Mohács felől varjú röppen

Mohács felől varjú röppen,

Régi rémek

Régi ködben,

Gyűlölködés 

Hitet teper,

Irigy pribék padlást seper.

Vén csillag lehull magától,

Werbőczi új törvényt tákol.

De

Bármit hoz sötét óra,

Nem hallgatunk hazug szóra.

Hamis pünkösd?

Bűn az ára.

Nincs szükségünk mágiára.

Nem kell új trójai faló,

A ripacs vásárba való.

Ami botlott,

Helyrezökken,

A varjú majd tovaröppen.

A bronzkor mélyén valahol

A bronzkor mélyén
Valahol,
Elfeledett
Múlt

Bandukol.

Iszákjában 

Önbizalom;

Nem fog rajta a hatalom.

Időn-téren át

Cikázik,

Jégkorszakokban se fázik.

Talán Vértesszőlős óta

Róla szól az összes nóta

Téres Kárpát-medencében;

Tudja, mi a

"Nagyon régen".

Várakozik

A bronzkorban,

Mert számunkra

A kulcs

Ott van.

Jobbról-balról álmítoszok

Között fáradt jelen csoszog,

Aki már régen nem tudja,

Hogy mélyebb az idők kútja,

S a "mindenről mi tehetünk",

Meg az

"Esküszünk, esküszünk"

Közül melyiket higgye el?

Az Igazság

Mindig teher,

Az önfeladás - árulás;

Pokolba vezető csapás,

Mert a nagy globális massza

Csak ördög bajszára paszta.

Majd elapad, ami árad,

A Múlt soha el nem fárad.

Téres Kárpát-medencében

Volt valaha

"Nagyon régen".

Vértesszőlős kora óta

Rólunk szól itt minden nóta.

Az igazi, áldott

Bőség

A legnagyobb 

Felelősség.

Kérdés ma már akad

Ezer,

S mindre újabb kérdés felel.

S minden válasz ott zakatol

A Bronzkor mélyén

Valahol.

Általad, Érted, Veled és Neked

Általad,
Érted,
Veled és

Neked;

Élek, amíg

Élni lehet

Veled;

Szemedbe nézek,

Fogom a

Kezed;

Általad,
Érted,
Veled és

Neked,

A megsüvegelt butaság

A megsüvegelt butaság

Fürgén illegeti magát.

Tudja, hog tőle függ a rend,

Ő tartja a világot fent,

Mert különben lezuhanna,

S mindenki rajta tiporna.

A hülyék az Istent hiszik,

Aki pedig nem létezik.

Keményen kihúzza magát

A megsüvegelt butaság.

Nekrológ-töredék a mohácsi csata emlékére.

Mohács fölött por kavarog,
Nagy csata volt ott,

Magyarok.

Ország,

Király,

Mind odalett,

Ami veszhetett,

Ott veszett.

Tömegsírokat fű takar;

Azóta is csak

Zűrzavar.

Mindig újabb varjú károg,

Mindig újabb szulejmánok.

Mindig akad újabb horda,

Mindig vér cseppen a porba.

Nagy kincs a szuverenitás.

Nem pótolhatja semmi más.

A nemzeti önismeret

Csodát csakis akkor tehet,

Ha Bátorsággal párosul,

S megtanul

Hinni

Magyarul.

A mohácsi mező alatt

Régi magyarok nyugszanak,

De a Nap még ma is ragyog,

Vannak még

Élő 

Magyarok.

Nem önfeladás,

Magyarok;

Mohács fölött

Por kavarog.

Csőcselék-filozófia

Csőcselék-filozófia

Száll a Béke poraira.

Aki jól él? Biztos tolvaj,

Aki sikeres? Fején vaj.

Aki szép, börtönbe menjen,

Aki okos, buta legyen.

Ha csak ebben van élvezet,

Az Jóra sohasem vezet.

Közeleg az ostoba vég?

Nem marad más, csak hulladék?

Morog a vérengző menyét;

Isten csóválja a fejét.

Én becsületes maradok

Bárki bármit csacsog, nyafog,
Én
Becsületes

Maradok.

Amit tenni lehet,

Teszem,

Csak az Igazságot

Hiszem.

A hatalom nem kenyerem,

A bosszú-dühöt megvetem.

Semmiségért nem nyomulok,

De dolgozom,

Amíg tudok.

Egyszer majd úgyis

Meghalok,

De

Becsületes

Maradok.