Október a végét járja

Október a végét járja,
Múltak szent homálya várja.

Hajnalonta köd gomolyog;
Közelednek már a fagyok.

Ősz-illattal jár a vidék;
Hideg-szürkén alszik az ég.

Október a végét járja;
Meleg napokat köd zárja.

Éledezni kezd a kályha,
Állítjuk az órát - hátra.

Irányt vált a lelki Béke,
Szétfoszlik a Nyár emléke.

Hömpölyög a Jövő árja;
Október a végét járja...

Kárpát-medencei konföderáció-keltető

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Még nem kelt ki,
Még csak embrió,
A majdani
Konföderáció...
Még nem tudja az összes náció,
Hogy neki igazából
Mi való...

Még mételyt hullatnak a fellegek,
Még nem gyógyulhattak be a sebek,
A Kárpát-medence
Még beteg.

Döglődik bár, de gyilkol még
A gyilkos kór,
Sok rossz illúzió,
Erőszakos "reszlovakizáció",
Merevrészeg
Dákoromán képzelgések,
Abszurd "nagymorva" fantomkergetés,
Kézműves történethamisítés...
Meg a poshadt
Magyar
Önfeladás...

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Még nem kelt ki,
De
Talán
Már embrió,
A majdani
Konföderáció...

Sok nép
Egy hazában...
Európa centrumában...
Folyton a Történelem markában...

Svájcot utánozni itt
Nem elég...
Valami új kell,
Valami természetes...
Valami jó...
Valami végleges...
Ami a kölcsönös sérelmeket
Feledteti,
Ami bizalmat tud teremteni...

Kárpát-medencében...
Kárpát-medencében...
Szent mítoszok szülőföldjén..
Haza-Reménységben...

Mi, űrmesék nemzedéke...

Mi, űrmesék nemzedéke;
Vén Ég néz le ránk;
Fél évszázad távlatából
Más lett a világ.

Sok piros nyakkendős gyermek -
Titkon hazafi -;
Fő szellemi táplálék volt
Akkor a scifi.

A tévében akkor még csak
Egy csatorna telt,
De az adás ott is minden
Hétfőn szünetelt.

Mi, űrmesék nemzedéke -
Szól a múlt-fagott -
Mi színesben láthattuk a
Kádár-korszakot.

November hetedikék és
Május elsejék;
Lelkes vörös csillagokat
Szikrázott az ég...

Ateista öntudattól
Forrt a levegő,
Azt hittük, az életben az
Osztályharc a fő...

Mi, űrmesék nemzedéke -
Hej, ti régi fák...!
Azt képzeltük, űrkorszakra
Vált majd a világ...

Lajka kutya, Tyereskova,
Jurij Gagarin...
Száguldoztak virtuális
Űr hullámain...

Szojuzokról, Apollókról
Szólt minden tavasz,
Nem sejtettük, hogy belőlük
Mennyi az igaz...

Mi, űrmesék nemzedéke,
Ma helyben futunk...
Azt hittük, öregen majd a
Marson nyaralunk...

Talán nem is tudhatjuk meg
Azt már sohase,
Hogy a temérdek űr-hírből
Mi volt a mese...

Azóta a vén idő más
Úton mendegél...
Űrkutatást, ateizmust
Elfújta a szél...

Ma az számít, Magyarok és
Emberek legyünk...
Mi, űrmesék nemzedéke,
Még reménykedünk.

Fradimeccs-rigmusok Nr. 27.

(MOL-Fehérvár- Ferencváros 1:2, 2019. október 27.)

Túl vagyunk egy nehéz héten,
Nem is akárhogyan!
Szépen!

Két meccsből van két győzelem:
Újpest ellen!
Moszkva ellen!

Ma: Fehérvár - Fehérváron;
Legyen a kettőből három!

Bármilyen fáradt a Csapat,
Reméljük, győzelmet arat.

A Vidike nekünk rohan,
De a rutin már nálunk van.

Petrjak könnyen hemperedik,
A bíró ebből nem eszik...

Elsőnek a Vidi-kaput
Sigér Dávid találja el.

Védi a Kovácsik gyerek,
Később lesz majd, ami bemegy.

Botka Endre odarúgott,
Védőnk máris sárgát kapott.

