A Feltámadás másodnapja van

A Feltámadás másodnapja van,
Hetyke a Nap,

Tán locsolni rohan.

Ásít a felhő,

Feltámad a szél;

Hintázik a sok apró falevél.

Voltunk,

Vagyunk és talán

Létezünk;

Nem tudhatjuk, hogy hová

Érkezünk.

Nem tudhatjuk, hogy merre

Az út vége;

Csendes reménnyel nézünk fel

Az Égre.

Bennünk a

Titok

Diadalmasan;

A Feltámadás

Másodnapja van.

Húsvér szent napján - elmúlás előtt

Húsvét szent napján,
Elmúlás előtt,

Felhőgomolyok a házak fölött.

A vén körtefán pajkos gerlepár;

Egyszer majd másnak dalol a madár.

Újjászületés vagy 

Feltámadás;

Míg élek,

Nem lehetek soha más.

Virágtömeg tavasz nótáját fújja.

Majd nagyon neki kell gyürkőzni

Újra.

Össze kell rakni, ami eltörött;

Húsvét szent napján,

Elmúlás előtt.

Nagyszombaton kérem Tőled, Istenem!

Nagyszombaton kérem
Tőled,
Istenem;
Amíg élek,
Maradjon meg
Anikóm, s a

Szerelem.

Amíg élek,

Öntörvényű maradjak,

Hatalomnak közelébe se jussak.

Ami munkát magam elé kitűztem,

Éljek addig, hogy

Mind

Elvégezhessem.

Tartásom és

Munkakedvem

Mindhalálig meglegyen;

Nagyszombaton

Kérem

Tőled,

Istenem!

Nagypénteki kemény szélben

Nagypénteki kemény szélben

Üvölt a sok talmi érdem,

Harsog, ami csak piaci;

Csöndben térdel

Az Igazi.

Süt a Nap ünnepi 

Csöndben;

A Megváltás

A Lelkünkben.

Isten áldása már rajta

Azon,

Aki elfogadja.

Isten

Bennünk és

Felettünk;

Emberek

Általa lettünk.

Tavasz mosolyog kék

Égen;

Nagypénteki kemény szélben.

Vénül ifjú Tavaszunk

Vénül ifjú Tavaszunk,
Idő kezét érzi,
A napsütést a szokottnál

Nyűgösebben méri.

Didereg és pityereg,

Fél a jövendőtől;

Érzi, hogy sok rossz lélekben

Végzet-malom őröl.

Még komorak az egek,

Sok a hamis ének;

Vannak gyáva fiatalok,

Felelőtlen vének.

Minden érdek acélból,

Minden remény kőből;

Remeg ifjú Tavaszunk,

Fél a jövendőtől.

Önjelölt csúcs-értelmiség

Önjelölt csúcs-értelmiség
Kántál rossz feketemisét,
A világfát nem tiszteli,
Csak rázza,
A Magyarságot nem érti,
Hát legalább

Gyalázza.

Pózát még mindig viseli

De már nem hódolunk neki,

Nárcisztikus gőgje mindig

Megsértve,

De hiába.

Nem szavazunk,

Nem megyünk

Nem ereszkedünk

A pokolba le

Érte.

(Retirálj,

Retirálj

Világpolgár-óperencia hegyéig

Meg se állj;

Hamisított 

Félisteni

Műanyag pulpitusodról,

Ha kedved van,

Onnan kiabálj!

Búsulhatsz,

Mint a marabu,

Lehet fejeden koszorú,

Lehet rajtad ezüst, arany

Vagy rózsaszín

Pléh-masni;

Nem félünk és

Nem üldözünk,

Nem utálunk,

Vállat vonunk,

De amit írsz,

Nagyon ritkán,

Jobb híján és 

Nagyon csínján

Fogjuk 

Néha olvasni.)

Domesztosszal mosott jellem,

Küzd a magyarságunk ellen,

Károg, mint az éhen maradt

Vén kánya;

Azt képzeli, hogy

Majd egyszer

Bocsánatot kér tőle

A Hazája.

Ateista sztrátosz-urak

Fényes tömegében mulat;

Pénz-démonok

Csiklandozzák,

Becézik;

Ha a pénzhatalom-cenkek

Között önmagával henceg,

Úgy gondolja

Biztosan

Le nem nézik.

(Retirálj,

Retirálj

Világpolgár-óperencia hegyéig

Meg se állj;

Hamisított 

Félisteni

Műanyag pulpitusodról,

Ha kedved van,

Onnan kiabálj!

Búsulhatsz,

Mint a marabu,

Lehet fejeden koszorú,

Lehet rajtad ezüst, arany

Vagy rózsaszín

Pléh-masni;

Nem félünk és

Nem üldözünk,

Nem utálunk,

Vállat vonunk,

De amit írsz,

Nagyon ritkán,

Jobb híján és 

Nagyon csínján

Fogjuk 

Néha olvasni.)

Idegen nótától hevül,

Besenyők elől menekül,

Deheroizáló mérget

Facsargat

Urál hegyéből

Multi-reklámokkal ékes

Fatálba;

Utazgathat akárhova,

Szúnyog módra röpködhet

A világba;

Szegény sose veszi észre,

Napról napra,

Évről évre

Egyre inkább 

Csak maga lesz

Önmagába

Bezárva.

Lesántított történelem

Lesántított történelem

Ballag fel az Idő-hegyen.

Migrén-doktrínáktól kába,

S fáj a forrásszegény lába.

Ködös nyomait szemléli,

Kontár orvosait féli.

Fantázia-vitaminok

Hiánya miatt vicsorog,

Feje dogma-lében ázik,

Elmélet-gyógyszertől fázik,

Akadémikus receptek

Mellékhatásától reszket,

Folyton álarcokat visel,

Eszme-kényszerzubbonyt cipel.

Vánszorog szegény a hegyen;

Lesántított történelem.