Fáradt kora nyári estén
Árnyék sóhajt a ház testén.
Sötétség rohamát állja
A körtefa koronája.
Hold csillan a messzeségben,
Csak a meddő Jövő ébren.
Fáradt kora nyári estén
Közös Múltunkat keresném.
Jelenünk velünk a Hegyen,
Közös Jövőnk - bennünk pihen.
Közös álmainkat lesném
Fáradt kora nyári estén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése