Egyenlítői gleccserek

Egyenlítői gleccserek

Furcsa emléke szendereg

Fura lerakódásokban,

Meg tudós dolgozatokban.

"Hógolyó Föld"

Volt valaha;

Vagy valami más a nyitja?

Sokat tudunk?

Valamennyit?

Vagy még most sem tudunk

Semmit?

Nagyon okos birka béget

Sok elavult modernséget,

Közben dolgozik

A Buta.

Mindenki a maga ura,

Csak felelős nagyon kevés.

Nincs aratás,

Ha nincs vetés.

Sok túl okos modern elme...

Végtelen Isten türelme.

Szegény Tisztesség didereg;

Egyenlítői gleccserek.

"Életem hatvanötödik évében"

"Életem hatvanötödik évében"

Tovább élek,

Szerelemben,

Békében;

Nem tudom,

Isten még mit tervez velem;

Míg élek,

Céljaimat

Véghezviszem.

Isten helyettünk sosem dönt

Isten helyettünk sosem dönt,

Bírói palástot sem ölt.

Nem feszít hófehér lovon;

Nem érdekli a hatalom.

Sötét útra magunk mentünk,

Poklot magunknak teremtünk.

Isten támogat, ha hagyjuk,

Akkor is, ha megtagadjuk.

Hol anyag létre nem éled;

Önmagáért van

Az Élet.

Hol lárma vagy

Teremtő Csönd;

Isten helyettünk sosem dönt.

Hun titkok és avar titkok

Hun titkok és
Avar titkok;
Ki mit markol,

Meg ki mit fog.

Krónikáink talányosak.

Hunokról mondanak sokat,

Avarokról semmit soha,

Pedig mintha róluk szólna

A történeteik java.

Megértjük-e majd valaha?

Nem Urál,

Nem kerge fátum

Hanem egy régi szubsztrátum

Mélyén rejtőzik a

Múltunk;

Vagyunk, akik egykor voltunk,

De mégsem tudjuk, kik vagyunk;

Miért voltunk?

Mit akarunk,

Miért lettünk?

Miért élünk?

Mi lehet a 

Küldetésünk?

Mit tettek hozzá a hunok?

Mit hagytak ránk az avarok?

Már sok markol,

Mégy egy se fog;

Hun titkok és

Avar titkok.

Őrültségek idején

Őrültségek idején
Míg a Nap ragyog;
Férj vagyok és
Apa vagyok,

Az is maradok.

Hogyha minden fejre áll,

Állva maradok;

Férfi vagyok,

Magyar vagyok,

Az is maradok.

Sátánista blablára

Sose hallgatok,

Férjként,

Apaként,

Magyarként

Élni akarok.

Esőverte, bizonytalan nyárelő-napok

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok;
Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog.

Hőség meg hűvös eső közt

Ugrál az Idő;

Hol szorít,

Hol pocsolyában

Tocsog a cipő.

Görögtűznek tűnik minden

Lidércvillanás;

Hitetlent nevel

A Hitre

Hitetlen Tamás.

Tomboló sötét tüzek közt

Hol a kis

Parázs;

Zsákutcák rengetegében

A vékony

Csapás?

Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog;

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok.

Manus manum lavat

Manus manum lavat;
Lehet, amit szabad;
Kommersz lélek.

Hunyászkodás
Kis embert
Alattvalóvá

Avat.

Manus manum lavat;

Berendezés marad;

Ha jégkorszak jön

Sokat kell

Seperni

A havat.

Manus manum lavat;

Ürügy mindig akad;

Urambátyám-kapcsolatból

Mindig újabb

Megalkuvás

Fakad.

Manus manum lavat;

A vén Idő szalad;

Lávatóból

Sosem fogunk

Kihúzni

Sült halat.

Manus manum lavat;

Aki nem áll, halad;

Múlt után, vagy

Jövő elé,

Mindhiába

Építenénk

Falat.

Manus manum lavat;

Csöndes eső szakad;

A hatalom

Az Erkölcsnek

Gyakran üzen

Hadat.

Manus manum lavat;

Ami tapad, ragad;

Sok-sok közös

Kézmosástól

Kis banda is

Maffiává

Dagad.

Manus manum lavat;

Ami szakad, hasad;

Hiába a propaganda,

Ha valaki

Véletlenül

A "tilosban"

Matat.

Manus manum lavat;

Ami kacat, kacat;

Majd az Idő

Kideríti,

Amit a brancs

Mindhalálig

Tagad.