Szomorú májusi eső

 

Szomorú májusi eső
Csöndes, tétova;
Történelmünk huszárjának

Ázik a lova.

A végzet maga a profán

Földi maszkabál;

Üdvösséget Isten soha

Nem privatizál.

Visszakerül az egyszer már

Kirántott cölöp;

Megint csónakok húznak majd

A fejünk fölött.

Vigyorgó fellegek gyűlnek

A házak fölött;

Különbséget kéne tudni

Jó meg rossz között.

Elnyeli a tengert egy kis

Büdös pocsolya;

Szomorú májusi eső,

Csöndes, Tétova.

Megint vicsorog a kánon

Megint vicsorog a kánon;

Károg rózsaszín műágon.

Kezében feketelista,

Megmondja, ki milyen ista,

Ki a nem kompatibilis,

Kit kell gyűlölni holtan is.

Parancsait visszhangozza

Rövidlátó maflamarcsa,

Meg az összes kaméleon,

Hátha jut majd újabb zseton.

Mint egy rút, lila rémálom,

Megint vicsorog a kánon.

Platón legutolsó napján

Platón legutolsó napján

Egy esküvői lakomán

Szétnézett még utoljára.

A vőlegényre, arára

Utolsó pillantást vetett.

"Nagyon boldogok legyetek!

Mielőtt Istenhez megyek,

Áldásom rátok, gyerekek!

Köszönöm, hogy itt élhettem,

Hogy barátotok lehettem,

S hogy mielőtt most távozok,

Még szerelmespárt láthatok!"

Ez volt az utolsó beszéd;

Platón lehunyta a szemét

Élete utolsó napján

Egy esküvői lakomán.

Doktrínák uralta világ

Doktrínák uralta világ;

Szögletesre nőnek a fák.

Sunyi globalista elvek

Agylágyító habot vernek,

Hogy majd a cenzúra-kánon

Uralkodjon a világon.

Mint hatalmas fekete lyuk,

Szippant be házat és kaput,

S mint felhúzott bábu-köteg,

Vígan menetel a tömeg.

Egységes, csúf szappanvigyor;

Mid a kánon után lohol.

Egységesen, mindenáron;

Egy világrendszer,

Egy kánon.

De jó, hogy én kívül vagyok,

Míg élek, 

Kívül maradok.

Ha Isten úgy dönt, meghalok,

Akkor is kívül maradok.

Mostantól visszafogottan

Mostantól visszafogottan.
Bármi történik,

Nyugodtan.

Még élek,

Ameddig élek;

Éltem már hatvannégy évet.

Vén rezignált hajnalokon

Sejtelmes sötétség oson.

Május van.

Tavasz és

Béke;

Mohácsnak épp ötszáz éve.

Bármi történik.

Nyugodtan.

Higgadtan.

Visszafogottan.

Boldogasszony régi népe

 

Boldogasszony régi népe

Ki tudja, hány ezer éve

Élt 

Békében,

Biztonságban;

Egy régi Európában.

Aztán jött a harag napja,

Megjött Indo-Európa,

A harcos istenek népe,

Velük ért véget a béke.

Boldogasszony régi népe

Itt van már sok ezer éve,

S a mérhetetlen éjszakát

Elrejtőzve vészelte át.

A nyelvünkben maradt élve

Boldogasszony régi népe.

Csökkent módú májusnapon

Csökkent módú májusnapon,
Hideg szélben,

Hallgatagon.

Minden felszín jön-megy,

Fecseg;

Minden klenódium recseg.

Közhely-mantrák vicsorognak,

Vén dogmák dolgozni fognak.

Az út végén kanyar lehet,

Valahová biztos vezet.

Ateizmus ágál frissen;

Valahol hallgat

Az Isten.

Hideg szélben,

Hallgatagon;

Csökkent módú májusnapon.