Két világháború után

Két világháború után

Néz az Ember nagyon bután.

Áll a jövő kapujában,

De csalódott önmagában,

Ezért még nem mer belépni,

Még fél hinni,

Fél nem félni.

Ha hitét elveszítette,

Tán önmagát engesztelje?

Álpátosz és hamis gesztus

Után mindig új konfliktus.

Nem bocsánatot kell kérni,

Csak tisztességesen élni.

Hatalom, profit - bálványok;

Fölöttük vén varjú károg,

Hív újabb zsákutcák felé,

Újabb versengések elé,

Hogy a jövő megint legyen

Kölcsönösen előnytelen.

Most sem vagyunk jobbak, szebbek,

Most sem vagyunk "fejlettebbek".

Nem számsorok, statisztikák,

Nem fegyveres ármádiák,

Nem üres kánon-kultúra

Készít fel az igaz útra,

Nem is nagyképű tudomány

Hanem csak az 

Érzés...

Talán.

Csak a bennünk lakó

Isten,

Tiszte, hogy tovább segítsen.

Néz az Ember nagyon bután

Két világháború után.

Fiatalabb driász - Nagy temető a régmúltban

Nagy temető a régmúltban,

Időtől össze nem roppan.

Mélyében nyugszik nagyon rég

Egy Előző Emberiség.

Sírján sok évezred szipog;

Titka - ezerszeres titok.

Egy sokat tűrt régi világ

Szenvedte a tragédiát,

S az amnéziás jelen

Szemén dogmahályog terem,

Feltámadni sose hagyja,

Emlékét is letagadja.

Ha feljönne a múlton át,

Elsüllyednének a dogmák.

Lenne helyettük jobb Jelen,

Meg valódi

Történelem.

Tetszhalálban,

Nyugalomban;

Nagy temető a régnúltban.

Eridanus zord vizein

Eridanus zord vizein
Suhan a hajó;
A világ terhe növekszik,
Mégis:

Élni jó.

Már látszik a veszedelmes,

Hatalmas kanyar;

Felelős és felnőtt ember

Tudja, mit akar.

Mindkét part mellett bűzölög

A sötét mocsár;

Van, akinek az élet csak

Cirkusz vagy bazár.

Elhagyott kopár domb fölött

Eső lába lóg;

Csak odáig merészkednek

A megalkuvók.

Jobbról-balról egy-egy holtág

Pusztába vezet;

A kánonok követése

Csak oda vihet.

Eridanus habjaiban

Száz veszedelem;

Talán pusztulás a vége,

Talán győzelem.

Cél a diadal, vagy halál,

A hajó szalad;

Kormánykerék mellett áll a 

Szabad Akarat.

Szél fúj.

Kanyar közeleg. A

Láthatár fakó;

Eridanus zord vizein

Suhan a hajó.

Hatvanötödik nyaramon

Hatvanötödik nyaramon

Nincs az Életre panaszom.

Van csodálatos

Asszonyom;

Féltem és szeretem

Nagyon.

Van 

Otthonom,

Munkakedvem;

Isten nagyon szeret engem.

A Boldogságot harapom

Hatvanötödik nyaramon.

A hatalom mindig gyáva

A hatalom mindig gyáva,

Tüsszentést is cenzúrázna.

Minden bátor szót megvádol,

Fél az illojalitástól,

Fél, hogy támad új eretnek,

Ordít,

Ne lássák, hogy retteg.

Napot, Holdat is eltérít,

Maga köré falat épít,

Azt képzeli, világot vált,

Ritkán használ,

De sokat árt.

Nem az Isten földi képe,

Csak az Idő tölteléke,

S a parti végén: durák.

A hatalom -

Nyomorúság.

Nem sas, csak pulyka, vagy páva;

A hatalom

Mindig gyáva.

Hatvan fölött már érzékelhető

Hatvan fölött már érzékelhető,
Hogy mi hamis,
S mi igazi

Erő.

Hogy mi az,

Ami még él, és

Kitart,

Hol van mocsár, és

Merre van a

Part.

Már nem számít a talmi hangzavar,

Nem szédít hatalom,

Se hivatal.

Már alig halljuk, mit bömböl a bamba,

Elnyomja lelkünkben

A Lét Harangja.

Ahogy szép csöndben susognak

Az évek,

Már megértettük, mennyit ér

Az Élet.

Hogy mit mond Isten,

Hol lehet jövő;

Hatvan fölött már

Érzékelhető.

Boldogasszony ajándéka

Boldogasszony ajándéka

Nem arannyal teli véka,

Hanem a tiszta

Érzelem;

Isten,

Magyarság,

Szerelem;

S tán az egész 

Emberiség;

Hogy mikor

Kell;

Mikor

Elég.

Már nem csatatérre állás,

Hanem a meg nem alkuvás.

Boldogasszony ingyen adja

Annak, aki elfogadja.

Nem hatalom,

Nem is préda;

Boldogasszony ajándéka.