Csendes, fátlan sötét öböl,
Ott nyugszik el hit és csömör.
Az Idő pihenni megáll,
Míg múlttá tisztul a halál.
Lelkek a felszínre törnek,
Dogmák iszapba süllyednek.
Csendes, fátlan sötét öböl;
Tenyérré simul az ököl...
Osztályharcos utópiák
Iszap magányát szagolják.
Gender foszlik nyűtt betonba,
Nő belőle - bolondgomba.
Csendes, fátlan sötét öböl;
A parton a Múlt könyököl.
Holtak senkitől sem félnek,
Mítoszok ruhát cserélnek.
Aki Remény vizét issza,
Indulhat Istenhez vissza.
Végül mindig zárul a kör;
Csendes, fátlan sötét öböl.
2020. május 19., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése