Egykor, Aradon

Egykor, Aradon
Egy gyáva hatalom
A bosszúvágyát fenékig kiélte,
A Bátorságot halálra ítélte,
Bosszút állt
Tizenhárom bátor tiszten,
Az ég sötét volt,
Hallgatott az Isten.

Egykor Aradon

Eső kopogott a várfalakon,

Ködös hajnal volt,

A napkelte nyírkos;

Meghalt a Hős és

Reszketett a gyilkos.

Egykor Aradon

Gyász vont ködöt az összes ablakon,

Nem tagadtak Istent, Hazát, sem elvet,

Bátran haltak meg,

Nem kértek kegyelmet,

Míg éltek,

Talán nem magyarok voltak,

De

Magyarokká lettek mind

A Holtak.

Feledni őket soha nem lehet,

Isten áldja meg

Az Emléküket;

Arad számunkra örök sírhalom,

Azóta tudjuk:

Ma sem különb 

A gyáva hatalom,

Mint

Egykor

Aradon.

Hatvanöt felé baktatva

Hatvanöt felé baktatva,
Ha akarom,

Minden adva.

Ha üres poharam fele,

Úgy nézek rá:

Félig tele.

Van jó 

Munkám,

Békességem,

Csodálatos Feleségem.

Ha mindennap gondok várnak,

Azok az Élettel járnak.

Még szépen kocog a batár,

Félig tele van a pohár.

Nem alkudva,

Nem feladva;

Hatvanöt felé baktatva.

Állva maradok mindvégig

Állva maradok mindvégig,

Akármi kússzon az égig.

Megint gonosz változások

Repedt varjúcsőre károg,

Megint a képembe mászik,

Megint közeledni látszik,

Amitől régebben féltem,

Amit már sokszor megéltem,

Hogy garasos hétköznapok

Utálatos nyála csorog

Profán síkról a lelkembe,

Megint készülnöm kell erre?

Anyag-síkon csak őrület,

Onnan semmi jó sem jöhet.

Kell-e, hogy zavarjon engem?

Közben sokat öregedtem,

Már elég időssé váltam,

Hogy a sarat végig álljam.

Magamat meg nem tagadom,

S ha nincs tovább,

Elfogadom.

Akármi kússzon az égig,

Állva maradok.

Mindvégig.

Archaicum Hungaricum

Archaicum Hungaricum;
Havas a fenyér,
Jól tenyésztett őstörténet

Jég hátán megél.

Archaicum Hungaricum;

Buja, mint a gaz,

Ha jól sulykolják az se baj,

Hogyha nem igaz.

Archaicum Hungaricum;

Az Urál körül,

A kamu őslakos rajtunk

Úgyse könyörül.

Archaicum Hungaricum;

Dogmatömkeleg,

Gátjain a valódi Múlt

Alig csepereg.

Archaicum Hungaricum;

Feketefenyő,

Doktrínán nehezen fog a

Villanyreszelő.

Archaicum Hungaricum;

Hamis ablakon

Néz a régmúltba helyezett

Szupertrianon.

Archaicum Hungaricum;

Öngyilkos szeszély,

De a valódi Csodához

Nem kell engedély.

Archaicum Hungaricum;

Majd letérdepel,

Hívője majd csodálkozik,

Hogy hihette el.

Archaicum Hungaricum;

A Múlt már dörög,

Időleges a hazugság

Csak Isten örök.

Gyorsan múlik, ami hangos

Gyorsan múlik, ami hangos,

Nem érték, ami csak rangos.

Sült galambra sose várni,

Szekértáborba nem állni.

Hőbörgésre sose adok,

Vezérem - 

Magam maradok.

Bosszúvágy bennem nem zörög,

Soha senkit sem üldözök.

A Béke

Békét érdemel;

Ami másé,

Nem érdekel.

Minden nagy bálvány cafrangos,

Gyorsan múlik, ami hangos.

Tizedik templomi évfordulónk

Huszonöt éve voltunk házasok,
Borús idő volt,
Fellegek vonultak,
Aztán hirtelen kisütött

A Nap.

Addig mindenütt elutasítottak,

Az mindig könnyebb, mint utánanézni.

Akkor tíz éve

Megroppant a jég,

Értünk tartottak

Ünnepi misét,

Együtt néztünk

Az oltárra,

Az Égbe;

S a templomban is

Egybekeltünk

Végre.

Este ünnepi mezt öltött

A Hold;

A két Kislányunk ajándéka volt.

Az emlék tíz éve köztünk pihen,

Akárki kérdi,

Örökké:

Igen.

Én nem gyűjtök szavazatot

Én nem gyűjtök szavazatot;
Semmit el nem veszek.

Adok.

Semmit magammal nem viszek;

De a többségben sem hiszek.

Rám semmi hatalom se száll,

Túlerő mögöttem nem áll.

Nem kell cikornyás, bozontos,

Csak azt nézem, ami fontos.

Bármilyen szó felém nyilaz,

Csak azt hiszem,

Ami Igaz.

Mások nem látják Istent,

Én látom,

Nem térítek,

Nem vitázom.

Mások profitot imádnak;

Boldogság kell a világnak.

Míg élek,

Szabad maradok;

Sosem gyűjtök szavazatot.