Kozmopolita képzelgés

Kozmopolita képzelgés

A túléléshez is kevés.

Akit mindenütt, sehol sem,

Azt nem segíti az Isten.

Sztrátoszlakó globális nép;

Sok pénz,

Nulla felelősség.

A szegény kozmopolita,

Amíg szólamait mondja.

Haláláig fel sem fogja,

Hogy voltaképpen rabszolga,

Úgy bioautomata,

Hogy magát - szabadnak tudja.

Pénzes exkluzív csőcselék

Húzza gazdája szekerét

Rusnya világ-zsarnokságba,

A nagy globális posványba,

De pénz-szülte öröklétek

Többlet-életet nem érnek.

Kozmopolita képzelgés

Nem édes,

Csupán édeskés.

Nagy globális profitbendő;

Majd félrelöki

Az Idő.

Pannon titkok lábunk alatt

Pannon titkok lábunk alatt,

A jelenünk rágós falat.

Lakhelyünk az önkényesen

Toldott-foldott történelem.

Bölcsnek tartott idióták

Mondják, hogy menjen a világ.

Ateizmus Holdra mászik,

Az Erkölcs sósavban ázik.

Mi lesz, ami majd megmarad?

Pannon titkok lábunk alatt.

Nem mindig az ész dönt

Nem mindig az ész dönt, hogy mi
Igaz, mi hamis;
Aki őszintén hisz, abban

Bízik Isten is.

Nem mindenre ad választ az

Ész, a ráció;

Lelkünkben van annál sokkal

Mélyebb stáció.

Nem az ész határozza meg,

Mi fontos nekem,

Nem az észtől függ 

A Hála,

Sem a

Szerelem.

Amíg szabadon szólhatunk

Amíg szabadon szólhatunk,

Embernek megmaradhatunk.

Embernek is,

Magyarnak is;

Tudhatjuk,

Mi jó,

Mi hamis.

Szabad maradhat az elme,

Mindennek marad értelme.

Minden globalizmus keshedt;

Tán magától szét is eshet.

Múltat, Jövőt megóvhatunk,

Amíg

Szabadon

Szólhatunk.

Tavaszodik lassan megint

Tavaszodik lassan megint,
Ébred a világ,
Mosolyogni kezdett a Nap,

Rügyeznek a fák.

Újjászülető lombok közt

Szellő tekereg,

Fa tövében a tavalyi

Száraz levelek.

Tudjuk azt, hogy végtelen az

Idő, meg a tér,

Mégis azt képzeljük, egyszer

Minden véget ér.

Puszta rezgés. Háromnál nem

Több dimenzió,

Mégis ebbe kapaszkodik

Minden ráció.

Mi lesz, ha felettünk elmegy

Majd a borona,

Talán magunk vagyunk Hamlet,

Meg a koponya.

Tán nincsenek is igazi

Kategóriák;

Tavaszodik lassan megint,

Ébred a világ.

Márciusi csöndes esték

Márciusi csöndes esték,
Enyhült a hideg;
Békés, nyugodt magánélet
Jár

Mindenkinek.

Márciusi csöndes esték,

Már nem hull a hó;

A cenzúra sose lehet

Embernek való.

Márciusi csöndes esték,

Rendek és karok;

Amíg élek, azt mondhassak,

Amit akarok.

Márciusi csöndes esték,

Véget ért a tél;

Az a jó, ha nem érdekel,

Honnan fúj a szél.

Márciusi csöndes esték,

Net, meg média;

Ami odakinn történik,

Csak komédia.

Márciusi csöndes esték,

Várjuk a nyarat;

Függetlenségünk záloga:

Szabad Akarat.

Levédia

Levédia

Volt valaha,

Vagy nem volt soha;

Konstantin művében fekszik,

Másutt nincs,

Vagy alig van

Nyoma.

Levédia,

Hattyúk földje,

Hol volt?

Merre van?

Keresték már

Nagyon sok helyen

Nagyon sokan.

Levédia,

Egyszer mégis

Tán előkerül;

De lehet, hogy

Mindörökre

Homályba merül.

Levédia,

Egyszer majd

Megleli valaki;

De az is lehet, hogy

Konstantin

Találta ki.

Levédia,

Ki tudja már

Hol volt,

Hova lett;

Milyen lábbal kelt fel a

Bíborbanszületett.

Levédia,

Ott volt vajda egykor

Levedi;

De lehet, hogy őt is

A császár

Találta ki.

Levédia

Láthatta-e

Éjszaka

A Hold?

De az is lehet,

Hogy Bulcsú

Anekdotája volt.

Levédia,

Volt-e Haza?

Volt-e egykor

Kenyere,

Bora;

Levédia

Létezett,

Vagy nem is volt

Soha.