Varga-szöglet, Blazic csúsztat,
A Vidi gólt most még nem kap.

Danyiló rúg, Kovács morog,
Sárgával zárul a dolog.

Remekül játszik Isael.
Őt szabályos eszközökkel

Tartani nemigen lehet,
Rugdossák is épp eleget.

Civic most Petrjakot rúgja,
Sárga lap lesz a jutalma.

Most egy szabadrúgás jobbról,
Mindenki fenn a vonalon

A Vidi-tizenhatosnál.
Isael valamit vizsgál,

Aztán szépen kanyarítja...
Szépen száll a ravasz labda

A tuzenhatoson túlra,
Rá is ront a fél csapatunk.

Lesen talán most nem vagyunk,
Haratyin mellel leteszi,

Sigér erőből meglövi,
És a kapus lába között

Be is vágódik a laszti!
Egy-null!
Remek!
Hajrá Fradi!

Nikolov most megtorolta,
Dávidot csúnyán felrúgta,

Megkapta érte, ami járt:
A jól megérdemelt sárgát.

Előre csak néha megyünk,
De akkor meggyűlik velünk

A Vidi-védelem baja...
Sajnos, Tokmac most elrontja.

Nego csúnyán fölé lövi,
Ma ne is legyen jobb neki.

Most van a félidő vége,
Előnnyel megyünk szünetre.

Máris cserélt a Vidike,
Futács helyett Hodzic fut be.

Elek Ákos kapunkra lő,
De mellé-fölé, ez a fő.

Blazic a mezőny legjobbja,
De a sárgát most ő kapja.

Hangya balról centerezne,
Dibusz hárít kivetődve.

Tokmac helyett Zubkov jön be,
Isael cipőt cserél le.

Hodzic ballal rátekeri,
De a felsőből kiszedi

Dibusz, a Fradi kapusa.
Ihletett formában véd ma.

Isael egy bedobást kap
A tizenhatoson belül.

Rus egészen hozzá feszül,
Na, de Isael megoldja.

Sarokkal üres hely felé,
A feltűnő Sigér elé,

A védők orcája konyul,
Néznek, mint a rimóci nyúl,

Ilyet tán még nem is láttak,
És mire megmozdulnának,

Sigér Dávid már ellövi!
Már kettő-null!
Hajrá Fradi!

A kolbászra nem kell prézli!
Már jó az eredményt nézni!

Megint Isael cselez ma,
Újra nála van a labda,

A védőket megeteti,
Aztán Zubkovnak leteszi,

Aki balról be is adja,
De sajnos most ez a labda,

Nem jó Vargának, Sigérnek...
Sajnos harmadik gól nem lett...

Most előbb Petrjak lövését,
Utána Hodzic fejesét

Védi jó kapusunk, Dibusz!
Világklasszis teljesítményt

Nyújt ma ez a remek kapus!
Gratulálunk, Dibusz Dénes!

Ma remek formában van,
Úgy vetődik, szinte suhan.

Úgy, ahogy a szpíker mondja:
Amit lát, azt meg is fogja.

Most meg jön Elek fejese,
Ám Dénesünk ezt is védte!

Kettőt cserél a Fehérvár,
És ahogy csak lehet, ránk száll.

A mi holtfáradt csapatunk
Kőkeményen védekezik.

Zubkovot Rus földre vitte,
De büntető nem jár érte.

Frissítünk a védelmünkön:
Civic helyett Heister jön.

Sárgát kap egy percen belül,
Mert megrúgja Milanovot.

Most Dibusz üt a labdába,
A sokadik hárítása.

Most Dvalinak is egy sárga,
Túl sok lett a lapunk mára...

Még van bő tíz perc a meccsből,
És a Fehérvár nekünk jön.

Szép szóló után Heister
Sajnos jócskán mellé tüzel.

Frissítünk, amíg csak lehet:
Jön Lovrencsics Varga helyett.

Baj van...
Most a helyzet sivár...
Talált egy gólt a Fehérvár...

Volt lökdösés, kézimunka,
Dibusz talán nem is látta...

Petrjak újra nagyot bukott,
Lovrencsics is sárgát kapott.

Ápolás...
Újabb ápolás...
Lesz még öt perc hosszabbítás...

Hangya Isaelt lerúgja...
Végre fehérvári sárga...

Hodzic...
Erős, lapos lövés...
Dibusz!
Hatalmas vetődés...

Dibusz Dénes a meccs hőse!
Sporikám, fújd már le végre!

Rus közeli perdítése...
És - Dibusz újabb védése...

Végre lefújja a spori...
Győztünk!
Győztünk!
Hajrá Fradi!

Vénasszonyok nyara idején

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Bottal kocog, mereng az Idő,
Friss a levegő.

Alkonyszínben az egész határ;
Véget ért a Nyár.

Vénasszonyok nyara idején,
Az Élet Vizén

Egy kicsit lassabban evezünk;
Az Isten velünk...

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Mű-vadkan gép-röfögése

Mű-vadkan gép-röfögése
Jelzi, mi a talmi,
A valódi Történelem
Úgysem fog meghalni.

Mint az elhanyagolt réten
Legelésző állat,
Fogyasztja az emberiség
A rossz doktrínákat.

Minden megzápult "eszmének"
Az a legfőbb gondja,
Hogy a Múltat mesterséges,
Sűrű ködbe vonja.

Mű-vadkan gép-röfögése
Műanyaggal untat;
Selejtezné aprópénzű
Zseb-erkölcs a Múltat.

Mesterkélt finnugor dogma
Nem tud lábra állni,
Alapjaitól kezdve kell
Majd felülvizsgálni.

Spekulatív elmélkedés
Forrássá nem válhat;
Komolyabban kéne venni
Már a krónikákat.

Mű-vadkan gép-röfögése
Le fog végre fagyni;
Az álszent ön-lebecsülést
Abba kéne hagyni.

Aranyos kis Feleségem

Aranyos kis Feleségem
Velem élsz már nagyon régen.

Csillagszemed nekem ragyog,
Érted és
Általad
Vagyok...

A Szerelemért
Élni kell;
A Szerelem nem múlik el.

Nagy mindenség kis szigetén
Örökre együtt
Te,
Meg én.

Közös kicsi Élet-stégen...
Aranyos kis Feleségem...

Fizikoterápiában

Fizikoterápiában
Kezelődik most a hátam.

Reggel hét órára jövet
Villanygépet masszázs követ.

Egyáltalán nem fájlalom:
Elmenekült a fájdalom...

Vascsillagok lezuhantak... ('56-ról)

Vascsillagok lezuhantak,
Doktrínák semmibe hulltak...

Roppant bálvány földre bukott...
Európa, a vén kokott

Ámuló szemekkel figyelt,
Közben meg - tovább üzletelt...

Vascsillagok lezuhantak,
Tündöklő percek rohantak...

Acélketrec semmivé lett,
Lélegzetet vett az Élet.

Szünetelt a világ-hapták;
Volt Isten,
És volt Szabadság...

Ez egy szegény beteg világ

Ez egy szegény beteg világ;
Sírva hajladoznak a fák...

A képernyőről peregnek
Buta mesék - felnőtteknek.

Hömpölyög a híg agymosás
Arról, hogy jó a változás.

A rablógyilkos élhessen,
De kisbaba ne szülessen...

Klíma- gender-hisztéria,
Háttérben a pénz-maffia....

Betonba öltöznek a fák?
Ez egy szegény beteg világ...

Nem a nemzetről lemondás...

Nem a Nemzetről lemondás
Árán lehet "összefogás".

Nem a Nyelvünk elvetése
A Jövendő szívverése...

Az egyoldalú áldozat
Nyomában jár a kárhozat...

Sohasem a beolvadás,
Identitás...
Összefogás...

Az Idő mellékágai

Az Idő mellékágai
Nem tudnak kötni,
Oldani.

Távoli titok-szigetek
Felett a Hallgatás lebeg.

Rejtélyeket őriz egyre
Az Idő elhagyott medre.

Az Idő mellékágai
Nem tudnak elénkbe állni.

Rájuk talán sose lelünk,
De mégis üzennek nekünk.

Sorsukat holt térben őrlik;
A Becsületünket őrzik...

Sosem fognak elárulni
Az Idő mellékágai...

Atlantisz konok emléke

Atlantisz konok emléke
A doktrínák ellensége.

Kommunizmust, szent háborút,
S minden egyéb "elv"-koszorút,

Mindenféle izmusokat
A puszta létével tagad.

Atlantisz konok emléke
Hagyományunkba van égve.

A lelkünk mélyére rejtjük,
Míg létezünk, nem felejtjük.

Hogyha a gáton áttörünk,
Boldogabb Jövőre lelünk...

Önmagunkkal kötött Béke;
Atlantisz konok emléke.

Programozott lombik-gyerek

Programozott lombik-gyerek
Kozmopolitául mekeg.

Liberális hajlong hétrét,
Ha böffent a liberáltréd.

Rózsaszín máz lelki romra;
Pénz tör világhatalomra.

Programozott lombik-gyerek
A Természetről nyekereg.

Szakállas nők dicsőülnek,
Gyermeket sohasem szülnek

Globalizált ostobaság
Vakargatja lila hasát.

Programozott lombik-gyerek
Már önmagával enyeleg.

A profanizált szerelem
Globál meddőséget terem.

Halva született doktrínák
Terhétől sajog a világ.

Lila köd...
Kábítószerek...
Programozott lombik-gyerek...

Isten türelme végtelen

Isten türelme végtelen;
Jövő nem a földben terem.

A reklámvigyor negédes;
Ami határtalan - véges.

Aminek Egész a neve,
Több, mint a részek összege.

A Lét - Isten hagyatéka;
A profán csak az árnyéka.

Van híd az Idő-tengeren;
Isten türelme végtelen.

A hajdani nyuszibuszon...

A hajdani nyuszibuszon
Nem számított a Higgs-bozon...

Páncélos fejfedő nélkül
A szürkeállomány kékül.

Ikonikus Csepel-motor
A sáros terepen kotor...

A hajdani nyuszibuszon...
Repedezett közutakon

A jármű százhússzal rohan,
Rohambilik sora koccan.

A toronyban kupolanyúl,
Két géppuska csöve konyul...

Beszervezett csaj varrogat
Szakadozott mikádókat.

A hajdani nyuszibuszon;
Áporodott, elmúlt koron...

Sebes lábbal, magas hóban,
Vadonatúj surranóban

Kúsztak a honvéd elvtársak,
Kacagtak a kopasz hársak...

A hajdani nyuszibuszon
Már a néhai Múlt oson...

A nyuszibuszt már múlt rejti,
Mai fiatal nem sejti,

Talán jobb is, ha nem tudja,
Nagyon mély a Múltak kútja...

Vénül már az esztendő

Vénül már az esztendő,
Fáj a dereka,
Ködpára-verejtéket ont
Minden éjszaka.

Szomorú a körtefa,
Hull a levele,
Mítosszá válik a Tavasz,
A Nyár is vele.

Álságos történelemnek
Avas a szaga...
Elvénült már az esztendő,
Fáj a dereka...

Őrültségek jönnek-mennek

Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad,
Amíg előre viszi a
Szabad Akarat.

Felüti fejét a gonosz
Egy-egy ideig,
Aztán eltűnik, amint
Ideje letelik.

Félelmetesnek is tűnhet,
Ha sikert arat,
De hamarosan csupán rossz
Emléke marad.

Egyéni felelősség és
Szabad Akarat...
Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad...

Októberi színkavalkád

Októberi színkavalkád;
A Boldogság igaz barát.

Lehull a sárgult falevél,
Az ősz mindig Télről regél.

Aggasztó szimbólumsereg;
Minden szinten tél közeleg...

Októberi színkavalkád;
Szürke égen felhő-kabát.

Távoli szürke hegysorok
Mögött túlerő vigyorog...

Ki-ki él, míg élni hagyják...
Októberi színkavalkád...

Vöröslik a falevél

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

Őszi orca - ködszakáll,
Őszi bohóc fejre áll,
Ősz-gárdista
Se a Nyárnak
Se Télnek
Nem szalutál.

Itt van már a hideg Ősz,
A világpénz klímacsősz,
Csak önmagát
Árulja el,
Folyton-folyvást,
Aki bősz.

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

Itt van már az Ősz dandárja

Itt van már az Ősz dandárja;
Hűvös, szeles idő járja.

Ködöt sóhajt a messzeség,
Felhők mögé búvik az ég.

A medve téli vermet ás,
Szemünk előtt a változás.

Foszló lomb a Telet várja;
Itt van már az Ősz dandárja.

Október nagyanyó mesél

Október nagyanyó mesél,
Hallgatja a köd, meg a dér.

Volt egyszer rég egy vén kese....
Erről szól a régi mese.

Vén kese csavargott nagyot,
Látott havas jégkorszakot.

Október nagyanyó mesél,
Dúdol hozzá az őszi szél.

A vén kese kaland végett
Messzi jégmezőkre tévedt.

Esett kicsit, bukott nagyot,
Át is fázott, át is fagyott.

Október nagyanyó mesél,
Hervad közben a pipitér,

Mielőtt tovább is hűlne,
A vén kese menekülne.

Lába vitte, messze vitte,
Hűvös októberbe vitte...

Október nagyanyó mesél,
A vén kese többé nem fél,

Boldogan néz körbe-körbe,
Csókot nyom a hideg földre.

A jégkorszak halál-vidék,
Október volt a menedék.

Aki mesél, sose facér,
Október nagyanyó mesél.

Októberi falevelek

Októberi falevelek;
Régi fájdalmak jeleznek.

A Természet tisztességes;
De idő-parcellánk véges.

Tetőpontról körbenézve
Fel-feltűnik az út vége.

Októberi falevelek;
Lassú Jelen Múlttá pereg.

Szárad a régi fakéreg,
Távolodnak az emlékek.

Glóriát sző szellem-néne
Kurta tegnapok fejére.

Októberi falevelek;
Jelen az, ami nem lebeg.

Ami súllyal áll a lábán,
Abban együtt Szent és profán..

Az egyik a Múltba szakad,
A másik Jövőbe ragad...

Októberi falevelek;
Időtlen, ami nem beteg.

Szakadatlan zúg a Léthe;
Egyik Létből - másik Létbe...

Isten jelet írt az égre;
Az Életnek nem lesz vége.

Nincs az Idő hátán nyereg;
Októberi falevelek.

Vén didergő októberben

Vén didergő októberben
Számadást készít az ember.

Tova gördülnek az évek,
Lassan öregszik az Élet.

Idő grabanca loboncos...
Melyik szál igazán fontos?

Állunk az Istennel szemben.
Vén didergő októberben...

Ötvenhetedik őszön, az ötvennyolcadik tél felé...

Hirtelen jött bús hidegben
Halál fuvallata lebben...

Életnek halál az ára..
Nem most...
Majd egyszer...
Sokára...

Foga villan a hidegnek;
Gondolatok dideregnek.

Anyag szemlél,
Isten éltet..
Minden emberi Cél: Élet

Isten
Bennem és
Felettem;
Hirtelen jött bús hidegben...

A néhai gróf Vécsey Károly honvéd tábornok

Császári testőrparancsnok az apja...

Kossuth nem bízott benne,
De kitartott,
S amit Bécsben a számlájára írtak:
Megakadályozta az árulást...

Dolgát hazafiként tette,
Arad várát bevette....

Hazaáruló apja megtagadta,
Az aradi hóhér utoljára hagyta...

Sose felejtse el őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Damjanich János honvéd tábornok

Szerbnek született,
Magyar hősként halt meg...

Rettenthetetlen, kiváló parancsnok,
Tekintélyét harcban alapozta meg,
Imádta a sereg...

Az ellenséget mindenütt megverte,
A legkiválóbb hadtestet nevelte...

Neve ma is megborzongatja lelkünk...
Szívünk...

Sose felejtse el Őt a Haza...
Béke poraira....

A néhai Aulich Lajos honvéd tábornok

Szerény volt, pontos, bátor,
Hallgatag...
Bem apónál néhány évvel idősebb...

Látta őt a csaták hosszú sora,
A második hadtest parancsnoka,
Később az utolsó hadügyminiszter...

Sose felejtse Őt el a Haza...
Béke poraira...

A néhai gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok

Az angol királynő rokona volt,
Ellenünk küzdött számos családtagja...

Nem bíztunk benne,
Kossuth figyeltette,
De ügynökei nem merték követni
A csatatűzbe...

Magyarrá tette őt a magyar ég,
S egy magyar feleség...

Minden katonája szerette,
Tehetségét az ellenség is
Megsüvegelte...

Tisztelte a bátorságot...
A tisztességet...

Élt harminc évet...

