Búcsúzkodó januárban

Búcsúzkodó januárban,
Vén torony az éjszakában...

Kuncog a jeges sötétség,
Ködben rejtőzik a mélység...

Profán idea nem éget,
Némi lendület az Élet.

Vén torony az éjszakában;
Búcsúzkodó januárban...

Platón fekete kutyája

Platón fekete kutyája;
A filozófia - árva.

Csupán teoretikusan
A Lét - a semmibe zuhan.

Csak zárt körben mozoghat a
Puszta formális logika.

Platón fekete kutyája;
Az Igazság - be van zárva...

Fogalmak diktatúrája...
Platón fekete kutyája...

Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!

Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!
A megkergült bal akármit makog,
Mi itt élünk,
Halunk,
Ahol Múltunk, Jelenünk
Kart karba öltve andalog,
S maradunk,
Maradunk
Magyarok!

Múltból,
Jelenből
Isten néz le ránk,
Ez a mi Hazánk.
Hol áld,
Hol ver a sors keze,
Múltunk,
Jelenünk
Jövőnk
Egy velünk;
Hódítónak -
- Bármilyen álnéven neveztetik -
Nem engedünk.

Isten kegyelme:
Férfi s nő szerelme,
Áldása:
A Gyerek...

Szeretünk...
A Nő a Férfit,
A Férfi a Nőt;
S közösen neveljük
A Jövőt...

A globál-pénz akármit is morog,
Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!

Az ateista erkölcsi szadizmus
Vörös csillagot szivárványra vált,
Ma pederaszta,
Holnap pedofil,
És fasiszta, ha lesz rá alkalom,
Mert célja nincs egyéb,
Mint eddig, más nem is lesz soha:
A hatalom...

Az Élet
Zajlik,
Pezseg;
Sohasem "halad" -
Ami tévút,
Mindig tévút marad.

A globál szolga akármit dadog:
Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!

Senkit sem bántunk,
Meg nem támadunk,
De itt lakunk,
Élünk és halunk,
Magyarok vagyunk,
S míg a világ kerek,
Nem adjunk a Hazánkat
Senkinek.

Békében élünk mindenkivel,
De Hazánk,
Otthonunk - kell!

Profán csalás,
Rossz promiszkuitás,
Meg szivárvány-perverziók helyett
Élünk, ahogy eddig:
Szerény,
Tisztességes,
Szép,
Boldog
Életet.

Nők,
Férfiak,
Emberek,
Magyarok -
Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!

Sárban úszik télközép

Sárban úszik télközép,
Poshadt szeme rebben;
A fagy mára elmerült a
Latyaktengerekben.

Szemcsékben szakad a köd,
Ráül a mezőre,
Szürkéllik, mint gonosz tervek
Gonosz szemfedője.

Gonosz ködök januárja...

Gonosz ködök januárja...
Tornyosul a bajok árja...

Ha a Hagyomány ellenség,
Tobzódik az esztelenség.

Pénz "jótékonykodik" vadul,
S az erőszak elszabadul.

Megfagyott a világ bokra,
Hull a jövő - darabokra.

Immár a Télből kifelé

Immár a Télből kifelé,
Új élmények, titkok felé.

Vénülő Idő nyergében,
Eltökéltebben, mint régen.

Csillog már az Aranyalma,
Véget ér a Tél hatalma.

Immár a Télből kifelé,
Új Örömök, Célok felé.

Jeges, morcos januárban

Jeges, morcos januárban
Úszom a pech-szériában.

Nagyon messze még a Tavasz,
Hol ez megy tönkre, hol amaz...

Újfent szigorodik a Tél,
Jegesen csillan az acél...

Jeges, morcos januárban
A világ - jegesre váltan...

Az Idő fagyosan pereg,
Triumfál a durva hideg.

Hó nélkül szorongat a Tél,
A Hold magányosan regél.

Úszom a pech-szériában,
Jeges, morcos januárban...

Téli bajok áradata

Téli bajok áradata..
Véget érhet-e valaha?

Bele sem merek gondolni,
Mi tudna még elromlani...

Idegeimet cibálja
A technika démonkája..

Lesz baj, amíg tart az Élet,
Csak ne rakásra jönnének...

Még mindig a régi lencse,
Várakoztat a szerencse.

Isten nézi, ördög adta...
Téli bajok áradata....

Atlantisz a Múltba fagyva

Atlantisz a Múltba fagyva,
Jövőre vár - letagadva...

Hogyha Életre szeretjük,
Esetleg túl is élhetjük.

