Hatvannégy éves lettem én

Hatvannégy éves lettem én
Február eme reggelén,
Na sicc,

Te vicc.

Egy évet vénülök talán

Péntek tizenharmadikán

Nem szán

E szám.

Kétszer harminckét évesen

Kanalazom a levesem,

Teszek-

Veszek.

Ha homlokomat ráncolom,

Akadhat bőven arcomon

Idő-

Redő,

De szeretni, írni tudok,

Még dolgozom, hát nem vagyok

Még vén

Egyén.

Amíg Anikóm hazavár,

Tavasz jön télre, s újra nyár,

S még él

A cél.

Korom vállamon hordozom,

Nem rettegek, nem alkuszom

Nem változom.

Ha nem kedvelnek odafönt,

S alattomos gond földre dönt

Esek,

S kelek.

Immár hatvannégy évesen,

Boldogan és szerelmesen

Élek

Tovább.

Még ma vagyok...

Még ma vagyok hatvanhárom éves utoljára;

Holnap ilyenkor már egy évvel öregebb.

Házsártos téli éjszakán

Házsártos téli éjszakán

Fáradt a felleg is talán.

Közönyös eső csepereg,

Fásultak a téli egek.

Alant a hülyeség brekeg,

Invázióval fenyeget.

Halál ágál sötét-frissen;

Valahol hallgat

Az Isten.

Minden halvány remény vékony,

Minden Élet takarékon.

Pára a Jövő ablakán;

Házsártos téli éjszakán.

Fagyos téli éjszakában

Fagyos téli éjszakában

Áll az Isten egymagában.

Az ember még gyermek maradt,

Mindig talál rossz utakat.

Globalista lidércfények

Hirdetik, hogy ők a lényeg.

Csak kísértés minden szinten;

Újra kezdődik-e minden?

Túl régmúlton, Atlantiszon

A Hajdani Paradicsom.

Azóta is bevetetlen.

Végleg elhagyta az ember?

Töpreng Isten egymagában

Fagyos téli éjszakában.

Februári emléktömeg

Februári emléktömeg;

Sárba hullott drágakövek,

Mocsár mélyén ülő képek,

Mindig a zsombékra lépek,

Miközben csak válogatok,

Minden szépet megragadok,

Hogy mindvégig nálam legyen;

Ami szép, maradjon velem.

Mind együtt:

Takaros kötet;

Februári emléktömeg.

Egy hét múlva már egy évvel öregebb leszek

Egy hét múlva
Már egy évvel
Öregebb leszek,
Erősen gyanítható, hogy
Korom miatt

Nem vagyok gyerek.

Rég elmúltam

Hatvanéves,

Fogy a kenyerem;

De úgy látszik,

Hogy nem lettem

Még apóka sem.

Jövő tűzhelyén

Nekem még

Sok pörkölt kifő;

Energikusan száguld még

Velem

Az Idő.

Van Munkám és

Van Szerelmem,

Világom kerek;

Egy hét múlva
Már egy évvel
Öregebb leszek.

Egy életem, egy halálom

Egy életem,
Egy halálom;

(A többit most úgysem látom.)

Régen piros nyakkendőben;

Most meg Szerelem-felhőben.

Nekem a "régen" se sáros,

Csak a rosszindulat "átkos".

Akkor is nyílt a hóvirág,

Most sem okosabb a világ.

Célomat még most is látom;

Egy életem,

Egy halálom.