Az óév sárban fuldokol

Az óév sárban fuldokol;

Jövő születik valahol.

Tolakodó Covid-sereg

Ömbölyög a világ felett.

Kijárási tilalomba

Durrog egy-két házi bomba...

Az óév sárban fuldokol;

A világ nagy, poshadt akol...

Sáros, esős, pocsék idő,

Nagy tócsányi múlt-temető...

Izzadnak az égi falak,

Fatörzsekig csap a latyak.

Az óév sárban fuldokol;

És kiút nem látszik sehol.

A Lét sötétben bujdokol,

Vagy sírva Hit után lohol,

A Hegy csak rémlik valahol,

Tövében Isten bandukol.

Az óév sárban fuldokol;

Vén profán Cerberus csahol.

Az órák éppen kongatnak,

Benga barmok durrogtatnak,

Leng a sötét eső-kendő,

Sárba jött az új esztendő.

Az óév már sárba fulladt,

Az új meg még igen nyamvadt...

Botra támaszkodó Remény

Ébred komor álmok hegyén...

Hátha most mégis,

Emberek...

Hit nélkül élni nem lehet...

Segítsen meg a Teremtő,

Legyen boldog új esztendő!

Időfolyam - hegyszorosban

Időfolyam - hegyszorosban;

Közöny-sziklákon víz csobban.

Égbenyúló hegyvonulat,

Vége távol ködben marad,

Komoran húzódik messze,

Idő vize forr közötte.

Időfolyam - hegyszorosban;

Száz nehéz pillanat csobban...

Mindenre hó vagy sár tapad,

A kiutak nem látszanak.

Az Idő vize gomolyog,

Egymást érik a zátonyok.

Időfolyam - hegyszorosban;

A feszültség szinte robban.

Roppant sziklafalak között

A céltudatosság - törött...

Az Idő sok ágra szakad;

Kevés a Szabad Akarat...

Időfolyam - hegyszorosban;

Ezer hamis jövő koccan...

Lélektelen idő halad,

Százszámra váj tévutakat.

Az Akarat Jövőt kutat,

S mindenfelől - válaszutak...

Időfolyam - hegyszorosban;

Minden profán vakon koppan...

Ezer rés közt csak egy a jó...

Merre forduljon a hajó?

Sok ág végén hamis idő...

Csak egy mögött rejlik Jövő...

Félelmetes szikla roppan

Időfolyam - hegyszorosban.

Kint vihar, belül Békesség

Kint vihar, belül Békesség;

Csalafinta téli esték...

Alattomos téli szelek

Tavasz-freskókat festenek.

Petyhüdt tél nem talál rendet,

A feszültség földet renget.

Rosszat akarni ne tessék;

Kint vihar

Belül

Békesség.

Ötvenkilencedik telem

Ötvenkilencedik telem

Aromáját ízlelgetem.

Covid marta lucskos télben,

Áldott családi Békében,

Alkotó erőm teljében

Téli napjaimat élem...

Kegyelmes az Isten velem...

Ötvenkilencedik telem.

Az Idő sivatagában

Az Idő sivatagában

Kis expedíció szárnyal.

Lét-párnás Élet-csónakok

Járják az örök homokot.

Anyag-sziklák felett szállva

Szétterjed a Lélek-pára.

Az Idő sivatagában

Mindig téllel kevert nyár van.

A hidegre közöny felel,

A homok végzetet lehel.

Szél jár múltak romjaira;

Minden csupa entrópia.

Az Idő sivatagában

Pezsdül a Teremtés - lágyan.

Fut az Élet, ott van vele

Isten meghitt tekintete.

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

Az Idő sivatagában

Sok levetett múlt-kabát van.

Rég korhadó idősíkok

Rozsdás bundája csikorog,

S levetett évezredeket

Tudományos profán temet...

Az Idő sivatagában

Igaz Jövők garmadában.

Bármelyiknek lelket adhat

A bátor Szabad Akarat.

Nincs semmiféle ősleves,

S a "fejlődés" - nem egyenes...

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

Öröklét - örök pusztában

Az Idő sivatagában.

Karácsony oázisában

Karácsony oázisában

Megmelegítem a házam.

