Pátosz nélküli világban

Pátosz nélküli világban

Sivár lelki pusztaság van.

A gonosz erkölcsöt oktat,

Igazságot csöndre szoktat,

Tolvaj hódolatot fogad,

Lopással vádol - másokat,

Az ostoba szólam dörög,

Oltárokon profit zörög,

A hatalom őrzi sarát,

Fennen imádja önmagát,

Hájasodik kufár banda,

S minden csupa propaganda.

A Pátoszra vigyázni kell,

Sohasem veszíthetjük el,

Adjunk neki menedéket

Csendben őrizze

A Lélek,

Hagyjuk titokban a 

Létét,

Úgy nyerhetünk

Jövőt,

Békét.

Tartsuk egészségben, 

Frissen;

A Pátoszban lakik

Isten.

Vízöntő nem alkudozik

Vízöntő nem alkudozik.
Nem törtet,

Nem tolakodik.

Néz a Múltba,

Néz Jövőbe,

Nem "halad",

De megy

Előre.

Hamis dallamot nem kedvel

Munkálkodik fényes kedvvel.

A látható Jövő ritka,

De mindig a Múlt a titka.

Vízöntő nem panaszkodik,

És sohasem alkudozik.

Augusztusi nyárutóban

Augusztusi nyárutóban
Keményen tűz még a Nap;
Pedig a Nyár asztalán már

Ott az utazókalap.

Augusztusi nyárutóban

Még sok kérdés nyílt marad,

Sokan csak most próbálják meg

Bepótolni a nyarat.

Augusztusi nyárutóban

Kövön koccan a kerék;

Nem tudjuk, mi van előttünk:

Fényes út vagy szakadék.

Augusztusi nyárutóban

Minden Lélek megpihen;

Minden jelen filozofál,

Minden jövő szertelen.

Augusztusi nyárutóban

Jólesnek a szép szavak;

Sose jöjjön többé vissza

Se intrika, se harag.

Augusztusi nyárutóban

Félbehagyott

Munka vár;

Felelősség nagykabátja

Már Őszre meg Télre vár.

Talán majd egy csendes ulti

Talán majd egy csendes ulti,

Ha a virtus még nem múlt ki.

A parti rossz irányba fut,

Megcinkeltek minden adut,

Tök királyok szamárháton,

Hamis ászból van vagy három,

És a tökfilkó váltogat

Parti közben szabályokat.

De a Remény tartós szövet,

Egyszer jobb lapjárás jöhet.

Meg lehet majd szabadulni;

Majd egy csendes, piros ulti...

A Styx csak távolról rémlik

A Styx csak távolról rémlik;
Nyárutóban járok

Térdig.

A kor nem bűn,

Nem is érdem;

Van munkám.

Van miért élnem.

Idő láncában szem vagyok,

Múltat hoztam,

Jövőt hagyok.

Már rövidülnek az esték,

Ugyanaz a 

Kötelesség.

Van kit szeretnem,

Van Hitem;

Köszönöm Neked,

Istenem.

Van jog és van kötelesség

Van Jog és van
Kötelesség;

Vannak hajnalok és esték,

Van ifjúság meg öregkor,

Van miért, hogyan és mikor.

Jog nélkül a kötelesség

Cellafalra száradt festék,

Kötelesség nélkül a jog

Ostobaságokat dadog.

Hogyha az egyik elmarad,

A másik se mond igazat.

Nem léteznek körkörösen,

Hanem csakis

Kölcsönösen.

E kettő 

Emberré avat,

De egyik sem hiányozhat.

Lesz

Szabadság,

Függetlenség;

Míg lesz

Jog és

Kötelesség.

Nyári Szabad Akaratok

Nyári Szabad Akaratok

Lelke mindenütt gomolyog,

S annak, aki hallja őket,

Lelki Békéjévé nőnek.

De a csőcselék-emberek

Számára soha nincsenek,

Mert a buta profán lárma,

A dallamukat elzárja,

S aki erkölcsileg civil,

Annak nem jut, csak a nihil.

Csak bömböl a profán karám,

Fújtat, mint a vén gőzkazán,

Halált, börtönt vágyva másnak,

Mindenhová árkot ásnak

Szabad Akaratok nélkül,

Istent is elhagyva végül.

A Béke csöndesen ragyog;

Nyári 

Szabad

Akaratok.