Pannon szelek fújnak fennen

Pannon szelek fújnak fennen;

Keresztül a történelmen.

Nem láttuk, és

Nem szerettük,

Elnéztük,

Félreértettük,

Nem akartuk,

Hát nem láttuk,

Gyáván félremagyaráztuk,

Pedig most is fújnak egyre,

A Régmúltból

Fel a

Hegyre.

Fél az aktuális jelen,

Hogy majd egy új történelem

Támad belőlük;

Új Bőség,

Új Hit és 

Új Felelősség,

Kárpát-medence megremeg,

Minden hazugság szétreped.

Gyáva önfeladás helyett

Kapunk igazi

Szerepet.

Pannon szelek fújnak fennen,

Át a hamis történelmen.

Most kezdjük őket érteni,

Most kezdjük őket félteni.

Pannon szelek fújnak fennen,

Egyre, egyre sebesebben.

Minden tél nyomot hagy bennünk

Minden tél nyomot hagy bennünk;
Száll az Idő,

Lépegetünk.

Mindig új Tavasz-ígéret

Születik;

Hallgat a végzet.

Remény vékony fátyla lebben;

Idő száll,

Mind sebesebben.

Lassan megyünk,

Lépegetünk;

Minden tél nyomot hagy bennünk.

Élőhalott eszme-romok

Élőhalott eszme-romok

Rusnya tömege vicsorog,

Vonnak ködből felhő-bogot,

Jelen szemére hályogot

Agyzsibbasztó lendülettel;

Ne bolonduljon az ember...

Holt eszmékben élet nincsen;

Segítsen rajtunk

Az Isten.

Holt szavakból füst gomolyog;

Élőhalott eszme-romok.

Nagy kincs a Szólásszabadság

Nagy kincs a
Szólásszabadság;

Tőle lélegzik a világ.

Ez a szabadság lényege,

Legfőbb ismertetőjele.

Szólásszabadság, több nem kell;

Ember lesz tőle az ember.

Ha Szólásszabadság nincsen,

Fejét csóválja az isten.

Bármi ürüggyel elveszik;

A világot rabbá teszik,

S a kánya akármit vartyog;

Már nyakunkra ült a zsarnok.

Magunktól nem adjuk oda,

Sosem mondhatunk le róla.

Nagy kincs a

Szólásszabadság;

Nélküle torzó a világ.

A rezgést ritmusba szedni...

A rezgést ritmusba szedni

Csak Isten tudja, más senki.

Boldogabb lehet a jelen,

De a Hitünk -

Ritmus legyen.

Pénzes földi örültségek

Kakofóniát sem érnek.

Hatalom profánná átkoz;

Az összes túlerő káosz.

Istenhez kell közeledni,

A rezgést ritmusba szedni.

Nem piacképes a pátosz

Nem piacképes a pátosz,
Nem is kompatibilis,
Ingyen örül,
Ingyen tapsol,

Ingyen sír és nevet is.

Hitelt, kamatot nem ismer,

Számlákat sem küld soha;

Nem létezik semmiféle

Kiszámítható sora.

Nem lehet eladni, venni,

Örökül sem hagyható;

Számokkal vagy puszta kézzel

Soha meg nem fogható.

Soha fel nem megy az ára,

S nem lesz olcsóbb semminél;

Amennyit az őszinteség,

Mindig éppen annyit ér.

Régi nagy telek emléke

Régi nagy telek emléke
Szép és ringató;
Akkor márciusig el sem

Olvadt még a hó.

Fehér háztetők világa,

Kémény füstje száll;

Benn a cserépkályha meghitt

Jó melege vár.

Árok szélén fagyos a hó,

Csöppet sem puha,

Kerítések mögül vadul

Ugat a kutya.

Fentről váltakozva hó vagy

Eső csepereg;

Kinn a utcán hólapátos,

Kucsmás emberek.

A gyógyszertár előtt tábla,

Hol milyen a hó,

Hogy melyik út járhatatlan,

Melyik járható.

Amerre csak a szem ellát,

Fehér a mező;

Hófehér takaró alatt

Szunnyad az erő.

Az ablakok fölött jégcsap,

Rajtuk jégvirág;

Nyugodtabb és egyszerűbb volt

Akkor a világ.

Mára még a hó is más lett,

Ezt ma már tudom;

Ma feszültség fénylik benne,

Már nem nyugalom.

A városokba költözött

Mára a vadon;

Régen lebéklyózott szörnyek

Újra szabadon.

Hová tűnt el a józan ész,

Minden mért fakó?

Régi szent Béke emléke

Szép és ringató.