Atlantiszban is csalódtak

Atlantiszban is csalódtak
Néha nagyokat,
Ha rosszra fordult a sorsuk,

Tán könny is fakadt.

Ott is gaz között virított

A piros pipacs,

Ott is félrevezette a

Népet sok ripacs.

Ott is megdagadt a semmi

Óriásira,

Ott is sikert aratott a

Demagógia.

Ott is beláttak a dolgok

Mélységeibe,

Ott sem tudta sok ember, hogy

Túlélheti-e.

Ott sem volt a kapzsiságnak

Semmi nagy falat;

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Ott is voltak hazugságok,

Hullt a vakolat,

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Atlantisz emléke

Jövőt,

Múltat tapogat;

Pedig ott is csalódtak ám

Néha nagyokat.

Atlantiszon is akadtak hülyék

Atlantiszon is akadtak hülyék.
Nem voltak jobbak, mint a többi nép,
Ott is voltak mindent jobbak tudók,

Magukra és másokra bajt hozók,

Nagyhangúak és

Felelőtlenek.

Nem istenek voltak,

Csak emberek.

Ha az egykori hülyék tömege,

Feltámadna, és közénk eljöhetne,

Nem volna rosszabb, se jobb semmiképp,

Tenné, amit a mostani hülyék;

A világmédia szavára itt

Megtagadná saját emlékeit,

Respektálná a hazugság szavát,

Feladná saját múltját,

Önmagát,

S a végzet árján sodródna tovább.

Ha hallaná, hogy

Atlantiszt,

Hazáját

Tagadja a globális média,

Elhinné, hogy nem létezett soha.

Tiéd az enyém

Tiéd az enyém,
Enyém a Tied,
Köszönöm, hogy
Nekem adtad
Az Életed;
Te vagy a Lét, a hit a Szerelem,
Köszönöm, hogy itt vagy velem.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

Vihar látta töprengések

Vihar látta töprengések;

Élnek,

Amíg tart 

Az Élet.

Amíg a Styxen ideát

Látunk valami ideát,

Amit követni érdemes,

Addig

Isten velünk

Kegyes.

Nem Acherón hullámzása

Vagy a tömeg ordítása

Nem is szegénység vagy bőség,

Egyedül a felelősség

Tanít a viharban élni,

Vagyunk, amíg tudunk félni.

Vihar látta töprengések;

Majd kiderül,

Mennyit érnek.

Esős májusi nap végén

Esős májusi nap végén
Tücsök ciripel,
Lassan leszáll az éjszaka,

Mint puha lepel.

Ami rossz, azt előbb-utóbb

Elfújja a szél,

Ami meg jó, amíg élünk,

A lelkünkben él.

Mindannyian tudjuk:

Isten sose adja fel;

Esős májusi nap végén

Tücsök ciripel.

Májusi esődallamok

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,
Tétován billeg a vén Nap,

Mint fogoly a priccsen.

Májusi esődallamok

Fáradt szava árad;

Komor szürke tavaszi ég

Szeme könnybe lábad.

Májusi esődallamok

Szállnak csikorogva;

Valami a felhők mögött

Vigyorog lappangva,

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,

Remélem -

Bármi a látszat,

Nem alszik az Isten.

Sarcasticum hungaricum

Sarcasticum hungaricum
Árnyékra vetődve;
Vállam vonom,

Semmit jót se nézek ki belőle.

Sarcasticum hungaricum

Mennydörög az ég is;

A biztonság

A nyugalom kéne azért mégis.

Sarcasticum hungaricum

Akár egy rossz álom;

Bármi legyen,

Megőrzöm a szuverenitásom.