A lelkünkbe van ültetve.
Átragyog az Időn, ködön,
Mohaként tapad a kövön.
Létét ezer nyom mutatja,
Csupán a profán tagadja.
Vastag, néma idő-kéreg,
Alatta csillog a Lélek...
Isten örökös követe
Atlantisz emlékezete.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése