Két tízentúli kutyusunk

Két tízentúli kutyusunk,
Zoe és Mira;
Egyik se tudja, hogy ő már

Rég nem kiskutya.

Tizedik évét mindkettő

Betöltötte rég;

Mégis tudnak játszani és

Lelkesedni még.

Állandóan rajtunk függő 

Kis tekintetek;

Csupa hűség,

Ragaszkodás,

Csupa Szeretet.

Zoe! Mira!

Tőletek is

Szép az életünk!

Jó, hogy vagytok!

Maradjatok

Sokáig velünk!

Platón csak magában nevet

Platón csak magában nevet;

Látványosságot nem szeret.

Nem a cirkusz az otthona,

Hanem a filozófia.

Csak mosolyog talányosan,

Túlzásokba sose zuhan.

Ért gesztusból,

Igaz szóból;

Tirannusnak sose hódol.

Ha propaganda igézi;

Csak gúnyos mosollyal nézi.

Megostromolják az eget?

Platón csak magában nevet.

Megmaradtunk a Tavaszban

Megmaradtunk a Tavaszban
Közel negyven éve;
Azóta is szerelmesen
Nézünk fel

Az Égre.

A Szerelem nem hajlandó

Változni a testtel,

Meghittebb és bölcsebb lesz, de

Öregedni restell.

Évtizedek,

Őrültségek

Szerte rohangálnak;

Mi maradunk

Szerelmes és

Boldog

Házaspárnak.

A Május mindent elvisel

A Május mindent elvisel,

Nem is küzd soha semmivel.

Tavasz zsong,

Gólya kelepel;

Boldog nyugalomra nevel.

A háttérben nagy egomán

Pózol sánta kehes lován,

Új uraság megy a bálba,

Régi uraságot váltva,

Bosszú-birka bőszen béget,

Bosszú-hóhér múltat éget.

A régi  volt jóval hosszabb,

Ez meg talán - sokkal rosszabb.

A bajtömeg majd megrohan,

De most még mindig 

Tavasz van.

Virágzik,

Süt a Nap,

Élek;

Hozhat még jót is 

Az Élet.

Sosem cserélnék senkivel,

A Május mindent elvisel.

Te vagy a létem célja és oka

Te vagy a létem
Célja és

Oka.

Szemedbe nézni mindennap

Csoda;

Boldog vagyok, 

Mert nem hagysz el

Soha.

Személyes szuverenitás

Személyes szuverenitás;
Szerelem,
Munka, 

Alkotás.

A peremvidéken állni,

De mindent felülről látni.

Kint ébrednek bajok, gondok,

Triumfálnak a bolondok.

Nem kell anyagelvű csődör,

Lelke nincs, az agya kőből,

Nem kell ateista jérce,

Csak Isten marad a mérce.

Ezután sincs megalkuvás;

Személyes

Szuverenitás.

A Szerelem fedélzetén

A Szerelem fedélzetén
Mindig kormányos

A Remény.

Ha alattomos viharok

Undok szótömege ropog

Az ostoba külvilágban,

Megtart a helyes irányban.

A zátonyokat kerüli,

Az átjárókat megleli

Közel negyven esztendeje.

Élünk

Általa és

Vele.

Újabb vihar készül máris,

Szükség lesz rá ezután is.

Drága Kicsi Feleségem!

Míg vagy,

Élhet 

A Reményem.

Kormányos marad a Remény

A Szerelmünk fedélzetén.