Még Atlantisz is azt sírja:
Hogy a sorsunk nincs megírva.
Ikertestvéreit gyártja
Idő-síkok milliárdja.
Az Akarat nem eladó,
Tán még a Múlt sem állandó.
Még Atlantisz is azt sírja:
A végzet az Élet sírja,
De az állandó túlerő
Csupán akkor lehet nyerő,
Ha a részünket elhagyjuk,
S neki ajándékba adjuk.
Még Atlantisz is azt sírja:
Felelősség a Sors írja.
Az Akaratnak szót fogad
A lelketlen világ-anyag.
Dollár-profit égre kelne;
De - bennünk Isten kegyelme.
A Jövőt Isten sem írja...
Még Atlantisz is azt sírja...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése