Kant most a fejét csóválná

Kant most a fejét csóválná,

Ha a világunkat látná.

Túlkoros kamaszok sora

Felnőtté nem válik soha,

Talán a Szabad Akarat

Megint kisebbségben marad.

Sok ember ostobán, sután

Hamis messiások után

Rohangál nyelvét lógatva,

Pedig háború van arra.

Mélyállami pénzhatalom

"Eszméje" világuralom,

S amíg csak egy hülyére lel,

A terveit nem adja fel.

Ha a világunkat látná,

Kant most a fejét csóválná.

Hatvan fölött szép az élet

Hatvan fölött szép az élet,

Még várnak rám újabb évek.

Férj vagyok és

Apa vagyok,

Magyar vagyok,

Férfi vagyok.

Van

Munka,

Család,

Szerelem;

Amíg élek mind lesz nekem.

Még nagyon sokáig élek;

Hatvan fölött

Szép az

Élet.

Feladni sohasem késő

Feladni sohasem késő;

Mindig akad újabb lépcső.

Így is úgy is bőg a sakál;

Csüggedés?

Korai halál.

Soha semmi nem ér véget;

Van tovább,

Amíg van 

Élet.

Bizonyítson a túlerő,

Feladni sohasem késő.

Attila király emléke

Attila király emléke
Nekünk
Nagyság,
Jólét,

Béke.

Itt tiszteletet érdemel,

Hogy másnál mit?

Nem érdekel.

Másutt nagyon nem kedvelik,

Elmúltában is rettegik.

Miért szívós az emléke?

Valamit még tudnunk kéne...

Indogermán kultúrfölény

Csorbult ki a tekintetén.

Múltunk talányos vendége

Attila király emléke.

Atlantisz az idő-ködben

Atlantisz az idő-ködben;
Halál hull,

Öröklét zörren,

S ahol halál-unt szellemek

Új életre felejtenek,

A Léthe mocsaras partján,

Ül régi istenek balján.

Ül idő-mosta partokon,

Hit-köpenyben,

Hallgatagon.

Ha egyszer az emberiség

Felelősségért mond misét,

S az erőszakról lemondva

Talál az igazi

Gondra;

Ha majd egyszer a

Szerelem

Túlnő a kopár hegyeken,

S minden ember fia-lánya

Képes lesz a

Boldogságra;

Ha majd 

Munka lesz,

Hit,

Béke;

Isten fog elmenni érte.

Atlantiszt majd visszahozza

Téridőbe,

Csillagokba.

Föld forog,

Ezredév röppen;

Atlantisz az idő-ködben.

Ködös ádventi estében

Ködös ádventi estében
Ülök a volán mögött;
Körülöttem vén közömbös

Fehér massza hömpölyög.

Könyörtelen szembefények

Égetik a retinám,

Majd úgy tűnik, a sötétség

Dübörögve törne rám.

Reflektorral alig látom

Az utat, ahol megyek;

Úgy feltornyosul a köd, mint

Gonosz bozótrengeteg.

Egy autónyi

Pillanat

Jelen, meg jövő között;

Ködös ádventi estében

Ülök a volán mögött.

Levitézlett műmítoszok

Levitézlett műmítoszok

Farostlemez foga kopog.

Utolsócsatlós-elvtársak

Már nem köszönnek egymásnak.

Bűnösnemzet-párttitkárok

Után a varjú sem károg.

Elvtárs-utód káder-lények

Tán ma is gyülekeznének.

Az Idő nem hátra forog;

Levitézlett műmítoszok.