Komor arcú vén November

Komor arcú vén November;

Mára se lett jobb az Ember.

Úr Kaszdim ideje óta

Mindig ugyanaz a nóta.

Már sok ezer éves emlék,

Hogy az erősebb a gyengét...

Nem lettünk jobbak,

Se szebbek,

Nem lettünk erkölcsösebbek.

A Remény ma is hajadon,

S ma is hazug a hatalom.

Mikor lesz majd jobb

Az Ember,

Komor arcú vén

November.

Lombik korban

Lombik korban
Ész a porban,
Remények lezárt csuporban,
Tömeg bohócot csodál,
Minden érték fejreáll,
Ólombaka szalutál,
Erkölcsöt csak
Mesterkélt agy
Generál,

Degenerál.

Bikfanyelvű álistenek

Nemhitekre térítenek,

Füst mögé bújik az Ég,

Média-hordó tetején

Szónokol

A hülyeség.

Penetráns álbölcseletek

Minden mesét álköltenek

Királyfiak helyébe lép

Az agresszív

Fejenagy,

Nem tudják, hogy

Jön a fagy.

Azt Időben

Nincs vagy-vagy,

Isten cserben sose hagy,

Akkor se, ha

Jön a fagy.

Mindig

Embernek maradj,

Darabokra ne szakadj,

Hogyha kell,

Sírva fakadj,

El ne feledd:

Jön a fagy.

Félsz, 

Vagy nem félsz:

Jön a fagy!

Késő őszi csípős hideg

Késő őszi csípős hideg;
Kerül Jövő,

Ha lesz kinek.

Százával hulló levelek;

Zsákutcából van rengeteg.

Pompás őszi színparádé;

Élénk,

De nem csiricsáré.

Emberséges Jövő titka;

Legyen

Egyszerű és

Tiszta.

Abszurd, műanyag vízió

Helyett fényes

Tradíció.

Kellenek

Szerelmek,

Hitek;

Késő őszi csípős hideg.

Ősz mereng az elmúltakon

Ősz mereng az elmúltakon;

Nincs örök földi hatalom.

Az ostoba változások

Vége talán

Lövészárok,

Talán abszurd, buta nyomor.

Ősz arca

Sejtelmes,

Komor.

Majd egy újabb

Ősz egykoron

Mereng

Jövő elmúltakon.

Októberi szerelmes napok

Októberi
Szerelmes napok,
Imádom, hogy 

A férjed vagyok.

Imádom, hogy

Veled ébredek,

Hogy mindennap

Veled lehetek.

Amíg élek,

Férjed maradok;

Októberi

Szerelmes napok.

Októberi csendességben

Októberi csendességben

Apró múlt-felhők az égen.

Reményeink fenn

A Hegyen;

Itt lenn tipródik a Jelen.

A Jövő Isten ölében,

Fenn

Az égi sekrestyében.

Varjúvá lett minden izmus;

Károg a determinizmus.

Hangos minden, ami beteg,

Üléseznek a végzetek.

Ma minden Szabad Akarat

Derűs arccal otthon marad,

Mosolyog Boldogság-gyermek,

Virulnak 

Örök Szerelmek.

Mosolyog Isten

Az Égben;

Októberi csendességben.

Októberi szép napok

Októberi szép napok,
Sokaknak már vén vagyok;
De az Élet
Számomra is
Tükörfényesen

Ragyog.

Októberi holnapok,

Félénk jövendő vacog;

Pesszimista jóslattömeg

Árnyék mögött

Sompolyog.

Októberi tegnapok,

Múlt ösvénye kanyarog;

Száz emlék

Ezer emlékkel

Karonfogva

Andalog.

Októberi hajnalok,

Fagyos köd gyomra korog;

Idő-állítgatós végzet

Sötét képpel

Háborog.

Októberi nappalok,

Az öreg Nap mosolyog

Udvarias napsugarak

Fáradt népe

Vánszorog.

Októberi alkonyok,

Vén Föld-otthonunk forog;

Valahol az Időn kívül

Vén Hallgatag

Ácsorog.