A Cél

A Cél magában sose Felelet,
Csak híd az Idő partjai felett.

Egy pillanatban semmivé lapul,
Máskor felhőkből fölénk tornyosul.

Azt, hogy elérni milyen célt lehet,
Mindig az eszköz határozza meg.

A profán Cél nem ad erőt soha,
Lehet szülő - de mindig mostoha.

Ha van, akár irreális lehet;
Ha nincs - magunkhoz lettünk hűtlenek.

Vele is lehetek boldogtalan,
De nélküle - minden haszontalan.

Egyik Cél olykor másikon tapod,
A Cél nem végzet, csupán állapot.

Ha képes szétszakadni szakaszokra,
Csak profán sóvárgások bodzabokra.

Ha meg tud alkudni önfeladásra,
Kenyéradó gazdája sírját ássa.

A Cél magában sose Felelet,
Csak híd az Idő partjai felett.

Békés Jövő lesz-e még?

Békés Jövő lesz-e még?
Kék marad-e még az ég,
Békés, boldog Családokra
Néz-e majd
A jövőbeli Ég?

Égig nőnek-e a fák?
Virágzik-e majd az ág?
Lesz-e még a mostaninál
Sokkal jobb hely
Majd a nagyvilág?

Lesz-e a világ kerek?
Lesznek boldog emberek?
Egészségesen fejlődnek
Szüleikkel
Majd a gyerekek?

Békés Jövő lesz-e még?
Ami jó, számít-e még?
Sivár extrémségek helyett
Felnőttséget
Ád-e még az Ég?

A néhai áldott Szent László király

Legendák hőse,
Hazánk szentje Ő;
Fejjel magaslik a Múltból elő...

Néhai áldott Szent László királyunk
Olyan
Férfi volt,
Ember és
Király,
Amilyennek magát szereti látni
A Magyar,
Ha idő tükrébe áll.

Mi a valóság,
Mennyi a legenda -
Aligha érdekes nekünk ma már;
Valaha itt élt, ebben a Hazában
Néhai, áldott Szent László király...

Sosem égette a hatalom vágya,
De ő lett országunk legjobb királya.

Katona,
Bíró,
Államszervező;
Fejjel magaslik a Múltból elő...

Romlás helyébe
Rendet alkotott,
A Történelmünknek
Ritmust adott,
Nem törte meg intrika,
Túlerő;
Fejjel magaslik a Múltból elő...

Nem ad jogot se rang,
Se tiszt, se bőség,
A gazdagság?
Csak nagyobb felelősség,
A korrupció  nem kötelező...
Fejjel magaslik a Múltból elő...

Lehet a jövő bármilyen cudar,
Míg Őt el nem felejtjük -
Lesz Magyar!

Hol volt, hol nem volt...

Hol volt, hol nem volt
Három király bandukolt,
Amíg meg nem lett teremtve,
A Lét is csak Mese volt...

Vajon ki vagyunk találva,
Vagy csak Létbe vagyunk zárva?

Végtelen-e az Akol?
Amit képzeletünk teremt,
Él-e másutt,
Valahol?

Anyag csupán a Végtelen,
Vagy maga a Töméntelen?

Hol volt, hol nem volt,
Szabólegény bandukolt,
Amitől a világ jobb lett
Mindig,
Mindig
Mese volt!

Valahol,
Valahol..
Amit az Élet
Megteremt,
Az mindig él -
Valahol...

Az anyag sehol sem dalol,
Pedig zene szól -
Valahol...

Hol volt, hol nem volt,
Régi világ haldokolt,
Azóta is azt képzeljük,
Hogy mindez csak
Mese volt.

Rég tovatűnt ifjúságom

Rég tovatűnt ifjúságom
Múlt vizén úszik felém,
Friss, mint a tündérkirálynő
Homlokán a diadém.

Régi balatoni nyarak,
Emlékük vérpezsdítő,
Még nem tudtuk, milyen hurkot
Vet nyakunkba a jövő.

Felnőttnek hittük magunkat,
Mint mindig a siheder,
Nem tudtuk, hogy az igazi
Felnőttség milyen teher.

Lombkoronák árnyékában

Lombkoronák árnyékában,
Kellemetes emlékeken
Hűsöl a régi Szerelem.

Napsugaras meleg nyárban,
Lombkoronák árnyékában...

Kellemetes emlékeken
Szent öröm-patina terem.

Szent öröm-patina terem,
Hűsöl a régi Szerelem.

Múlt és Jövő pihen lágyan
Lombkoronák árnyékában.

Szent itthoni nyári Béke

Szent itthoni nyári Béke,
A munkakedv menedéke.

Gép előtt, körtefa alatt
Az idő meghitten szalad.

