Nyári szólamok időzenekarok számára

Verőfényes nyári napok;
Jókedv egén vén Nap ragyog.

Izzik súlyos hőség-kerék,
Kékbe szürkül a messzeség.

Mindenütt harsány zöld tombol,
Kívül-belül vágy dorombol.

Jövő Jelennel andalog;
Verőfényes nyári napok.

Nyár király birodalmában

Nyár király birodalmában
Szépséges az Élet,
Megszentelt emlékseregek
Újra visszatérnek.

Szkepszisből gyógyult betegek
Megint hinni mernek,
Madárhang lesz a háttere
Szentnek,
Szerelemnek.

Teljesedéseket újabb
Vágyakra cserélnek,
Régi Titkok új ruhában
Újra tovább élnek.

Boldogságban,
Szép munkában,
Szerelemben élek...
Nyár király birodalmában
Szépséges az Élet...

Fiatalabb driász - Atlantisz sírja az Időben

Fiatalabb driász kora;
Katasztrófák vad káosza...

Üstökös?
Kozmikus bomba?
- A mai divat ezt mondja...

Vagy a kultúrája súlya
Volt, ami agyonnyomhatta?

Fiatalabb driász kora...
Megtudhatjuk-e valaha?

Az egész világ vizet nyelt;
Atlantisz utolsót lehelt.

Ördög táncolt hullámhegyen;
Törlődött a Történelem.

Fiatalabb driász idő...
Meghalt egyszerre múlt, jövő...

Minden hatalom szétázva,
Emberiség - lenullázva...

Profán lét szélére menni,
Semmiből újra kezdeni...

Fiatalabb driász korban;
Végzet - hosszú hullámsorban...

Egy világnak lett ott vége,
Profán lépett Szent helyébe...

Lélek pusztult jégbe, sárba,
Nem tudjuk, mi veszett kárba...

Fiatalabb driász kora;
Nem felejtettük el soha.

Csak a tudomány tagadja,
De az a Múltat - ugatja...

Foszladozó emlék-vatta...
Atlantisz nyugszik alatta...

Szent László királyunk napján - a névnapomon

Szent László királyunk napján -
A névnapomon,
Két aranyos kutyánk játszik
Az udvaromon.

A vén Idő tapintatos
Csendben mendegél,
A melegben finom hangon
Skálázik a szél.

Boldog névnapot kívánnak
Bólintva a fák,
Névnapomon nyári fényben
Ragyog a világ.

Szent László királyunk napján -
A névnapomon,
Mendegélek boldogan a
Régi utamon.

Fojtogathat kánikula,
Szakadhat a hó,
Itt van nekem a Család, és
Itt van Anikó.

A Vízözön legendája

A Múlt réseit elállja
A Vízözön legendája.

A világot víz lepte be...
Tán legenda,
De - nem mese.

Rettenetes özönvizek
Öltek Jövőt,
Jelent,
Hitet.

Múlt felfedezőjét várja
A Vízözön legendája.

Történelmünk halva rebben,
Lyuk van az emlékezetben.

Eltűnt sok idő-régió,
Maradt - csak egy dimenzió....

Igaz Múltunkat vigyázza
A Vízözön legendája.

A Vízözön alatt verem,
Benne van a Történelem.

Hamis következtetések,
Hamis törvény...
Hamis lényeg...

A Vízözön legendája
A végzet fő akadálya.

Hogyan ment az utunk félre?
Hányszor?
Miért?
Tudni kéne...

Egydimenziós dogmákat
Egyszer majd felülbírálhat

Talán a teljes igazság,
Hogyha még meglesz a világ...

Vagy meglátjuk szemtől szembe,
Vagy megyünk újra - verembe...

Jövendőnk félénk szolgája
A Vízözön legendája...

Vén körtefám árnyékában

Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak,
Elterpeszkedhet az Idő,
Akár meg is állhat.

Most van igazi kezdete
Az idei Nyárnak,
A felhevült nyári álmok
Enyhülésre várnak.

Élni akar, ami élhet,
Az enyészet várhat,
Önfeladó csüggedésre
Nyár üti a zárat.

Jövőt hozó reményeit
Élvezem a Nyárnak,
Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak.

Hamuba sült Trianonok

Hamuba sül Trianonok
Állott dohszaga háborog.

Területrabló-félelem
Reszket körben a hegyeken.

Lelkiismeret-totálkár
Történelem-gyártásra vár.

Hamuba sült Trianonok
Füstje még mindig kavarog.

Jövőt gyilkol, Jelent kerget,
Átírja a történelmet.

Amíg ködöt von az égre,
Sose lesz igazi béke.

Hamuba sült Trianonok;
Rablógyomor mindig korog.

Száz év, akarás, izzadás,
Mégse megy a beolvasztás...

Tiszta szívvel fel az Égre...;
Konföderáció kéne...

A mű-becsület csikorog;
Hamuba sült Trianonok.

Acsarkodó viharfrontok

Acsarkodó viharfrontok,
Mindig hiába tomboltok.

Rozsdásodó mű-csalogány;
Sorsotok a profán magány.

Számlák, fegyverek, koboldok;
Boldog marad - aki Boldog.

Acsarkodó viharfrontok,
Lelket rabolni nem tudtok.

Agresszív rózsaszín sereg
Riasztja a verebeket.

Bolhából nem lesz fergeteg;
Nem próféta, aki beteg.

Acsarkodó viharfrontok,
Nem kap szárnyra a vakondok.

Profán gond ebe valahol
Más dimenzióban csahol.

Boldogok a bölcs bolondok;
Acsarkodó viharfrontok.

Nyár-vonat

A Nyár-vonat már zakatol,
Álmaink földjére hatol.

Minél idősebbek leszünk,
Annál gyorsabban fut velünk.

Augusztus, késő átszállás,
Szeptember a végállomás.

A Nyár-vonat rohan egyre,
Hőség-völgybe,
Vihar-hegyre.

A végzet csak múltat arat;
Előre, Szabad Akarat!

A Nyár-vonat zúg, zakatol,
Álmaink földjére hatol.

Soha nem a hiány számít

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

A nyár Léte - ezerszeres

A Nyár Léte - ezerszeres;
Örök igazságot keres.

Most minden Élet beérik,
De - sohasem "első vérig".

Mindennek a Nyár az ára;
Most jutunk a Hegy csúcsára.

A Tél hiába felperes;
A Nyár Léte - ezerszeres.

Idő-szoros sziklái közt

Idő-szoros sziklái közt
A vén sátán Múltat füröszt.

Ahol túlságosan tiszta,
Víz viszi a szennyet vissza.

Ha Jelen dogma szervezi;
A Múlt csak önmagát eszi.

Ha  a Jövő mesterséges,
"Megfelelő"  -
Múlt szükséges...

Sátán a profánnal szemközt;
Idő-szoros sziklái közt...

A néhai Artúr király

A néhai Artúr király
Talán soha nem volt király...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király
Aligha lehetett király.

Európa közös hőse,
Tündér mítoszaink őse

Lovagolt - tán nagyon régen,
Kardot tartott a kezében...

A néhai Artúr király
Futott az álmai után?

Kerekasztal lovagjai
Voltak legjobb barátai?

Kergették a Szent Gráljukat?
Vagy védték a hazájukat?

A néhai Artúr király
Fenn mosolyog a Világfán.

Mítosz velünk...
Isten Vele...
Ránk maradt
Híre, és
Neve...

Bár az Időből kimaradt,
Sírján mítoszbokor fakadt...

A néhai Artúr király
Átlátott az idő-szitán...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király 

Csodaszép harci paripán

Őrzi Múltunk 

Szent 

Titkait...

Éjjel-nappal..

Sose lazít...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

Örökkön örökké

Király

A néhai Artúr király...

Atlantiszból - szeretettel

Atlantiszból - szeretettel;
Sose változik az ember...

A bajok és a panaszok,
Még ma is mind ugyanazok.

Még ma is a vén kapzsiság
Füttyére táncol a világ.

Atlantiszból - szeretettel;
Ugyanaz maradt az ember...

Az erőszak is ránk maradt,
Csak "tudományosra" dagadt.

A hitszegés tartja magát,
Ma is éli virágkorát.

Atlantiszból - szeretettel;
Sok újat alkot az ember...

Világboldogító dogmák
És "objektív" teóriák

Főzik az agyat puhára;
Mindnek szenvedés az ára.

Atlantiszból - szeretettel;
Néha jót tanul az ember...

Az első szerető Család
Óta létezik a világ.

Amióta van szerelem;
Létezik a Történelem.

Lassan fejlődik az ember;
Atlantiszból - szeretettel.

Nyárköszöntő könnyű ének

Nyárköszöntő könnyű ének;
Ismét megújul a Lélek.

Forró napok gyülekeznek,
Múltak Jövő-Hitet tesznek.

Magasról néz le ránk a Nap;
Szent emlék minden Pillanat.

Rejtélyek fényei égnek;
Nyárköszöntő, könnyű ének...

A profán lét csupa látszat

A profán lét csupa látszat,
Nem kell se Hit,
Se Alázat.

Valódi munka? - rossz pálya!
Csak a siker akadálya.

Nem kell alkotni - csak menni,
Tenni se kell, csak ott lenni...

A profán lét csupa látszat,
Nem Épületet...
Csak mázat...

Reklámozni cipőpasztát,
Sztárolni a pederasztát,

Közben egyet se búsulni,
Le kell a pénzhez butulni.

A profán lét csupa látszat,
Az ember csak eszes állat.

Minden mögött gének, mémek,
Az anyagban minden lényeg.

Evolúciós szemekkel
Válik majommá az ember.

A profán lét csupa látszat,
Mindenre van magyarázat.

Lapos, szürke elméletek
Helyettesítik a Hitet;

Világ-boldogító dogmák
A poklot profanizálják...

Ami Érték,
Mind - káprázat...
A profán lét csupa látszat.

Hercules térképet szemlél

Hercules térképet szemlél;
Nézegeti, kitől nem fél.

Egyik szélen Tirünsz vára,
A másikon Trója állna...

A lap tetején Trákia,
Alul a fáraók hona.

Hercules térképet szemlél;
Mítoszból kitörni remél.

Szúnyog-rigmus

Vad nappali hőség után
Dühödt szúnyogtömeg csap rám.

Inváziós fullánk-üteg;
Marnak bokát, vállat, fület.

Zümmögő légi haderő,
Miniatűr atomfelhő.

Égő vörös kis pontocskák;
Vakarózik a fél világ.

Hirtelen jött pogány meleg

Hirtelen jött pogány meleg
Kókadt lombokkal enyeleg.

Flaszter ásít forró közön;
Égig ér a szúnyog-özön.

Múlt pihen az Élet-hegyen;
Ásítva bólint a Jelen.

Hirtelen jött pogány meleg;
Jövőt koldulnak az egek.

Szúnyogokban bővelkedő júniusi éjszaka

Szúnyogokban bővelkedő
Júniusi éjszaka;
Sötét égen vakarózik
Az öreg Hold egymaga.

Tétova szél szárítgatja
Az éjszaka bocskorát,
Pihen a vén látóhatár,
Mint egy üres nagykabát.

Nyújtózkodik fel az égbe
Egy magányos, szép fenyő,
Úgy tűnik, hogy maholnap a
Világűr fölébe nő.

Kora Nyár, zümmögő hőség,
De mégis - harmónia;
Szúnyogokban bővelkedő
Júniusi éjszaka.

Verőfényes Pünkösd-napon

Verőfényes Pünkösd-napon
Nap táncol vén Múlt-falakon.

Jelen nyújtózik erőben,
Ifjú Jövő születőben.

Esős, komor napok múlnak,
Jóslatok semmibe hullnak.

Verőfényes Pünkösd-napon
Nyár kopog az ablakokon.

Árad a teremtő Erő,
Reszket a forró levegő.

Csoda lebben Mítosz-fokon;
Verőfényes Pünkösd-napon.

Nyarat hozó Pünkösd napja

Nyarat hozó Pünkösd napja
A rosszkedvet kikacagja.

Kitárja lelkét, aki él,
Vidáman susog a levél.

Kurta lett az égi szakáll;
Harsányan zeng az ifjú Nyár.

Nyarat hozó Pünkösd napja
A gyávaságot kacagja.

Rettegni: önkéntes halál,
De - életre szólít a Nyár.

Nyarat hozó Pünkösd napja
Az árulást is kacagja.

Élet-csodát más nem tehet,
Csak tiszta lelkiismeret.

Jövőt Jókedvünkhöz szabja
Nyarat hozó Pünkösd napja.

Kiüresedett egy életmodell

Kiüresedett egy életmodell...
A szemünk láttára...
Európában...
Lelkét, ami volt - sokat küzdött érte...
Csillogó profán
Hullára
Cserélte...

A holt profánra Isten sem figyel;
Kiüresedett egy életmodell...

Európa túlkoros óvodás;
Játékszere - az önfelszámolás.

A lélektelenség tétet emel:
Kiüresedett egy életmodell.

Szegény, gyermekké rekedt Európa...
Azt hitte,
Nem kell Isten,
Felelősség,
A multikulturális varjúhad
Reggelre csalogánnyá nemesül,
S a pénz majd mindent megold
Egyedül...

Az Élet csak profit-vakáció,
Meg lila gender-evolúció,
És jó pénzért a híres tudomány
Majd eret vág a vén halál nyakán...

Profán az Égbe soha nem emel...
Kiüresedett egy életmodell...

Kultúra,
Gazdaság,
Mindennapok;
Hányinger,
Lila füst,
A Lét sajog...

Minden adósságot
Fizetni kell...
Kiüresedett egy életmodell...

Gyermek-Európa
Sajog...
Temetni majd a muszlim fog...

Még itt vagyunk.
Lehet szeretni,
Élni...
De ne akarjuk többé
A nyugatot
Utolérni...

Emmausz örökkévaló...

Emmausz örökkévaló;
Minden más enyésző,
Fakó...