Sose felejtse Őt el a Haza...
Béka poraira...

A néhai Nagysándor József honvéd tábornok

Nagy, vörös tollat hordott a kalapján...
Öreg tiszt volt,
Merész és harcias,
Mint minden jó lovas...

A lovasság dandárnoka, majd
Az első hadtest
Utolsó parancsnoka...

Sose felejtse őt el a Haza...
Béke poraira...

A néhai Knezic Károly honvéd tábornok

Horvátnak született,
Magyar anyától...

Magyar felesége volt,
Két magyar lánya,
A magyar ügy mellett szállott
Csatába...

Mindenütt az ütközet sűrűjében...
Damjanich János
Alárendeltségében,
Majd egy ideig az utódja lett...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Lahner György honvéd tábornok

Fegyvergyártást teremtett semmiből..
Lett ágyú, puska, csákó és szurony...
Túlemelkedett pesszimizmuson...
Túl csüggedésen...

Hajtott,
Dolgozott...
A honvéd kezébe fegyvert adott...

Szervezett,
Menekített, hogyha kellett..
Fegyvert csempészett..
Tárgyalt,
Robotolt...
A győzelmekben
Nagy-nagy része volt...

Soha ne felejtse el a Haza...
Béke poraira...

A néhai Török Ignác honvéd tábornok

Hadmérnök alezredes volt,
Tanár,
Tanú erre a komáromi vár,
Meg számos szabadságharcos erőd...

Vérbíráitól nem rettegett..
Sőt...
Mikor pálcát törtek feje felett:
"Felment engem a lelkiismeret."

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Pöltenberg Ernő honvéd tábornok

Nyelve német volt,
A szíve magyar...

Huszártiszt volt,
Remekül lovagolt,
Számos véres csatának
Hőse volt...

Meghátrálni nem látták őt soha...
Ő lett a hetedik hadtest
Parancsnoka...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Lázár Vilmos honvéd ezredes

Utász volt,
Majd tábornoki segédtiszt...

Nehéz napokban derekasan helytállt,
Volt benne bátorság, és
Tetterő...

Ezredessé Bem léptette elő...

A parancsnokok mind elmenekültek,
A hadtestet végül már ő vezette,
Vezérnek nézték,
Ez lett végzete...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Dessewffy Arisztid honvéd tábornok

Valaha régen huszárkapitány volt...
Megözvegyült...
Most újra felcsapott,
S mint nagyon bátor lovassági tiszt,
Végigharcolt minden hadjáratot....

Ő volt negyvennyolcas huszáraink
Egyik legkiválóbb parancsnoka...

Soha ne felejtse Őt a Haza...
Béke poraira...

A néhai Schweidel József honvéd tábornok

A Sándor-huszárok őrnagya volt...

Simonyi óbester keze alatt
Franciák ellen harcolt valaha...
Közlegénységből vitte tiszti rangra...

Schwechat óta nem vett részt ütközetben,
Mert beteg volt,
Szolgálatképtelen...

Golyó által...
Ez volt a kegyelem...

Felesége,
Öt gyermeke siratta...

Soha ne felejtse a Haza...
Béke poraira...

A néhai Kiss Ernő honvéd altábornagy

Hannover-huszárok ezredese,
Majd főhadparancsnok...
Egy vén huszár...

Amikor rátalált a feladat,
Talán nem sokat értett meg belőle,
De haláláig hűséges maradt...

Elhibázták...
A pipogya sortűz csak megsebezte...
Fejét csóválta...
Az osztrákra nézett,
A tiszt nem bírta a farkasszemet..
Kiss Ernő aztán maga vezényelte
Az életét kioltó sortüzet...

Nem felejtjük,
Míg létezik Haza...
Béke poraira...

A néhai Harry Hill Bandholtz tábornok 1919. október 5-én

Ezerkilencszáz-tizenkilenc
Októbere volt,
Magyarországon csüggedt, beteg
Halál kóborolt.

Fővárosunkban nyüzsögtek a
Román katonák,
Nemzethalálról susogtak a
Kiskörúti fák.

Októberi Nap húzódott
A bozót mögé,
Teherautók álltak a
Múzeum elé.

Jött a területrablók nagy,
Zajos serege,
Hogy a Múzeum kincseit
Tőlünk elvegye.

