Atlantisz szigetén,
Valahol
A nagy vizek közepén.
Voltak kunyhók,
Akadtak paloták;
Akadtak bölcsek,
Voltak ostobák.
Ott is nyüzsögtek irigy emberek,
És voltak talán
Boldog
Kevesek.
Belül Szerelem,
Meghitt otthonosság;
Kívül
Makacs, irigy boldogtalanság.
Volt, aki másoknak csak bajt remélt;
S a
Boldog ember
Ott is
Többet
Élt.
Aztán feljött rájuk
A vizek árja.
Rájuk kattant az
Idők néma zárja,
Széttörtek,
Mint kövön a porcelán,
Mauzóleumuk
Az óceán.
Éltek egykor
A vizek közepén,
Az elsüllyedt
Atlantisz szigetén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése