Anikómmal - új tavaszban

Anikómmal - új tavaszban;
Mindig szebben,

Mindig jobban.

Öregedve

Szól az ének;

Így is nagyon

Szép

Az Élet.

Tavasz van,

Csodás hétvége;

Szerelem,

Nyugalom,

Béke.

Mindig szebben,

Mindig jobban;

Anikómmal -

Új Tavaszban.

Isten marhájának

Isten marhájának
Isten is kitér;
Önjelölt világmegváltás

Fityinget se ér.

Isten marhájának

Mindig szűk a tér;

Mindig mindent sokkal jobban

Tud mindenkinél.

Isten marhájának

Gyémánt a sörét;

Bármit is mond, jön utána

Hamar a sötét.

Isten marhájának

Tyúkesze feszül;

Hamarosan duzzogni fog

Búsan,

Egyedül.

Tavasz-öböl felé tartva

Tavasz-öböl felé tartva

Vidám dalt zeng a vitorla.

Árboc, kötél büszkén feszül;

Soha nem vagyunk egyedül.

Olvad a jég,

Tavasz éled;

A Lét törvénye

Az Élet.

Omlik pesszimizmus-kéreg;

Újra élnek

A Remények.

A Jövő most pattan talpra;

Tavasz-öböl felé tartva.

Régi történelmi kánon

Régi történelmi kánon

Vicsorog vén barikádon,

Ahová Isten helyezte;

Semmi földjétől keletre.

Régen tankönyvből rikácsolt,

Torz előképeket ácsolt - 

Mintha igazság tartaná -

Jelen politika alá,

Ma már kivénhedten biceg,

Nem is  hívják már semminek,

Pedig a Föld ma is forog,

Vannak új hamis kánonok,

S kárognak média-ágon;

Régi történelmi kánon.

Néz minket a Vén Hallgatag

Néz minket a Vén Hallgatag;

Nem rejtenek ködök, falak.

Velünk van már nagyon régen,

Ott van mindenki lelkében.

Nem büntet, és nem méricskél;

Bennünk hisz,

Helyettünk remél.

Lélek mélyén csodát tehet

Minden

Igaz Cselekedet.

Igaz érzelmek értéke

Márványsima lelki

Béke.

Nem hatalom,

Nem az anyag;

Lát minket a 

Vén Hallgatag.

Bízni kell, amíg csak élünk

Bízni kell, amíg csak élünk,
A pesszimizmus: halál;
Akkor is, ha csupa rosszat

Mutogat a láthatár.

Hinni kell, amíg csak élünk,

Hogy a végén jó terem;

Még akkor is, hogyha fennen

Bájolog a förtelem.

Remélni kell, amíg élünk.

Úgyis kék marad

Az Ég;

Bármit erőszakolna ránk

Buta jóhiszeműség.

Bízni kell, hogy abbamarad

Minden szutyokáradás;

Hogy nem tör ránk semmiféle

Katasztrófa-változás.

Hinni kell, amíg csak élünk;

Amíg emberek vagyunk;

Ha a gonosz mégis áttör,

Legfeljebb belehalunk.

Magyar létben, magyar hitben

Magyar létben, magyar
Hitben
Tart bennünket itt

Az Isten.

Magyar múlt perdül elibénk;

Magyar sorsunk csak a miénk.

Tudjuk, hogy egyedül vagyunk,

Mindig össze kell tartanunk.

Aki lelkében nem magyar,

Aki másnak lenni akar,

Az maradjon úriember,

És távozzék becsülettel.

A szent magyar 

Lélekmező

Senkinek sem kötelező.

Mi innen el nem szaladunk,

Mindig

Magyarok

Maradunk.

Itt tart bennünket

Az Isten

Magyar létben,

Magyar

Hitben.