A bronzkor Boldogasszonya

A bronzkor Boldogasszonya

Nem ment el innen sehova.

Lelkünk mélyén ma is ott van,

Szíve a szívünkkel dobban.

Felhorgadhat ezer érdek,

Amit adnak,

Annyit érnek.

Ordíthat bármi hatalom,

Végül elrejti egy halom.

Lettünk,

Voltunk,

Vagyunk,

Leszünk;

Sose jöttünk,

El se megyünk.

Sokszor elvéti a lábunk,

De mindig visszatalálunk.

El nem árul minket soha

A bronzkor Boldogasszonya.

Osztályharcos hazugságok

Osztályharcos hazugságok

Hülyítették a világot

Másfél századon keresztül,

Mindig egyre veszettebbül.

Az osztályharc mindenütt volt,

Kakukktojásként behatolt

Minden nemzet hazájába,

S addig a bolondját járta,

Míg hazugságon nem érték,

Akkor végre elkergették.

Hiába volt élemedett,

Mindig egyre élesedett,

Mindenkit félrevezetett,

Doktrínahegyet kölykezett,

Békét bontott, vért is ontott,

Jelent lopott,

Jövőt rontott.

Bőven vannak tanulságok;

Osztályharcos hazugságok.

Atlantisz figyel minket az Időből

Atlantisz figyel minket
Az Időből;
Láthatjuk, ha képzeletünk merész.
Minden lassacskán születő tavaszból,
Újra meg újra

A szemünkbe néz.

Nem volt az első,

Nem lesz az utolsó;

Nem korlátozza vagyon,

Se harag;

Az érzések bennünk örökké élnek,

S a doktrínafalak

Leomlanak.

Atlantisz figyel minket

Az Időből;

Szemünk elé állítja

Égi Kéz;

A szemétdombon végzi, ami torzó,

De újjászületik,

Ami Egész.

Kicsi Szerelmem, Anikó

Kicsi Szerelmem,
Anikó,
Veled élni jó;
A világon
Egyedül
Te vagy

Nekem való!

Hogy még 

A világon vagyok,

Neked köszönöm;

Élek,

Amíg vagy nekem,

S az életem

Öröm.

A naptárban már tavasz van

A naptárban már tavasz van,

Fecske, gólya hazaútban,

De a fagy ezt még nem sejti,

Senki se mondta meg neki,

Éjjelente hosszan morog,

Hajnalonta még csikorog,

Szélvédő üvegre dermed,

Gyászolja a hosszú telet.

Csak tesped átabotában

Akárcsak a médiában

Tömérdek eszelős, kósza

Semmirevaló doktrína,

Amely béklyót vet az észre,

De nem veszi magát észre.

Várjuk, hogy térjen már észre,

S az irháját vigye végre.

Itt-ott talán már rügy pattan,

A naptárban már tavasz van.

Pannon szelek fújnak fennen

Pannon szelek fújnak fennen;

Keresztül a történelmen.

Nem láttuk, és

Nem szerettük,

Elnéztük,

Félreértettük,

Nem akartuk,

Hát nem láttuk,

Gyáván félremagyaráztuk,

Pedig most is fújnak egyre,

A Régmúltból

Fel a

Hegyre.

Fél az aktuális jelen,

Hogy majd egy új történelem

Támad belőlük;

Új Bőség,

Új Hit és 

Új Felelősség,

Kárpát-medence megremeg,

Minden hazugság szétreped.

Gyáva önfeladás helyett

Kapunk igazi

Szerepet.

Pannon szelek fújnak fennen,

Át a hamis történelmen.

Most kezdjük őket érteni,

Most kezdjük őket félteni.

Pannon szelek fújnak fennen,

Egyre, egyre sebesebben.

Minden tél nyomot hagy bennünk

Minden tél nyomot hagy bennünk;
Száll az Idő,

Lépegetünk.

Mindig új Tavasz-ígéret

Születik;

Hallgat a végzet.

Remény vékony fátyla lebben;

Idő száll,

Mind sebesebben.

Lassan megyünk,

Lépegetünk;

Minden tél nyomot hagy bennünk.