Szeptember második fele

Szeptember második fele

Most is sok munkával tele,

S ha van Munkám,

Isten szeret;

A gyönyörű Ősz a keret.

Csípős hajnalokat látok,

Majd izzasztó délutánok

Álmodják vissza a nyarat,

Közben meg

Az Idő szalad.

Sorjáznak a feladatok,

Isten gyönyörű Őszt adott,

Mindig munkával volt tele

Szeptember második fele.

Fantasticum hungaricum

Fantasticum hungaricum;
Élni
Lenni jó
A tragikus depressziót

Rúgja meg a ló.

Fantasticum hungaricum;

A csuda vigye,

Itt a halvány mosolynak is

Akad irigye.

Fantasticum hungaricum;

Mindig új zavar,

Most is fogy, de meg nem törik

A büszke

Magyar.

Fantasticum hungaricum;

Feltámad a szél,

Talán megint fenyeget a

Fekete kenyér.

Fantasticum hungaricum;

Tömérdek dizőz,

Hosszú távon a gonoszság

Még akkor se győz.

Fantasticum hungaricum;

Hemzseg a panasz,

Pedig éltünk hossza alig

Több, mint egy arasz.

Fantasticum hungaricum;

Sok vén óvodás,

Nálunk sohasem szűnik meg

A civakodás.

Fantasticum hungaricum;

A monstrum morog,

Eddig is voltak, lesznek is

Bosszúdémonok.

Fantasticum hungaricum;

Nem eredeti,

Azt hiszi a propaganda,

Hogy hiszünk neki.

Fantasticum hungaricum;

Kicsinyes jelen,

A csőcseléknek a foci

Kispályás legyen.

Fantasticum hungaricum;

Rohan az idő,

Ha meglát minket, vigyorog

A vén temető.

Fantasticum hungaricum;

Semmi sem naná,

Egy bizonyos szintnek soha

Nem megyünk alá.

Fantasticum hungaricum;
Élni
Lenni jó
Depressziót, irigységet

Rúgja meg a ló.

Szerény névtelen kis pátosz

Szerény névtelen kis
Pátosz;

Szeretetet, mosolyt áldoz.

Szomorú, buta világban,

Erkölcsi leszállóágban,

Amikor újra kell félni,

Mégis

Van értelme

Élni.

Egyszer elmúlik.

Nem félünk,

De ameddig még tart,

Élünk.

Minket áld,

De mást se átkoz;

Szerény kis itthoni

Pátosz.

Ősz derekán Atlantiszon

Ősz derekán
Atlantiszon

A vész mind közelebb oson.

Amikor a 

Lélek beteg

Szoronganak az emberek,

Kapaszkodnak reménységbe,

Hátha mégis,

Hátha mégse...

Ha csak egy 

Lélekben akad

Sértetlen 

Szabad Akarat,

Elég végzet-fékezésre,

De ha mégis?

De ha mégse?

De ha egy lélek sem erős,

Legyen mindig más felelős...

A vész mind közelebb oson

Ősz derekán,

Atlantiszon.

Évfordulónk (2026)

Igen.
Újra eljött a mi közös napunk
Szép napsütéssel,
Frissen,
Fényesen.
Igen,
Igen;
Visszhangzik bennünk
A régi igen;
Igen,
Igen,

Igen.

Ez a mi napunk,

Délutánunk,

Esténk,

Most nem indulunk el 

Sehova sem,

Igen,

Igen,

Igen;

Nincs telefon

Csak mi ketten

Igen,

Most nincs más

Senki sem,

Igen,

Igen,

Igen;

Csak ketten,

Te meg én

Igen.

Te meg én

Isten, meg

A Szerelem.

Igen,

Igen,

Igen.

Az igazi Jog bennünk van

Az igazi Jog bennünk van,

Nem a törvényekben fogan,

Mert a múlandó törvények

Ideig-óráig élnek,

Kevély arccal megjelennek,

Majd a süllyesztőbe mennek.

Rossz törvény akad temérdek,

Nincs bennünk isteni 

Lélek.

A rosszat többség szavazza,

A jót pedig Isten adja

A lelkünkbe

Szívből

Nekünk;

Nagy boldogság, ha rálelünk.

Papír paragrafus zörög,

De az 

Igazi Jog

Örök.

Múlttá vált a nyarunk

Múlttá vált a nyarunk,

Emlékké lett a sok álom;

Most ébreszt fel a zord,

Csípős őszi jelen.