Katona Tamásnak valamikor tanítványa voltam. Néhányszor azóta is találkoztunk, több alkalommal hívtam meg előadást tartani.
Ismerem Görgey (Görgei) Artúr tábornokkal kapcsolatos felfogását, de nem hinném, hogy a magyar közvéleményben a Görgey-mítosznak a legújabb felfogás véget vethet.
http://www.urbanlegends.hu/2009/03/15/gorgey-az-arulo-%E2%80%93-egy-mitosz-vege/
Annak idején Kosáry Domokos művéről is sokan azt képzelték, véget vetett egyszer s mindenkorra a Görgey-kérdésnek.
Pedig a Görgey-kérdést nem lehet megoldani - ha nem is örökkévaló, él mindaddig, amíg megoldatlan, évszázadok óta égető magyar sorskérdések vannak, és új meg új formában fogalmazódik meg minden kor és minden generáció számára. Mert olyan morális problémákat rejt, amelyek megoldatlanok.
Már régen nem Görgey tábornokról van itt szó. Hanem árulásról, magyarságról, jelenről és jövőről, elitről és köznépről, reformról és kilábalásról, hűségről és komprádorságról - mindezeknek csak a jelképe Görgey.
Görgey Artúr 98 évet élt, 1916-ban hunyt el. Nyomorult lehetett úgy élni, hogy legalább minden évtizedben egyszer megkérdezték, jó katonához híven miért nem lőtte főbe magát annak hírére, hogy a parancsnoksága alatt a fegyvert letevő tábornokait, bajtársait kivégezték.
Görgeyt Kossuth viddini levele nevezte árulónak. Kmety György tábornok Londonban kiadott emlékiratai is súlyosan elmarasztalták - ha nem is árulásban.
Kossuthnak Görgey Gazdátlan levelek címmel válaszolt.
Érdekes olvasmány egybevetve a Viddini levél és a Gazdátlan levelek. Kételyek ébrednek, kínos kérdések fogalmazódnak.
Kossuth sem hibátlan. 1849. augusztus 11-én este héttől teljhatalmú diktátornak nevezi ki Görgeyt - maga pedig már kora délután megfutamodik. Útja a Temesvárnál megvert, éppen gyülekező sereg táborán keresztül vezet. Onnan kér kíséretet. A katonák látják, hogy a kormányzóelnök feladta, menekül.
Kossuth pontosan tudta, hogy Görgey le fogja tenni a fegyvert, Görgey ezt nem titkolta. Akkor miért volna Görgey áruló?
Görgey a saját elveihez mindvégig kínosan hű maradt. Csakhogy: jók voltak-e ezek az elvek?
Mi a hűség és mi a megalkuvás?
Mit kezdjünk Görgeyvel?
Az irodalom részben felmenti (Arany János , Németh László), részben elmarasztalja (Vörösmarty Mihály, Illyés Gyula).
A problémára legélesebben - és nagyon keserű szarkazmussal Mikszáth mutat rá (Új-Zrínyiász). Az ő bírálata aligha vitatható, nem vádol árulással, de morálisan elsöpri Görgeyt. Jelzi, hogy a Görgey-jelenséggel a dolgok egyáltalán nincsenek rendben, de a probléma másutt van.
Hol?
Rá merünk tapintani?
A Görgey-kérdés önmagunkkal való meghasonlottságunk legfájóbb szimbóluma…