Az esztendők meghitt éke
Szent
Itthoni
Nyári
Béke...

A jövő "terraformálása"

Komisz jövendőt tervezget
Sunyi pénz-globál,
Sok élet-dimenzióba
Belefuserál.

Utópia-zsákutcába
Téved a világ?
Felfalják az életünket
Papír-doktrínák?

Multikulti-métely okoz
Tüdőgyulladást?
Vérfürdő akadályozza
Meg a gyógyulást?

Ezt azonban nem szabad ám
Elfogadni. Sőt.
Terraformálnunk kellene
Végre - a Jövőt.

Az idő minálunk minden
Rendszert lecserélt,
Tudjuk, mindig az eszközök
Alkotják a célt.

Amíg egyedi az ember,
S a világ kerek,
Teória-agyalmányok
Nem segítenek.

A pénz nem akar Családot,
Nemzetet tovább;
Legyünk csak az őt szolgáló
Automaták.

Azt hiszi, amit pénz épít,
Egyben is marad,
Mert a pénznél butább dolog
Sehol nem akad.

Ha a lázas kis Jövendő
Ölünkben zokog,
Nem gyógyítják meg parttalan
"Emberi jogok".

Fent csak hatalom van, meg pénz;
Legfeljebb - lövet;
Megoldás csak a valódi
Életből jöhet.

Mert a világ nem lesz soha
Mű-utópia,
Legfeljebb kis közösségek,
Családok hona.

Nem a tudomány oldja meg
A világ baját,
Csak személyes felelősség,
Közösség,
Család.

Nem doktrínák,
Nem parancsok,
Nem dollár hegyek;
Apák,
Anyák,
Feleségek,
Férjek,
Gyerekek!

Nyugalmasságos szép napon

Nyugalmasságos szép napon
Nyárra nyílik az ablakom.

Hő-takarót terít a Nyár,
Szundikál az egész határ.

Kerítésünk csendet teremt,
A Béke pihen idebent.

Kint az éden és a pokol
Munkába, nyaralni lohol.

Boldogságom élni hagyom
Nyugalmasságos szép napon.

Apa-Lánya napok

Apa-Lánya napok alatt
Apa és Lánya - egy csapat.

Húsz éve is akadt ilyen,
A szép emlékek közt pihen.

Mai Apa-Lánya napok;
Isten ma is bennünk ragyog.

Nyári esti pillanatban

Nyári esti pillanatban
A Boldogság lóra pattan.

Boldog-ötvenöt évesen
Vágtat Időn, Földön, Hegyen...

Nyári esti álom-hegyen
Velünk kacag a Szerelem.

Életvágy szent habja csobban,
Nyári esti pillanatban...

Nyár-hajó vitorlát bontott

Nyár-hajó vitorlát bontott,
Itt a napsugár-sereg,
Feltűntek a távolban a
Kánikula-szigetek.

Töltenek a Nap-tüzérek,
Feltisztulnak az egek,
Vén strandidő-generális
Negyven fokkal fenyeget.

Előbb-utóbb lesz olyan nyár,
Hogy az ember feje fő,
De egyelőre hideg van,
És - szemerkél az eső.

Szenteltessék meg a Szerelem

Szenteltessék meg a Szerelem.
Ne engedd el soha a kezem.

Benned az isten mindig velem.
Szenteltessék meg a Szerelem.

Isten elé csak Szerelem áll;
Szent az Élet - profán a halál.

Incselkedő kora Nyár

Incselkedő kora Nyár,
Dolgozni, vizsgázni jár.

Tanév végi őrület
Lebeg a világ felett.

Száll az allergia-por,
A jó szándék feje forr.

Incselkedő kora Nyár,
Pazar esti illatár.

A ház gőzölgő flakon,
Verőfény az ablakon.

Fullasztó meleg napok
Sora lágyan toporog.

Őrült hőség - nyárra vár;
Incselkedő kora Nyár.

Fáradt kora nyári estén

Fáradt kora nyári estén
Árnyék sóhajt a ház testén.

Sötétség rohamát állja
A körtefa koronája.

Hold csillan a messzeségben,
Csak a meddő Jövő ébren.

Fáradt kora nyári estén
Közös Múltunkat keresném.

Jelenünk velünk a Hegyen,
Közös Jövőnk - bennünk pihen.

Közös álmainkat lesném
Fáradt kora nyári estén.

Számítógép-mizéria

Számítógép-mizéria;
Új gép -
Új hiba-széria...

Volt hűséges régi gépem;
Megérdemlem -
Lecseréltem...

A sötéten kéklő halál
Naponta többször rám talál...

Számítógép-mizéria;
Gépi kutyakomédia...

Üröm mű-ürömmel vegyül,
Képtelenül,
Géptelenül...

Alapvető vagy banális?
Végzetes,
Vagy triviális?

Ideg-chipős hisztéria...
Számítógép-mizéria...

Atlantida szellem-ulti

Atlantida szellem-ulti,
Nem a múlt - a jelen hullt ki.

Tengerfenék, szellem-csárda;
Itt a piros ász is - sárga.

Ami váratlanul múlt ki,
Annak neve itt zöld ulti.

Atlantida szellem-játék,
Színhely: holt téridő-tájék.

Ahol múlt, jövő nincs jelen,
Ott örök halál a Jelen.

Nem háborít tatár, török,
A terített betli - örök.

Atlantida szellem-ulti;
Túlvilági multikulti...

Régen elhagyta a Béke,
Haloványul az emléke.

Szótlan, vértelen fantomok,
Csak a kártya sarka kopog.

Atlantida szellem-ulti,
A tengerfenék nem gyúl ki.

A legvénebb atlantida
Rászól szellem-társaira:

"Jönni fognak a földiek,
Szorítsatok nekik helyet!"

Itt fönt betlit licitelnek,
Talonban ászok hevernek...

Eljövendő Múltnak hármas keresztútja

Eljövendő Múltnak
Hármas keresztútja,
Hogy melyik vihet Jövőbe,
Azt Isten megsúgja.

Hármas keresztúton
Három távlat éled,
De három közül csupán az
Egyikben van Élet.

Régi boszorkányok
Téridő-tanyája,
Új pusztító elrendelés
Áldozatát várja.

Ha Szeretet nincsen,
Csak a doktrínája,
Dagadtra hízik rajtunk a
Végzet szürke mája.

Családra?
Jövőre?
Vagy látszatra futja?
Előttünk a jövendő Múlt
Hármas keresztútja.

A Trianon-szindróma

A Kis-Trianon-kastélyban
Örök etikai éj van...

A boldogtalan épület
Rojtos győzelemtől beteg.

Ostoba balítéletek
Zúztak porba becsületet.

Ködös téli éjszakékon
Szellemtől retteg a mákony...

Kehes Trianon-szindróma...
Ördög bújt a koporsóba...

A Kis-Trianon kastélyban
Renyhe, gazdasági Tél van...

Frakkos, gyarmattartó-salak;
Kenetteljes, hazug szavak.

Sunyi, profán haszonlesés;
Vigyorgó sárkányfog-vetés.

Göthös Trianon-szindróma,
Kastélyt vittek - disznóólba...

A Kis-Trianon kastélyban
Kánikulában is tél van...

Ítélkezve a nyárspolgár
Pénz-eszű kansátánt szolgál.

Sírt ás a győztes ásatag,
Hogy neki is sírt ássanak.
 
Nyegle Trianon-szindróma,
Jegyet vált az örök hóba.

Az üldözött mind túléli,
Üldözőjét általlépi.

Kezet fog, akivel lehet,
Monokliért mit sem tehet.

Keshedt Trianon-szindróma;
Nem a kastély tehet róla.

Pünkösd áldott napjaiban

Pünkösd áldott napjaiban
Feltámadás szele suhan.

Kékben tündököl fent az Ég,
Jövőt sóhajt a Messzeség.

Békében Rész az Egésszel;
Az Istennel kéz a kézben.

Vad rációk Hitbe hullnak;
Profán szavak elnémulnak.

Friss Remény új kamásliban,
Pünkösd áldott napjaiban.

Boldog születésnapot, drága Anikóm!

Mától egy évvel megint öregebb vagy,
Te kicsi Gyöngyöm,
Drága Anikóm.
Egy percre megállsz az idő-hegyen..
Ma nagyon-nagyon szép napod legyen!

Lehet talán még
Sok-sok boldog évünk,
Egymásnak maradunk,
Amíg csak élünk.

Magam adom,
Te magadat adod...
Legyen nagyon szép
Születésnapod!

Felettünk a magas Ég

Felettünk a magas Ég,
Siránkozni,
Panaszkodni
Az Élethez
Nem elég.

Siránkozni,
Panaszkodni
Semmire se lesz elég.

Siránkozni nem elég,
Profán korban,
Profán sorban
A magas Ég
Messze még...

Profán korban
Profán sorban
Minden Élet
Messze még...

Siránkozni nem elég
Isten a Jövő
Pedálját
Fáradtan,
De hajtja még...

Isten a Jövő pedálját
Hajtja még...

Siránkozni,
Panaszkodni
Elcsüggedni
Nem szabad és
Nem elég,
Amíg élünk,
S felettünk
A magas Ég!