Identitás, identitás...

Identitás, identitás...
Csak zászló?
Vagy valami más?

Saját hagyományt tisztelünk,
Más népektől különbözünk.

A Magyarsághoz tartozunk,
Emberek általa vagyunk.

Identitás, identitás...
Lokalitás?
Globalitás?

Egymás nélkül horpadt fedő;
Levegőben lóg mindkettő.

Család,
Nemzet,
Emberiség;
Csak együtt lehet teljesség.

Identitás, identitás...
Lehet csupán lokalitás?

Saját kunyhójába zárva
Minden nemzet nagyon árva.

Nemzetek Szent Közössége
Kell, vagy valami afféle.

Identitás, identitás...
Lehet csupán globalitás?

Annak se célja se haszna,
Nem lennénk, csak - ember-massza,

Ami csak a pénz lakája,
Gyászdalt károgna a kánya.

Nemzetekben életerő;
Múlt és Jelen együtt -
Jövő.

Identitás,
Ősi vagyon,
Vigyáznunk kell rá,
De nagyon.

Profán szemlélet világa

Profán szemlélet világa
Saját létezését szánja.

Világba vetve az ember
Küzd túlerő-fellegekkel.

Reménytelenségben égve
Mindig tragikus a vége.

Profán szemlélet világa;
Ahol mindig minden drága.

Képzeletben profit terem,
Minden érték élettelen.

A fájdalom lelket kapál,
Semmi katarzis, csak halál.

Profán szemlélet világa
Saját pusztulását várja.

Ahol csak a pénz az isten,
Ott igazi távlat nincsen.

Erkölcs helyett pénz jön elő,
A Hit helyett meg túlerő.

A végén mindig megbánja
Profán szemlélet világa.

A bolsevik magyargyűlölet hevenyészett természetrajza

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát...

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben...

Régi sorozat,
Egész ország nézte,
Ahogy a magyar kisember,
Láng Vince
(Micsoda jelképet hordott a név)
Kommunistává "érik".
Háború, szerelem, meg szenvedés.
Ez volt akkor a nemzetnevelés...

A "haladás" áldozatot akar...
Hulljon a magyar!

Világháború,
Priptyaty-mocsarak,
Teherautó,
Kis magyar csapat,
Legfeljebb harminc magyar katona
Halálba gördül...
Vince aknázta alá az utat,
Végzete felé megy a kis csapat,
Örvendjünk, nem lesz helyőrség belőlük!
Legfeljebb harminc magyar katona...
Utaznak a halál teherbuszán,
És örvendez az orosz partizán...

A "haladás" áldozatot akar...
Hulljon a magyar!

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát...

A gusztustalan magyargyűlölet
Nap mint nap újra visszatér,
Hejehujázik,
Tapsikol,
Örül
Annak, ha valami nem sikerül.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát...

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben...

Parttalan dogmák nevében
Teoretikus a szégyen...
Magyarnak lenni meg "ciki"...
A "haladó" - nemzetközi...

Mint rosszul nevelt,
Buta kisgyerek,
A szerencsétlen ellendrukkerek
Rosszért remegnek,
Gyászra vágyakoznak,
Idegen megszállásra vágyakoznak.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát...

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben...

Hajdanában a muszkavezető
Sem volt annyira magyargyűlölő,
Mint utána a magyar bolsevik...
Mint ördögök a fekete misére,
Vágyik hódító, idegen vezérre,
Akit szolgálhat
Népe ellenére....

Legyen Sztálin,
Vagy brüsszeli pojáca,
Hódol neki,
Kiszolgálja,
Imádja.

Ha ő kerül felül,
Ha hatalomba ül,
Adót emel,
Padlást seper,
Árul,
Privatizál;
Múlt és Jelen szent rétjein
Tradíciót kaszál...

Vakságában ezt hiszi, jót akar,
Csak nem érti az ostoba magyar.
Ha futni nem tudunk,
Úgy boldogít,
Hogy belepusztulunk...

"Nem kell ellenség" - mondta egy román,
Elég, ha ezek hatalomra jutnak,
S a Jövőnk többé nem talál haza,
Indul az önsorsrontás
Ipara.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát...

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben...

Az "eszmék" másutt másképpen hatottak;
A leghitványabbak
Nekünk jutottak...

Talán elfogynak,
Elmennek,
Kikopnak...
Szippantja őket globál uruk gyomra..
Itt
Ne jussanak
Soha
Hatalomra.

Csillaghajó-infláció

Csillaghajók tovatűntek,
Régi scifik megvénültek.

Asztrogátor nyugdíjba ment,
Mai toll másfélét teremt.

Invalidus űr-seregek
Nem falnak már fényéveket.

Csillaghajók dokkba álltak,
Szép remények tovaszálltak.

"Találkozás végtelenben?"
El is feledte az ember.

Jöttek nehezebb korszakok,
Beszűkültek a távlatok.

A csillaghajók elfogytak,
Képzeletünkből kikoptak,

Csak némelyik űr-operett
Szorít a számukra helyet.

A Múlt ártatlan álmai
Nem fognak Jövőt áldani,

Van sok újabb scifi-elem,
Mindegyik puszta félelem.

Jövő kígyója tekereg;
Csillaghajók, ég veletek!

Szeszélyes idei Május

Szeszélyes idei Május,
Komor, mint egy sírkőárus.

Kínából jött vírus után
Bámul a Kikelet - sután.

Az idei tavasz - torzsa,
Karantén volt sava-borsa...

Szeszélyes idei Május;
Szendereg a tavasz-mágus.

Vírussal sújtott Kikelet
Dédelget panaszos szelet.

Elsuhan a Tavasz félre,
Idén alig vettük észre.

Marad utána hiátus;
Szeszélyes idei Május...

Isten Lélek-tüze bennünk,

Isten Lélek-tüze bennünk,
Ahhoz méltóvá kell lennünk.

Az anyag a Lét árnyéka,
S a Lét - Isten ajándéka.

Nem véletlen furcsa kénye,
Az Élet - a Lét törvénye.

Felelősség sose csappan;
Erkölcs - minden pillanatban.

Lejjebb soha nem mehetünk;
Isten Lélek-tüze bennünk.

Az egykori gepida nép

Lakták Erdélyt,

Alföldet valaha...

Itt éltek,

El nem távoztak soha...

Múltját,

Jövőjét

Itt hagyta szerteszét

Az egykori gepida nép.

Dogma-tornyok földre rogynak,

Kopott Hitek csinosodnak;

Számos titkot

Még a Múlt takar,

Az egykori gepida nép

Körül azonban ma is még

Nagy a

Zűrzavar....

Csontok,

Sírok,

Néhány cserép...

Álmát alussza alattuk rég

Az egykori gepida nép.

A gepidák körül

Sok forrás hézagos,

Néhány sírlelet meg titokzatos,

S a tudomány - poros...

Szerintem még,

Hogy germánok voltak,

Se bizonyos...

Indogermán történet-áriák

Dallamait hallgatta a világ,

Európa múltakat kalapált,

Akit csak lehetett,

Indogermanizált.

Hódító indogermán vasbendő korog,

A Föld az indogermánság körül

Forog,

Csak mi maradtunk kívül:

Magyarok...

Csodáltuk,

Mosolyogtuk

A vad lendület

Hevét;

Trianonnál meg

Ittuk

A levét...

Az indogermán

Barátra talált,

Indo-barbár módon definiált,

Lettünk finnugor vándor csőcselék,

Még máig sem szakadt rájuk

Az Ég...

Itt minden "művelt germán",

Meg "latin",

Vagy "szláv" volt legalább,

Mi csak rágódtunk mások koncain,

Mindegyik indogermánnál alább,

Felettünk voltak műveltségben végig,

Mégis "elnyomtuk" őket - ezer évig...

A területrabló így szipogott,

A cinikus nyugat bólogatott,

Csak ritkán nézett félre,

Indogermán ölelt

Egy másik indogermánt a keblére...

Sok indogermán szempár könnyezett,

És a hazugság megszenteltetett...

Csontok,

Sírok,

Néhány cserép...

Az igazságot őrzi valahol talán

Az egykori gepida nép...

Hogy ki került a sírba valaha,

Régebben gepida,

Ma szarmata,

Vagy "vegyes etnikum"...

Őrzi titkait

A "Barbaricum".

Sem sír,

Sem urna,

Sem pedig koporsó

Nem tudja, mióta van itt

Magyar szó.

Jöttünk-e valahonnan

Valaha,

Vagy itt élünk

Idők kezdete óta...

Pannonok,

Szkíták,

Szarmaták,

Gepidák...

Indogermánnak tartja őket

A tudományos mese...

Csak bizonyíték nincs,

Egy morzsa se.

Kárpát-medence...

Megszentelt vidék..

Itt élt és halt

Az egykori gepida nép...

Tiszteltek Múltat,

Éltek a Jövőnek;

Attila király megbecsülte őket.

Küzdöttek longobárddal,

Majd avarral,

Gyakran köszönt vérrel rájuk

A hajnal...

Éltek,

Haltak...

Maradt utánuk sok sír,

Meg cserép...

Valahol bennünk él

Az egykori gepida nép...

Nyelvük germán volt?

Iráni?

Vegyes?

Egy részük talán magyarul beszélt?

Mára talán már nem is érdekes...

Az egykori gepida nép

Itt élt, halt, harcolt, örült, szenvedett...

Attila királynak kortársa volt,

Később meglátta Bajánt,

A kagánt,

Sok nép jött,

Győzött, vesztett,

Elszaladt...

Az egykori gepida nép

Bennünk

Magyarnak

Máig

Itt maradt.

A Reménység vén temploma

A Reménység vén temploma

Árnyékfalakból van rakva.

Imádkozik a Hagyomány,

Kívül duzzog a tudomány.

A vagyon? 

Hallgatag béka,

A Reménynek csak árnyéka...

A Reménység vén temploma;

Kapuja nincs zárva soha.

Tavaszhivatal kapuján...

Tavaszhivatal kapuján
Szőke tündér vihog - buján.

Kikeletnek nem kell festék,
Meddő áru a szüzesség.

Az Élet mindig termékeny,
Az Isten nem feledékeny.

Tavaszhivatal kapuján
Néz az ördög - nagyon bután.

Nincs apátia, hervadás,
Van helyette - valami más.

Nyüzsög minden boldog érzet;
Tavasszal nyugszik a végzet.

Tavaszhivatal kapuján
Jövő-gyermek lép ki - sután.

A zsongó, csinos Kikelet
Lengén viseli a szelet.

Békés távlat is nő talán
Tavaszhivatal kapuján...

Repülj madár!

Repülj, madár,
Van még Élet!
Messzeségek hívnak
Téged!

Integet az egész világ,
A bátraké
A Szabadság.

Csak rettegjen, aki dőre,
Repülni!
Bátran!
Előre!

Repülj, madár!
Szép az Élet!
Öröm és
Szerelem
Éltet!

Soha semmi nem ér véget.
Repülj, madár!
Lesz még
Élet!

Megkövesedett emlékek

Megkövesedett emlékek
Gaia udvarában élnek.

Népek, Életek kezdete
Sziklákra van feljegyezve.

Sziklák oldalára simult,
S égre magasodik - a Múlt.

Megkövesedett emlékek
Holtukban az Égig érnek.

Amikor ők éltek, haltak,
Ezek a hegyek nem voltak.

Más tengerek,
Földek,
Tájak,
Más akaratok,
Más vágyak...

Megkövesedett emlékek
Kedvesek Isten Szívének.

Teremtés minden rejtélye
Öröklétre van ítélve,

Pór ordít, hallgat a Király;
Az Öröklét - örök homály.

Megkövesedett emlékek
Gaia udvarában élnek.

Egyedül ők tanúsítják
A Föld istennői Múltját...

Tudják, mi hallgat a Csenddel,
Mióta létezik Ember.

Sosem pusztul el
A Lényeg;
Megkövesedett emlékek..

A végzet étrendje

A végzet étrendje sovány,
Nem jut neki friss hagyomány,

Se nemzetállami sonka,
Száraz kenyérét áll sorba,

Mert Hitet hiába tagad,
Profán hatalom mást nem ad.

Determinál elmerengve
A végzet étrendje - gyenge.

A sötét öböl

Csendes, fátlan sötét öböl,
Ott nyugszik el hit és csömör.

Az Idő pihenni megáll,
Míg múlttá tisztul a halál.

Lelkek a felszínre törnek,
Dogmák iszapba süllyednek.

Csendes, fátlan sötét öböl;
Tenyérré simul az ököl...

Osztályharcos utópiák
Iszap magányát szagolják.

Gender foszlik nyűtt betonba,
Nő belőle - bolondgomba.

Csendes, fátlan sötét öböl;
A parton a Múlt könyököl.

Holtak senkitől sem félnek,
Mítoszok ruhát cserélnek.

Aki Remény vizét issza,
Indulhat Istenhez vissza.

Végül mindig zárul a kör;
Csendes, fátlan sötét öböl.

Atlantisz felett a tenger

Atlantisz felett a tenger
Őrzi titkait,
Tiltott Múltat tengervíz és
Idő-jég borít.

Úgy borul rá Atlantiszra
Az entrópia,
Mint az emberi világra
Az amnézia.

Evolúció-mocsárban
Vén lidérc vonít,
Atlantisz felett a tenger
Őrzi titkait.

Szegény modern dákoromán

Szegény modern dákoromán
Nyújtózna a dákok után,

Azok olyan messze vannak,
Ölelkezni nem rohannak,

Mivel a dák távol-fokon
A szkítával lehet rokon.

Szegény modern dákoromán!
Nincs a dákban semmi román.

Területrablás ürügye,
De Történelemnek - gügye.

Hamis história hegyén
Gyűlölködve áll az egyén.

