Tök alsó kikelt magából

Tök alsó kikelt magából,

Mindenkit mindennel vádol.

A pakli megint szétterül,

Még egy tök passz se sikerül.

Át kéne a szabályt írni,

Akkor nem kellene sírni.

Hallgatnak a többi lapok,

Tök passz bukik,

Alsó nyafog.

Tök-honban még tök sem gátol,

Majd újra kikel magából.

Platón most is megfelelne

Platón most is megfelelne

Az összes "modern kérdésre"

Minden dogmától mentesen,

Érthetően,

Egyszerűen.

Nem nézne tekintélyt, rangot,

Doktrínát, eszme-sallangot,

Azt se, mi az, ami "halad".

Megmondaná az

Igazat.

Polkorrektté sose válna,

Rossz oldalra sose állna.

A hatalom nem nevetne.

Platón most is megfelelne.

A becsületes szent Pátosz

A becsületes szent Pátosz

Magától nem jön a házhoz.

Isten mindig ingyen adja,

Akinek jár, meg is kapja,

S napról napra

Évről évre

Mindig dolgozni kell érte.

Általa szent Létre éled

És igazzá lesz

Az Élet.

A Tisztességet vigyázza,

A Szerelmet koronázza.

Hazug szó, tett teszi tönkre,

Elillanhat mindörökre,

Lesz helyette örök kétség,

Meg profán közönségesség.

Mindig áld,

Soha nem átkoz

A becsületes szent

Pátosz.

Múlik már a Nyár

Múlik már a Nyár,
Sárgul a határ;
Tutaját az Idő Őszre

Kormányozza már.

Nincs polémia,

Csak elégia;

Harmatcseppekből pislog ránk

A nosztalgia.

Már van némi szél,

Minden lúd kövér;

Nyári hőség-diktatúránk

Lassan véget ér.

Múlik már a Nyár,

Augusztusra jár;

Egyre szűkebb úton kocog

Az égi batár.

Múlik már a Nyár,

A vén gólyapár;

Fiókáit készíti a

Hosszú útra már.

Múlik már a Nyár,

Felnő a madár;

Újra kiszámíthatatlan,

Hogy ránk majd mi vár.

Minden véget ér,

Vénül a tenyér;

Újra attól kell félni, hogy

Drágul a kenyér.

Múlik már a Nyár,
Sárgul a határ;
Tutaját az Idő Őszre

Kormányozza már.

Különleges Naprendszerünk

Különleges Naprendszerünk

Sok választ adhatna nekünk,

Ha ködökbe nem burkolná,

És előlünk nem titkolná.

Természetesnek érezzük,

És közben észre sem vesszük,

Milyen titkokat rejteget.

Phaethón lelke hol lehet?

A sok aszteroid között

Milyen sunyi üstökösök

Ébrednek fel egyre-másra,

S indulnak ámokfutásra?

Milyen volt a Mars?

Mivé lett?

Hol vert gyökeret

Az Élet?

Mik történhettek nagyon rég?

Mi mindenről nem tudunk még?

Milyen játékot űz velünk

Különleges Naprendszerünk?

Inognak a távlatok

Inognak a távlatok,
Tetőzik a hőség;
Ostoba szóáradattal

Nulla felelősség.

Fuldoklik a jövendő

Izzad az ég alja;

A világot a butaság

Uralni akarja.

Mene tekel ufárszin

Most lesz egyre hosszabb

Mostantól tán rosszabbra is

Jön majd a még rosszabb.

Tán messze még a Styx partja

Tán messze még a Styx partja,

Lelkem nem ijedős fajta.

Ha életem ködbe suhan,

Amint parancsolod, Uram.

Ha meg engedsz tovább élni,

Már semmi értelme félni.

A világ olyan, amilyen,

Van Szerelmem,

Akad Hitem,

Ami kompenzálni tudja,

S amíg élek, akad

Munka.

Politika, sunyi kánon

Tőlem mindig nagyon távol,

S ezután is távol marad,

Elvem a

Szabad Akarat,

Meg az

Erkölcsi Világrend,

Ahol se profit, se álszent,

Se buta hatalom-banda,

Se édeskés propaganda.

S ha közel jön a Styx partja,

Legfeljebb átkelek rajta.