Atlantisz előtti korok
Emléke csöndben mocorog.
Idő hullámai verik,
Nagy ritkán felszínre vetik.
Hogyha int az isten ujja;
A profán szkepszis gyalulja.
Atlantisz előtti korok;
Történelem könnye csorog.
Az ember ősi faj lehet,
De inkább gyárt elméletet
Ami mindent elfeledtet,
Saját Múltján vágva eret...
Teremtés eresztékei;
Már mindent a rozsda lepi.
Isten hallgat és mosolyog;
Atlantisz előtti korok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése