Esőverte, bizonytalan nyárelő-napok

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok;
Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog.

Hőség meg hűvös eső közt

Ugrál az Idő;

Hol szorít,

Hol pocsolyában

Tocsog a cipő.

Görögtűznek tűnik minden

Lidércvillanás;

Hitetlent nevel

A Hitre

Hitetlen Tamás.

Tomboló sötét tüzek közt

Hol a kis

Parázs;

Zsákutcák rengetegében

A vékony

Csapás?

Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog;

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok.

Manus manum lavat

Manus manum lavat;
Lehet, amit szabad;
Kommersz lélek.

Hunyászkodás
Kis embert
Alattvalóvá

Avat.

Manus manum lavat;

Berendezés marad;

Ha jégkorszak jön

Sokat kell

Seperni

A havat.

Manus manum lavat;

Ürügy mindig akad;

Urambátyám-kapcsolatból

Mindig újabb

Megalkuvás

Fakad.

Manus manum lavat;

A vén Idő szalad;

Lávatóból

Sosem fogunk

Kihúzni

Sült halat.

Manus manum lavat;

Aki nem áll, halad;

Múlt után, vagy

Jövő elé,

Mindhiába

Építenénk

Falat.

Manus manum lavat;

Csöndes eső szakad;

A hatalom

Az Erkölcsnek

Gyakran üzen

Hadat.

Manus manum lavat;

Ami tapad, ragad;

Sok-sok közös

Kézmosástól

Kis banda is

Maffiává

Dagad.

Manus manum lavat;

Ami szakad, hasad;

Hiába a propaganda,

Ha valaki

Véletlenül

A "tilosban"

Matat.

Manus manum lavat;

Ami kacat, kacat;

Majd az Idő

Kideríti,

Amit a brancs

Mindhalálig

Tagad.

Seton-Watson a pokolban

Seton-Watson a pokolban,

A fő protokoll-bugyorban

Luciferrel azon röhög,

Hogy mint propaganda-ügynök,

Hány városnak díszpolgára,

Hányan adtak a szavára,

Ő Odüsszeusz rokona,

A hazugság Homérosza

Nem is akármilyen fokon:

Az életműve:

Trianon.

Nagy büszkén,

Sátáni torban

Seton-Watson

A pokolban.

Aczél György elvtárs idején

Aczél György elvtárs idején

Bőgött a haladó tehén.

A világ közepén árok,

Mi voltunk a haladárok,

S a reakció odaát;

Így vittük az eszmét tovább.

Éltünk marxi bölcsességgel,

Magas éggel,

Három T-vel,

És a cenzúra plajbásza

A nép érdekét szolgálta.

Rohannak az évtizedek,

Rendszerváltó kecske mekeg,

S úgy bőg a haladó tehén,

Ahogy Aczél György idején.

Eszme-sivatagban járva

Eszme-sivatagban járva

Delfinnek tűnik a cápa.

Az önpusztító értelem

Agyában végzet-kép terem,

S ha a szirén-dalra figyel,

Majd önmagát puszítja el.

Globalista kanördögök

Falkája sztrátoszban röhög,

Világuralomra készül,

Ami doktrínákból épül,

Dörög minden érték ellen,

És így okoskodik fennen:

"Add fel mind magad, kisember,

Mert a végzet jobbat rendel,

Nálad a saját helyedre,

Dogma-gyógyszereid vedd be,

Aztán gyorsan dőlj a sírba,

Számodra ez van megírva."

Igazi szuverenitás

Alá vermet dogma nem ás,

Akik ostobán szavaznak,

Előbb-utóbb észbe kapnak,

És a globalista konda

Elkullog majd a pokolba.

Egyre drágább lesz

A Drága

Eszme-sivatagban járva.

Gutta cavat lapidem

Gutta cavat lapidem,
Nem hatalom kell nekem;
Hogy az Isten a túlerőt támogatná,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Tudom, hol van a helyem;

Amíg élek,

Céljaimat

Nem adom fel

Sohasem!

Gutta cavat lapidem,

Rohan az Idő velem;

Hogy Isten mindent elrendelt már előre,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Minden olyan, amilyen;

Vénségemre hódoljak meg

A kánonnak?

Nemigen!

Gutta cavat lapidem,

Nem hátrálok sohasem;

Úgy sejtem, hogy az Istennek

Még terve lehet

Velem!

Boldogasszony a Nyárban van

Boldogasszony a Nyárban van;
Ahogy régen,

Talányosan.

Nyári hajnalokban suhan

Fejünk felett

Varázsosan.

Mosolyog,

Magához emel,

Tudja, hogy nem felejtjük el.

Ateizmus, ha komorlik,

Addig vár, míg el nem múlik.

Hogyha idegen hatalom

Szennye ül a nyárfasoron,

Könnyedén megrázza magát,

S int felénk:

"Mindig van tovább!"

"Minden bitorló elzörög,

A hazugság sose örök."

Bármilyen kevesen vagyunk,

Mindig a népe maradunk.

Megifjodik minden

Nyárral;

Eltársalog a vén fákkal.

Ma is hozzánk szól a hangja,

Hallja is,

Aki akarja.