Szétfoszlott, mint minden mákony.
Már látszott, hogy annyit sem ér,
Mint egy száraz diólevél,
De csak tátotta a száját,
S globalizált halandzsáját
Ontotta hátra-előre,
Hazára, vágyakra, kőre,
S tisztes összefogás helyett
Bitorolt el minden helyet,
De nem volt túlélő fajta,
Isten sem segített rajta,
Mikor eljöttek a vizek,
S elnyelte a sötét hideg.
Atlantisz majd újraépül,
De a régi kánon nélkül.
Nem volt egyéb, csak rossz álom,
Atlantiszi kultúrkánon.
