Szivárog velem az Idő

Szivárog velem az Idő
Lassan, csöndesen;
Szeretek,
Dolgozom,
Élek

Békességesen.

Ködös Múlt,

Zavaros Jelen,

Homályos Jövő;

Mindig új zuhatagokra

Talál az Idő.

Idő medrébe a végzet

Sok zátonyt helyez;

Vitorla nincs,

Csak a Szabad Akarat

Evez.

A holtágakban a fátum

Nem legyőzhető;

Bár látszatra szép ott minden,

Meg előkelő.

Fut az Idő,

Mozgásában

Soha sincs zavar;

Bárhol bíráskodhatna, de

Sehol sem akar.

Szeretek,
Dolgozom,
Élek

Békességesen;

Szivárog velem

Az Idő

Békességesen.

Fiatalabb driász átka

Fiatalabb driász átka

Még ráterül a világra.

Régmúltunkon vén ködlepel;

Önmagunkat vesztettük el.

Szanaszét hatalmas nyomok,

De tudományunk toporog

Amnéziával megverve,

Dogmákkal elszigetelve.

Isten tán könnyeket hullat,

Mi meg tapodjuk

A Múltat,

Erkölcsünk elfakult festék,

Vezérünk a kicsinyesség.

Feloldoztatását várja

Fiatalabb driász átka.

Kicsi Társsal kicsi házban

Kicsi
Társsal,
Kicsi 
Házban;

Hömpölygő nagy élet-árban.

Szerény hétköznap-keretben,

Hatvan fölött

Mind a ketten.

Halk pátosszal körülvéve;

Kéz a kézben,

Együtt élve.

Szerelemben

Boldogságban;

Kicsi

Társsal,

Kicsi

Házban.

Renonsz van a tök durchmarsban

Renonsz van a tök durchmarsban

El kell mondani, de lassan,

Hogy az ostoba megértse,

Akárhogyan bámul félre.

Tök filkó tízest nem üthet;

Az nem hozzáértő ötlet,

A tök durchmars ezzel bukott,

Be kéne dobni a lapot,

Mert a kibicek - szegények,

Nem tudják, hogy mit beszélnek,

Hiába is bólintanak,

Mert semmit sem ér ez a lap.

Tök király bámul puffadtan;

Renonsz volt a tök durchmarsban.

Pátosz nélkül Isten sincsen

Pátosz nélkül Isten sincsen;

Profán bálvány fiktív kincsen,

Mindennapos trágárságok

Árulnak olcsó világot.

Szakaszos életcélokkal

Dübörög a halálfutam,

S "világba vetett" léteket

Még a gazdájuk sem szeret.

Felvilágosult butaság

Bámulja a saját hasát,

Kölcsönösen előnytelen

Versengések hada terem,

Erkölcsi világ nem éltet,

Csupán fogyasztás az élet.

De a hétköznapi 

Pátosz

Boldogságot hoz

A Házhoz,

Elringat,

Csendesen szeret,

S mindig

Isten felé vezet.

Pátosz szentel,

Tart meg frissen;

A Pátosszal

Eljön

Isten.

Néhai Phaethón lelke

Néhai Phaethón lelke

Kinn az űrben bolyong egyre.

Divat fertőzi az eget,

Ritkul már

Az Emlékezet.

Ki zuhant le?

Hová?

Mikor?

Emlék imbolyog valahol.

A Régmúltat lenézi a

Buta modern amnézia,

És az öntelt, kába jelen

Nem látja, mi van

A Hegyen.

Mély, halálos örök este...

Néha Phaethón lelke.

Vízöntő önmaga marad

Vízöntő önmaga marad

Akármilyen egek alatt.

Akárhány számítás oson

A damaszkuszi utakon,

Ha önimádó ripacsok

Édeskés szózata susog,

S festett tarka művirágok

Építenek zsarnokságot,

S ha rossz hang a fülét bántja,

Többé a vállát se rántja.

Hogyha hazug utópiák

Után kap a buta világ,

Poshadt humor-szörnyűségek

Most már egy mosolyt sem érnek,

Amikor már zene helyett

Csak a barmok üvöltenek,

Nem idegesíti magát,

Csak él,

Ha még élhet tovább.

Isten mond mindig igazat;

Vízöntő önmaga marad.