Vihar látta töprengések

Vihar látta töprengések;

Élnek,

Amíg tart 

Az Élet.

Amíg a Styxen ideát

Látunk valami ideát,

Amit követni érdemes,

Addig

Isten velünk

Kegyes.

Nem Acherón hullámzása

Vagy a tömeg ordítása

Nem is szegénység vagy bőség,

Egyedül a felelősség

Tanít a viharban élni,

Vagyunk, amíg tudunk félni.

Vihar látta töprengések;

Majd kiderül,

Mennyit érnek.

Esős májusi nap végén

Esős májusi nap végén
Tücsök ciripel,
Lassan leszáll az éjszaka,

Mint puha lepel.

Ami rossz, azt előbb-utóbb

Elfújja a szél,

Ami meg jó, amíg élünk,

A lelkünkben él.

Mindannyian tudjuk:

Isten sose adja fel;

Esős májusi nap végén

Tücsök ciripel.

Májusi esődallamok

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,
Tétován billeg a vén Nap,

Mint fogoly a priccsen.

Májusi esődallamok

Fáradt szava árad;

Komor szürke tavaszi ég

Szeme könnybe lábad.

Májusi esődallamok

Szállnak csikorogva;

Valami a felhők mögött

Vigyorog lappangva,

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,

Remélem -

Bármi a látszat,

Nem alszik az Isten.

Sarcasticum hungaricum

Sarcasticum hungaricum
Árnyékra vetődve;
Vállam vonom,

Semmit jót se nézek ki belőle.

Sarcasticum hungaricum

Mennydörög az ég is;

A biztonság

A nyugalom kéne azért mégis.

Sarcasticum hungaricum

Akár egy rossz álom;

Bármi legyen,

Megőrzöm a szuverenitásom.

Ugocsa non coronat

Ugocsa non coronat,

Még csak meg se nézi;

Kasírozott csirkecombra

Nem való a prézli.

Ugocsa non coronat,

Akárhogy nevetnek;

Ahogy régen, most is csak kell

Cirkusz a tömegnek.

Ugocsa non coronat,

Szikrázik a harmat;

Május van,

Tombol a tömeg,

Csak az 

Isten hallgat.

Szomorú májusi eső

 

Szomorú májusi eső
Csöndes, tétova;
Történelmünk huszárjának

Ázik a lova.

A végzet maga a profán

Földi maszkabál;

Üdvösséget Isten soha

Nem privatizál.

Visszakerül az egyszer már

Kirántott cölöp;

Megint csónakok húznak majd

A fejünk fölött.

Vigyorgó fellegek gyűlnek

A házak fölött;

Különbséget kéne tudni

Jó meg rossz között.

Elnyeli a tengert egy kis

Büdös pocsolya;

Szomorú májusi eső,

Csöndes, Tétova.

Megint vicsorog a kánon

Megint vicsorog a kánon;

Károg rózsaszín műágon.

Kezében feketelista,

Megmondja, ki milyen ista,

Ki a nem kompatibilis,

Kit kell gyűlölni holtan is.

Parancsait visszhangozza

Rövidlátó maflamarcsa,

Meg az összes kaméleon,

Hátha jut majd újabb zseton.

Mint egy rút, lila rémálom,

Megint vicsorog a kánon.