Évmilliók- időtenger...
Ősi a Földön az ember...

Civilizáció akad,
S a Jövő - hiánycikk marad...

Jövőt kínál -
Múltba fagyva...
Atlantisz - még letagadva...

Isten sosem platonizál

Isten sosem platonizál;
Csak embernek kell ideál.

A Lét tengerén nem uszony,
Csupán profán elvi viszony.

Élettelen színben játszik,
Nem mítosz - csak annak látszik.

Jó Jóra,
Rossz - rosszra talál...
Isten sosem platonizál.

Fáradt téli éjszakán

Fáradt téli éjszakán
Fáradt holdfény néz le rám.

Fent sötétség gomolyog,
Alszanak a csillagok.

Hogyha élni akarok,
Mindig lesznek új bajok.

Egymást űzi Nyár, s a Tél,
Minden jobb a Semminél.

A sátán vén bonviván,
Mindig múló és profán,

Fáradt holdfény néz le rám
Fáradt téli éjszakán.

A valódi Titkok már kővé váltak...

A valódi Titkok már kővé váltak,
Tán hegyek ormain porladnak el...
A Valóságra csak Isten figyel,
A tudományok altatódala
Újra és újra elfeledteti,
Hogyan kezdődött egykor
A Teremtés...

Csak körbe-körbe
Önmagunk körül...

Elrendelés anyó csak varrogat...
Gondozunk mindig friss sátánokat...

Mint amnéziás, örökös kulik...
Pedig
A Valóság
Bennünk
Lakik...

Januári zúzmara

Januári zúzmara
Csillan a faágon,
Levéltömeg zöldell majd a
Helyében a Nyáron.

Hófehér lombkoronák,
A szél rázza őket,
Köd rejti utak mentén a
Színezüst erdőket.

A ködben csak sejteni,
Merre az út vége,
Ráül a tájra a halál
Fehér csendessége.

Januári zúzmara
Csillan a faágon,
Levéltömeg zöldell majd a
Helyében a Nyáron.

A Tél jeges országútján

A Tél jeges országútján
Stoppol a halál,
Tüstént más dimenzióba
Lép, aki megáll.

A vén Idő közönyösen
Néz, emlékezik,
Mivel számára a halál
Nem is létezik.

Csüggedten készít a halál
Gyászos mérleget:
Isten helyett nem teremthet
Pusztán géneket.

A Tél jeges országútján
Pislog a halál,
Mert a materializmus
Csupa maszkabál.

Egy hideg téli hét hevenyészett rigmuskrónikája

Fagyos csütörtök után
Jött didergő péntek,
Terjed a köd, mint valami
Ezüstös beléndek.

Farkasordító hetet
Zárunk le ma este,
Reszket a hidegtől már az
Egész világ teste.

Hideg hétfőt érhettük
Az elején tetten,
Aztán esti autózás
Sötét ködös kedden.

Szerda reggel szélvédőmre
Sarat hányt az ördög,
Aztán jött nagy hideggel
A fagyos csütörtök.

Fagyos csütörtök után itt
A didergő péntek,
Szorít a fagy, meg a köd, mint
Az idegen érdek.

Ködbe dermedt vén Január

Ködbe dermedt vén Január;
Pislogni se tud a határ.

Köd-inváziós seregek
Lebegnek a világ felett,

A Hitekre lasszót vetnek,
Rossz jövővel fenyegetnek.

Hanem a szabad Akarat
Mindig fűtött szoba marad,

Mert a Felelősség örök,
Viszont elmúlnak a ködök.

A végzet jól nevelt szamár...
Ködbe dermedt vén Január...

Hatodik évtizedemet taposom

Hatodik évtizedemet
Taposom.
Nem lesz lassabb az Idő, ha
A kuplungot csúsztatom.

Hatodik évtizedemet
Pergetem,
Itt van velem
Drága Társam,
Anikóm,
S a Szerelem.

Köd-világban hazafelé

Köd-világban hazafelé...
Alig látok magam elé.

Ezüstszárnyú köd-démonok
Fantomserege kavarog.

Út mentén egy lámpa sem ég
Sötéten tornyosul az ég.

Köd-világban hazafelé...
Tejszínű köd magja felé...

Erőlködik a reflektor,
Felettem köd-inkvizítor...

Vastag köd-hullámvonalak
Sötétben felém rohannak...

Köd-világban hazafelé...
Minden sóhaj az Istené...

Az útburkolati jelek
Mentén  araszolva megyek.

Összefolyik ég és a part,
Csak sejtem némelyik kanyart.

Köd-világban hazafelé...
Örök ösvény az emberé...

Olyan a köd, mint az Élet,
Minél sűrűbb, annál vénebb...

Köröskörül tán emberek...
De én - Hazafelé megyek.

Köd-világban hazafelé...
Hazafelé...
Otthon felé...

Van szembejövő forgalom,
Hálás örömmel fogadom.

Távolban remegő fények;
Örök életű a Lélek...

Jön a város...
Fény-csobolyó....
Valahol ott vár Anikó...

Köd-világban
Hazafelé...
Amíg élek,
Hazafelé....

Elfeledhetjük Trianont valaha?

Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Összetartozásunk egyik
Legerősebb
Alapja...
Az eltelt száz szűk esztendő
Mára
Azzá
Avatta.

Eltespedünk megalkuvó "érveken"?
Elfogadjuk véglegesnek?
Nemigen.

Senkire sem haragszunk,
Senkit sem gyűlölünk,
De -
Nem feledünk...

Közép-Európa
Azóta beteg -
Fojtogatják
Gyűlölködő
Trianon-fellegek...

Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Jelkép lett,
De nem Isten stalluma,
A nyugat pökhendi cinizmusának
Örök
Szimbóluma.

Elfogadjuk, ha körtefán
Rohadt som terem?
Belenyugszunk mindörökre?
Nemigen.

Volt sátándíszes, megkésett barokk,
Meg álszent, poshadt béke-szólamok...
Nyakkendő mögül villant az agyar...
"Nem számít, ha pár százezer magyar..."

De
Román,
Szlovák,
Szerb
Se számított,
De arról a nyakkendős banda
Hallgatott...

Területrablás...
Lélekmérgezés..
Betolakodni legyen mindig
Elegendő
Rés...

Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Nincs hozzá jogunk.
Magyarok vagyunk.
Ha élni akarunk,
S tudunk,
Magyarnak
Megmaradunk....

Úrrá lesz az Idő
Ilyen sebeken?
Nemigen,
Mert
Erkölcsileg
Törvénytelen...

Az asszimilánst nem bántjuk,
Szánjuk...
Már nincs ékezet a nevén...
Idegen létbe bitangolt
Szegény...

A Történelem hüllőbőre érdes,
Hullik
A gyenge,
A gyáva,
A férges...

Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Míg a Kárpát-medencében
Nem lesz valódi
Szép,
Közös Haza,
Addig nem...
Utána - béke poraira...

Itt egy
Üdvösség
Nem elég...
Egy nép sem lehet
Puszta töredék...

A svájci példa is kevés,
Itt Svájcabb kellene...
Hogy a Kárpátok alatt
A Jövőnek legyen elég
Helye...

Egyszer még összefogunk
Itt a Kárpát-medencében
Építünk majd
Gondosan és szépen,
Sok nyelven -
Egy békében...

Építünk
Házat,
Szépet,
Tágasat,
Nagyot...
De abban a partiban
A nyugatnak
Nem osztunk
Lapot....

Állítólag csak itt van fagy

Állítólag csak itt van fagy,
Máshol süt a Nap,
Tél-diktátor jég-agyara
Csak belénk harap.

Fejünk fölött regnál a Tél,
Mint már annyiszor,
Láthatatlan Napunk felhők
Mögött araszol.

Ma a panasz-kapacitás
Különösen nagy,
Bár most a pesszimizmus is
Csontszárazra fagy.

Állítólag csak itt van fagy,
De ez meredek,
Bő egy hete van már rajtunk
A cudar hideg.

Eloson majd, ha végre a
Remény lábra kap;
Állítólag csak itt van fagy,
Máshol süt a Nap.

Fagy dermeszti a világot

Fagy dermeszti a világot,
Hóval fenyeget,
Ködkabátba öltöztek a
Szürke fellegek.

Elterpeszkedett rajtunk a
Tél, a vén szamár,
Fagyot lehel köröskörül
A látóhatár.

De most, mikor regnál a Tél,
Amikor erős,
A világ már Tavasszal és
Nyárral viselős.

Friss újévi bosszúságok

Friss újévi bosszúságok;
Villanydróton varjú károg.

Mínusz héten a mutató,
Nem indul be az autó.

Van műszaki terefere,
És akkumulátorcsere.

Friss újévi bosszúságok;
Az ablakon jégvirágok.

