Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.
Ahol tornyosul a robaj,
Ott gyürkőzik mindig a baj.
Baljóslatú, rossz szigetek;
Ködfal áll,
Eső szemereg.
Állnak bajt okozni készen
Az Idő sziklás medrében.
Zátonyok az Élet-ködben;
Alattomos asztrál csöndben,
Profán lárma közepében
Várakoznak - nagyon régen.
Lesnek a Lét áramára,
Terelik gonosz holtágra,
Viszik élet-zsákutcába,
Újrakezdés áramába...
Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.
Az egyik fekete, sivár,
Az érzések útjába áll,
Önzésre csábít, izolál,
Homokpuszta lesz, ahol jár.
Értelmetlen giga-vagyon,
Meg a túlzásba vitt haszon
Zátonyok az Élet-ködben;
Varjú károg,
Szirén röppen.
A másik vörös és kopár,
A békesség útjába áll.
Forradalmi dogmatika,
Az erőszak vad kultusza,
Meg a rossz osztályharc-tanok;
A vizen láthatatlanok...
Arrébb sok más - szürke, barna;
Végzet-színét köd takarja...
Varjú károg,
Szirén röppen.
Zátonyok az Élet-ködben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése