Viágkorok, világképek

Világkorok,
Világképek;

Tán a csillagok se vének.

Idő pihen fenn 

A Hegyen;

Minden Pillanat végtelen.

Minden kor egy újabb redő,

Szemét dörzsöli az Idő.

Míg a kürtöt meg nem fújják;

Megint újra,

Újra tovább.

Mindig új, meg újabb kezdet,

Tán mind ugyanoda vezet.

Csöndesek a régi körök;

Eddig minden részük örök.

Tenger, folyam, folyó, patak;

Messze még a

Vén Hallgatag.

Minden titok durva kéreg;

Világkorok,

Világképek.

Magyarság

Magyarság.
Az Isten adta.

Azé, aki elvállalja.

Egy érzelem,

Egy közösség;

Tán nehéz, de szép

Tisztesség.

Vízzé a vér sose válik;

Becsülettel

Mindhalálig.

Békében és 

Tiszta Hitben

Ezt kéri tőlünk

Az Isten.

Őrizzük,

El sose hagyjuk,

Becsülettel

Továbbadjuk.

Magyarságunk;

Isten adta,

Azé, aki elvállalja.

A Feltámadás másodnapja van

A Feltámadás másodnapja van,
Hetyke a Nap,

Tán locsolni rohan.

Ásít a felhő,

Feltámad a szél;

Hintázik a sok apró falevél.

Voltunk,

Vagyunk és talán

Létezünk;

Nem tudhatjuk, hogy hová

Érkezünk.

Nem tudhatjuk, hogy merre

Az út vége;

Csendes reménnyel nézünk fel

Az Égre.

Bennünk a

Titok

Diadalmasan;

A Feltámadás

Másodnapja van.

Húsvér szent napján - elmúlás előtt

Húsvét szent napján,
Elmúlás előtt,

Felhőgomolyok a házak fölött.

A vén körtefán pajkos gerlepár;

Egyszer majd másnak dalol a madár.

Újjászületés vagy 

Feltámadás;

Míg élek,

Nem lehetek soha más.

Virágtömeg tavasz nótáját fújja.

Majd nagyon neki kell gyürkőzni

Újra.

Össze kell rakni, ami eltörött;

Húsvét szent napján,

Elmúlás előtt.

Nagyszombaton kérem Tőled, Istenem!

Nagyszombaton kérem
Tőled,
Istenem;
Amíg élek,
Maradjon meg
Anikóm, s a

Szerelem.

Amíg élek,

Öntörvényű maradjak,

Hatalomnak közelébe se jussak.

Ami munkát magam elé kitűztem,

Éljek addig, hogy

Mind

Elvégezhessem.

Tartásom és

Munkakedvem

Mindhalálig meglegyen;

Nagyszombaton

Kérem

Tőled,

Istenem!

Nagypénteki kemény szélben

Nagypénteki kemény szélben

Üvölt a sok talmi érdem,

Harsog, ami csak piaci;

Csöndben térdel

Az Igazi.

Süt a Nap ünnepi 

Csöndben;

A Megváltás

A Lelkünkben.

Isten áldása már rajta

Azon,

Aki elfogadja.

Isten

Bennünk és

Felettünk;

Emberek

Általa lettünk.

Tavasz mosolyog kék

Égen;

Nagypénteki kemény szélben.

Vénül ifjú Tavaszunk

Vénül ifjú Tavaszunk,
Idő kezét érzi,
A napsütést a szokottnál

Nyűgösebben méri.

Didereg és pityereg,

Fél a jövendőtől;

Érzi, hogy sok rossz lélekben

Végzet-malom őröl.

Még komorak az egek,

Sok a hamis ének;

Vannak gyáva fiatalok,

Felelőtlen vének.

Minden érdek acélból,

Minden remény kőből;

Remeg ifjú Tavaszunk,

Fél a jövendőtől.