A Múlt hullámverésében

A Múlt hullámverésében

Mindig akad vesztett Éden.

Ahogy szaladnak az évek,

Porba omlanak a révek,

Pillanatok köddé mállnak,

S emelkednek az új gátak.

A Múlt hullámverésében

Mindig varázsszó a "régen".

Öregedő Pillanatok

Emléke ma is tüzet fog,

És a régi fényképeken

Boldogság-patina terem.

A Múlt hullámverésében

Így lesz az elmúltból - Éden.

Ahogy szaladnak az évek,

Megfakul a profán érdek,

A mosolyok enni kérnek,

Kis szépségek Szentté érnek.

A Múlt hullámverésében

Csak a lényeg marad ébren.

Mert oda hiába vágyunk,

Önmagunkká csak ott válunk.

A Jövőt mindig Múlt hozza,

S a Jelent bearanyozza.

Majdan a Jelen lesz Éden

A Múlt hullámverésében.

Öngyilkos filozófiák

Öngyilkos filozófiák

Lábait mossa a világ.

Snassz lett minden régi "igen";

Diadalt ül az ősi "nem".

Deviancia-tisztelet

Alázza meg az Ősöket.

Öngyilkos filozófiák

Csiricsáré agyara vág

Minden Jövendő torkába;

Most már a Jelen is kába...

Megcsavarodott a világ...

Öngyilkos filozófiák...

Összeesküvés-elmélet

Összeesküvés-elmélet

Minden fronton ritkán téved.

A kérdése mindig kényes:

A hatalom mire képes.

Manapság a pénz hatalma

Lett a legrohadtabb alma,

A fő hatalom-góliát,

S ez kap számos teóriát.

Azt gondolja a laikus,

Ha akad egy gyanús vírus,

Ami ide-oda mászkál,

A DNS-ünkben vájkál,

Nem félelmetes elsőre,

De nem szabadulunk tőle,

Nem boldogulunk el vele,

Immunitás nincs ellene,

Visszatér újra meg újra,

Idegzetünket megfúrja,

Mindez tán véletlen lenne?

Vagy tervszerűség van benne?

Ha valaki ezt szervezi,

Le is tudja állítani...

Ennek tettese is volna,

Mivel ez nem olcsó móka.

Talán a pénz azt tervezi,

Hogy a kedvünket elveszi

Örök, ellenállhatatlan

Gonosz vírus-hullámokkal,

S ennek addig nem lesz vége,

Míg a célját el nem érte?

Akkor aztán nagy hirtelen

Leáll majd a veszedelem,

S eltűnik a Covid, mintha

Soha nem is tombolt volna?

Összeesküvés-elmélet

Mindig a mítoszba réved,

De ebben aligha téved:

A mítoszban van a lényeg...

Összeesküvés-elmélet

Nem tényigazságra ébred.

Nem az számít, hogy igaz-e,

Hanem, hogy hiszünk-e benne...

Az, hogy az ember mit gondol,

Hogy mit tart a hatalomról,

Hogy azt mifélének tartja,

Arról szól a teória...

Mítosz nagyon ritkán téved...

Összeesküvés-elmélet...

Vírus-november idején

Vírus-november idején

Minden jövendő koravén.

A DNS-ünkben matat

Számos mesterséges kacat.

Ősi gonosz újra éled,

Hull a levél,

Hull az Élet...

Vírus-november idején

Sötét felhők a Föld egén.

Abortuszgyárak honában

Kékcédulás választás van.

Alattomos lomha ködök

Mögött aljas jövő röhög.

Vírus-november idején

Oroszlánná lesz a tehén.

Minden génkezelt és fanyar;

Minden csupa értékzavar.

Pénz-vezérelt hüllő mászik;

Világuralomra vágyik.

Vírus-november idején

Minden Akarat szuverén.

Álszentség abszurdba réved;

Hull a levél,

Hull az Élet.

Isten a Lét túlsó felén

Vírus-november idején.

Csatahajó - temetőben

Csatahajó - temetőben,

Tengerfenék mély ölében.

Darabjai szerteszéjjel

Nyugszanak az örök éjben.

Egykor maga volt az erő,

Most - katonai temető...

Csatahajó - temetőben,

Óceán hideg vizében.

Egykor úszott a víz felett,

Sűrű füstöt eregetett.

Ágyúi tüzet okádtak,

Aztán a pokolra szálltak.

