Évfordulónk (2026)

Igen.
Újra eljött a mi közös napunk
Szép napsütéssel,
Frissen,
Fényesen.
Igen,
Igen;
Visszhangzik bennünk
A régi igen;
Igen,
Igen,

Igen.

Ez a mi napunk,

Délutánunk,

Esténk,

Most nem indulunk el 

Sehova sem,

Igen,

Igen,

Igen;

Nincs telefon

Csak mi ketten

Igen,

Most nincs más

Senki sem,

Igen,

Igen,

Igen;

Csak ketten,

Te meg én

Igen.

Te meg én

Isten, meg

A Szerelem.

Igen,

Igen,

Igen.

Az igazi Jog bennünk van

Az igazi Jog bennünk van,

Nem a törvényekben fogan,

Mert a múlandó törvények

Ideig-óráig élnek,

Kevély arccal megjelennek,

Majd a süllyesztőbe mennek.

Rossz törvény akad temérdek,

Nincs bennünk isteni 

Lélek.

A rosszat többség szavazza,

A jót pedig Isten adja

A lelkünkbe

Szívből

Nekünk;

Nagy boldogság, ha rálelünk.

Papír paragrafus zörög,

De az 

Igazi Jog

Örök.

Múlttá vált a nyarunk

Múlttá vált a nyarunk,

Emlékké lett a sok álom;

Most ébreszt fel a zord,

Csípős őszi jelen.

Őszi csendben titkok gyűlnek

Őszi csendben Titkok gyűlnek,

Alkonyatkor közénk ülnek.

Csillagfénnyel együtt suhan

A Kollektív Tudattalan,

Tündökölnek lélek-fények,

Bennük az

Emberi Lényeg.

Az őszi Hold fénye száraz,

Több a kérdés, mint a válasz.

Minden napot és éjszakát

Beragyog a

"Hogyan tovább?".

Emberként addig létezünk,

Amíg van

Hitünk,

Sok Nyelvünk.

Mindig mindent tud a dőre,

De

Titkok visznek előre.

Egyszer az Isten azt kérte,

Szülessünk meg,

Tegyünk

Érte.

Szülessünk meg,

Vegyük észre;

Tegyünk érte,

Éljünk

Érte.

Az Ember, akárhogy halad,

Tán mindig esendő marad,

Rajta van az anyag-kabát,

Mindig elárulná magát,

De a csillagfénnyel suhan

A Kollektív Tudattalan,

Az élet hoz derűt, borút,

De csak 

Az Erkölcs abszolút.

Őszi csendben Titkok gyűlnek

Alkonyatkor közénk ülnek.

Piros húszszáz-ulti-négyász ásztízeses redurchmars

Piros húszszáz-ulti-négyász ásztízeses redurchmars;
Nem érdekel,
Ha a kibic megjegyzése
Nagyon
Fals;
A Múlt nem harap,
Kezemben a lap,
Jövőre meg ki-ki
Amit most főz,

Csak azt kap.

Szeptemberi kimerültség

Szeptemberi kimerültség;

Ég orcáján híg a festék,

A falevél fáradt-sárga,

Eső cseppje hull a sárba.

Minden ovális,

Nem kerek;

Tovatűnt a szörnyű meleg.

Gyorsan megöregszik a "volt",

Nem találja helyét a Hold.

Nehéz napok, nyűgös esték;

Szeptemberi kimerültség.

Szeptemberi haszontalanságok

Szeptemberi haszontalanságok,
Itt kapkodást,

Ott meg káoszt látok.

Hogyha télen nem akarunk

Koplalni,

Se fagyni;

Aki ért hozzá, 

Dolgozni

Kéne végre

Hagyni.

Lassan fordul tudatunk

Az őszre;

Szükség van sok miniszterre,

S még több

Krumplicsőszre.