Az Ősz legutolsó napján

Az Ősz legutolsó napján
Dübörög a szél,
Havas esővel jelezte
Kezdetét a Tél.

Az évszakok körhintája
Csendesen forog,
A vén Idő ajtaján már
December kopog.

Az égen ezer kis csillag
Fényesen ragyog,
Ma éjszaka elkezdődnek
A kemény fagyok.

Széllelbélelt történelem

Széllelbélelt történelem
Pöffeszkedik tankönyv-hegyen.

Poros történelmi kánon
Rothad hivatal-faágon.

Rágós, szikkadt dogma-kása,
Nem alkalmas fogyasztásra.

Széllelbélelt történelem
Nemzet-depressziót terem...

Menekülés?
Honfoglalás?
Volt-e besenyő támadás?

Kik is voltak a szarmaták?
Hogyan élnek bennünk tovább?

Széllelbélelt történelem
Acsarkodik még szüntelen...

Hun-tagadás,
Finnugratás,
Sarkvidékről származtatás

Alkotnak rossz köd-világot,
Takarva a valóságot...

Széllelbélelt történelem
Számos hazugságot terem.

Virtuális dákoromán
Áll amatőr mítosz ormán.

Terjeszkedik dogma-fokon
A nagymorva birodalom.

Áporodott elméletek
És buta jelszavak helyett

A tiszta Valóság kéne...
Előre kell lépni
Végre.

Atlantiszról - sohanapján...

Atlantiszról - sohanapján...
Ballagunk a magunk útján...

Istentől - Akarat és rend;
Végzetet - az ember teremt...

Csupán bennünk rejlik kényszer;
Semmi sem történik kétszer.

Atlantiszról - sohanapján...
Fészkelődik a toportyán.

Sürgölődünk egy kaptafán;
Minden amnézia profán.

Magunk ellen örök portyán...
Atlantiszról - sohanapján...

Mi vihet a Jövő felé?

Mi vihet a Jövő felé?
Tán a gender-őrület?
A "fejlődés" lehet vajon
Isten szavára süket?

Vajon mi az, ami mindig
Az Ember feladata,
S mit vállalhat a jövőben
Magára a technika?

A "fejlődés" minden embert
Lombikbébivé tegyen?
Fontos-e, hogy az Embernek
Apja és Anyja legyen?

Mi vihet a Jövő felé?
A globalizáció?
Nem pótolhat Hitet, Érzést
Egyedül a ráció...

A globalizációt az
Ördög el is viheti,
Ha nincs egymással arányban
A globális, s a helyi...

Nem vezethet sehová se
A teljes anarchia,
Sem pedig a pénz-vezérelt
Globális monarchia.

Mi vihet a Jövő felé?
Csak a Szabad Akarat;
Ha Embernek, s Önmagának
Minden Nemzet megmarad.

Ami füst, eloszlik végül

Ami füst, eloszlik végül;
Az Igazság el nem évül.

Csörömpölő hamisságok
Nem váltják meg a világot.

Ami Örök, meg nem inog,
Isten legfeljebb mosolyog.

Ami profán, Múlttá vénül,
Ami füst, eloszlik végül.

Hamis jövő ablakából...

Hamis jövő ablakából
Száz dogma-boszorkány vádol...

Ideológiák síkján
Nem terem acélborostyán.

Mű-kertész savval öntözget
Utópia-kiskerteket.

Hamis jövő ablakából
Bukott jelképtár viháncol.

Vörös csillag, horogkereszt,
Szivárványos multi-gerezd

Acsarkodnak jó erőben
Egy soha-nem-lesz jövőben...

Hamis jövő ablakából
Ezerféle máglya lángol.

Szegény Platón kaszt-állama,
Marx Károly kommunizmusa,

S az összes többi falanszter,
Amit teremtett az ember.

Távol az igaz világtól...
Hamis jövő ablakából...

Mítosz Atya

Mítosz Atya Öröklétben
Pihen Idő-karosszékben.

A Tradícióra gondos;
Őriz mindent, ami fontos.

