Nagy csata volt ott,
Magyarok.
Ország,
Király,
Mind odalett,
Ami veszhetett,
Ott veszett.
Tömegsírokat fű takar;
Azóta is csak
Zűrzavar.
Mindig újabb varjú károg,
Mindig újabb szulejmánok.
Mindig akad újabb horda,
Mindig vér cseppen a porba.
Nagy kincs a szuverenitás.
Nem pótolhatja semmi más.
A nemzeti önismeret
Csodát csakis akkor tehet,
Ha Bátorsággal párosul,
S megtanul
Hinni
Magyarul.
A mohácsi mező alatt
Régi magyarok nyugszanak,
De a Nap még ma is ragyog,
Vannak még
Élő
Magyarok.
Nem önfeladás,
Magyarok;
Mohács fölött
Por kavarog.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése