Lelke mindenütt gomolyog,
S annak, aki hallja őket,
Lelki Békéjévé nőnek.
De a csőcselék-emberek
Számára soha nincsenek,
Mert a buta profán lárma,
A dallamukat elzárja,
S aki erkölcsileg civil,
Annak nem jut, csak a nihil.
Csak bömböl a profán karám,
Fújtat, mint a vén gőzkazán,
Halált, börtönt vágyva másnak,
Mindenhová árkot ásnak
Szabad Akaratok nélkül,
Istent is elhagyva végül.
A Béke csöndesen ragyog;
Nyári
Szabad
Akaratok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése