Atombomba-erkölcsiség

Atombomba-erkölcsiség

Rágja világunk jobb felét.

A túlerő nyelvén makog,

Céljai haszontalanok.

Ateista zsoldossereg

Mű-szivárvánnyal enyeleg,

Világméretű lágerek

Álomképével szendereg.

Tartalmatlan, rossz modernség;

Atombomba erkölcsiség.

Atlantisz ott a horizont alatt

Atlantisz ott a horizont alatt;

Tán idők végeztéig ott marad.

Fittyet hány hatalomra, meg a pénzre,

Nem fél,

Nem hódol,

Nem áll soha félre.

Tudja, hamis a profit istene,

Mert az Erkölcs az ember lényege.

Nem áll fölötte semmi akarat,

Ha senki más,

Ő független marad.

Nem vehető, nem vesztegethető,

Csak Isten parancsára jön elő.

Mindegy, hogy az ember áll vagy "halad";

Atlantisz ott a horizont alatt.

Anikóval - nyárutóban

Anikóval -
Nyárutóban;
Nagy melegben -

Meghitt szóban.

Ezer boldog pillanatban,

Hajnalban vagy alkonyatban,

Jóban-Szépben,

Közös Létben;

Holtig tartó

Szerencsében.

Közös Szépben,

Közös Jóban;

Anikóval -

Nyárutóban.

Az utolsó nyári napok

Az utolsó nyári napok
Lassan leperegnek,
Új szakasza jön
Munkának,
Létnek,

Szerelemnek.

Még nincs kedve távozni a

Vad kánikulának,

Pedig új terveink most már

Felnyergelve várnak.

Hatvan fölött is a része

Maradok az

Egynek;

Az utolsó nyári napok

Lassan leperegnek.

Aggodalom partjainál

Aggodalom partjainál

Készül a nyár végi madár.

Startban, célban semmi lélek;

Mindig kettő közt a lényeg.

Az igazság út közben vár.

Nyár estéje lassan leszáll.

Készül a nyár végi madár

Aggodalom partjainál. 

Itt felejtett kánikula

Itt felejtett kánikula
Pöffeszkedve dominál,
Még cseppet sem zavarja, hogy

Éppen véget ér a nyár.

Negyvenfokos hődiktátor,

Súlyos hőség-masztodon;

Nyárutó embertömege

Fuldoklik a flaszteron.

Támolyog, bágyadt az ember,

Teste izzadt, szeme rőt;

Itt felejtett kánikula -

Alig várjuk az esőt.

Csökevényes lelkű világ

Csökevényes lelkű világ;

Nincsenek filozófiák.

Csak rossz ideológiák,

Eszelős, hamis doktrínák

Partkányhadai rajzanak,

Rágják az értelem-falat.

Azt hiszik a globalisták,

Csak hangerő az igazság.

Médiájuk torzan fütyül,

Önmagától megsüketül,

Nem hisz, nem ért;

Se hall, se lát,

S élhetetlen utópiák

Rózsaszínű trágyadombja

A jövőt nullára rontja.

Ha világunk hozzá süpped,

Atlantisz túlél bennünket...

Nem kell félni,

Túl kell lépni;

Lehet jövő,

Lehet élni.

Agyhalott doktrínák helyett,

Kell sok igazi

Felelet.

Kellenek filozófiák;

Csökevényes lelkű világ...

Vókság-kórság

Vókság-kórság nyomulna,
Gondolatot gyalulna,
Minden valaha létező
Ripacsot

Alulmúlna.

Vókság-kórság tolulna,

Soha meg nem lapulna,

Agresszív pofátlansággal

A nyakunkra

Tódulna.

Vókság-kórság menetel,

Szánalmat nem érdemel,

Szégyen lesz az útja vége,

Mert hamar

Leszerepel.

Vízöntő nyárutó egén

Vízöntő nyárutó egén;

Minden jelen remonda mén.

Kirúg a sörényét rázva.

De szelidül -

Múlttá válva.

Minden makrancos pillanat

Tüstént a múlt-rétre szalad,

Nem tűr köteléket, kezet,

Lesz belőle

Emlékezet.

Csak a jövő csillan üdén;

Vízöntő nyárutó egén.

Trianoni tákolmányok

Trianoni tákolmányok

Bűze még most is szivárog.

Ami a morált feszíti,

Azt idő sem szentesíti.

A rettentő fejlett nyugat

Hiába ölt álarcokat,

Nem kell nekünk Luca-sámli,

Mindig mögé fogunk látni.

Kamudákorománia

Meg Nagyonnagymorávia

Döngethet média-falat,

Mindig csak hazugság marad.

Így nem lesz igazi

Béke;

Konföderáció kéne.

Hatvan fölött, nagyon szépen

Hatvan fölött, nagyon szépen,

Nyárbúcsúzás idejében.

Elmúlástól még nem félve,

Új sikereket remélve,

Fittyet hányva túlerőre,

Bátran, nyugodtan 

Előre.

Bárányfelhő nyári égen;

Hatvan fölött,

Nagyon

Szépen.

A magyar zászló

Háromszínű szent jelvényünk;

Amíg felvonhatjuk, élünk.

Piros-fehér-zöld trikolór;

Magyar ünnepel valahol.

Vér,

Tisztesség,

Örök Remény;

Múlt, Jövő 

A Jelen egén

Érezni, lobogni akar.

Könnyezhet is, aki magyar.

Amíg a magasba suhan,

A világnak értelme van.

Benne összpontosul 

Létünk;

Háromszínű 

Szent

Jelvényünk.

Az utolsó hőséghullám

Az utolsó hőséghullám
A idei nyáron,
A vöröslő háztetőket

Fuldokolni látom.

Fennen tombol a fénylő Nap

Szürkülő egekben;

Úgy olvadozik a világ,

Hogy már meg se nyekken.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy

Már a múlt is égne,

Demenciában a jelen,

Hull a jövő vére.

Örökkévaló szép napok

Örökkévaló szép napok

Emléke, míg élünk, ragyog.

S ragyog utána is talán...

Új életre szánt hozomány...

Nem számít a profán mérték,

Hiszen hozzáadott érték

Élethez egyéb nem lehet,

Mint a

Hála és

Szeretet.

Szeretek,

Szeretnek,

Vagyok;

Örökkévaló szép napok.

Kicsinyes "modern" gyávaság

Kicsinyes "modern" gyávaság

Féli a világmédiát.

Útja a felsőbbség útja,

A túlerő jobban tudja.

Rozsdás polkorrrekt szájzárat

Ajándékoz önmagának,

Míg a más szemével olvas.

Nem tudja, miért szánalmas.

Önmagát sosem találja;

Gyávaságnak nincs hazája.

Lompos nyárban mű-pálmaág;

Kicsinyes, "modern" gyávaság.

Régmúlt sötét mélységéből

Régmúlt sötét mélységéből
Halkan cseng a szó;
Amit róla tudunk, talán

Modern fikció.

Régmúlt sötét mélységéből

Doktrína se nő;

Mítosz dimenziójában

Nem jár az idő.

Régmúlt sötét mélységéből 

Tán halljuk a szót,

De elfeledtük a jelszót,

Vagy nincs meg a kód.

Régmúlt sötét mélységéből

Jöttünk,

Itt vagyunk;

Régmúlt sötét mélységéből

Összetartozunk.

Régmúlt sötét mélységéből

Új Jövő terem;

Régmúlt sötét mélységéből

Az Isten üzen.

Gender-csömör

Herevédős kisasszonyok

Csordája vízcsapból csorog.

Zakatol a genderipar,

Globális uralmat akar.

Könyvhalmaza hegyekké nő,

Ánuszokból csúszik elő,

Genitálián kilincsel,

Aberrációkat szentel,

Most még érzékenyítene,

Holnap a nyakunkra ülne,

S torz gender-feketemisét

Mondana az emberiség

Sátáni jelképek alatt...

Fanatikus sose "halad",

De állandóan menetel,

Abszurd dogmákat ünnepel,

S ha célba ér vele a ló,

Lesz belőle - lágerlakó.

Bűzlik már a gender-kender...

Sok szegény, hiszékeny ember...

Lelki béke szent honában

Lelki béke szent honában,
Katlan-forróságú

Nyárban

Minden jó cél igaz barát.

Az Élet új célokat lát,

Megtöröli a homlokát,

Szép nyugodtan halad tovább.

Nyárutói 

Újulásban;

Lelki béke szent honában.

Hűnek lenni önmagunkhoz

Hűnek lenni önmagunkhoz,

Bármilyen szél bármit is hoz.

Mikor kell alkalmazkodni,

Mikor nem szabad hazudni.

Mindig azonnal kell tudni,

Miben nem szabad alkudni.

Hazug "eszme" oszt vagy szoroz;

Hűnek lenni önmagunkhoz.

Néhai kuruc katonák

Néhai kuruc katonák

Mítoszban nyargalnak tovább.

Földön járó nehéz idő

Ilyenné lesz - ha szárnya nő.

Égen-földön veszedelem;

Tömérdek apró győzelem,

S néhány hatalmas vereség.

Két-három elszánt nemzedék

Nyargalt szabadság nyomába,

Nehéz élet volt az ára.

Néhai kuruc katonák

Sohasem adhatták alább.

Diadalt nem arathattak,

De veszteni sem akartak,

Elszéledtek, megfutottak,

Aztán újra feltámadtak.

Őket legyőzni nem tudta

A császári ármádia,

Hiába volt győztes csata,

Jött sok új fájdalmas portya,

Úgy tűnt, soha nem lesz vége;

Mit tehettek?

Úri béke...

Néhai kuruc katonák

Lelkekben nyargaltak tovább,

Tábortüzek köré gyűltek,

Emlékekben megszépültek,

Vívtak, tárogatót fújtak,

A jövő bőrébe bújtak,

S aki jövő után kutat,

Annak mutattak új utat.

Néhai kuruc katonák

Tévében nyargaltak tovább.

Öltöztek pirosba, kékbe,

Ellenségük holt fehérbe,

És a legvidámabb barakk

Láthatott fess kurucokat.

S így lengte be új 

Öröm,

Hit,

Gyermekkorunk mítoszait.

Feledtük a kudarcokat,

El a labanc huszárokat,

Könnyet, vért és vereséget;

Sohasem a rossz a lényeg.

Nyargaljatok bennünk tovább,

Néhai kuruc katonák!

Balatoni gyermekkorom

Balatoni gyermekkorom

Elfeledni nem akarom.

Átsejlik sok évtizeden,

Meghatottan dédelgetem.

Bár most nagyon távol élek,

Tudom, hogy még

Visszatérek.

Raktározom,

Simogatom

Balatoni gyermekkorom.

Mélységben van a türelem

Mélységben van
A Türelem;

A felszín haragot terem.

A Lélek mélyén

Szent Sziget;

Ott virágzik

A Tisztelet.

Az Identitás nem rabság;

Mélységben van

A Magasság.

Meghalljuk, ha

Isten üzen;

Mélységben van

A Türelem.

Tetőpontján már a Nyár

Tetőpontján már
A Nyár,
Minden csupa napsugár,
A kertünkben 
Itt is
Ott is
Csiripel

A Kismadár.

Bárki akármit is mond,

Aki aggódik, bolond,

Majd arra is jön még idő,

Nem érdekel most a gond.

Nyár van

Élet,

Szerelem;

Minden, ami kell nekem,

Hogy más mit tesz,

Nem érdekel,

Csak ez az én

Életem.

Platón és a filozófia rhodoszi kolosszusa

Platón régen megsejtette,

S véka alá sem rejtette,

Igazi Filozófiát

Nem bír el a profán világ.

Ez volt Platón dilemmája;

Talán elsőnek ő látta:

Vagy megalkudva gyalogol,

Vagy szárny nélkül

Égbe hatol.

Az összes kérdés ideát,

A legtöbb válasz odaát.

Mint a kolosszus Rhodoszban.

Egyik lába a parton van,

A másik meg egy szigeten.

Éppen ilyen a bölcselem.

Az egyik lába ideát,

A másik lába odaát.

Ilyen a Filozófia,

Platón ezt nagyon jól tudta.

Másmilyen nem is lehetne;

Isten is érintett benne.

Csak részigazság hajléka

A puszta anyagi szféra;

Jelez homályosan, vakon,

Mint az árnyék a falakon...

Itt

Szerelem és

Ideák;

Talán a teljesebb világ

Tükörképei kicsiben.

Minél közelebb van Isten

Annál teljesebb a világ,

Annál mélyebb az 

Igazság...

Platón ezt látta, értette;

Tánk hagyta.

Értsünk belőle.

Augusztus vizein járok

Augusztus vizein járok,
Csókok,
Versek,

Olvasmányok.

Jó munkák és

Boldog percek;

A Nyár az

Örömtől hemzseg.

Napsugárból bő felesleg,

Télen majd lesz több kereslet.

Velem kávéznak 

Az Álmok;

Augusztus vizein járok.

A néhai Albert Schweitzer

A néhai Albert Schweitzer
Afrikai betegekkel
Osztotta meg az 
Életét;
Sokan találgatták?

Miért?

Tudós teológus doktor,

Szeminárium-direktor

Orgonista volt.

Mi okból

Szánhatta rá magát arra,

Hogy Egyenlítői Afrika

Betegeit ő maga

Gyógyítsa?

Orgonaépítő szakértő,

Jézus életének gondos kutatója,

Miért vonult

A vadonba?

Mi vitte rá, hogy

Harmincévesen

Más ember legyen,

Hogy karrierjét végleg sutba dobva,

Újra beüljön tanulni a padba,

És hirtelen

Orvos legyen?

Más adományokat küld

Önmaga helyett,

S kamerák előtt hirdeti

(Hogy a földkerekség hálakönnyben ússzon,

S önmaga a rókáról

Minél több bőrt lenyúzzon),

Hogy milyen nagy benne

A Szeretet;

Miért áldozott Schweitzer

Afrikának

Lényegében véve

Egy egész 

Életet?

A néhai Albert Schweitzer

Eltökélt, őszinte ember,

A teljes lelkével hitte,

Azt, hogy nem kellék a 

Hite.

Hogy Istentől az

Alázat,

Sohasem elég a látszat.

Saját őszinte, vakmerő útján haladt

Előre,

Ez vitte jólétből

Az őserdőbe.

Ő bátran kiállt az elveiért,

Nem játszott gügye véleményvezért,

Nem tüntetett.

Helyette - 

Tett.

Elveihez

Méltó munkát keresett;

Lambaréné

A modern Krisztus-követés

Szimbóluma lett.

Több mint öt évtizeden át

Gyógyította

Afrikát.

A néhai Albert Schweitzer

Álomkórra gyógyszert rendel,

Kezével kórházat épít,

Fogat húz,

Műtétet végez;

Fáradtságot sose érez,

Ha meg mégis,

Eltitkolja;

Övé sok száz törzs gondja,

Nagy varázsló ő -

Oganga.

A néhai Albert Schweitzer

Nem volt akármilyen ember.

Dolgozott, ameddig bírta,

Közben,

Pihenés helyett

A műveit

Tovább írta.

A néhai Albert Schweitzer

Nem volt olyan naiv ember,

Ahogyan sokan gondolták,

Tudta,

A filozófia

Veszedelmes díszciplina;

Mert nem profán síkok tika

A lét célja és értelme,

A szív érzi, nem az elme...

Kérdéseket lát a világ,

De mindig marad odát

Minden tökéletes válasz

Isten dimenziójában.

Itt az anyagi világban

Sohasem lesz értelmezve,

Ami túl van az anyagon.

A néhai Albert Schweitzer

Mindig egyenes gerinccel

Kereste 

Az Igazságot.

Hamar rájött:

Semmi kétség -

Az Emberi Felelősség

Az egyetlen "együttható"; 

A két külön dimenzió

Között nincsen más kapcsolat.

Az Emberi Felelősség

Másra át nem ruházható.

Se állam, se intézmények

Azt ki nem sajátíthatják,

Mert akkor beteg a világ.

Albert Schweitzer legfőbb elve

Volt az élet tisztelete.

Hogy ezt komolyan is vette,

Bizonyíték az élete.

Magas, mosolygós alakja

Ma már a múlt egy darabja.

Úgy vélte, visszalépés a modern,

Mert hanyatlik erkölcs és értelem.

Német volt germán gőg nélkül,

Nem erőszakos,

De Bátor;

Kant, Goethe, Bach fajtájából.

Orgonazene,

Krisztusi tanok;

Ember vagyok és

Ember maradok.

A jövőre

Békét,

Tisztességet,

Élet-tiszteletet rendel

A néhai

Doktor Albert Schweitzer.

Erebus sötét vizein

Erebus sötét vizein

Elcsitul a szél,

A part fáiról a vízbe

Sose hull levél.

Messzeség morajlására

A csönd se felel,

Sötét víztömegek alatt

Hallgat a meder.

Arrafelé nincsen jelen,

Se múlt, se jövő,

Erebus sötét vizein

Megáll az idő.

Isten hajója ingatag

Isten hajója ingatag,

Két folyón egyszerre halad.

Útját biztonsággal futja,

Kormányozni más nem tudja.

Emitt kérdések habjai,

Ott válaszok hullámai.

Emitt csalfa ész-zátonyok,

Ott érzelem-torkolatok.

Isten hajója ingatag;

Kormányoz a

Vén Hallgatag.

Nagyipari eszme-gyárak

Nagyipari eszme-gyárak

Konzummá profanizálnak,

Gondolkodni többé nem kell,

Majommá válhat az ember,

Mert a készen kapott eszmék

Útján nem lehet üdvösség,

S a gondolat-futószalag

Pokolbugyrok felé szalad.

Az identitás csak festék,

Elhullik a felelősség,

Hagyjuk megszállni az agyunk,

S a túlerőbe olvadunk...

Nagyipari eszme-gyárak

Önmaguktól le nem állnak,

Övék kényszer, atom, löveg,

Övék mindig minden tömeg.

Övék a pénz, a hivatal,

Az összes doktrína-kőfal,

Ők a haladás, és végül

Világkormány - Isten nélkül.

Nem tüntetés, nem futkosás,

Csak önálló gondolkodás,

Sok önálló identitás,

Csendes, személyes lázadás

Vet eléjük erős gátat;

Amin a Jövő megállhat.

Üres szkepticizmus helyett

Őrzünk 

Szerelmet és

Hitet.

Őrzünk igaz Jövő végett

Hazát és

Emberiséget.

Nagyipari eszme-gyárak

Csupa selejtet csinálnak,

Mindig új vevőt keresnek,

Amíg van rájuk kereslet.

Hát ne legyen! 

Csak az

Egyén

Állhat az üdvösség hegyén,

Isten nem lakik kormányban,

Se vállalatban, se pártban,

Csupán igaz emberekben,

Csupán a tiszta lelkekben.

Nagyipari eszme-gyárak

Ha nem kellenek,

Leállnak.

Egyszer volt hun, hol nem volt

Egyszer volt hun, hol nem volt,
Talán mégsem mese volt;

Tudományos doktrínákon

Kacag fenn a telihold.

Nyílvessző meg pajzsdudor,

Mendegél a finnugor;

Történelmünk talán mégsem

Urál-menti vén csupor.

Ezüstös tarsolyveret,

A népünk honnan ered;

Túlléphetünk azon, hogy az

Indogermán kit szeret.

Egyszer volt hun, hol nem volt,

Krónikákban bandukolt;

Életképtelen dogmákat

Kontráz most - hiába holt.

Reflexíj, Dózsa-kasza,

Megérkezünk tán haza;

Mindvégig lábaink alatt

Lehetett az

Őshaza.

A huszadik század

A huszadik század
Múltba zakatolt;
Csődöt mondott, téves eszmék

Évszázada volt.

A huszadik század

Régen véget ért;

Többet képzelt önmagáról,

Mint amennyit ért.

A huszadik század

Újat hirdetett,

Az eredmény két globális,

Nagy háború lett.

A huszadik század

Nem jött rá soha

Hogy a fejlődés nem csupán

Technológia.

A huszadik század

Morális talány;

Erkölcs nélkül atombombát

Gyárt a tudomány.

A huszadik század

Sokat alkudott,

Talán minden évszázadnál

Többet hazudott.

A huszadik század

Szeleket vetett;

Minden félrement, ami csak

Félremehetett.

A huszadik század

Zokog valahol;

Időnként a földfelszínre

Jött fel a pokol.

A huszadik század,

Csupa link duma;

Pénz-parancsnoknak jelent a

"Demokrácia".

A huszadik század

A profán kora;

Visszasírni utódaink

Sem fogják soha.