Festett pofájú tisztek,
Sok teherautó...
No, itt aztán bőven akad
Rabolni való.

Román vigyorok a Múzeum
Poros udvarán;
Rablott jelen mellé múlt is
Kellene talán...

Budapest szívében ellenség,
Kétharmad ország oda...
Miért grasszálhat Budapesten
Ennyi román katona?

Károlyi, Linder, meg Kun Béla...
Magyar végzet így pereg...
Úgy tűnik, a végén nem maradt
Se haza, se hadsereg...

Magyarországon győzelmet ül
A sátán, s a bakarasz,
Már benn is van a Múzeumban
Az első román szakasz...

Lehet-e ebből újrakezdés,
Vagy minden az ebeké?
A Nemzeti Múzeumnál
Ki áll a rablók elé?

Néhány múzeumőr csüggedten
Bámul ki az ablakon,
Aztán valahol a városban
Megcsörren egy telefon.

Odakint záporoznak a
Pökhendi parancsszavak,
A Múzeum lépcsején már
Egy újabb román csapat.

Most feltűnik váratlanul
Egy másik egyenruha,
Bandholtz tábornok, kezében
A lovaglóostora.

Bandholtz tábornok dühös arccal
Áll a román tiszt elé,
A korbácsát suhogtatja:
"Gazemberek, kifelé!"

Ötöl-hatol, ellenszegül a
Festett képű kapitány,
De - nagy rúgás a combtő fölé,
S máris indul a román.

Egy szál ember egy korbáccsal
Most művel modern csodát,
El is hordja az irháját
A román katonaság.

....

Később a Múzeum kertjében
Szobrot emeltek neki,
Jelezve, hogy Magyarország
Soha el nem felejti.

Románia tiltakozott
A szobor terve ellen,
De ha mégis, Bandholtz kezében
Az ostor ott ne legyen...

Hosszas vita után mégis
Megszületett a szobor;
Bandholtz kezében hátul van
Az ominózus ostor...

....

Az esemény fölé ma már
Egy évszázad tornyosul...
Megmaradt a Múzeumunk..
Köszönjük, Tábornok Úr!

Autós rigmus

Nap mint nap kocsival járok,
Hol beszállok.
Hol kiszállok.

Érnek, amíg megyek-jövök,
Bosszúságok és
Örömök.

Jobbról-balról suhan, éled
Volán mögül szép az Élet.

Kátyús, repedt, rossz utakon
Kormánykerekem forgatom.

Látok őzet, macskát, lovat,
Előzgetek traktorokat.

Senkire rá nem tapadok,
Tisztes távolságot tartok,

S ha ezt nem adják meg nekem,
Mindennél jobban rühellem.

Luxusverdás nyegle palik
Az indexet nem ismerik.

Vágódnak, mint a féltégla
Egyik sávból a másokba...

Országúton még csak hagyján,
A frász a városban jön rám.

Piros lámpák hosszú sora;
Tiszta kutyakomédia.

Ott egy tanulókocsi nyög,
Mögötte busz prüszköl, köhög,

Lefullad egy béna vitéz,
A zöldet elérni nehéz...

Október, a Tél heroldja

Október a Tél heroldja,
Fátum végzéseit hordja.

Fényes, színes glédába áll,
Tél testvérrel kollaborál.

Ködbe fúlnak a hajnalok,
Rövidülnek a nappalok.

Hullámvasúton Tél felé -
Talán újabb Tavasz elé.

A végzet nem Isten gondja...
Október a Tél heroldja.

Isten nem alkuszik soha

Isten nem alkuszik soha,
Nem téveszt meg a mosolya.

Kicsinyes törvényt sosem szab,
Rangon, protokollon nem kap.

Nem számít se szín, se mérték,
Csupán a valódi Érték.

Isten nem alkuszik soha
Nincs karrierje, vagyona.

Földi búzát sose kaszál,
A túlerő mellett nem áll.

Nem les be a nászi ágyba,
Nem rejt tilalmat a vágyba.

Remeg a sátán potroha,
Isten nem alkuszik soha.

Őszi tücsök ciripel

Őszi tücsök ciripel,
Amíg élünk, hinni kell.

Isten belülről figyel,
Míg élünk, szeretni kell.

Amíg hiszünk, élni kell,
Őszi tücsök ciripel.