Vulkáni köde szivárog...

Globális világhatalom
Kontinensnyi pénz-jégfalon...

De hiába vagyon, vegyszer,
Mert ez is elmúlik egyszer.

Ha embernek megmaradunk,
Sose vehet erőt rajtunk.

Profán pénz nem mindenható,
Isten széke nem kiadó.

"Kezdetben vala az Ige..."

Hit,
Remény,
Szerelem,
Rege...

Nehezen születő Tavasz

Már van madárcsicsergés, de
Még nincs itt a Kikelet,
Esőfelhők rablóhada
Grasszál a világ felett.

Stagnál a nagyvilágban is
A szép emberi erő,
Sok meddő propagandából
Nem lesz értelmes Jövő.

Északon már hetek óta
Szaladgálnak a bocsok,
Nyugaton permanens a Tél,
Felhőkig ér a mocsok.

Esőben profánná szürkül

Esőben profánná szürkül
A ködös jelen,
Most isznak Léthe-vízből a
Holtak odalenn.

Esőben profánná szürkül
A feledett Múlt,
Elporlad, ami valaha
Fölénk tornyosult.

Esőben profánná szürkül
A hamis jövő,
Az egész jós médiának
Szamárfüle nő.

Esőben profánná szürkül
A retorika,
Minden szólamnak esőben
Kéne áznia.

Esőben profánná szürkül
Minden intrika,
Az álszentek glóriája
Rozsdás karika.

Esőben profánná szürkül
A rossz ráció,
Meglátszik, hol kezdődik a
Prostitúció.

Esőben profánná szürkül,
Ami csikorog,
Hivatal nyakán száradnak
Ázott kánonok.

Esőben profánná szürkül
Globál "Higgs-bozon",
Egyedül talán csak Isten
Marad szárazon.

Isten nem kér jogvédelmet

Isten nem kér jogvédelmet,
Műanyag elvet nem kerget.

Divat-dogmával nincs gondja,
Isteni vállát megvonja...

Nem diktál Neki a világ;
Értéket nem értékel át.

Isten nem kér jogvédelmet,
Minden hamis szabályt elvet.

Instanciázást nem akar,
Udvarában nincs hivatal.

Emberi gyarlóságokat
Nem üldöz, de helyben se hagy.

Végzet felé nem terelget;
Isten nem kér jogvédelmet.

Kelekótya esőfrontok

Kelekótya esőfrontok;
Híg, latyakos, undok gondok...

Esők, felhők, hivatalok
Tócsatömege gomolyog.

Esőt ásít a szürke ég,
Sárban fürdik a szürkeség.

Panaszkodnak a bolondok;
Kelekótya esőfrontok...

Hollószárnyú emlékezet

Hollószárnyú emlékezet
Kering a múlt-tenger felett.

Hályogos szemű, vén madár,
Zsákmányra csak ritkán talál.

Felszínes oktatást kapott,
Azt látja meg, amit - szokott.

Vakot a méh vakabb vezet;
Hollószárnyú emlékezet.

Műanyag filozófiák

Műanyag filozófiák
Bögyét csócsálja a világ.

Az ostoba profán gender
Mákonyködében az ember

Nem látja a különbséget:
Mi a Halál?
Mi az Élet?

Műanyag filozófiák;
Betegebb tőlük a világ.

Ősi, szilárd zsinórmérték:
A szép, természetes, érték,

Eltérni tőle nem szabad.
Ami beteges, az marad

Akárhányan hangoskodnak,
Tüntetnek, vagy vonulgatnak...

Habszivacs fán
Rózsaszín ág...
Műanyag filozófiák...

Isten áldása az Élet

Isten áldása az Élet;
Egyre kurtábbak az évek....

Lucskos profán szólamokat
Az Idő létével tagad.

Vakok kincse a haladás;
Mindig lesz ősibb robbanás...

Az anyagelv földre teper,
De a Hit - súlyosabb teher.

A Lét soha nem ér véget...
Isten áldása az Élet.

A legnagyobb kincs

A nagy Létben
Minden Élet
Apró
Menedék;
Legnagyobb kincs a világban
A Jó
Feleség.

Megszületünk,
S a vágyaink
Mentén létezünk;
Kell, hogy
Isten mellett
Más is
Fogja a kezünk.

Az emberiség számára
Addig van Jövő,
Amíg szeretheti egymást
Férfi
És a
Nő.

Amíg
Nap ragyog felettünk,
Amíg kék
Az Ég;
Legnagyobb kincs a világban
A Jó
Feleség.

Március-napra virradtunk

Március-napra virradtunk,
Eljött a tavaszelő,
Kikelettel kacérkodik
Mostantól a vén Idő.

Akad némi napsütés, de
Zúgnak a böjti szelek,
Sminkjét igazgatja talán
Még az ifjú Kikelet.

A Tavasz "i" betűjéről
Hiányzik az ékezet,
De örüljünk egyelőre,
Hogy végre megérkezett.

Járókában botladozik
Még az apró Kikelet.
Március-napra virradtunk;
Isten még mindig szeret.