Hazatérünk az Urálból?

Hazatérünk az Urálból?
Valamikor biztosan.
Öregszik a Történelem,

Az Idő pedig rohan.

Mesterkélt őstörténetre

A Valóság visszalő;

Előbb-utóbb a tudomány

Feje lágya is benő.

Összeomlik ripők dogmák

Vérrel tákolt halmaza,

Kárpátok alatt sosem volt

Szláv vagy germán őshaza.

Indogermán kultúrfölény

Már a porban hentereg,

Infernóban szomorkodnak

Mindenféle schlözerek.

Romantikus jelmezködben

Az árja gőg kiabált,

Az udvarias magyar meg

Buta képpel félreállt.

Százötven év török után

Százötven év finnugor;

Elnémított Múltunkra meg

Egyre szállt a szürke por.

Csorba fogú elméletek

Sírján túllép a világ,

Újra kell gondolni, mit is

Mondanak a krónikák.

Nem sújtott ránk sarkkörön túl

Isten jeges ostora,

Hazatérünk az Urálból,

Ahol nem jártunk soha.

Szakad a hó nagy pelyhekben

Szakad a hó nagy pelyhekben,
Szürke égből
Ezüstösen kavarog;
Fehérbe dermednek elvek,
Lejárt eszmék,

Agyonhasznált szólamok.

Szakad a hó nagy pelyhekben

Hideg fényű

Novemberi éjszakán;

Mint az átok

Egykor régen

Ó világok

Elfeledett alkonyán.

Szakad a hó nagy pelyhekben,

Fehéredik,

Nehezedik a világ;

Távolban már gyülekeznek

Félelmetes

Jövőbeli éjszakák.

Szakad a hó nagy pelyhekben,

Szürke égen

Bágyadt-sápadt Hold fityeg;

Addig élhet még a világ,

Amíg végleg

Be nem fagynak

A Hitek.

Isten nem mond próféciát

Isten nem mond próféciát

Csak mosolyog csendben tovább.

Végzet-gomb nincs a kabátján,

Mert az emberi találmány.

Elfeledkezhetünk róla;

Ő nem feled minket soha.

Ő mindig szól hozzánk,

Értünk;

Mi dolgunk, hogy mennyit értünk.

Sokdimenziós a világ;

Isten nem mond próféciát.

Időn túli kis ligetben

Időn túli kis ligetben

Csendesen járkál az Isten.

Lenn a világ mégsem kerek.

Távolban sötét fellegek.

Lenn a téres ember-akol

Téveszmék között fuldokol.

Minden modern bálvány profán,

Mindig a ló túloldalán.

Töri a fejét az Isten

Időn túli kis ligetben.

Amíg élek, jót remélek

Amíg élek, jót remélek,
Jót remélek,

Jónak élek.

Derűlátónak születtem,

Ami rossz volt, elfeledtem.

Pesszimizmus?

Romlott befőtt;

Arra száz év sem ad időt.

Sok szépet, jót ad az Élet,

Isten áldása, hogy élek.

Csak az látszik, ami játszik;

Ami nincs, az nem hiányzik.

Amíg akad bennem lélek,

Amíg élek,

Jót remélek.

Késő őszi délutánban

Késő őszi délutánban,

Félig múltban, félig mában.

Száz levél hullani akar,

Lenn zörög a vastag avar.

Fenn még a múltat vigyázza,

Lenn pedig a jövőt várja.

Ha lehull már minden levél;

Jövőt hoz az idő-szekér.

Hervadásban,

Újulásban;

Késő őszi délutánban.

Bármit ügyködik a globál...

Bármit ügyködik a globál,

Az egyensúly majd helyreáll.

Volt már a történelemben

Sötét útra tévedt ember,

És akad majd ezután is.

A gonoszság nem fatális,

Írhat programot az égre,

De sose hajthatja végre,

Mert a mesterséges végzet

Nyomában jár az enyészet.

Bármit ügyködik a globál,

Pénze bárhogyan szalutál,

Titkos világkormányt akar,

Politika-segget vakar,

S - mert kretén mindig akad,

Pénzel bárgyú mozgalmakat,

Divide et imperája

Csak pusztulást hozhat rája.

Lehet, hogy majd ömlik a vér,

Minket esetleg túl is él

A nyegle világhatalom,

De majd akad olyan talon,

Ahonnan jönnek új lapok,

S a zsarnokság pusztulni fog.

Bármit ügyködik a globál,

Akármilyen fegyvert szlopál,

Tojhat rücskös világtojást,

Kényszeríthet világ-oltást

A szegény emberiségre,

Úgy is bukás lesz a vége.

Bármit ügyködik a globál,

Mindig akad majd szalmaszál,

Hogy kákán csomót keressen,

S banánhéj, hogy orra essen.

Trombitálhat propagandát,

Hozhat ezer gyilkos bandát,

Torzíthat életet, jogot,

Szolgálhatják hülyék, sznobok,

Ha államok porba esnek,

Hiheti magát győztesnek,

S ha már öröklétet remél,

Akkor fújja majd el a szél.

Bármit ügyködik a globál,

Etika mögötte nem áll,

S ami a morált nem nézi,

Mind a lefolyóban végzi.

Nem művi evolúció,

Nem hatalom, nem ráció -

Bárhogyan ódzkodnak tőle -

Csak az erkölcs visz előre.

Az egyensúly majd helyreáll,

Bármit ügyködik a globál.