Szegény modern dákoromán!
Hamis folytonosság nyomán

Ballag ál-mítosz-susnyásba,
Kiszáradt műanyag sásba,

Ahol nem Decebal párja,
Hanem csak üresség várja.

Szegény modern dákoromán!
Fel kell majd ébredned korán!

Ha a tündérálom gagyi,
Minden ébredés korai...

Jön majd nyegle újkor-csapat,
S a lopott múlt jövőt nem ad.

Nem az isten ver majd pofán...
Szegény, modern dákoromán...

Artúr király legendája

Artúr király legendája
Mítosz-trezorba van zárva.

Milyen módon utalhat ránk?
Több közünk van, mint gondolnánk...

Arturius, a szarmata
Innen ment Brithonba - haza?

Artúr király legendája...
Nemcsak egy nép a gazdája.

Szélesen hömpölygő mese,
Sokrétű az eredete.

Ágazik-bogazik félre,
Sok történetből jött létre.

Artúr király legendája;
Megtévesztő a ruhája.

Eltorzulhattak a nevek,
Nagyon ősi mese lehet.

Az ismert történelembe
Nem helyettesíthetik be...

Artúr király legendája;
Titkait magába zárja.

Lovag előtti lovagok;
Talán még patkó sem kopog...

Kerekasztal áll konokul;
Fölé talán jurta borul...

Örvénylik a Múltak árja;
Artúr király legendája...

Egyedül vagyunk-e a Világegyetemben?

Hogy csupán ketten lennénk,
Mi, és a
Végtelen?
Bárki bárhogy bizonygatja,
Magyarázza,
Nem hiszem!

Véletlen csupán
Az Élet?
Hitnek,
Erkölcsnek
Sosem volt gazdája?
Vagyunk a lelketlen anyag
Véletlenül
Lelkesített
Csudája?

Rajtunk kívül
A Világűr
Mérhetetlen
Élettelen,
Sívó
Profán pusztaság?
Okos akadémiák tanítják,
De
Hatalmas
Butaság...

Nem a rúd fogja a kezet,
Kéz markolja
A rudat;
Nem létezhetett hamarabb
Az anyag,
Mint
A Tudat.

Végtelen
Az Univerzum,
És Élettel van tele;
Mert éppen talán
Az Élet
A Lét
Egyik
Lényege.

Májusi esőfutamok

Májusi esőfutamok

Csöpp-szája csepegve csacsog.

Egy hullám az udvarra csap,

Aztán ismét ragyog a Nap.

A következő is seper,

De még a port sem veri el.

Májusi esőfutamok

Szívverése halkan kopog.

Friss, szép, vidám Kikeletben

Remény szempillája rebben.

Borsódzik a Jövő bőre,

Mindig marad út - előre.

A Vén Idő csendben kocog;

Májusi esőfutamok.

Az egykori Árpád-vonal

A hajdani Árpád-vonal
Darabjai magányosan
Hevernek a sziklák között,
Bércek alatt,
Dombok fölött;
A bunkerek elhagyatva,
Idő fogától nyaggatva,
Szürke beton,
Lassan málló,
Némelyik ma:
Buszmegálló.

Második világháború
Nemzedéke kihalóban...
Vége a tűzvésznek régen,
Se bombázó nincs az égen,
Se földön páncélos attak,
S az egykori borzalomnak
Kísértetei maradtak
A mi generációnkra.

A hajdani Árpád-vonal
Nem volt összefüggő, nagy fal,
Csupán bunkerek, támpontok,
Nyitott tüzelőállások
Laza konglomerátuma.
Nem törtek át rajta
Soha...

Folyamzáró akadályok
Hevernek már szerteszéjjel,
Harckocsi-akasztó gúlák
Fehérlenek holdas éjjel...
Betontömbök darabjait
Tisza hullámai mossák...
A hajdani Árpád-vonal
Széthullott,
Akár
Az ország.

Ezeréves Magyarország
Határai egy részének
Utolsó védővonala...
Béke omló poraira...

A hajdani Árpád-vonal...
Csonka, meghasonlott ország
Makacs védelmi vonala...
Grecsko marsall ostromolta.
Gárda-lövészhadosztályok
Dühödt rohamát felfogta.

Grecsko marsall a könyvében
Szemérmesen bevallotta,
Hogy bizony megállította
Seregét az Árpád-vonal.
A roppant orosz túlerő
Egy hónapig ott vesztegelt,
Vért és verítéket lehelt....

A hajdani Árpád-vonal
Maradéka több országban,
Isten háta mögött hever...
Nem tört át rajta
A fegyver.

Két világháború között
Európa felöltözött
Védelmi vonal-páncélba..
Ilyen vonal,
Olyan vonal...
Kezdődhetett a viadal...

