Talán majd egy csendes ulti

Talán majd egy csendes ulti,

Ha a virtus még nem múlt ki.

A parti rossz irányba fut,

Megcinkeltek minden adut,

Tök királyok szamárháton,

Hamis ászból van vagy három,

És a tökfilkó váltogat

Parti közben szabályokat.

De a Remény tartós szövet,

Egyszer jobb lapjárás jöhet.

Meg lehet majd szabadulni;

Majd egy csendes, piros ulti...

A Styx csak távolról rémlik

A Styx csak távolról rémlik;
Nyárutóban járok

Térdig.

A kor nem bűn,

Nem is érdem;

Van munkám.

Van miért élnem.

Idő láncában szem vagyok,

Múltat hoztam,

Jövőt hagyok.

Már rövidülnek az esték,

Ugyanaz a 

Kötelesség.

Van kit szeretnem,

Van Hitem;

Köszönöm Neked,

Istenem.

Van jog és van kötelesség

Van Jog és van
Kötelesség;

Vannak hajnalok és esték,

Van ifjúság meg öregkor,

Van miért, hogyan és mikor.

Jog nélkül a kötelesség

Cellafalra száradt festék,

Kötelesség nélkül a jog

Ostobaságokat dadog.

Hogyha az egyik elmarad,

A másik se mond igazat.

Nem léteznek körkörösen,

Hanem csakis

Kölcsönösen.

E kettő 

Emberré avat,

De egyik sem hiányozhat.

Lesz

Szabadság,

Függetlenség;

Míg lesz

Jog és

Kötelesség.

Nyári Szabad Akaratok

Nyári Szabad Akaratok

Lelke mindenütt gomolyog,

S annak, aki hallja őket,

Lelki Békéjévé nőnek.

De a csőcselék-emberek

Számára soha nincsenek,

Mert a buta profán lárma,

A dallamukat elzárja,

S aki erkölcsileg civil,

Annak nem jut, csak a nihil.

Csak bömböl a profán karám,

Fújtat, mint a vén gőzkazán,

Halált, börtönt vágyva másnak,

Mindenhová árkot ásnak

Szabad Akaratok nélkül,

Istent is elhagyva végül.

A Béke csöndesen ragyog;

Nyári 

Szabad

Akaratok.

Augusztus forró vizein

Augusztus forró vizein

Vánszorog a csónak;

Ifjú Múltból 

Vén Jövőbe

Megyünk

Hírmondónak.

Karmazsin Nap izzó gömbje

Fejünk fölé hágott;

Vén augusztus rejtegeti

Valahol

Mohácsot.

Világos is,

Meg Trencsén is

Ott a tarsolyában;

Nagyon sok

Vidám emlék jön

Így

Átabotában.

Az ördög vigye Mohácsot!

Magyarnak születtünk;

Bár úgy tűnik,

Okosabbak

Azóta se lettünk.

Soha többé nem hódolunk

Pénznek,

Gonosz szónak;

Augusztus forró vizein

Vánszorog a csónak.

Tök alsó kikelt magából

Tök alsó kikelt magából,

Mindenkit mindennel vádol.

A pakli megint szétterül,

Még egy tök passz se sikerül.

Át kéne a szabályt írni,

Akkor nem kellene sírni.

Hallgatnak a többi lapok,

Tök passz bukik,

Alsó nyafog.

Tök-honban még tök sem gátol,

Majd újra kikel magából.

Platón most is megfelelne

Platón most is megfelelne

Az összes "modern kérdésre"

Minden dogmától mentesen,

Érthetően,

Egyszerűen.

Nem nézne tekintélyt, rangot,

Doktrínát, eszme-sallangot,

Azt se, mi az, ami "halad".

Megmondaná az

Igazat.

Polkorrektté sose válna,

Rossz oldalra sose állna.

A hatalom nem nevetne.

Platón most is megfelelne.