Winston Churchill háborús emlékiratait olvasva

Egy politikus, aki írni tud...

Fehér holló...

Szárnyal a humora,

S a látszólagos könnyedség dacára

Nincs egyetlen felesleges sora.

Célja,

Ideálja,

Bűnbakja,

Mentora:

Britannia...

Brit érzelem lépdel

Brit grádicson,

Brit könnyelműség 

Brit sarkon oson,

A fantázia brit kertben kereng,

Mennyire más világ, mint a mienk...

Winston Churchill...

Brit derű,

Brit ború...

"Yes, Sir!" - felel neki a háború...

Világháborúk unott győztese,

Britannia...

Előkelően túlkoros gyerek...

A kecske is megfontoltan mekeg...

Csak néha pislant a La Mance-on át...

Az Isten áldja

Nagy-Britanniát...

Egy politikus, aki írni tud...

Szépen,

Időnként élvezetesen...

Nem untat egyetlen mondata sem,

De mindig úgy fordul a szó sora,

Hogy mindenek felett

Britannia...

Sosem állandó szövetségesek -

Még mit nem!

Csak állandó érdekek...

Jól kell fogni a kontinens nyakát,

Az Isten áldja

Nagy-Britanniát...

Kontinentális egyensúly a fő,

A kontinens-fazékban bármi fő,

Nyertes a végén:

Nagy-Britannia...

De mindörökre ez se megy...

Európa nagy robbanó elegy,

Britannia a köldökére révedt,

És tüstént élethalálharcba tévedt...

És jött Churchill,

A mellőzött,

Leírt,

Adott percben a megfelelő ember...

Az Isten óvja, Mr. Prime Minister!

Winston Churchill...

Brit derű,

Brit ború...

"Yes, Sir!" - felel neki a háború...

Egy politikus, aki írni tud...

Látszólag közlékeny és szellemes,

De mindig jól figyel,

Csak annyit árul el,

Amennyi kell...

Útjain járunk,

Azt hisszük, a lelkébe belelátunk...

Churchill nagyon figyel.

Mindig tudja,

Mit mond,

Mit titkol el.

Nem mindig azt ám, ami releváns,

Ebben is elegáns...

Winston Churchill...

Brit derű,

Brit ború...

"Yes, Sir!" - felel neki a háború...

Churchill jó író.

Pacát alig ejt.

Mindig mellőz,

Csak látszólag felejt.

Mindig kezében marad a garas,

Kiszámított, de nem színpadias.

Tudja, mikor kell gyűlölni,

Szeretni,

Hogy mikor szabad sírni és nevetni.

Kibombázottak nyomora meghatja,

A "Prince of Wales" elvesztét megsiratja,

Pearl Harbor után leissza magát,

"Meg fogjuk nyerni ezt a háborút"

Az Isten segítse

Britanniát!

Winston Churchill...

Brit derű,

Brit ború...

"Yes, Sir!" - felel neki a háború...

Churchill nem álszent.

Engedményeket

Nem tesz olyannak, akit nem szeret.

Montgomery,

Meg De Gaulle a begyében...

Nem is hagyja a tollaikat épen.

Kalapot Churchill csak ritkán emel...

Sztálin?

Külön tanulmányt érdemel...

A személyesség és az államérdek

Olyan töménységben fonódik egybe...

Churchillnek itt sem kell pirulnia...

Örökké éljen

Nagy-Britannia...

Szivar,

Vodka,

Temérdek lomha gond...

Második front...

A parvenü a Kremlben dúlva fúl...

Bizonyos szint fölött sose megyünk

Le bizonyos szint alá...

Marsall úr...

Egy politikus, aki írni tud...

Nem mesterkélt és nem fontoskodó...

Nincs benne semmi gőg,

Pökhendiség,

Csak győztes öntudat...

A végén meglepő a hiúsága...

Szép választékosan megmagyarázza,

Hogy nem reakciós...

Sir Winston elnéz a világ felett,

S az utókor 

Tiszteleg...

A Nobel-díj?

Nem a győztes jogán küzdött meg érte...

Sok díjazottnál szebben, jobban ír...

Rozzant kastély,

Angolkert,

Szellemek...

A lombok közt kelta szobor mered...

Sétapálcájával elénk siet

Sir Winston

És kitárja a kaput...

Egy politikus, aki írni tud...