Hőbörgő majomemberek

Hőbörgő majomemberek

Bömbölnek hülyeségeket.

A Tisztesség szamárháton,

Bosszú-ripacs szabadlábon.

Üres síron száraz mirtusz;

A Palota helyén cirkusz.

Celebek koncra csődülnek,

Balekok megdicsőülnek.

Hazugságot nem rejt festék;

Ünnepel a kicsinyesség.

Tombol minden szökött beteg;

Hőbörgő majomemberek.

Negyedik évtizedünkben

Negyedik évtizedünkben
Mindig

Mindig Szerelemben.

A Szerelmünk

Velünk virul,

Amíg élünk,

El nem csitul.

Köröskörül emlékrajok

Áldott szép orcája ragyog.

Mindig

Mindig szerelemben;

Negyedik évtizedünkben.

Borongós májusi estén

Borongós májusi estén
Elállt az eső,
Hallgatag az éj, a roppant

Sötét szemfedő.

Hűvös illatokat áraszt

A vén éjszaka;

Rejtély volt és rejtély marad

Az Élet maga.

Végigjárjuk kudarc, remény

Igen sok fokát;

Akad cél, amíg az Isten

Bennünk él tovább.

Újra csak eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,
Sose lesz ötlábú a ló;
Globális lelkiismeret
Olcsón eladó.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Bölccsé vált az összes tahó,

Aki szavukat nem hiszi,

Biztosan csaló.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Zátonyra futott a hajó,

Ostoba változást venni

Jó drágán,

De jó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

A pénz megint mindenható;

Minden privatizálandó!

Vihog a manó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Nagy zakót szabott a szabó;

Ripacsok bonvivánkodnak,

Sok lesz az adó,

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Tulipánt játszik a bagó;

Rossz embernek hízelegni

Akkor se való!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Majd áradni fog a Sajó;

Valóságra ébred majd sok

Hülyeség-lakó.

Eb ura fakó!

Stupidium hungaricum

Stupidium hungaricum,
Táncot jár a delírium.

Stupidium hungaricum,

Triumfál a baktérium.

Stupidium hungaricum,

Elvész minden princípium.

Stupidium hungaricum,

Megint újra létminimum.

Stupidium hungaricum,

Ez még csak a prelúdium.

Jönnek újabb idő-hosszak,

Velük egyre,

Egyre rosszabb.

Bezárult a jövő-ablak;

Vannak nálunk okosabbak.

Propaganda narkotium;

Stupidium hungaricum.

Atlantiszban is csalódtak

Atlantiszban is csalódtak
Néha nagyokat,
Ha rosszra fordult a sorsuk,

Tán könny is fakadt.

Ott is gaz között virított

A piros pipacs,

Ott is félrevezette a

Népet sok ripacs.

Ott is megdagadt a semmi

Óriásira,

Ott is sikert aratott a

Demagógia.

Ott is beláttak a dolgok

Mélységeibe,

Ott sem tudta sok ember, hogy

Túlélheti-e.

Ott sem volt a kapzsiságnak

Semmi nagy falat;

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Ott is voltak hazugságok,

Hullt a vakolat,

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Atlantisz emléke

Jövőt,

Múltat tapogat;

Pedig ott is csalódtak ám

Néha nagyokat.

Atlantiszon is akadtak hülyék

Atlantiszon is akadtak hülyék.
Nem voltak jobbak, mint a többi nép,
Ott is voltak mindent jobbak tudók,

Magukra és másokra bajt hozók,

Nagyhangúak és

Felelőtlenek.

Nem istenek voltak,

Csak emberek.

Ha az egykori hülyék tömege,

Feltámadna, és közénk eljöhetne,

Nem volna rosszabb, se jobb semmiképp,

Tenné, amit a mostani hülyék;

A világmédia szavára itt

Megtagadná saját emlékeit,

Respektálná a hazugság szavát,

Feladná saját múltját,

Önmagát,

S a végzet árján sodródna tovább.

Ha hallaná, hogy

Atlantiszt,

Hazáját

Tagadja a globális média,

Elhinné, hogy nem létezett soha.