Mind az összes nyelven beszél,
Minden betűnél tovább él.

Mítosz Atya csendben figyel,
Minden kérdésre megfelel.

Profit ül pillanat-ágon;
Hosszú távon több az Álom...

Mítosz atya marad élve;
Minden profán lecserélve...

Századok futnak, ragyognak,
Éheznek vagy tüzet fognak,

Tudomány, királyság, vér, had...
Mindenből csak mítosz marad.

Ciklusok semmibe égve;
Csak a Mítosz marad élve...

Mítosz Atya Öröklétben
Pihen Idő-karosszékben.

Szép novemberi szombaton

Szép novemberi szombaton
Anikómat fuvarozom.

Idill bennünk és felettünk;
Őszutó száll körülöttünk.

Kései, boldog napsugár
Ragyogó arccal velünk jár.

Szeretek most élni - nagyon...
Szép novemberi szombaton.

Kalandozások - az egyik leghülyébb magyar "történelmi szakkifejezés"

Kalandozás - bolondozás...
Ilyen "szakkifejezésnek"
Legfeljebb megrögzött civil
Tréfacsináló örül...
Kalandozni
Jancsi szokott
Julcsa szoknyája körül...

"Kalandozó hadjáratok..."
Évszázada
"Szakmailag"
A tankönyvekbe kövül..
Óriási hiba van a
Történész-kréta körül...

Hogy lehet "szakkifejezés"
Egy banális
Bugyuta blaszfémia?
Miért nem tűnt fel senkinek
Száz év alatt
Tisztelt Akadémia?

Mert terminus technikus csak
Jól választott,
Korrekt, pontos szó lehet,
Ami tömör, összefoglal,
Találóan mutatja a
Lényeget.

A "kalandozó hadjárat"
Minden szabály ellen vét;
Miatta még ott is, ahol
Fény villanna,
Egyre mélyebb
A sötét...

Régi magyar történelmen
Ezerféle
Mesterséges
Szemellenzős rossz kacat;
Pedig éppen ideje már,
Hogy megtudjuk
Valahára
Magunkról az
Igazat.

Őszi ködben Múlt imbolyog

Őszi ködben Múlt imbolyog,
Régi vicceken mosolyog.

Régi kedves ősz-illatok
Emléke frissen gomolyog.

Fekete-fehér remények;
Szép, savanykás diákévek...

Más világ ezernyi szinten...
Konkrétabb volt akkor minden...

Földi Ősz sajogva forog;
Őszi ködben Múlt imbolyog...

Egy szegény elnyomott magyar sznob monológja

Itt sajnos a  fejlett Nyugat
Helyett magyar kutya ugat.

Azt írja a holland Wiki,
Hogy magyarnak lenni ciki.

Dekadens módon lázadok,
Bánatomban orra bukok.

Esetleg majd tüntetgetek,
Csak ne legyen nagyon hideg...

Semmi magyart nem szeretek,
Háborgok vagy kényeskedek.

Amitől a szív melegszik,
Az nekem elvből nem tetszik!

Remeg a számban az agyar;
Mert minden snassz, ami magyar!

Idő apó ballag egyre

Idő apó ballag egyre,
Őszutó-völgyből Tél-hegyre.

Kezében az emlék-botja,
Iszákjában Jövő titka.

Nem pihenget nyakra-főre,
Mindig csak ballag - előre...

Idő apó ballag egyre,
Nem vár bosszúra, se kegyre...

Őszutó a világ felett,
Tél jön, után
Kikelet.

Isten alkotta a Létet,
Benne hömpölyög
Az Élet...

Idő apó ballag egyre,
Mikor jutunk fel a hegyre?

Elhajított ciklusokat
Múlt-szemétláda befogad.

Életek állnak a sorba,
Mindig újabb, újabb próba...

Egyszer eljutunk a hegyre...
Idő apó ballag egyre...

Néhai honvéd elvtársak

Egykori honvéd elvtársak
Már öregszenek,
Végleg eltűnt a hajdani
Néphadsereg.

A hajdani laktanyákat
Belepi a hó,
Mindörökre csíkos marad
Sok folyosó.

A gyakorlótereket ma
Sár borítja tán,
A Ho Si Minh-ösvényeket
Árvacsalán...

Atlantisz túlél bennünket?

Atlantisz túlél bennünket?
Nem Isten ám, aki büntet...

Világ "elitje" nagy fennen
Dolgozik - önmaga ellen.

A Jövendő sírját ásva
Ragadna minket - susnyásba.

Atlantisz túlél bennünket?
A Jövő ellen nem tüntet...

Az "egyenletes fejlődés"
Rozzant falon ezer lőtt rés...

S ha nem marad identitás,
Úrrá lesz a fatalitás...

Atlantisz túlél bennünket?
A végén az is meglehet...

A Mítosz sosem szervilis...
S mi?
Tagadjuk magunkat is...

Jövőnek Múltat nem hagyunk;
Atlantiszba - beolvadunk...

Még egy kis kultúra-szünet,
S - Atlantisz túlél bennünket...

Őszutó poétikája

Őszutó poétikája
Hangot követel;
A Természet csupán újabb
Létre alszik el.

Őszutó poétikája
Sose dekadens;
A vén Idő önmagával
Mindig koherens.

Őszutó poétikája
Az Ősszel rokon,
A ritmusa kellőképpen
Lassú, monoton.

Őszutó kelléktárában
Nincs profán panasz;
Ősz ellenpontja nem halál,
Hanem a Tavasz.

Hajdani Rómának...

Hajdani Rómának
Bizánc lett a veszte...
Légiók és szenátusok
Rég szélnek eresztve...

Földművelők hajdan
Paraszt öntudattal
Agyag-várost teremtettek
Közös akarattal.

Jövőből szemlélve,
Idő felett állván,
Látjuk, hogy erős az agyag,
De gyönge a márvány...

Hajdani Rómának
Szép hosszú regéje
Egy civilizációnak
Kitűnő modellje.

Történet-elmélet
Dogma.foga vásik;
Egész ciklus kezdetektől
Itt a hanyatlásig.

Fortyog a Tiberis,
A Nemi-tó árad;
Tonnaszámra lapátolják
A teóriákat.

Hajdani Rómának
Egység volt az éke,
Sikert hozott a háború,
Jólétet a béke.

Később aztán Róma
Saját sírját ásta,
Jól meggazdagodva kezdett
Önfelszámolásba...

Régi idők országútján

Régi idők országútján
Vén emlék is Trabanttal jár.

Csikorognak a kerekek;
Nyolcvan volt a megengedett.

Köhögős kocka-Moszkvicsok
Oldalán patinás lucsok.

Régi idők országútján
KGST szelleme jár.

A Volga elvtárs, nem fráter,
Anyósülésen pártkáder.

Fuvaroz élőt és holtat,
Ütközéskor be se horpad.

Régi idők országútján
Velorexen jár a halál.

Ezerhatos roham-Ladák
Előzgetik a nagyapát.

Giccses Csajka libben elő,
Igazi benzintemető.

Régi idők országútján
Fa mögül les a toportyán.

A kucsmás-pufajkás világ
Csendben siratja önmagát.

Micisapkát csipked a dér,
És minden fekete-fehér...

Csősz ballag a csorda után
Régi idők országútján...

Atlantisz foszló emléke...

Atlantisz foszló emléke;
Benne az igazi Béke...

A világ még körben csoszog;
A problémák ugyanazok...

Bűvös körben...
Körbe-körbe...
Látszólagos fejlődésbe...

Atlantisz foszló emléke...
Valódi Fejlődés kéne...

Látszólagos fejlődésbe,
S mindig újabb, újabb vészbe....

Csak a tárgyak ügyesednek,
De nem leszünk emberibbek.

Van-e bennünk Jövő-Béke?
Atlantisz foszló emléke...

Milyen a jó változás?

A változás csak akkor kell,
Ha semmi Érték nem vész el.

Isten soha el ne hagyjon,
Ami már van - megmaradjon.

Gonosz jövő vermet nem ás,
Ha marad még Identitás.

Inkább egy kis régi daróc,
Mint bolygónyi gender-bohóc...

A Hit?
Érzékeny, lombos ág...
Család...
Otthon,
Haza...
Világ...

Hit nélkül?
Lelki tespedés,
Szerelem helyett "szexelés",

Csupán anyagi maszkabál,
Kezét dörzsöli a halál...

Bármilyen posvány kavarog,
Férfi vagyok,
Az maradok!

Magyar Múlt ege néz le rám,
Boldog lehetek,
Van
Hazám...

Máséra nem nyújtom kezem,
De az enyém - Enyém legyen!

Polgárháborús fantomok

Polgárháborús fantomok
Sűrű árnyéka kavarog,

Undorító szárnya rebben
Gyülekező fellegekben...

Vén varjak torkából károg,
Fojtó füstökkel szivárog.

Polgárháborús fantomok
Rossz csikorgó karma kopog...

Vén kozmopolita sátán
Lovagol lázálmok hátán,

Embert csábít lelki télbe,
Semmit ad Minden helyébe.

Polgárháborús fantomok;
Pokol gyomra folyton korog.

Tán azonos dimenzió,
De mégis - idegen bolygó...

Globál-fantom meszet eszik;
Kompromisszum - nem létezik.

Még élnek az áldozatok...
Polgárháborús fantomok...

Vén November botladozik

Vén November botladozik,
Kemény szélre támaszkodik.

Alacsonyan jár a Napunk,
Ádvent felé bandukolunk.

Esztendőnk búcsúzni készül,
Rossz dekadencia nélkül...

Isten bennünk álmodozik;
Vén November botladozik.

Multikulti-blöff idején...

Multikulti-blöff idején
Bikából lesz a - fatehén.

Sunyi globál pénz-hivatal
Eszelős dogmákat szaval,

Ha hívőkre talál a dal,
Nem lesz Jövő, csak ravatal.

Multikulti-blöff idején
Doktorátust kap a kretén.

Isten helyett agyag-járgány,
Benne nagy rózsaszín bálvány.

Az összes kanyar egyenes;
Rangot kap, ami beteges...

Multikulti-blöff idején
Tarka felhő - álmok egén...

"Sokszínű", gyilkos vermet ás...
Odalesz az identitás,

S minden jövő illúzió,
Ha nem marad kohézió...

Multikulti-blöff idején
Ördög dolgozik - feketén.

A multikultiság talmi,
Sokan fognak majd meghalni,

S a világ nagyon megsínyli,
Ha nem vetünk gátat neki.

Világ a semmi peremén...
Multikulti-blöff idején...

A néhai kommunista szentháromság

Marx Károly, Engels és Lenin
Fonnyadnak a Múlt falain.

Profán "élenjáró tanok"
Poshadt emléke kavarog.

Jövő-alagutat nem ás
Az Isten nélküli vallás...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Világ nőtt fel a tanain...

Vörös csillagos seregek
Ostromolgatták az Eget...

Jöttek a doktrína-csodák;
Rosszabb lett tőlük a világ...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Korhadnak raktár polcain...

Még agyaglábú kolosszus
Se volt a "három klasszikus"...

Erőszak-spekuláció
Mélyén nem rejlik ráció,

Nem a Szabadság himnusza,
Csak az Erkölcs abortusza...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Hallgatnak művük romjain.

Új vihart aligha kavar
Ezután a "Das Kapital"...

Az erőszak bibliája
"Osztályharcát" maga bánja.

Marx Károly, Engels és Lenin;
Neve a poklok kapuin.

Paradicsomot hirdettek,
De csak poklot teremtettek.

Sok hívük még ma is zajong,
Damaszkuszi úton tolong...

Marx Károly, Engels és Lenin;
Ül elszáradt babérjain.

Kósza varjú ma is károg;
Művüket folytatják - mások...

Mind közelebb jön a hatvan...

Mind közelebb jön a hatvan,
Selymes, fekete huzatban.

Novemberi esti Béke...
Ballag Idő őfelsége...

A hatodik évtizedben
Mérleget készít az ember.

Ha a munka Jövőt sorol,
Csak állapot marad a kor.

Ha lélegzik a Szerelem,
Lesz még
Egészség,
Türelem...

Élni..
Élni szakadatlan...
Hadd jöhessen az a hatvan...

Tündérmesék nagy királya

Tündérmesék nagy Királya
Nem a levegőben él,
Befogadást a férfiak
Lélek-házában remél.

Nem korlátozza semmilyen
Anyagias, rossz szabály;
Minden igazi férfiban
Ott lakozik a Király.

Nem egyszerű archetípus,
Nem is száraz ismeret;
Jelképezi
Férfiként
A Célt,
Létet,
Az Életet...

Férfiasság...
Összefogás...
Közösség és
Tetterő...
Tündérmesék nagy Királya
Kezében van a Jövő...

Őszutói éjszakában

Őszutói éjszakában
Táncol a szél egymagában.

Jelen kétség sötétbe bújt,
Süvít a megfejtetlen Múlt...

Tátog éhes jövő-torok,
Lila ál-mítosz vicsorog

Sárgult ideológiák
Avarján lépked a világ.

Isten mosolyog magában;
Őszutói éjszakában...

Őszutó orcája ráncos

Őszutó orcája táncos;
A november hanyag táncos.

Vénül az őszi esztendő,
Nő a hideg, fogy az erő.

Vén rigolyás szélviharok
Fuldokló dühe kavarog.

Tél-előőrs, varjú szálldos;
Őszutó orcája ráncos.

Régi kedves novemberek

Régi kedves novemberek
Szürke emlékkönyve pereg.

Egykor volt félelmes ködök
Rég eltűnt árnyéka zörög.

Őszutói alkonyatok
Tétova emléke morog.

Régi kedves novemberek;
Bennem él az emlék-sereg...

Derengő fény...
Út menti fák...
Félárbocon áll a világ.

Kerítésen csillan a dér,
A tévé fekete-fehér...

Múlt a Jelenbe hempereg...
Régi kedves novemberek...

Kései hunok honában

Kései hunok honában,

Múlt éled piros ruhában.

Kézigyártott történelem

repedezik ezer helyen.

Némelyik rése más oly tág:

Benéz rajta az Igazság.

Kései hunok honában

Ősz lovagol bő ruhában.

Roskad a hamis épület,

Szél rázza a paneleket.

Szellem anyóka söpröget

Hamismúlt-faleveleket.

Kései hunok honában

Kétely sétál köd-ruhában.

Tűzhely hamujában gubbaszt

Toprongyos Hamupipőke,

Míg a mostoha nővére

Tankönyvek báljában táncol...

Kései hunok honában,

Varjak ülnek szomszédságban.

A területrabló retteg,

Hogy rabolt - nem bocsátja meg...

Ezer poshadt dajkamesét

Lő a világba szerteszét.

Kései hunok korában

Jelen ül - csalánruhában.

Áporodott vén modernség

Gagyog lila csalimesét.

Férfilét értéke csappan,

Eszmény lett a divat-kappan.

Kései hunok honában

Dogma-bizsuk garmadában.

Csillogó utak tömege 

Invitál a híg semmibe...

Isten se lát a Jövőbe,

De azért van út -

Előre...

Atlantisztól azok félnek...

Atlantisztól azok félnek,
Akik dogma-szószon élnek.

Áporodott tézis-mártás
Paneljei közt nincs áldás.

Világuralmi lidércet
Kergetnek a pénzvigécek.

Atlantisztól azok félnek,
Akik globál-hitben élnek.

Multikulti tervezetek?
Puszta emberkísérletek...

A liberál világ-kurzus -
Átnevezett kommunizmus.

Atlantisztól azok félnek,
Aki erkölcsöt nem élnek.

Rövid távú zseb-etika
A profán paradicsoma.

Ahol nincs Szent, csupán érdek;
Atlantisztól gyávák félnek.