Akárcsak egy régi tél!

Akárcsak egy régi tél,
Holle anyó nem henyél,
Béke nélkül az ígéret
A Jövendő

Mit sem ér!

Mindent belepett a hó,

Lassan jár az autó,

Belül pára,

Kívül hideg,

Gyakran elakad 

A Szó!

Anikó kis kocsiján

Keresztül az éjszakán,

Hó borította utakon

A kezemben

A volán.

Lomhán mosolyog a tél,

Nagy fagyokat,

Bajt ígér,

Üres fenyegetésektől

Igaz ember

Sose fél.

Csikoroghat már a dér,

Gyászdalt üvölthet a szél,

Úgyis tudjuk,

Előbb-utóbb

Mindig eltűnik

A Tél.

Akárcsak egy régi tél,

Lüktet szívemben a vér,

Kicsi kocsim

Havas téli

Éjszakában

Szerencsésen

Hazatér.

Hivatalos történelem

Hivatalos történelem

Vérzik immár sok száz helyen.

Távozni nem akaródzik,

Helyette csak vakaródzik.

Bár tőle már senki se fél,

Ő még mindig visszabeszél:

"Mindenki más alternatív,

Szakszerűtlen és primitív!"

Hivatalos történelem

Magyarázkodni kénytelen,

Közben sose veszi észre,

Maga is változik egyre,

Letette a micisapkát,

A párttitkár-vájár ruhát,

Vöröscsillagos kabátot,

Osztályharcos kalapácsot,

Volt ruhája töméntelen,

De most már csaknem meztelen,

Áll osztályharc-tunikában,

Meg uráli klottgatyában.

Egyre zavartabban néz szét,

S takargatja a szemérmét.

Hivatalos történelem

Elmegy egyszer majd hirtelen

Sötét véső ösvényeken,

Ha az igazi megjelen.

Mindig mítosz a Jövendő

Mindig mítosz a Jövendő;

Hiszékenység kerülendő.

Modern médiaszirének

A bőrükbe sose férnek,

Zsákutcába vitel végett

Unszolják a csőcseléket.

Minden álmítosz piaci;

Fényesebb, mint az igazi.

Mindig mítosz a Jövendő;

Minden ostoba esendő.

Úgyis eltűnnek majd félre,

Marad

Nyugalom és

Béke.

Vajon mit hoz az esztendő?

Mindig mítosz a jövendő.

Szürke téli egek alatt

Szürke téli egek alatt

Fagyos lesz minden pillanat.

Tunya közömbös fellegek

Trónolnak a fejünk felett.

Már a varjú is bereked;

Tán az idő is elfeled.

Jövőbe, vagy fagyott sárba?

Szállatra, vagy

Nyugovásra?

Úgyis minden tovaszalad

Szürke téli egek alatt.

Csúf eső a keresztútnál

Csúf eső a keresztútnál;
Ezerféle jövő csúszkál

A vén sziklasziget körül;

Minden árnyék ott tömörül.

Zubog a számos folyamág,

De csak egy vihetne tovább,

Sötét jel a többi felett;

Mind a ködbe, mélybe vezet.

Odafenn öröklét vára,

A gyáva tán meg se látja.

Melyik ág a jövő útja?

Talán még Isten se tudja.

Talán vége,

Talán ennyi;

Talán tovább kén menni.

Mi zengőbb egy régi húrnál?

Csúf eső a keresztútnál.

Az újév legelső napján

Az új év legelső napján

Nullázódik minden hatvány.

Új talajt tapos a cipő,

Tiszta lapot kap az Idő.

Új remény nyer új hatalmat,

De nem teszek fogadalmat.

Ami jó, maradjon velem,

A változást nem kedvelem.

Toronyóra lánccal se kell,

Múlt előttem nem vezekel.

Az új év legelső napján

Isten vállán havas kaftán.

Szürke egek,

Csöndes hideg;

Tisztelegnek régi telek.

Látom magam fiatalon,

Ahogy a havat taposom

Régi újévi napokon,

Miközben az Idő oson.

Szilveszter régen nem vámol;

Kinőttem a tivornyákból,

Ez már a sokadik telem;

Sosem fázik

A Szerelem.

Az új év legelső napján

Kikötő az Idő partján,

Újra minden sóhaj fehér,

S a dátumunk nevet cserél.

Hízik az idő-mítosztár,

Tovább táplálja a naptár.

Régi mágikus dátumok

Zöme a hóban gomolyog.

Az új év legelső napján

Béke táncol görbe szablyán.

Acsarkodva rázza vasát

A háborús ostobaság,

Vágyik új tömegsír-hegyre,

És tőlünk is sápot szedne.

Háborús demagógia

Rossz repedtfazék szólama

Lassan talán lecsengene,

De még vigyázni kell vele.

Az új év legelső napján

Minden rosszindulat zablán,

Az unalmas őrültségek

Most menedék után néznek

A január hidegében.

Szabadon sóhajt az ember.

Apró fény a

Jövő halmán;

Az újév legelső napján.