2026. szeptember 24., csütörtök

Vén bronzkori Történelem





Vén bronzkori 
Történelem
Várja, hogy levegőt vegyen

Valahol a lábunk alatt.
Hallgatunk.
Az Idő szalad.

Indogermán álságokat
Ezer hivatal támogat,

S elaggott mítosz-iparág
Alatt nyugszik
Az Igazság.

Másképpen volt nagyon régen;
Minden másképpen volt
Régen.

Vén bronzkori
Történelem;
Egyszer majd
Előttünk terem.

2026. szeptember 23., szerda

Vajon az Idő hányféle?





Vajon az Idő
Hányféle?
Úgy véljük, sosem lesz vége,

De mi van, ha egyszer
Mégis?
Van millió hipotézis,

De csak egyféle valóság.
Minden kozmológia tág,

De az összes mégis szűkös.
A filozófia nyűgös,

Fogalmat, tényeket akar,
De sokkal többet eltakar,

Mint amennyit mutatni tud.
Az ember Isten után fut,

De sohasem éri utol.
Vagy mégis
Egyszer?
Valahol?

Mi az Okozat?
Mi az Ok,
A tudomány semmit se fog,

De profán rendszerigénye
Mindenre valamiféle

Magyarázatot követel,
Amit igazságnak ad el,

Hogy letegye a garasát,
És fenntarthassa önmagát.

Az ostobák mindent tudnak,
Viszont semmit fel nem fognak,

Hogy anyag,
Rezgés,
Látomás
Minden?
Vagy tán valami más?

Vajon az Idő hányféle?
Még azt se tudjuk,
Hogy
Él-e...






2026. szeptember 22., kedd

Szeptember idusa után





Szeptember idusa után
Megrövidül a délután.

Ébred a panasz, a kétség,
Ereszkedik a sötétség.

Minden hétköznap vízzel főz,
Végső percről töpreng az Ősz.

Sommá savanyul az ánizs,
Végül kell majd a kabát is.

Szűnhet derű,
Törhet cserép,
Csak a Lélek
Maradjon ép.

A vén Nap támolyog sután
Szeptember idusa után.

2026. szeptember 21., hétfő

Az Élet maga a Pátosz






Az Élet maga a
Pátosz,
A lelkünkben jön a házhoz.

Ott van, ahol szívünk dobban,
Minden boldog
Pillanatban.

Ahol
Igaz Úton járunk;
Ahol másnak
Megbocsátunk,

Ahol őszintén
Szeretünk,
Ahol bosszút nem ismerünk.

Mindig csak áld,
Sose átkoz;
Az Élet maga
A Pátosz.

2026. szeptember 20., vasárnap

Szeptember második fele





Szeptember második fele
Most is sok munkával tele,

S ha van Munkám,
Isten szeret;
A gyönyörű Ősz a keret.

Csípős hajnalokat látok,
Majd izzasztó délutánok

Álmodják vissza a nyarat,
Közben meg
Az Idő szalad.

Sorjáznak a feladatok,
Isten gyönyörű Őszt adott,

Mindig munkával volt tele
Szeptember második fele.

2026. szeptember 19., szombat

Fantasticum hungaricum




Fantasticum hungaricum;
Élni
Lenni jó
A tragikus depressziót
Rúgja meg a ló.

Fantasticum hungaricum;
A csuda vigye,
Itt a halvány mosolynak is
Akad irigye.

Fantasticum hungaricum;
Mindig új zavar,
Most is fogy, de meg nem törik
A büszke
Magyar.

Fantasticum hungaricum;
Feltámad a szél,
Talán megint fenyeget a
Fekete kenyér.

Fantasticum hungaricum;
Tömérdek dizőz,
Hosszú távon a gonoszság
Még akkor se győz.

Fantasticum hungaricum;
Hemzseg a panasz,
Pedig éltünk hossza alig
Több, mint egy arasz.

Fantasticum hungaricum;
Sok vén óvodás,
Nálunk sohasem szűnik meg
A civakodás.

Fantasticum hungaricum;
A monstrum morog,
Eddig is voltak, lesznek is
Bosszúdémonok.

Fantasticum hungaricum;
Nem eredeti,
Azt hiszi a propaganda,
Hogy hiszünk neki.

Fantasticum hungaricum;
Kicsinyes jelen,
A csőcseléknek a foci
Kispályás legyen.

Fantasticum hungaricum;
Rohan az idő,
Ha meglát minket, vigyorog
A vén temető.

Fantasticum hungaricum;
Semmi sem naná,
Egy bizonyos szintnek soha
Nem megyünk alá.

Fantasticum hungaricum;
Élni
Lenni jó
Depressziót, irigységet
Rúgja meg a ló.

2026. szeptember 18., péntek

Szerény névtelen kis pátosz





Szerény névtelen kis
Pátosz;
Szeretetet, mosolyt áldoz.

Szomorú, buta világban,
Erkölcsi leszállóágban,

Amikor újra kell félni,
Mégis
Van értelme
Élni.

Egyszer elmúlik.
Nem félünk,
De ameddig még tart,
Élünk.

Minket áld,
De mást se átkoz;
Szerény kis itthoni
Pátosz.