Álarcos bolsevik dogmák

Álarcos bolsevik dogmák

A levegőt hasogatják.

Szánalmas agymosott sereg

Saját vesztéért nyekereg,

A mérget lelkesen issza,

Osztályharcot hozna vissza.

Szellemi impotencia,

A vége meg:

Non est vita.

Tán hamar lehull az álca,

S minden önjelölt pojáca

Oda megy, ahova való.

Ál-trójai dogma faló...

Sír a tavasz,

Nyög a világ;

Álarcos bolsevik dogmák.

Szeretnék nyugodtan élni

Szeretnék nyugodtan élni,
Nem fillérezni.

Nem félni.

Idehaza,

Sehol máshol,

Világ-hülyeségtől távol,

De a Szerelemhez közel,

Ahol a Lét

Körbeölel.

Toronyóra lánccal nem kell;

Írni,

Élni

Szerelmesen.

Míg életem el nem évül.

Gonosz változások nélkül

Dolgozni,

Szeretni,

Élni;

Szeretnék

Nyugodtan

Élni.

Ágál a hamis messiás

Ágál a hamis messiás,
De az Isten hallgat;
Szegény hívei meg sasnak

Képzelik a varjat.

Üdvösség-ígéretekre

Buták állnak sorba,

Lelkesedve indulnának

Máris a pokolba.

Hangos propagandakocsi

Az utcákat járja;

Pénz-mozgatta mű-messiás

Balekjait várja.

De talán az egész ország

Nem lesz tőle kába,

Ágál a hamis messiás,

Remélem, hiába.

Pár nap, aztán úgyis vége,

A fene megette;

Kereshet majd a külföldi

Tőke mást helyett.

Viágkorok, világképek

Világkorok,
Világképek;

Tán a csillagok se vének.

Idő pihen fenn 

A Hegyen;

Minden Pillanat végtelen.

Minden kor egy újabb redő,

Szemét dörzsöli az Idő.

Míg a kürtöt meg nem fújják;

Megint újra,

Újra tovább.

Mindig új, meg újabb kezdet,

Tán mind ugyanoda vezet.

Csöndesek a régi körök;

Eddig minden részük örök.

Tenger, folyam, folyó, patak;

Messze még a

Vén Hallgatag.

Minden titok durva kéreg;

Világkorok,

Világképek.

Magyarság

Magyarság.
Az Isten adta.

Azé, aki elvállalja.

Egy érzelem,

Egy közösség;

Tán nehéz, de szép

Tisztesség.

Vízzé a vér sose válik;

Becsülettel

Mindhalálig.

Békében és 

Tiszta Hitben

Ezt kéri tőlünk

Az Isten.

Őrizzük,

El sose hagyjuk,

Becsülettel

Továbbadjuk.

Magyarságunk;

Isten adta,

Azé, aki elvállalja.

A Feltámadás másodnapja van

A Feltámadás másodnapja van,
Hetyke a Nap,

Tán locsolni rohan.

Ásít a felhő,

Feltámad a szél;

Hintázik a sok apró falevél.

Voltunk,

Vagyunk és talán

Létezünk;

Nem tudhatjuk, hogy hová

Érkezünk.

Nem tudhatjuk, hogy merre

Az út vége;

Csendes reménnyel nézünk fel

Az Égre.

Bennünk a

Titok

Diadalmasan;

A Feltámadás

Másodnapja van.

Húsvér szent napján - elmúlás előtt

Húsvét szent napján,
Elmúlás előtt,

Felhőgomolyok a házak fölött.

A vén körtefán pajkos gerlepár;

Egyszer majd másnak dalol a madár.

Újjászületés vagy 

Feltámadás;

Míg élek,

Nem lehetek soha más.

Virágtömeg tavasz nótáját fújja.

Majd nagyon neki kell gyürkőzni

Újra.

Össze kell rakni, ami eltörött;

Húsvét szent napján,

Elmúlás előtt.