Csatahajó - temetőben;

Közönyös algamezőben.

Amíg erőszak acsarog,

Erőnél mindig lesz nagyobb,

S tönkrelőtt lövegtornyokat

Örök gépi halál fogad...

Csatahajó - temetőben;

Komor végső kikötőben.

Ráalvadt a Múlt, mint a vér,

Ma már egy csónakot sem ér.

Holtág-múlt jövőt nem keres;

Kiemelni nem érdemes.

Csak gyengeség hisz erőben;

Csatahajó - temetőben.

Atlantisz emlékezete

Atlantisz emlékezete

A lelkünkbe van ültetve.

Átragyog az Időn, ködön,

Mohaként tapad a kövön.

Létét ezer nyom mutatja,

Csupán a profán tagadja.

Vastag, néma idő-kéreg,

Alatta csillog a Lélek...

Isten örökös követe

Atlantisz emlékezete.

Hamarosan követni fogsz!

(A holt Hektór szózata az élő Akhilleuszhoz)

Követni fogsz hamarosan

A halálba, mürmidón,

Holtan heversz nemsokára

Trója alatt valahol.

Gyalázhatod a tetemem,

Te dühöngő ostoba,

Isten-támogatás nélkül,

Le nem győzhetnél soha!

Nem mindegy, hogy köpenyen, vagy

Becsületen lesz redő,

Hullagyalázó vagy te is,

Mint az összes túlerő.

Istennő, pénz, meg túlerő

Hiába a pártodon,

Nem életbiztosítás a

Protekció, mürmidón.

Hamarosan követni fogsz,

Még van időd, élj vele.

Én Hazámat védelmeztem,

Te miért jöttél ide?

A holt idő temetője

A holt idő temetője

Nincs keresztekkel jelölve.

Nemcsak múlt van azon helyen,

A sírok közt több a jelen....

Minden fölösleges salak;

Zsarnokságok ott nyugszanak.

Profán hübrisz hitvány őre

A holt idő temetője.

Ameddig vagyunk egymásnak...

Ameddig vagyunk egymásnak,

A világ fejére állhat...

Bőgheti a média, hogy

Egyenes a kör,

Osztogathat bölcsességet

Ezer hatökör,

Grasszálhat a kékcédulás

Világhatalom,

Dicsérheti félcédulás,

Rossz sokadalom,

Bömbölhet globál vérmedve,

Ide közénk nem juthat be.

Ameddig vagyunk egymásnak,

Az ördög is citerázhat.

Akármilyen haláltánc van;

Sose leszünk szem a láncban.

Akármilyen "új világrend"

Maradjon ott kint,

Mi meg bent...

Ameddig vagyunk egymásnak,

Az Élet - nemes;

Ameddig vagyunk egymásnak,

Élni érdemes.

Levélhullás dandárja van

Levélhullás dandárja van,

Őszünk a Tél felé rohan.

Hervadó Jelen mezején

Szomorú a lírai Én.

Kérdésekre nincs felelet;

Szél ígérget kemény telet.

Levélhullás dandárja van;

Tán senki sem vírustalan...

Vakcina drónfelhők szállnak;

Tudjuk, hogy manipulálnak...

Feszültségdús, hamis béke,

Talán soha nem lesz vége...

Levélhullás dandárja van;

Hamisjövő-falka suhan.

Utópia-fergetegek

Sötétítik el az eget.

Dollár vakar globál bendőt,

Pénz szőne kopár jövendőt.

Őszünk a Tél felé rohan;

Levélhullás dandárja van.

Hideg novemberi éjjel

Hideg novemberi éjjel

Levél röpül szerteszéjjel.

Kijárási tilalomba

Bőg a szél, a vén goromba.

Pénz-erkölcsű globál sereg

Folytat vírus-kísérletet.

Hideg novemberi éjjel,

Mindig újabb Remény ég el.

Alattomos szörny kóborol,

Háború zajlik valahol...

Trancsírozott embriókat

Árul a vakcina-szózat.

Távolban vulkán pöfékel;

Hideg novemberi éjjel.

Isten jár az éjszakában

Isten jár az éjszakában,

Örökkévaló magányban.

Látogat idő-kerteket,

Kigyomlálgat végzeteket.

Univerzumok recsegnek,

Ujjai között peregnek.

Sok évezred múlttá mállik,

Míg a világ szentté válik.

Isten jár az éjszakában,

Örökkévaló magányban.

