A Nemzet soha nem évül;
Napról napra újjáépül.
Napról napra valami más,
De - állandó identitás.
Nincs egyedül üdvözítő,
Könnyen hitelesíthető
Dogma jelölte "haladás",
Hanem számos identitás.
Nincs szabott üdvösségmenet;
Annyi út van, ahány nemzet.
Se előny, se lemaradás;
Sok nemzet -
Nagy erőforrás.
A Nemzet soha nem évül;
Napról napra újjáépül.
Talán minden Titok bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.
Nem a csillag-miriádok
Vigyázzák az
Igazságot,
Hanem a tömérdek
Lélek;
Bennünk ünnepel az
Élet.
Az Élet
A Lét Királya;
Az anyag az ő szolgája.
Talán minden válasz bennünk,
Éppen úgy, ahogy
Felettünk.
Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben,
Mindent megváltoztathatnak
Azon hevenyében.
Szakadó esőből napfény,
A levegő robban,
Aztán hirtelen oly hideg,
Hogy a fogunk koccan.
Egy szál ing sok. Utána meg
A kabát sem állja;
Tél és tavasz, múlt és jelen
Egymást harapdálja.
Ha valami még el nem dőlt,
Van április-érzet,
Még dönthetünk. Akárhogyan
Tolakszik a végzet.
Jövő pislákol valahol
A végtelen éjben;
Áprilisi boszorkányok
Táncolnak a szélben.
Egykori Turul nemzetség...
Amíg éltek, nem nevezték
Őket Árpád-háznak soha;
Ez már az utókor sara.
Igazából azt sem tudjuk,
Árpád volt-e az ősapjuk.
Nem világos a tényállás.
Volt egy fejedelemváltás,
Fajsz elment a süllyesztőbe,
Taksony lépett a helyébe...
Egykori Turul-nemzetség;
Fel, vagy újjáépítették
Kárpát-medence országát,
A magyarok királyságát.
Mi volt a neve valaha?
Pannónia?
Hungária?
Turkok voltak, vagy hungárok?
A néma idő-hullámok
Sora vallani nem akar.
Mikor lett a nevük magyar?
Mikor jött és vajon kié
A Patrona Hungariae?
Egykori Turul-nemzetség...
Régi, reményteljes esték
Korszaka Dunán túl, s innen...
De más volt még akkor minden!
Szép korszak.
Volt benne erő...
Távlatosnak tűnt a jövő.
Más korban,
Más igazságban;
Sokkal őszintébb világban
Isten irgalmát keresték;
Egykori Turul-nemzetség...
Furcsa áprilisi hideg;
Köhögnek a szürke egek,
S közelmúltból lő ránk lázat
A gonosz huszadik század,
Rajtunk ocsmány öröksége,
Talán soha nem lesz vége.
Isten áldott népe helyett
Ősmajom-utód seregek,
Tartós erkölcsi deficit,
Világháborúk, drog, profit,
Bolsevizmus fegyver, gender;
Tán majommá lesz az ember...
Zsarnokság ezer fajtája
Vörös ülepét riszálja,
Hogy több szavazata legyen,
S utána jövendőt egyen.
Evolúció-dal játszik
Ősembertől a dollárig,
Rossz média üvölti szét
A napi fekete misét,
Erkölcspótló hübrisz lázad;
Érlelődik a gyalázat...
Száz gyilkos doktrína terem;
Meddig zuhanunk, Istenem?
Furcsa áprilisi hideg,
Az égen vén Nap didereg,
S belepi a jelen-házat
A gonosz huszadik század.
Meg kéne már szabadulni,
Tőle...
El kéne indulni
Végre igazán előre...
Nem "haladásba" -
Jövőbe.
Az Idő még nekünk pereg;
Furcsa áprilisi hideg.
Nem létezik szent háború,
Nem is volt,
De nem is lesz soha;
Hazug minden véres doktrína.
Isten békére teremtett,
Barátságot akar,
Rendet,
Munkát,
Örömet,
Szerelmet;
Nem fegyvert,
Békét,
Kegyelmet.
Létösszegző áprilisban
Keserű a só,
Hol árnyékban van harminc fok,
Hol szakad a hó.
Az Isten is létösszegez
Ilyenkor talán,
Mi lett volna, ha az ember,
Fenn marad a fán?
Más kérdés, hogy ott sose volt,
A többi talány...
Nagyobb ostobaságot is
Mond a tudomány.
Létösszegző áprilisban
Megalvad a vér,
Régi korok hangulata
Újra visszatér.
A lét velem hatvankettő
Óta enyeleg,
A hatvanas évtizedben
Voltam kisgyerek.
Sok nagy tél volt. Szüleimen
Kopott nagykabát,
Én még láttam gémeskutat,
Meg földes szobát.
Nyaranta nagy kánikula,
Meg sok zivatar,
Hogyha esett, sáros volt a
Baromfiudvar.
Szabadban játszó kölyökre
Jó sok kosz ragad,
Míg lelkesen építi a
Homokvárakat...
Létösszegző áprilisban
Mindig munka vár,
Az élet iskolájában
Isten a tanár.
Vörös zászlók, Lenin-szobrok,
Szigorú világ,
A hetvenes évtizedben
Voltam kisdiák.
Kicsi az iskola, de van
Temérdek gyerek,
Délelőttös-délutános
Rend szerint megyek.
Irkafirka-tömkeleg a
Szúette padon,
Néha-néha elcsattan egy
Tanári pofon.
Piros nyakkendős úttörő
Volt minden gyerek;
Így-úgy a felszabadító
Szovjet hadsereg..
Létösszegző áprilisban
Friss a levegő,
Nyolcvan júniusban voltam
Érettségiző.
Létösszegző áprilisban
Minden múlt rokon,
Ha az ember már két éve
Túl a hatvanon.
Létösszegző áprilisban
Vénül az idő,
Addig élünk tovább, amíg
Számít a jövő.
Minden kor más külsővel, de
Régi kaptafán..
Az Isten is létösszegez
Ilyenkor talán.
Minden korszak lehet szép, vagy
Véres-ótvaros,
Egyedül az Erkölcs, ami
Nem viszonylagos.
Létösszegző áprilisban
Újra szentelünk,
Jobb emberek leszünk, hogyha
Jobban szeretünk.