Tank-ezredek dübörögtek,
Repülőmotorok  bőgtek,
S a büszke erődvonalak
Betonszilánkokra törtek...

Eben Emael,
Maginot,
Metaxas,
Meg a többiek...
Hosszú ideig épültek,
És hamar semmivé lettek
A rettenetes harcokban,
De a Siegfried se járt jobban...

A hajdani Árpád-vonal
Maradt az egyetlen olyan
Rendszer, amin nem törtek át...

Román köpönyegfordítás,
Maga nemében nem első,
Talán nem is az utolsó,
Bocsátotta be az oroszt
Kárpát-medence síkjára,
Az Árpád-vonal hátába...

A hajdani Árpád-vonal
Szerteszórt maradványai
Szomorú szimbólumai
A magyar történelemnek...
Utódállamok konyháján
Mítosz-puliszkát kevernek,
Ellopnak, amit csak mernek...

De hiába a lopkodás,
Abból nem lesz
Identitás...

A hajdani Árpád-vonal
A teljes Kárpát-medencét
Védhette...
Egy részét - soha...
Most mindenkit arra tanít,
Szükség van
Ránk,
Magyarokra...

Szükség van ránk, magyarokra...
Mindenféle szláv, nagymorva,
Meg dák fantazmagória
Nélkülünk egymást kioltja,
Idegen pénzbe költözik,
És az összes beledöglik...

A hajdani Árpád-vonal
Emlékeztessen mindenkit,
Hogy ami összetartozik
Részeiben meg nem állhat...

Talán egy új formáció,
Tisztes konföderáció
Hozhat baráti látomást,
Új távlatot,
Feltámadást...

Ezeréves Magyarország
Határai egy részének
Utolsó védővonala...
Béke omló poraira...

Kronológia-istenség

Kronológia-istenség
Lánya a Költészet,
Vele a Szabad Akarat,
Ellene a végzet.

Messzeségbe hömpölyög az
Idők óceánja,
Hogy a végtelenbe terjed,
Az Isten se bánja.

Idő ködében az Ember
Messzire nem láthat,
Alkot magának relatív
Kronológiákat.

Kronológia-istenség
Bírja nyers erővel,
Kardtáncot jár elmúlással,
Anyaggal, Idővel.

Profán szféra uraival
Sohasem verekszik,
Az anyag és az erőszak
Hamar megöregszik.

A hatalom csupán néhány
Pillanatig hathat,
Csak Isten és a Költészet,
Ami fennmaradhat.

Kronológia-istenség
A világ nagy csendje,
Talán még neki is akad
Saját "időrendje".

Régészetünk? - Magunk vagyunk...

Régészetünk?
Magunk vagyunk;
Csak magunkra találhatunk.

A tárgyi múlt Ősztől deres,
Benne minden kor mást keres.

Mind a Múltak nyomába száll,
Aztán - önmagára talál.

Régészetünk?
Magunk vagyunk;
Csak magunkhoz fordulhatunk.

Ahogy a múltat vizsgáljuk,
Önmagunkat prezentáljuk.

Hogyha az ásatás gondos,
Látjuk, ami nekünk fontos.

Múltba jelenünket tesszük,
Ami más - észre se vesszük.

Időotthonunkban lakunk...
Régészetünk?
Magunk vagyunk...

Atlantiszi irodalom

Atlantiszi irodalom
Nem sorjázik a polcokon.

Divatos szerzői halva,
Díjaikat rája falja.

Hogyha volt is propaganda,
Közönyös iszap takarja.

Atlantiszi irodalom
Burjánzik a mítoszokon.

A Szó nagy időt átvészel,
Ami fontos, sose vész el.

Bár ezerszer nyelvet cserél,
Az igaz Szó bárhol megél.

Atlantiszi irodalom
Szól hozzánk a múlt-nyomokon.

Elmondja, mitől kell félni,
Hogyan lehet tovább élni.

Elmondja, hogy mi visz jégre;
Érteni kellene végre.

Atlantiszi irodalom
Félt minket
Valahol,
Nagyon...

Újabb világvége felé
Terel liberális handlé.

Apró jelek Lélek-falon;
Atlantiszi irodalom.

A néhai Szentgyörgyi Dezső

Még tiszt sem volt,
Csak nagyszerű pilóta;
Amilyen az első repülés óta
Nálunk még nem volt,
És azóta sincs...

Szentgyörgyi Dezső,
A legjobb magyar vadászrepülő.

Lakatos,
Majd repülőszerelő,
Ebből lett aztán
Vadászrepülő.

Kétfedelűvel verte fel a port,
Majd Dongó század,
És keleti front,
Meglátta a Dont,
Hosszú sávban az egész erdő égett,
És tévedésből
Lelőtt egy német gépet.

Magas parancsnok tanácsolta el,
Szentgyörgyi Dezső szakaszvezető
Nem adta fel.

Következett Messerschmitt,
Fegyelem,
Forró hajnalok,
Sok veszedelem,
S - túl a kilencvenen
Végre az első légi győzelem.

Tömérdek bevetés,
Sűrű ködök,
A Don-kanyarban lánctalp dübörög,
Orosz hídfő,
Alacsonytámadás;
S a halál - hétköznapi látomás...

Szentgyörgyi Dezső,
A legjobb magyar vadászrepülő.
Az orosz földön lett frontkatona,
Nem lőtték le soha.

Aztán hazai ég,
Újabb ellenség;
Amerikai bombázótömeg...
Az ég is megremeg
Szentgyörgyi Dezső most szerez
Újabb légi győzelmeket.

Negyvennégy nyara...
Felhő gomolyog,
Általa lelőtt Liberatorok
Képe díszíti a címlapokat.

Puma század,
Pár tucat harci gép,
Ellent százával küld a messzeség.
Szentgyörgyi Dezső
Kiváló vadászrepülő,
De az amerikai túlerő
Nem sok reményt ad.

A magyar légi had
Fogyatkozik,
De helytáll mindhalálig..

Rossz oldalon,
Hazai romokon,
Minden szögletből a halál oson,
Az ellenség eget, földet és jövőt eltakar;
Szélmalomharcban
Hullik a magyar...

Legalább harminc légi győzelem,
De ez is csak
Vereséget terem.

Utána jött a szovjet hatalom,
Koholt vádak,
Ezernyi rágalom,
Légi ász
Ávós pribékek előtt,
S Szentgyörgyi Dezső,
A legjobb magyar vadászrepülő
Visszaütött...

Ájultra verik,
Utána sem enged,
Semmit alá nem ír...
Míg nem hallja, hogy a szomszéd zárkában
A felesége sír...

Akkor emelt fővel és mosolyogva
Írja alá az összes rossz papírt.
A toll pereg.
Nesztek, gazemberek!
Odacsap,
Recseg az ócska pult...
Csak ötvenhatban
Szabadult...

Később MALÉV-pilóta lett,
Mint kapitány,
Nehéz Il-tizennyolcas paripán
Járta az egek országútjait...

Bár békés légi úton szálldogál,
Mégis eljön érte
Egy nagyon különös
Repülőhalál...

Hetvenkettő augusztusának végén
Koppenhágánál
Extrém szélnyírásban...
Még menteni akar...
Azóta van ott egy külön radar....

Úgy próbálta a gépet tartani,
Hogy
Beleszakadtak
Az izmai...

Ma már kevesen tudják, hogy ki volt
Szentgyörgyi Dezső,
A legjobb magyar vadászrepülő...

Sivár, bitang huszadik századunk
Egy bátor,
Tisztességes,
Hű
Magyarja...
Hazánk
Egy
Jó
Fia...

Béke poraira!

Osztályharcos agyrém-sereg

Osztályharcos agyrém-sereg
Ölne Becsületet,
Hitet.

Ellenségeket keres fent,
Hogyha meg nincs, tüstént teremt.

Békességgel szóba nem áll,
Véres viszályokat kreál.

Osztályharcos agyrém-sereg
Tradíciót gyilkolna meg.

Elvenni,
Semmit sem adni;
A hatalmat megragadni...

Antagónikus osztályok;
Dogmatikus szürkehályog.

Osztályharcos agyrém-sereg
Írná át a Történelmet.

Hogyha osztályok nincsenek,
Akkor ott vannak a nemek...

A fő mindig, hogy megosszon,
És a pénz uralkodhasson.

Osztályharcos agyrém-sereg
A világot nem váltja meg.

Mondhat ezer profán misét -
Kinövi az Emberiség.

De még mindig sok kárt tehet,
Ha gyorsan nem fékezzük meg.

Osztályharcos agyrém-sereg
Profán utópiát hebeg.

Ateista sziréndalok
Mögött a semmi kavarog.

Aki nekik hittel felel,
Saját Létét árulja el.

Bádogbölcső...
Betongyerek...
Osztályharcos agyrém-sereg...

Összeszoruló torokkal...

Összeszoruló torokkal
Üzen most a Múlt;
Beteg lett a Jelen, és a
Gyógyszer elgurult.

Összeszoruló torokkal
Néz fel a Jelen;
Hogyha Család nem marad,
Nem lesz Történelem.

Összeszoruló torokkal
Hallgat a Jövő;
Lesz-e más a világ, mint nagy
Gender-temető?

A néhai Puma osztály (majd ezred)

Százegyedik vadászrepülő osztály...
A gépeiken vörös pumafej,
Maroknyi magyar vadászrepülő,
Ellenük mindig,
Mindig
Túlerő...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Légiveszély!
Légiveszély!
Légoltalom, vigyázz!
Fentről érkezik a halál, a gyász...
Bácska-Baja!
Közeledik az amerikai
Repülő armada.

Ezernyi repülő dübörög,
Az ég is dörög,
Négymotoros bombázók százai;
Flying Fortressek,
Liberatorok,
Ezernyi acél propeller forog,
Az oldalukon aktképek sora,
Rajzolt lányok
Halálos
Abszurd
Vigyora.

A gépek gyomrában
Ezernyi bomba,
Magyar városokat
Döntenek
Romba,
Ők a profit-mennyország katonái
Fölénk dübörögnek
Poklot csinálni...

Jajgat láttukra a magyar határ,
Pusztítóbbak,
Mint régen
A tatár...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

A bombázókat vadászok kísérik,
Mint halált a legyek,
Egész ezredek.
Kéttörzsű, fényes Lighting-seregek,
Meg csíkos orrú Mustang-ménesek
Fél országrésznyi hosszú oszlopa...

Repülőzaj - mint véres hörghurut,
Aki teheti,
Óvóhelyre fut,
Fentről a dübörgő halál kaszál,
Vele harcba száll
A százegyedik vadászrepülő osztály...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

A gépeiken vérvörös puma,
Nem hajlandók semmilyen alkura..
Élet, vagy
Halál...
A Puma
Bármilyen túlerővel
Harcba száll...

Jött a mindig lidérces túlerő...
Volt, hogy csak két gép volt bevethető,
Máskor meg nyolc-tíz villogott az égen
A több száz tagú flotta ellenében...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Vérvörös Puma
Negyvennégy forró viharú nyarán,
Amikor minden veszni készülődik,
Nem gondolkodik a politikán...
Még azon sem,
Túléli-e talán...

Magyar pilóták,
Ifjú hadnagyok,
Vezérük Heppes Aladár,
A Vén Puma,
Nem hajlanak semmilyen alkura,
Hogy szálljanak-e fel,
A Hazát
Védeni
Kell.

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Vörös Pumák?
Kik ők?
Nem tudták
Az amerikai katonák,
Az hitték, német gárdarepülők...

Volt lovagias amerikai,
Meg gazember - mint minden háborúban...
Akadt gyáva himpellér,
Nem is egy,
Aki rettegett a lelőtt magyartól,
És gépágyújával lőtte szitává
Az ejtőernyővel ereszkedőt...
Például
Bognár József
Hadnagyot...

Rettegtek,
Hogyha életben marad,
Majd újra támad,
És újabb cifra Mustanggal
Elbánhat...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Mára
Történelem...
Készen a számla.
Hatvan amerikai négymotoros bánta,
Meg igen sok vadász.
Több, mint ahány Puma
Valaha repülőre ült...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Hívójelük
Zongora,
Retek,
Meg Drótkefe...
Bomba hullt akkor,
Nem a falevél,
Aki él,
Remél,
És támadó bombázót nem kímél...

Heppes Aladár,
Szentgyörgyi Dezső,
Debrődy György,
Tóth Lajos,
Papp Tibor...
Szokták-e emlegetni őket
Valahol?

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Ifjú hadnagyok,
Szinte gyerekek...
De lelőttek több amerikait,
Mint a híres német Jagdstaffelek...

Több Mustang és Lighning zuhant a porba,
Mint amennyi magyar Messerschmitt orra
Pumát viselt...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védik
Egyedül.

Aztán az oroszok...
Rettenetes vad vihar kavarog,
Hullnak az Il-ek,
Hullnak a Jak-ok,
Velük is megküzd a magyar Puma,
Amíg benzine,
Lőszere akad,
Amíg leszállni van hova
Nem adja fel...

Hatvanan estek el...
Mi lett a többivel?
Talán dicsőség, elismerés várta?
Vesztes háború vitéz katonája
Mit remélhet egy nyegle hatalomtól?

Nem kitüntetés jött...
Valami más:
Börtön,
Gyalázat, Meghurcoltatás...
Szólt a kuvik,
Sztálin morgott,
Ítélt a bolsevik...

Mert lelőttek háromszáz szovjet gépet,
Jött a "népi demokrata" ítélet...
A Pumákra a börtön kínja vár,
Tóth Lajos hadnagyra meg
A halál...

Egy éhező korszak gyomra korog,
Magyarul tudó nem-magyarok
Osztályharcoltak, mint az idióták,
A sáros utcákat tehenek rótták,
Az ablak alatt bőgött az ökör,
És nem sült le a képükről a bőr...

A Messerschmittek oldalán
Vörös puma feszül.
A magyar légteret
Ők védték
Egyedül...

Százegyedik vadászrepülő osztály...
A gépeiken vörös pumafej,
Maroknyi magyar vadászrepülő,
Ellenük mindig,
Mindig
Túlerő...

Aki a munkát szereti

Aki a munkát szereti,
Azt az Isten is kedveli.

Felnőttek csak akkor vagyunk,
Ha nevelünk,
Ha dolgozunk.

Munka,
Felelősség,
Család
Viszi az Életet tovább.

Aki a munkát szereti,
Azt Isten is megsegíti.

Hektikus az internetem

Hektikus az internetem,
Ilyen kereszt jutott nekem.

Állandó idegfrász kerget:
Hol van,
Hol meg nincs internet.

Gyakran feladat közepén
Maradok éppen hoppon én...

Hektikus az internetem,
Profán világ imígy üzen...

Csak jön és megy szeszélyesen,
S én közben az asztalt verem.

Amikor legjobban kéne,
Mindig akkor szűnik - félre...

Most kell higgadtság...
Türelem...
Hektikus az internetem...

Magyar Királyi Honvédség

Magyar Királyi Honvédség
A Múlt-romokon;
Két nagy háborúban volt a
Vesztes oldalon...

Két nagy háború alatt a
Magyar katona
Jobban tette a dolgát, mint
A politika...

Hadüzenetbe ugrottunk
Vakon és bután.
Mindig rosszabb lett a helyzet
Háború után.

Magyar Királyi Honvédség;
Rég eltört tükör...
Kopott egyenruhája
Vitrinben tündököl.

Fess, kétsoros posztókabát
Véres ég alatt;
"Alázatosan jelentem..."
Rongyokká szakadt...

Friss virággal a gomblyukban
Vonultak tova,
A maradék romhalmazra
Érkezett haza...

Magyar Királyi Honvédség;
Vén groteszk mese...
Két rettenetes háború
Legfőbb vesztese...

Félárbocon friss temetők
Felett fenn a Hold...
Történelmünk legsivárabb
Évszázada volt.

Pedig a Hazánkon mindig
Volt mit félteni,
De nem Kukutyinban kellett
Volna védeni...

Magyar Királyi Honvédség;
Cigarettavég...
Tömegsírban nyugszik néhány
Fontos nemzedék...

Idegen cél, meghasonlás,
Buta fegyverek...
Mai napig sem gyógyultak
Még be a sebek...

Ágyútöltelék, megszálló...
Sötét zivatar;
Még a messzi Dániába
Is jutott magyar

Magyar Királyi Honvédség;
A család zokog,
Lukachich, meg Jány Gusztáv
A parancsnokok...

Szegényes fegyverzet, hideg,
Örök túlerő...
Sok ezer a mai napig
Sem került elő...

Százszorosan vert minket az
Ördög ostora,
Hogy még vagyunk, talán az a
Legnagyobb csoda...

Magyar Királyi Honvédség;
Száll a Múlt pora -
Szent gyertyaláng-emlékezet,
Ne feledd soha...

Bárcabitorló nettelenség!

Bárcabitorló nettelenség,
Egész nap vége nincsen!
Szolgáltató, mozduljon meg,
Aztán végre segítsen!

Emelje az ülepét,
Végre, akinek kell,
Most, mikor a net mindig kell,
Ne menjen folyton el!

Bárcabitorló netelenség,
Ezer hulla idegsejt!
A virtuális kapcsolat
Nem lehet selejt!

Emelje az ülepét,
Végre, akinek kell,
Most, mikor a net mindig kell,
Ne menjen folyton el!

Isten óvjon, Magyarország!

Isten óvjon, Magyarország!
Egyre ostobább a világ...

Európa tótágast áll..
Liberális hazugsággyár

Töri, rombolja szerteszét,
El is vette már az eszét.

Puffaszkodó gender-hordák...
Isten óvjon, Magyarország!

Eső hullik Atlantiszra

Eső hullik Atlantiszra,
Emlékek sírnak alatta.

Égi könnyek szemerkélnek;
Bitang jövők Múlttól félnek.

Amnézia-esők hullnak;
Evolúciók fakulnak.

Eső hullik Atlantiszra;
Az Emlékezet nem tiszta.

Íróasztal-történelem
Vitorlázik sötét vízen.

A globál jelen enervált,
Disztópia után kiált.

Eső hullik Atlantiszra;
A Múlt önmagát tisztítja.

A szigorú Idő feled
Világuralmi terveket.

Lassan tér a spirál vissza;
Eső hullik Atlantiszra.