Engem félre sose vezet,
Akkor se, ha ezt harsogják
Múlandó filozófiák.
Én egy büszke magyar vagyok,
S míg élek, az is maradok.
A jelenlegi tévtanok
Némelyike arról makog,
A Hazaszeretet hektikus,
Meg antidemokratikus.
Az ostoba tézis nem új;
Bolond lukból bolond szél fúj.
Előzményét énekelte
Régen Metternich rendszere,
Meg a "nagy demokratikus"
Élenjáró elvtárs-kurzus.
Rossz hatalom nem kedveli,
Hogyha Hazáját szereti
Továbbra is a
Hű Magyar,
Mivel akkor
Élni akar.
Amúgy is rossz az érvelés,
Mert az alapja: tévedés,
Érzelem és politika
Nem tartozik egy akolba,
Egymással nem is beszélnek,
Más dimenzióban élnek.
Hogyha demokrata vagyok,
Attól jó magyar maradok,
De mi a demokrácia?
A mai bürokrácia
Jelentését torzítaná,
Az anyja se ismerne rá.
Bár Platón nagyon utálta,
Viszont jól definiálta,
Az ő szavát elfogadom,
És népuralomnak tartom,
Nem a tőke uralmának,
S globalizmus hatalmának.
Magyar demokrata vagyok,
Békét,
Nyugalmat akarok,
Hazát,
Ahol élni lehet,
Baráti szomszéd népeket,
Ahol nincs nyomor, se zavar,
Ahol gyarapszik a Magyar,
Ahol minden épül-szépül
Globális őrültség nélkül.
Engem bizony ide vezet
A
Nemzeti
Emlékezet.
