Májusi esődallamok

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,
Tétován billeg a vén Nap,

Mint fogoly a priccsen.

Májusi esődallamok

Fáradt szava árad;

Komor szürke tavaszi ég

Szeme könnybe lábad.

Májusi esődallamok

Szállnak csikorogva;

Valami a felhők mögött

Vigyorog lappangva,

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,

Remélem -

Bármi a látszat,

Nem alszik az Isten.

Sarcasticum hungaricum

Sarcasticum hungaricum
Árnyékra vetődve;
Vállam vonom,

Semmit jót se nézek ki belőle.

Sarcasticum hungaricum

Mennydörög az ég is;

A biztonság

A nyugalom kéne azért mégis.

Sarcasticum hungaricum

Akár egy rossz álom;

Bármi legyen,

Megőrzöm a szuverenitásom.

Ugocsa non coronat

Ugocsa non coronat,

Még csak meg se nézi;

Kasírozott csirkecombra

Nem való a prézli.

Ugocsa non coronat,

Akárhogy nevetnek;

Ahogy régen, most is csak kell

Cirkusz a tömegnek.

Ugocsa non coronat,

Szikrázik a harmat;

Május van,

Tombol a tömeg,

Csak az 

Isten hallgat.

Szomorú májusi eső

 

Szomorú májusi eső
Csöndes, tétova;
Történelmünk huszárjának

Ázik a lova.

A végzet maga a profán

Földi maszkabál;

Üdvösséget Isten soha

Nem privatizál.

Visszakerül az egyszer már

Kirántott cölöp;

Megint csónakok húznak majd

A fejünk fölött.

Vigyorgó fellegek gyűlnek

A házak fölött;

Különbséget kéne tudni

Jó meg rossz között.

Elnyeli a tengert egy kis

Büdös pocsolya;

Szomorú májusi eső,

Csöndes, Tétova.

Megint vicsorog a kánon

Megint vicsorog a kánon;

Károg rózsaszín műágon.

Kezében feketelista,

Megmondja, ki milyen ista,

Ki a nem kompatibilis,

Kit kell gyűlölni holtan is.

Parancsait visszhangozza

Rövidlátó maflamarcsa,

Meg az összes kaméleon,

Hátha jut majd újabb zseton.

Mint egy rút, lila rémálom,

Megint vicsorog a kánon.

Platón legutolsó napján

Platón legutolsó napján

Egy esküvői lakomán

Szétnézett még utoljára.

A vőlegényre, arára

Utolsó pillantást vetett.

"Nagyon boldogok legyetek!

Mielőtt Istenhez megyek,

Áldásom rátok, gyerekek!

Köszönöm, hogy itt élhettem,

Hogy barátotok lehettem,

S hogy mielőtt most távozok,

Még szerelmespárt láthatok!"

Ez volt az utolsó beszéd;

Platón lehunyta a szemét

Élete utolsó napján

Egy esküvői lakomán.

Doktrínák uralta világ

Doktrínák uralta világ;

Szögletesre nőnek a fák.

Sunyi globalista elvek

Agylágyító habot vernek,

Hogy majd a cenzúra-kánon

Uralkodjon a világon.

Mint hatalmas fekete lyuk,

Szippant be házat és kaput,

S mint felhúzott bábu-köteg,

Vígan menetel a tömeg.

Egységes, csúf szappanvigyor;

Mid a kánon után lohol.

Egységesen, mindenáron;

Egy világrendszer,

Egy kánon.

De jó, hogy én kívül vagyok,

Míg élek, 

Kívül maradok.

Ha Isten úgy dönt, meghalok,

Akkor is kívül maradok.