Atlantisz figyel minket az Időből

Atlantisz figyel minket
Az Időből;
Láthatjuk, ha képzeletünk merész.
Minden lassacskán születő tavaszból,
Újra meg újra

A szemünkbe néz.

Nem volt az első,

Nem lesz az utolsó;

Nem korlátozza vagyon,

Se harag;

Az érzések bennünk örökké élnek,

S a doktrínafalak

Leomlanak.

Atlantisz figyel minket

Az Időből;

Szemünk elé állítja

Égi Kéz;

A szemétdombon végzi, ami torzó,

De újjászületik,

Ami Egész.

Kicsi Szerelmem, Anikó

Kicsi Szerelmem,
Anikó,
Veled élni jó;
A világon
Egyedül
Te vagy

Nekem való!

Hogy még 

A világon vagyok,

Neked köszönöm;

Élek,

Amíg vagy nekem,

S az életem

Öröm.

A naptárban már tavasz van

A naptárban már tavasz van,

Fecske, gólya hazaútban,

De a fagy ezt még nem sejti,

Senki se mondta meg neki,

Éjjelente hosszan morog,

Hajnalonta még csikorog,

Szélvédő üvegre dermed,

Gyászolja a hosszú telet.

Csak tesped átabotában

Akárcsak a médiában

Tömérdek eszelős, kósza

Semmirevaló doktrína,

Amely béklyót vet az észre,

De nem veszi magát észre.

Várjuk, hogy térjen már észre,

S az irháját vigye végre.

Itt-ott talán már rügy pattan,

A naptárban már tavasz van.

Pannon szelek fújnak fennen

Pannon szelek fújnak fennen;

Keresztül a történelmen.

Nem láttuk, és

Nem szerettük,

Elnéztük,

Félreértettük,

Nem akartuk,

Hát nem láttuk,

Gyáván félremagyaráztuk,

Pedig most is fújnak egyre,

A Régmúltból

Fel a

Hegyre.

Fél az aktuális jelen,

Hogy majd egy új történelem

Támad belőlük;

Új Bőség,

Új Hit és 

Új Felelősség,

Kárpát-medence megremeg,

Minden hazugság szétreped.

Gyáva önfeladás helyett

Kapunk igazi

Szerepet.

Pannon szelek fújnak fennen,

Át a hamis történelmen.

Most kezdjük őket érteni,

Most kezdjük őket félteni.

Pannon szelek fújnak fennen,

Egyre, egyre sebesebben.

Minden tél nyomot hagy bennünk

Minden tél nyomot hagy bennünk;
Száll az Idő,

Lépegetünk.

Mindig új Tavasz-ígéret

Születik;

Hallgat a végzet.

Remény vékony fátyla lebben;

Idő száll,

Mind sebesebben.

Lassan megyünk,

Lépegetünk;

Minden tél nyomot hagy bennünk.

Élőhalott eszme-romok

Élőhalott eszme-romok

Rusnya tömege vicsorog,

Vonnak ködből felhő-bogot,

Jelen szemére hályogot

Agyzsibbasztó lendülettel;

Ne bolonduljon az ember...

Holt eszmékben élet nincsen;

Segítsen rajtunk

Az Isten.

Holt szavakból füst gomolyog;

Élőhalott eszme-romok.

Nagy kincs a Szólásszabadság

Nagy kincs a
Szólásszabadság;

Tőle lélegzik a világ.

Ez a szabadság lényege,

Legfőbb ismertetőjele.

Szólásszabadság, több nem kell;

Ember lesz tőle az ember.

Ha Szólásszabadság nincsen,

Fejét csóválja az isten.

Bármi ürüggyel elveszik;

A világot rabbá teszik,

S a kánya akármit vartyog;

Már nyakunkra ült a zsarnok.

Magunktól nem adjuk oda,

Sosem mondhatunk le róla.

Nagy kincs a

Szólásszabadság;

Nélküle torzó a világ.