Szép és ringató;
Akkor márciusig el sem
Olvadt még a hó.
Fehér háztetők világa,
Kémény füstje száll;
Benn a cserépkályha meghitt
Jó melege vár.
Árok szélén fagyos a hó,
Csöppet sem puha,
Kerítések mögül vadul
Ugat a kutya.
Fentről váltakozva hó vagy
Eső csepereg;
Kinn a utcán hólapátos,
Kucsmás emberek.
A gyógyszertár előtt tábla,
Hol milyen a hó,
Hogy melyik út járhatatlan,
Melyik járható.
Amerre csak a szem ellát,
Fehér a mező;
Hófehér takaró alatt
Szunnyad az erő.
Az ablakok fölött jégcsap,
Rajtuk jégvirág;
Nyugodtabb és egyszerűbb volt
Akkor a világ.
Mára még a hó is más lett,
Ezt ma már tudom;
Ma feszültség fénylik benne,
Már nem nyugalom.
A városokba költözött
Mára a vadon;
Régen lebéklyózott szörnyek
Újra szabadon.
Hová tűnt el a józan ész,
Minden mért fakó?
Régi szent Béke emléke
Szép és ringató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése