Minden Remény Őszbe van bezárva

Minden Remény
Őszbe van bezárva,
Visszafogott Nap 

Néz a világra.

Felhők fölött rossz

Siheder

Sztrátosz,

Díszzsebkendős rablókat

Ajnároz.

Felelőtlen globalista

Maszlag,

Úgy vigyorog,

Mint egy dohos asztag.

Önjelöltség Kígyónyelve

Szisszen,

A Tisztesség hallgat,

Mint az Isten.

Magán Szeretet:

Túlélés vára;

Minden Remény

Őszbe van bezárva.

Őszbe hajó Boldogságban

Őszbe hajló
Boldogságban
Megértés terem,
Napról napra egyre mélyül
Minden 

Érzelem.

Évtizedek teltek. Régen

Nincsen ámítás;

Lágyan simogat bennünket

A Sacralitás.

Évtizedek napsugara

Lelkünkben ragyog,

Soha többé nem lehetünk

Újra kamaszok.

Őszbe hajló

Boldogságban

Újul az Erő;

Élni segíti egymást a

Férfi és a

Nő.

A Pátosz nem jön magától

A Pátosz nem jön magától,
Dolgozni kell érte,
Isten nem ad boldogságot,

Akárki is kérje.

Isten senkinek sem lesz a

Szerencséje ácsa,

Pátoszának ki-ki maga

Lehet a kovácsa.

Aki irigyli, hogy másnak

Miben lehet része,

Az a saját

Boldogságát

Sem veheti észre.

Akinek lelkében sosem

Terem

Megbocsátás,

Annak számára talán nincs

Se Pátosz,

Se Áldás.

Pátoszt, Boldogságot soha

Nem tesznek a placcra,

Emberi lényeget senki

Nem vihet piacra.

Aki sosem tud másokra

Szeretettel nézni,

Azt a Boldogság sem fogja

Soha megigézni.

Aki nem tudja, hogy

Munka

A Boldogság ára,

Az ítéletnapig várhat

Isten csodájára.

Csak a Lelkünkben nőhet fel

Szeretet és

Béke;

A Pátosz nem jön magától,

Dolgozni kell érte.

Egykor, Aradon

Egykor, Aradon
Egy gyáva hatalom
A bosszúvágyát fenékig kiélte,
A Bátorságot halálra ítélte,
Bosszút állt
Tizenhárom bátor tiszten,
Az ég sötét volt,
Hallgatott az Isten.

Egykor Aradon

Eső kopogott a várfalakon,

Ködös hajnal volt,

A napkelte nyírkos;

Meghalt a Hős és

Reszketett a gyilkos.

Egykor Aradon

Gyász vont ködöt az összes ablakon,

Nem tagadtak Istent, Hazát, sem elvet,

Bátran haltak meg,

Nem kértek kegyelmet,

Míg éltek,

Talán nem magyarok voltak,

De

Magyarokká lettek mind

A Holtak.

Feledni őket soha nem lehet,

Isten áldja meg

Az Emléküket;

Arad számunkra örök sírhalom,

Azóta tudjuk:

Ma sem különb 

A gyáva hatalom,

Mint

Egykor

Aradon.

Hatvanöt felé baktatva

Hatvanöt felé baktatva,
Ha akarom,

Minden adva.

Ha üres poharam fele,

Úgy nézek rá:

Félig tele.

Van jó 

Munkám,

Békességem,

Csodálatos Feleségem.

Ha mindennap gondok várnak,

Azok az Élettel járnak.

Még szépen kocog a batár,

Félig tele van a pohár.

Nem alkudva,

Nem feladva;

Hatvanöt felé baktatva.

Állva maradok mindvégig

Állva maradok mindvégig,

Akármi kússzon az égig.

Megint gonosz változások

Repedt varjúcsőre károg,

Megint a képembe mászik,

Megint közeledni látszik,

Amitől régebben féltem,

Amit már sokszor megéltem,

Hogy garasos hétköznapok

Utálatos nyála csorog

Profán síkról a lelkembe,

Megint készülnöm kell erre?

Anyag-síkon csak őrület,

Onnan semmi jó sem jöhet.

Kell-e, hogy zavarjon engem?

Közben sokat öregedtem,

Már elég időssé váltam,

Hogy a sarat végig álljam.

Magamat meg nem tagadom,

S ha nincs tovább,

Elfogadom.

Akármi kússzon az égig,

Állva maradok.

Mindvégig.

Archaicum Hungaricum

Archaicum Hungaricum;
Havas a fenyér,
Jól tenyésztett őstörténet

Jég hátán megél.

Archaicum Hungaricum;

Buja, mint a gaz,

Ha jól sulykolják az se baj,

Hogyha nem igaz.

Archaicum Hungaricum;

Az Urál körül,

A kamu őslakos rajtunk

Úgyse könyörül.

Archaicum Hungaricum;

Dogmatömkeleg,

Gátjain a valódi Múlt

Alig csepereg.

Archaicum Hungaricum;

Feketefenyő,

Doktrínán nehezen fog a

Villanyreszelő.

Archaicum Hungaricum;

Hamis ablakon

Néz a régmúltba helyezett

Szupertrianon.

Archaicum Hungaricum;

Öngyilkos szeszély,

De a valódi Csodához

Nem kell engedély.

Archaicum Hungaricum;

Majd letérdepel,

Hívője majd csodálkozik,

Hogy hihette el.

Archaicum Hungaricum;

A Múlt már dörög,

Időleges a hazugság

Csak Isten örök.