Nagy köd van a hegyeken túl,
A kocsi megint nem  indul.

Bebikázva járok vele,
Másnap reggel - gyertyacsere.

Friss újévi bosszúságok;
Terjed a jég, mint az átok.

A hajnal ködfalban hörög,
Az autó - nem is köhög...

Mégse vigye el a fene -
Következik: trafócsere.

Friss újévi bosszúságok;
Kristállyá fagyhat a bádog.

A sötét képernyőt nézem,
És kezd felforrni a vérem...

Január - ürömmel tele...
Jöhet a monitorcsere...

Villanydróton varjú károg;
Friss újévi bosszúságok...

Isten sose lesz polkorrekt

Isten sose volt polkorrekt;
A Teremtésre nincs recept.

Vízöntő jegének hátán
Megöregedett a sátán.

Profán dogma oszt és szoroz,
Pokol-hívőket toboroz.

Isten sose volt polkorrekt;
Csak a profán lehet direkt.

Fenékriszáló zűrzavar
Almafáról meggyet akar.

Igaz Hűség Égig emel,
Csupán a "modern" múlik el.

Örök a valódi respekt;
Isten sose lesz polkorrekt.

Doktrína-kényszerzubbonyok

Doktrína-kényszerzubbonyok;
A Lélek - legfeljebb dadog...

Ha az "eszme kulcsa" a fagy;
Legfeljebb mindenki megfagy.

Fő a profán papír-siker,
Ha megfagy is - fagynia kell.

Doktrína-kényszerzubbonyok;
Az Idő is vakon forog.

Ha a tézis kommunizmus,
Legfeljebb mindenkinek kuss.

Ateista isten-ember
Tábori poklokat emel.

Doktrína-kényszerzubbonyok;
Sok műanyag, beteg dolog.

Hogyha "nyílt társadalom" kell,
Mindegy, hogy éppen ki kit ver,

Terrorizálni azt lehet,
Fontos, hogy keveredjenek...

Doktrína-kényszerzubbonyok;
A világ másképpen forog...

A doktrína üdvöt nem ad,
De - valamit mindig tagad.

Istent,
Hazát,
Anyát,
Létet...
Bármit, amit meg nem érthet..

A boldog sátán mosolyog;
Doktrína-kényszerzubbonyok.

Isten kockát nem hajigál

Isten kockát nem hajigál,
Nem vezet, csupán navigál.

A Teremtés nem zsebóra;
Nincs rendező-diktatúra.

Összművészeti alkotás;
Azt hogy végül hány felvonás,

Még maga Isten sem tudja -
Együtt indultunk az Útra...

Aki keres, mindig talál;
Isten kockát nem hajigál.

Hallgataggá vénül a Tél

Hallgataggá vénül a Tél,
Semmit nem kér,
Nem is ígér...

Entrópia-szökevénynek
Gyúlnak a teremtő Fények.

Büntetés, közöny, jutalom;
Egykutya a profán fagyon...

Hallgataggá vénül a Tél;
Idő sarkában üldögél.

Ateista igyekezet:
Minden út - nihilhez vezet...

Az Isten nem masiniszta;
Az igazi Lélek - tiszta.

Sose vetnek, csak aratnak;
Az "eszmék" - holtak maradnak...

Jövőre lel, aki remél...
Hallgataggá vénül a Tél.

Január-poétikák

Január-poétikák
Fagyokban születnek;
Biztatást adnak a Tavaszt
Váró embereknek.

Ha beléd is tép a fagy,
Ne a betlit osszad;
A Költészet ne keresse
Örökké a rosszat.

Nem tart örökké a fagy
- Heideggernek kontra! -
Nem vagyunk a "létbe vetve",
Mint a hitvány condra.

Január-poétikák;
Nem borsó a falra,
Csak a halálban nem jöhet
Alkalom a dalra.

Isten áldása rajta,
A Lét sose céda,
Az Életnek a pusztulás
Sose lehet célja.

Örök bennünk a Tavasz,
Nem enyésző csíra;
Az osztályharc-mamaligán
Ne él meg a líra.

Január-poétikák;
A sors mindig nyitva;
Költészet van az Emberért -
Sohasem fordítva.

Fagyos télben fagyos ének

Fagyos télben fagyos ének;
Jég-agyara nőtt a Télnek.

A láthatár fagyban remeg,
Kezeimen újabb sebek.

Borongós hideg fojtogat,
Dér lepi be az ágakat.

Fagyos télben fagyos ének;
A Remények porrá égnek.