Bármilyen profán gond éget;
Örök Emmausz az Élet.

Minden Kezdetben,
Finisben...
Velünk a hallgatag
Isten...

Minden más enyésző,
Fakó...
Emmausz - örökkévaló...

Csökkentett módban jött a nyár

Csökkentett módban jött a nyár,
Tócsákban úszik a határ.

Az égen bozontos, undok
Iszapszürke esőfrontok.

A Jelen tétova vidék,
Élni akar a Maradék.

Gyülekezik az új tatár;
Csökkentett módban jött a nyár...

Egykedvű Öreg Csónakos

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő habja zavaros.

Korhadt, vén árboca csorba,
Sose kerül rá vitorla.

Évszázadok kanyarait
Teszi fenségessé a Hit.

Egykedvű Öreg Csónakos
Lába holt szkepszisre tapos.

A parton enyészet sara,
Rég holt nemhitek mocsara...

Az Idő néhol szétterül,
Másutt lendületbe kerül.

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő mindig - fapados...

Gyanús hajókatasztrófa

A hatalmas Viking bárka
A Hableányt kettévágta,

Mint a barmot, letaglózta,
A víz színe alá nyomta.

Vajon miért rohant bele?
Mit művelt?
Nem vette észre?

Őrség, radar nem volt rajta?
Csak úszott, mint a vak marha?

Szegény nyomorult hableány,
Csak hajókázott a Dunán...

A Viking meg aznap este
Voltaképpen kivégezte...

Amikor át is ment rajta,
Miért tolatott még vissza?

Sétahajó volt a Dunán...
Szegény, szegény kis Hableány...

Dél-koreai emberek,
Ide gyanútlanul jöttek...

Duna medre lett a sírjuk.
Miért kellett meghalniuk?

Sétahajó volt a Dunán...
Szegény, szegény kis Hableány...

Nagy lapaj folyami melák,
Mint aki nem hall, és nem lát...

Miért nézzük sokszor vissza?
Mi az, ami itt nem tiszta?

Ördögök jövőre hágnak...
Miért tűnik gyilkosságnak?

Téridő Trianon-síkján...

Téridő Trianon-síkján
Cammog az Idő-vonat,
Doktor Történelem itt nem
Gyógyítja a rossz fogat.

Tán millió Idő-síkon
Normálisabb a világ,
Tán egyedül csak minálunk
Nőnek fordítva a fák.

Alomalja-történelem,
Abszurd, egyedi vidék;
A távlatok torz hiánya
Sosem szükségszerűség.

Téridő Trianon-síkján
A csalárdság ünnepel
A híres európai
Jogrend orra nem szelel.

Dákot és morvát hazudtolt
A modern kori Júdás,
S horribilis jutalmat nyert
A többszörös árulás.

Azóta egy évszázadot
Fogadott be a pokol,
És a hazugság-tömegben
Már a Múlt is fuldokol.

Téridő Trianon-síkján
Minden Lélek fejre áll,
Isten módra uralkodik
A pénz trónján a profán.

Meddő baglyok tollászkodnak
Halott Jövő-romokon;
Csak egy ilyen idősíkon
Lehetséges Trianon...

Pedig itt sem borítja ám
A poklot fehér lepel,
Az árulás előbb-utóbb
Önmagát árulja el.

Téridő Trianon-síkján
Palást lett a fakabát,
Az egykori antant éppen
Most teszi tönkre magát...

Isten nem ver bottal itt sem;
Ha minden a győztesé,
Pár év múlva már a saját
Hazája se az övé.

Területrabló hübriszek,
Rossz diktátumokra fel!
Dédunokátok egy kis tál
Piláfért árulja el!

Téridő Trianon-síkján
Majom lehet ember-ős,
De tetteiért az ember
Azért - itt is felelős...

Okulárés vén Trianon

Okulárés vén Trianon
Sunyít rozsdás Idő-fokon.

Látja, hogy a gyűlölt Magyar
Továbbra is élni akar.

Pesszimizmussal gyötörve,
Megfogyva,
De meg nem törve...

Okulárés vén Trianon
Sunnyog fonnyadt határokon.

Áll sötéten, büszkélkedve,
Mint a mézet rabló medve.

Vonít a hazugság-fokon,
Mint a vén globális rokon.

Művirágok között terem
Paródia-történelem.

Klónozott, herélt masztodon;
Okulárés vén Trianon.

A legelső nyári napon

A legelső nyári napon
Isten ül egy égi padon.

Gyűrött, borongós fellegek
Tartják megszállva az eget.

Ködpára a világ felett,
Újabb nagy eső fenyeget.

A legelső nyári napon
Álmok cikáznak szabadon.

Isten ül egy égi padon
A legelső nyári napon.