A néhai Heinrich Schliemannn

Gyermekszemmel Tróját látta,

Felnőtté lett - megtalálta.

Híve volt régi daloknak,

Nem hitt a szkeptikusoknak.

Más megalkuszik,

Vezekel;

Schliemann soha nem adta fel.

Tróját nekünk Ő ásta ki -

Ma sem bocsátják meg neki...

Nevére fanyalgás ragad;

Örökre "dilettáns" marad.

A kánonnak máig se kell,

Schliemann soha nem adja fel.

Részeges lelkész az apa,

Tróját keresné a fia...

"Trója, fiam?

Az csak álom...."

"Ha felnövök, megtalálom!"

Az apja tán rá se figyel...

Heinrich Schliemann nem adta fel.

Árva volt - hajótörött lett...

Idegen föld,

Szatócsüzlet...

Garasoskodva és fázva

Nyelveket tanult - biflázva...

Másokat a végzet nyel el...

Heinrich Schliemann nem adta fel.

Elé szerencse térdepel,

Megjön az üzleti siker,

De a gyermekkori célja

Nem homályosult el.

Trója...

Mást a siker odébb terel,

Heinrich Schliemann nem adta fel.

Kezében Homérosz-kötet,

Keres várost,

Kaput,

Követ...

Ahol mondták, ott nem látta,

Homérosszal - megtalálta.

Más a sértődéssel perel;

Heinrich Schliemann nem adta fel.

"Lássátok, ez Trója! Tessék!"

Tévedett a hitetlenség...

Schliemann ásója meg nem áll,

Mükénére is rátalál.

Más a babérjain pihen,

Heinrich Schliemann nem adta fel.

Ő egy ablakot kinyitott,

De számosat csukva hagyott.

Minden kor csak annyit nyit ki,

Amennyit még fel tud fogni,

Vagy annyit sem. Teóriák

Helyett nem kell az igazság.

"Tudományos dogma készül,

A dogmákból ál-múlt épül,

Tudományos kánon-világ

Ápolja az amnéziát,

És a poshadt hitetlenség

Azt hiszi magáról: fenség.

A Múlt mítosz-nyelven üzen

Keresztül sok évezreden.

Érteni olyan amber kell,

Aki - hogyha kell - hinni mer,

Aki önmaga lenni mer,

Aki soha nem adja fel,

S tudja, amit Schliemann tudott:

Vannak még csukott ablakok.