Áprilisi lidércfények

Áprilisi lidércfények;

Sosem a látszat a lényeg.

Jöhet hideg,

Jöhet meleg;

Hiszékeny soha nem leszek.

Negédes gonoszság rebben

Minden hamis ígéretben.

A sátán, a "nem létező"

Majd lassacskán bújik elő.

Ad magára.

Előkelő.

Látszólag nem kötekedő.

Fényes út épül a porra,

Hogy utazhassunk - pokolra.

De hiába a fájdalom,

Erőt adhat a szánalom,

Mert a Remény sosem csekély,

S hátha mégis maradt esély.

Istenhez szól minden

Ének;

Áprilisi lidércfények.

Acherón-parti tavaszban

Acherón-parti tavaszban
Se nem gyorsan,

S nem lassan

Szembesül okkal az

Okság;

Tovatűnik a Magasság.

Csend üli meg a 

Hátteret,

Minden tavasz csak átmenet.

Fenn a jövő vágya fakó,

Lenn a végső vigasztaló.

Közel falak, moha, dudva,

Távol tavasz mit sem tudva.

Se nem gyorsan,

Se nem lassan

Acherón-parti tavaszban.

Végzetfolyam torz medrében

Végzetfolyam torz medrében

Rozsdaszínre vált az ében,

Az arany sárrá alakul,

A fehér szürkévé fakul.

A tömeg a fátum foglya,

De rabságát fel nem fogja.

Csillagtalan sötét éjben,

Végzetfolyam torz medrében.

Miattad élek

Miattad élek,
Érted,
Általad;
Minden percemmel
Téged 

Áldalak.

Te tartasz csak életben egyedül,

Tied vagyok kívül belül;

Melletted lebegek,

Mint torony fölott a vércse;

Nélküled régen nem lennék már

Füst se,

Hang se,

Lét se.

Tavasszal talán Isten megpihen

Tavasszal talán Isten megpihen;
Ősz fejét két vén tenyerébe ejti,
S elszunnyad az Idő mocsaras partján.
Felébredve tán az villan eszébe,
Miért nem engedi soha az ember,
Hogy segítsen rajta? Miért szalad
Rossz ateista doktrínák után?
Az Idő partján harmatos a rét,

Isten most megcsóválja a fejét.

Talányos tavaszhullámok

Talányos tavaszhullámok

Közt múlt és jövő szivárog.

A jelen szemében  könnyek;

Soha semmi nem lesz könnyebb.

Rövidülnak profán hosszak;

Triumfál a sokkal rosszabb.

Fogcsikorgatás,

Mint régen;

Biztonság már csak

Az Égben.

Felébred sok régi átok;

Talányos tavaszhullámok.

Szomorú tavaszi napon

Szomorú tavaszi napon
Sok holt remény,

Már puszta rom.

Kárörvendő szürke egek

Mögött nehéz jövő lebeg.

Mindent elsózott

A Szakács;

Jöhet még mohácsabb

Mohács.

Élni érték,

Vagy hasztalan;

Ahogy parancsolod,

Uram.

Lárma zúg,

Sivár, monoton;

Szomorú tavaszi napon.