Harangszó a novemberi ködben

 (Zrínyi Miklós halálának évfordulóján)

Zrínyi Miklós,

Költő és hadvezér...

Gyásznótát zeng

A novemberi szél.

Harangszó a novemberi ködben,

Ágyú dörren,

Búsan kondul az ég,

Mindent belep

A feketeség...

Komoran szürkéllenek az egek...

Gyász-esőt könnyeznek a fellegek...

Harangszó a novemberi ködben...

Marad a könny,

A Múlt tovaröppen,

És úgy vigyázz ránk 

A Tradíció,

Mint tollas csibékre

A tyúkanyó...

Mint ködös láp

Mélyéből a

Rossz, miazmás fertő...

Ásít a Múlt ködéből

A kursaneci erdő...

A köd mögött

Rekedten köhög

Vadkan képben

Az ördög...

Zrínyi Miklós

Költő és hadvezér...

Gyásznótát zeng

A novemberi szél.

Orgyilkosok csalták félre,

Sűrű erdő közepére...

Lelőtték,

Felhasították,

Vadkan agyarára fogták.

Harangszó 

A novemberi ködben;

Sertés-mítosz hazug szava röppen...

Zrínyi Miklós

Költő és hadvezér...

Gyásznótát zeng

A novemberi szél.

Harangszó a novemberi ködben,

Ágyú dörren,

Búsan kondul az ég,

Mindent belep

A feketeség...

Éjszaka

Búsan fénylett

A Hold;

November tizennyolcadika volt...

Isten nem ül harckocsiba

Isten nem ül harckocsiba;

A Történet nem paripa.

Hamis tükör a ráció;

A "haladás" csak fikció.

Jövő széles Múltból ered.

Propaganda? 

Nem Bölcselet.

Profanizál minden hiba;

Isten nem ül harckocsiba.

Esküszegő Novemberben

Esküszegő 

Novemberben

Csípni kezd a dér,

Vidám nyári lombok útja

Lassan

Véget ér.

Növekszik

A feszültség

És fogy a türelem,

Csupán 

Egyetlen menedék van

A Szerelem.  

Esküszegő Novemberben

Enyészet

Csahol;

Lemondás és

Nosztalgia

Jajgat

Valahol.

A néhai Tutanhamon

A néhai Tutanhamon

Élt egy ősi idő-ágon.

Amarna-korból kifelé,

Újabb Ámon-végzet felé...

Nofretete kicsi fia

Korán hanyatlott a sírba.

A néhai Tuhanhamon

Lovagol média-háton.

Egyiptom médiasztárja,

Az egész világ csodálja.

Állítólagos átkai 

Hírét bőgi modern gagyi.

A néhai Tutanhamon,

- Korábban még Tutanhaton -

Apja örökébe lépve,

Majd arról mégis letérve,

Az Amon-papok markában,

Majd a korai halálban...

A néhai Tutanhamon

Asszonya, Anheszenamon

Ifjú férjét elveszítve

Kevesebbel be nem érve

Egy hettita kezét kérte...

Nagy háború lett a vége...

A néhai Tutanhamon

Fekszik történelem-ágyon.

Az életet nem találta;

Fontosabb lett a halála...

Kincstömegek fáraója

Alvilág útjait rója.

Nyomorúságos kincs-álom...

A néhai Tutanhamon...

Alulmotorizált ének

Alulmotorizált ének

Szól a Jónak,

Szól a Szépnek.

Darabokra szakadásban

Hirdeti: csak egy világ van.

Szubkultúra-morzsatömeg

Nem is nagyon értheti meg...

Alulmotorizált ének;

Nem a köznek - csak a népnek...

Korlátozzák az Életet

A rossz profán szemléletek...

A Lét kommersz felé szalad,

Szerelemből csak szex marad.

Alulmotorizált ének;

Igaz Hitek ma is élnek.

A varjú hiába károg:

Vannak Örök Igazságok.

Szent Fények örökké égnek;

Alulmotorizált ének...

Atlantisz utolsó dala

Atlantisz utolsó dala

Az Életért sírt valaha.

Megfeszült az ördög izma;

Minden csupa kataklizma.

Dübörögnek égi paták;

Semmibe omlik a világ.

Atlantisz utolsó dala

Gyászba hanyatlott valaha.

Városok,

Kikötők,

Falak...

Groteszk, álnok profán harag...

Csúnyán ért véget a Mese...

Vajon túlélők voltak-e?

Atlantisz utolsó dala

Tenger felett foszlott tova...

Feljött rájuk tenger árja;

S őket a Mítoszba zárta...

 

A halált hozta valaha

Atlantisz utolsó dala...

Szomorú novemberi szél

Szomorú, novemberi szél;

Minden ember csak egyszer él.

Reinkarnáció-sarok...

Nem maradunk ugyanazok.

Hullik a sok Élet-morzsa;

Vágyakban a világ sorsa.

Ha élünk, elmúlik a Tél;

Szomorú novemberi szél.

Novemberi nyirkos hideg

Novemberi nyirkos hideg;

Tanácstalanok az egek.

A világ semmibe szalad,

Vagy visszaút mégis akad?

Lét csimpaszkodik felhőbe;

Ködös Isten szélvédője.

Tanácstalanok az egek;

Novemberi nyirkos hideg.

A vírus poétikája

A vírus poétikája

Vakcina-költőjét várja.

Régen itt eszi a fene,

S még mindig nem bírunk vele.

Grasszál, mint mongol baranta,

Életünket felforgatta.

A Vírus poétikája

Modern végzettáncát járja.

Kínából eljutott ide -

Ennyi világunk értéke...

Pár ezrek utazgatása

Sok ember sírját megásta...

G lobál túlerő szolgája

A vírus poétikája.

A vén Naprendszer titkai

A vén Naprendszer titkai

Egyhamar nem derülnek ki.

Elpárolognak a Múltak;

A Lét sokkal bonyolultabb.

Egy sárgolyó Földdé érett;

Zsebre tesszük, hogy van Élet.

A vén Naprendszer titkai...

Csak az Idő fürkészi ki...

Mindig elérhetetlenek,

Ameddig az ember - gyerek.

A Galaxis egy szelete

Sem utópiák díszlete...

A vén Naprendszer titkai...

Az ég számos csillagai...

Életet hordtak - hordanak,

Mindig profán, ami salak...

Sok milliónyi naprendszer

Foganhat Életet egyszer...

A vén Naprendszer titkai...

Elhiszi-e majd valaki?

Szent Örömnek nincs mértéke

Szent Örömnek nincs mértéke.

Öntörvényű, mint a Béke.

Világába be nem léphet

A hivatal, meg az érdek.

Az Igazak Széppé érnek,

Szent az Érzés, meg a Lélek.

Az Igazság legszebb éke;

Szent Örömnek nincs mértéke.

Fáradt napok, fáradt percek...

Fáradt napok, fáradt percek...

A vén Idő lassan perceg.

Hatezer évig tartó hét

Issza energiám levét.

Göndör hajú vén November...

Hallgatag ködben az ember...

Bolond, aki búval henceg;

Fáradt órák, fáradt percek...

Atlantiszból nem jön vonat

Atlantiszból nem jön vonat;

Isten sohasem fosztogat.

Meg nem valósult álmokat

Még az ördög sem látogat.

Az összes hatalom szolga,

Az Élet nem szlogen dolga.

Isten sokáig válogat;

Atlantiszból nem jön vonat.

Trója vén citadellája

Trója vén citadellája

Hektórt már hiába várja...

Kikötőben ezer hajó;

Árnyékban pihen a faló.

Régmúlt korok szürke ege;

Lábjegyzetnél több a rege...

Mindig odaát a lényeg;

Holt hősök örökké élnek.

Mindig végtelen a pálya;

Trója vén citadellája.

Világvégi csendességben

Világvégi Csendességben

Isten ül magányos fényben.

Minden kérdés ott toporog,

Sötétségben a válaszok.

Elnémul minden Eredő;

Lábát lógázza az Idő...

A mélységben profán lárma,

Magasságban Isten Álma.

Áldott Szabad Akaratok

Tükrét nézik a Csillagok.

Minden Jövő sötétségben;

Világvégi csendességben.

Víruskoronás November

Víruskoronás November;

Aggódik a legtöbb ember...

Járvány garázdálkodása

Türelem falait ássa.

Hónapos kemény fagy kéne,

Attól elpusztulna végre...

Amit nagyon rég nem adott:

Adjon Isten száraz fagyot!

Kopaszodnak az őszi fák,

Idén se lett jobb a világ.

Aggódik a szegény ember

Víruskoronás November.

Zsombék az Idő-mocsárban