Megmelegítem a házam,

Egyenesítem a vállam,

Kiegyengetem a hátam

Karácsony oázisában.

Karácsony oázisában

Ezernyi virágos ág van,

Remény-bimbó, Élet-vetés,

Bátor Jövőre ébredés.

Tömérdek friss Bátorság van

Karácsony oázisában.

Karácsony oázisában

Szent Tradíció-forrás van.

Egyesül Élet és Erő;

Újjászületik az Idő.

Hit,

Remény,

Ős-Igazság van

Karácsony oázisában.

Színes függöny, szent Karácsony

Színes függöny, szent Karácsony;

Omló, meleg vörös bársony.

Idő bőrét lágyra cserni,

A felvonás végét jelzi.

Tegnapokat Múlttá avat,

Megnyit meghitt Új Utakat.

Nyugvópontok - örök áron;

Színes függöny;

Szent Karácsony.

Lélek gyámola, Karácsony

Lélek gyámola, Karácsony;

Gyémántvirág idő-ágon.

Jön, és Szent Nyugalmat teremt,

Helyreáll Lelkünkben a Rend.

Szent balzsam minden időkre,

Mindenféle Jövendőkre...

Krém a mindennap-kalácson;

Lélek gyámola, Karácsony.

Kiéhezett vén toportyán

Kiéhezett vén toportyán

Vadászik az Idő partján.

Sivatagos partok alatt

Sok kövér csüggedés akad...

Halál-fikció hiteget

Áporodott nemhiteket.

Végül jóllakik a portyán

A fortélyos vén toportyán.

Isten türelmesen figyel

Isten türelmesen figyel;

Nem halott,

Nem is szunnyad el.

Nem ostoroz tévelygőket,

Nem küldi pokolra őket.

Nem trónol aranyló kincsen,

Titkosrendőrsége sincsen.

Bosszút nem áll,

Nem neheztel.

Isten türelmesen figyel.

Kurta ádventi nappalok

Kurta ádventi nappalok;

Tél dübörög,

Remény csacsog.

Téli napforduló jön el;

Ködös-véres múltra ügyel.

Minden végzet fehér kendő;

Most születik a Jövendő.

Lélek Lélekkel andalog;

Kurta ádventi nappalok.

Most még csak kér a zsarnokság...

Most még csak kér a zsarnokság,

Most vessük rá a zabolát.

Most még csupán érzékenyít,

Majd ha hatalmon lesz, fenyít.

Már csikorog a szakadék,

Ordítozik a söpredék.

De még csak kér a zsarnokság,

Csak hadd rimánkodjon tovább...

Lelkünk oltára épen áll,

Nem villanypásztor prédikál,

Belső cenzúra nem lüktet,

Nem írják át Szerelmünket...

Még lehetünk

Anyák,

Apák;

Most még csak kér a zsarnokság...

Kárpát-medence-Őshazánk

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Itt élt a nyelvünk elődje,

Itt született minden őse.

Őskor óta örök szállás,

Hosszú-hosszú néppé válás...

Némán és forrásszegényen,

Neves népek hátterében,

Ókor bíbor sötétjében

Itt éltünk már nagyon régen...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Talán tanyákon rejtőzve

Rejtőzködött nyelvünk őse,

Vagy - mint Jókai gondolta -

Közvetítő idióma

Lehetett ősidők óta -

Kis falvak mélyére szórva...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Jégkorszak utáni télben,

Kárpát-medencei szélben

Volt egyszer egy szép Kikelet...

Ott rejtőznek a Kezdetek,

És közönyös évezredek

Őrködnek a dombok felett...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Kárpát-medencei nyárban,

Sok évezred-éjszakában

Ezernyi titok kuporog...

Kik is voltak a pannonok?

Rómaiak...

Kelták..

Dákok...

Hallgatnak-e a források?

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Hunok,

Gepidák,

Avarok...

Mostanra már mind -

Magyarok...

Árpád fejedelem népe

Hívásra jöhetett ide.

Kentaur-mód lovagoltak,

Bizonyára türkök voltak...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Árpád népe megérkezett;

Ők hozták a "magyar" nevet.

Egy részük új hazát remélt,

A másik részük hazatért.