Vígságot hideg üt agyon,
Könny is megdermed a fagyon.

Kabátos-kucsmás emberek;
A levegőt köd üli meg.

Fagyos télben fagyos ének;
Fagyot tüsszögnek a rémek.

Fagyot lehel már a pokol,
És a Hit most nincsen sehol...

Megdermedt az egész határ,
Január - hóviharra vár...

Fagyos télben fagyos ének;
Az élők mégis remélnek.

Nem az entrópia teremt,
Nem is magától lett a Rend.

Fagyok csak fagyokban élnek;
Fagyos télben fagyos ének...

Didergő újévi napok

Didergő újévi napok;
Szélvédőn jégpára ropog.

A fagy a bőrünkbe harap,
Felleg fogságában a Nap.

Fagydémon-sereg emleget
Rettenetes hidegeket.

Jövőnk az ablakon kopog;
Didergő újévi napok.

Kinek-kinek meglesz tán a maga Trianonja...

Európa
Multikulti
Doktrínák bolondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Mi megkaptuk a magunkét,
Európa adta,
Hogy mit művelt?
Felfogni még
Azóta se tudta...

Clemenceau mester az eszét
A bajszában hordta,
Nála kunyerált az összes
Irredenta csorda.

Pápaszemével Clemenceau
Mind rosszabbul látott,
Talán még el is hitte az
Összes hazugságot.

Clemenceau hazájának ma
Egyre több a gondja,
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Flamand és vallon ma is van,
Csak nincs belga nemzet,
De folyton növekvő muszlim
Kisebbséget szerzett.

Belgiumnak napjainkra
Van már iszlám pártja,
A törvényt majd előbb-utóbb
A sharia váltja...

Börtönt kap, aki erről a
Véleményét mondja...
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Németországnak sohasem
Volt mohácsi vésze,
Ma azonban félig-meddig
Már az iszlám része.

Nem szól dal, ha szerzőjéről
Bárki bizonyítja,
Hogy Hitler köszönését csak
Egyszer is fogadta...

Német alaposság véd a
Holt démonok ellen,
Csak az élő szörnyetegek
Tombolhatnak fennen...

Németország jövőjét s
Wellcome-párka fonja...
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Háromszáz évig az oszmán
Ellen kitartottunk,
Európát megvédtük, de
Jól megfogyatkoztunk.

Függetlenség...
Identitás...
Világot tud érni...
De van, aki úgy megszokta,
Hogy már nem is érti....

Van, akit vakságra nevel
A jólét szalonja...
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Egy percig se higgyük, hogy a
Muszlim tehet róla,
Ő teszi, amit megszokott
Évszázadok óta.

Neki nem számít, csupán a
Próféta parancsa,
Minden egyéb - elv, jog, vallás -
Legfeljebb halandzsa.

Kompromisszum nincs!
Egyéb cél
Nem lehet számára:
Mint az egész Európa
Iszlámosítása.

Senkinek sem ad tanácsot
Mobiltelefonja...
Kinek-kinek meglesz tán a
Maga
Trianonja...

Miért Mohamed vallását
Hoznák a nyakunkra?
Aki a cirkuszt rendezi,
Az okát is tudja...

Mert az iszlám olyan vallás,
Múltat, Jövőt cáfol;
Minden egyéb identitást
Mindenütt felszámol.

Az iszlámban rajta kívül
Nem létezik norma,
Ez nem csupán vallás, hanem
Teljes életforma.

Erős nemzettudat helyett
Gyönge iszlám massza;
Ilyen ultit tervez, aki
A lapokat osztja...

Azt képzeli, az iszlámot
Majd kordában tartja...
A háttérhatalomnak is
Lesz majd
Trianonja...

Nem Isten ablakát fedi
A doktrína rácsa...
Ki-ki a maga
Trianonjának
A kovácsa...

Újévkor

Most kezdődik az új évünk,
Kettőezer-húszba lépünk.

Voltaképpen nem dönthetünk,
Mert cammog az Idő velünk.

Míg Életünk el nem vásik,
Letűnt év helyett - jön másik.

Most kezdődik az új évünk,
Vidáman előrelépünk.

Lesz Tavasz,
Nyár,
Ősz,
Újra Tél...
Az Újév - Jövőről mesél.

Ha hiszünk,
A világ halad...
Isten és
Szabad akarat

Viszi értelmes irányba,
Nem a propaganda szája...

Hideg van,
De mi még élünk;
Kettőezer-húszba lépünk.