Vissza-visszanézek,
Sok szeptember költözött el,
Amióta élek.
Megszoktam, hogy ilyenkor az
Idő újra kerget,
Készültem, hogy nagyon hamar
Felveszem a terhet.
A szeptembert, - ahogy eddig,
Vártam,
Mégse vártam;
Mégis egészen mást kaptam,
Mint amiket láttam.
Most is hallom a sok panaszt
Széltében-hosszában,
Sokan újra mítoszt látnak
A tegnapi
Nyárban.
Most is hemzseg körülöttem
Az iskolakezdet,
Az úton a hülyék most is
Gyülekezni kezdtek.
Most is bőg a pesszimizmus
Úgy, ahogyan régen,
Most is elfordulok tőle,
Hadd menjen békében.
Most is károg körülöttem
Sok önjelölt látnok,
Most is savanyúan néznek
Szegény balfácánok.
Minden kulissza ugyanaz,
Mint régen a többi,
Most is jó elmenni, aztán
Még jobb hazajönni.
Őszi szerelmünkben most is
Izzanak a lángok,
Anikóm szemében most is
Ragyogó zsarátnok.
Egyébiránt, ahogy mindig
Csípős lett a reggel,
Szeptember elején talán
Isten is korán kel.
Tudom, hogy kettőnk számára
Tovább tart
Az Élet;
Nagyon más lett a szeptember,
Vissza-visszanézek.