Az Idő szürke homálya

Fedi, mi történt utána...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Nem maradt ránk forrás-féle,

Csak töredék töredéke...

Fontos, súlyos évtizedek

A múlt homályába vesztek.

Krónikáink csak növelik

A zavart...

Árpáddal kezdik,

Bár sok dolgot elmondanak,

De még többet elhallgatnak.

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Korai magyar régészet

Fél-Trianonokat téved.

Mesebeli szláv tömegek

Követelnek területet,

És a morvák birodalma

A Dunántúlért áll sorba...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Tudományos senkiföldje

Lett a szép Kárpát-medence.

Került ide szláv őshaza,

Dákoromán nép-kaloda,

S indogermán kultúrfölény

Evezett a Duna vizén...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Rajtunk, hódítók tiportak,

Jelent jövőt elraboltak,

Közben magunkat feladtuk,

Múltunkat magára hagytuk,

S nem találjuk azóta se...

Máig tart a kótyavetye...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Elindultunk nyugovásba;

A "tudományos" susnyásba...

Finnugorság tudománya

Vitt bennünket az Urálba,

És tudós fél-igazságok

Írták át a valóságot...

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Magunk adósai vagyunk;

Saját Jövőnkkel tartozunk

Magunknak, s a többi népnek,

Akik bennünk egyesültek.

Kárpát-medence-Őshazánk;

Nyelvi Anyánk -

Népi Apánk...

Koravén, fáradt december

Koravén, fáradt december;

Jelenbe szorul az ember.

Sörénye nő köd-fogatnak,

Régi célok távolodnak.

Eltűnik

A "Lesz",

Meg a "Volt",

Szomorkás dalt dúdol a Hold.

Az Égbolt pihenést rendel;

Koravén, fáradt december.

Hígvelejű disztópiák

Hígvelejű disztópiák

Ólja lett mára a világ.

Ezer rosszjövő-csemete,

Holnap égboltja fekete...

Merev doktrína-ketrecek

Láncos serege fenyeget...

Hígvelejű disztópiák

Járják át a politikát.

Fanatikus önkéntesek

A rosszabblétért küzdenek.

A "boldog jövő" nevében

Rombolnának - ahogy régen...

Hígvelejű disztópiák

A Remények vérét szívják.

Semmit sem számít az Élet,

Hogyha mást mond az elmélet.

Rossz profán megváltás-sáskák

Hétköznapok sírját ássák.

Hígvelejű disztópiák

Isten trónját ostromolják.

Az erőszakolt "fejlődés"

Csak Lélekre nyíló lőrés...

Ha lándzsát vetnek az Égre,

Mindig téboly lesz a vége.

Rosszabb lesz tőlük a világ;

Hígvelejű disztópiák.

Jelenünk téli szigete

Jelenünk téli szigete

A lélegzetvétel helye.

Ott kint a téli világban

Bálványsor színes pusztában.

Mindenféle őrületek

Émelyítő filmje pereg.

Kínos feszültséggel tele

Jelenünk téli szigete.

Ádvent mélyén, csend-utakon

Ádvent mélyén, csend-utakon

Bandukol a szent Nyugalom.

Lámpalázas kis fenyőfák

Szegélyezik a Hold útját.

Aranysugaras Karácsony

Vár ránk a Szeretet-ágon.

Isten vár ránk - hallgatagon;

Ádvent mélyén, csend-utakon.

Decemberi éjszakában

Decemberi éjszakában

Isten áll idő-szobában.

Látja: magányos a világ,

Hallgatja Ádvent dallamát.

Múló Szentség helyén zavar,

Belepi a profán avar.

Végzet-lepte ködök alatt

Aprócska Szabad Akarat

Pár csöppnyi lámpása virul.

Fáradt szemmel nézi az Úr.

Könnyezik Isten magában;

Decemberi éjszakában.

Három király készülődik

Három király készülődik,

Most ülnek fel a lóra

Ádvent van,

Az Igaz Ember

Hallgatni fog

A Szóra.

A retardált Emberiség

Fordítva ül szamáron,

Mindig van Remény

Ameddig

Eljöhet

A Karácsony.

A lelkekben 

Értékzavar

Sötét füstje kavarog,

Egyre messzebb

Tévelyegnek

Profanizált

Angyalok.

Három király készülődik

Só kerül az iszákba,

Igyekeznek

Karácsonyra,

Új, megszentelt világba....

A világvégi ószeres

A világvégi ószeres

Használt jövendőket keres.

Baljóslatú figurája

A köd ösvényeit járja.

Titkos zsibárudájába

Árad kopott jövők árja.

Ronggyá kopott jövő-képek

A jelentől enni kérnek.

Kell a sok rossz jövő-kacat,

Ad cserébe fél-múltakat.

Végzet-sínpárokat keres

A világvégi ószeres.

Covid-os esztendő végén

Covid-os esztendő végén

Csupaszok a fák,

Semmivel sem lett okosabb

Idén a világ.

Ólomszürke ködfal mögé

Rejtőzik az Ég,

Különleges státuszra tör

Még több hülyeség.

A bánatos vén Természet

Télben vezekel.

Remélt Jövendőnket tán az

Ördög viszi el.

Brüsszeli elmeosztályon

Brüsszeli elmeosztályon

Lila madár bádog ágon.

Repedt polkorrekt szájkosár

Fekete királynőt rosál.

Abortusz embrió-lemez

Öngyilkosokat éljenez.

Szintetikus halál-álom

Brüsszeli elmeosztályon...

Idő Apó vén kutyája

Idő Apó vén kutyája

Az évezredeket járja.

Pénz, hatalom meg nem hatja,

A zsarnokságot ugatja.

Idők ösvényeit rója,

Ő az Utak Megnyitója.

Idő Apó vén kutyája

Nincs időotthonba zárva.

Legyen jelen, múlt, vagy jövő,

Ott van, ahol száll az idő.

Kanyargós időutakon

Szimatolva továbboson.

Idő Apó vén kutyája

Korok kerítését ássa.

Távol idők öbleiben

Rejtélyes kapcsolat terem.

Titkos idő-alagutak

Mentén csak a kutya ugat.

Idők titkos útját járja

Idő Apó vén kutyája.

Atlantisz bő köpönyege

Atlantisz bő köpönyege

Nem passzol ma már senkire.

Világvége-hangulatok

Festik alá a holnapot.

Rossz, agresszív utópiák

Horgára akadt a világ.

Atlantisz bő köpönyege

Foszlik, mint a régi rege.

A mindenható tudomány

Halad lidércfények nyomán.

Fiktív. ágrajzos őshazák

Sosem volt nyomát kutatják.

Atlantisz bő köpönyege;

Ellopták,

Pedig kellene...

Idő-parti fűzfák alatt

Idő-parti fűzfák alatt

Jólesik a jövő-falat.

Hamubasült akaratok

Jól átsütött teste ropog.

Fényesített remény-tálak

A siker-desszertre várnak...

Idő-parti fűzfák alatt

Csak a holtak fognak halat.

A holtág nem sokat ígér,

Múltba menekült a sügér.

Ha a Jövőt párka fonja,

Üres lesz Benedek trónja...

Idő-parti fűzfák alatt

Tanácstalan emlék-csapat.

A Múlt néha reménytelen,

S mindig zavaros a Jelen...

Utópia-veszedelem

Mindig holttesteket terem.

Doktrína épen nem marad

Idő-part fűzfái alatt.

Napsütéses Mikulás-nap

Napsütéses Mikulás-nap

Néha ilyen is akad,

De ettől még a Mikulás

Hozhat ajándékokat.

Nyárias lett a december,

Egy csepp hó se várható,

Ettől még Mikulás napja

Lehet szép és lehet jó.

Nem a hó küldi Mikulást,

A lényeg: a Szeretet,

Az lepi meg a sok kedves

Várakozó gyermeket.

Birkakoncert 2020.

Azt bégeti konzum-birka,

A nyugdíjas tele irka,

Elég öröm, s bánat érte,

Elhasznált rongy, nem kár érte...

Birka-ész, birka-plafonnak;

A bölcsebbek vállat vonnak...

Azt bégeti EU-birka,

Hogy a vén holló - pacsirta.

Nagy brüsszeli elmeosztály

Felett szakállas felhő száll...

Birka-ész, birka-plafonnak;

A bölcsebbek vállat vonnak...

Azt bégeti modern-birka,

Országunk menjen a sírba.

Legyünk inkább törött csésze,

Gyarmatbirodalom része...

Birka-ész, birka-plafonnak;

A bölcsebbek vállat vonnak...

Bőgi kozmopolit-birka,

Hogy Trianont Isten írta,

Magyar-fogyatékosoknak

Szobát pénzért bárhol adnak...

Birka-ész, birka-plafonnak;

A bölcsebbek vállat vonnak...

Nincs programozott enyészet,

A végzet csak profán képzet.

Papírforma sose nyúlik,

Minden túlerő elmúlik.

A bégetés - bárhogy vélik -

Sose hallatszik az Égig.

Szájmaszkos Ádvent idején

Szájmaszkos Ádvent idején

Jókedvünk vénülő tehén.

Csöndes pokla van az agynak;

Az arcokra maszkok fagynak.

Ásít a profán ravatal;

Tesztelget szorgos hivatal.

Gyalogok fehér-feketén

Szájmaszkos Ádvent idején...

Holdtalan sötét éjszakán

Holdtalan sötét éjszakán

Kérdések az Idő falán.

Hol van a Meddig határa?

Mi volt a Teremtés ára?

Milyen lidérc nyomába hág

A duplafenekű világ?

Valahol fut a karaván...

Holdtalan sötét éjszakán...

Elvarázstalanodott világról - Weöress Sándor sejtéseit továbbgondolva

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)

A néhai Magyar Költő

Ádvent idején

Lélek-hajójának színes,

Puha rejtekén

Hálát adott a Költészetért,

Hálát adott a Szerelemért,

Hálát adott egy szent, csodás

Egyetlen napért...

Látta,

Ahogy száguldanak

Bádog skatulyák,

Hallotta, hogy 

Jajonganak

Ezüst furulyák,

Érezte, hogy újra indul

Valahol

A krák,

Hogy éjjel a Holdat ugatják

Szegény kutyák;

Elvarázstalanodott a világ...

A néhai Magyar Költő

Tudta,

Gyakran olvastuk is Tőle,

A Teremtésnek

Az Ember

Nem elszenvedője...

A Teremtésnek ezer arca van,

És a világ mégis

Varázstalan?

A néhai Magyar Költő

Tudta,

Hogy nem hiába susognak a hársak,

Isten és Ember

A Teremtésben

Társak,

Mi hát a Teremtés?

Hogy nincs varázs?

Vagy valami más?

Tán nincs varázs,

Mágia,

Vagy ráolvasás,

De van helyette

Atomvillanás...

Az anyag lelke rajta,

Van technika,

A ráció

Uralja...

Az talán nem varázs?

Mi más,

Ha nem varázs?

A rációt

Tiszteljük

Makacsul,

Minden tudás

Természettörvényeken

Alapul...

Mi számos ilyen törvényt ismerünk,

Vajon léteznének-e

Nélkülünk?

Amiről azt képzeljük,

Természeti végzet,

Az csupán talán

Kívánság,

Igézet;

Amire vágyunk,

Megteremti Isten

Általunk...

A néhai Magyar Költő

Sejtette,

Mi a rend...

Ember

És Isten

Együtt teremt...

A néhai Magyar Költő

Ádvent idején

Lélek-hajójának színes,

Puha rejtekén

Hálát adott a Költészetért,

Hálát adott a Szerelemért,

Hálát adott egy szent, csodás

Egyetlen napért...

Civilizáció apó

Civilizáció apó

Orcája gondoktól fakó.

Küzd korhadó eresztékkel,

Agy-érelmeszesedéssel.

Mióta Istent elhagyta,

S profánt bálványul fogadta,

Profit-parazita rajta,

S nem kíméli az ebadta.

Civilizáció apó

Már nem emlékszik, mi a jó.

Hű támaszait elveti,

Ördög tanácsát követi.

Puskaporos hordót ültet,

Hogy szebbé tegye a kertet...

Vigyorog a szellem-bakó...

Civilizáció apó...