Tavaszodik lassan megint

Tavaszodik lassan megint,
Ébred a világ,
Mosolyogni kezdett a Nap,

Rügyeznek a fák.

Újjászülető lombok közt

Szellő tekereg,

Fa tövében a tavalyi

Száraz levelek.

Tudjuk azt, hogy végtelen az

Idő, meg a tér,

Mégis azt képzeljük, egyszer

Minden véget ér.

Puszta rezgés. Háromnál nem

Több dimenzió,

Mégis ebbe kapaszkodik

Minden ráció.

Mi lesz, ha felettünk elmegy

Majd a borona,

Talán magunk vagyunk Hamlet,

Meg a koponya.

Tán nincsenek is igazi

Kategóriák;

Tavaszodik lassan megint,

Ébred a világ.

Márciusi csöndes esték

Márciusi csöndes esték,
Enyhült a hideg;
Békés, nyugodt magánélet
Jár

Mindenkinek.

Márciusi csöndes esték,

Már nem hull a hó;

A cenzúra sose lehet

Embernek való.

Márciusi csöndes esték,

Rendek és karok;

Amíg élek, azt mondhassak,

Amit akarok.

Márciusi csöndes esték,

Véget ért a tél;

Az a jó, ha nem érdekel,

Honnan fúj a szél.

Márciusi csöndes esték,

Net, meg média;

Ami odakinn történik,

Csak komédia.

Márciusi csöndes esték,

Várjuk a nyarat;

Függetlenségünk záloga:

Szabad Akarat.

Levédia

Levédia

Volt valaha,

Vagy nem volt soha;

Konstantin művében fekszik,

Másutt nincs,

Vagy alig van

Nyoma.

Levédia,

Hattyúk földje,

Hol volt?

Merre van?

Keresték már

Nagyon sok helyen

Nagyon sokan.

Levédia,

Egyszer mégis

Tán előkerül;

De lehet, hogy

Mindörökre

Homályba merül.

Levédia,

Egyszer majd

Megleli valaki;

De az is lehet, hogy

Konstantin

Találta ki.

Levédia,

Ki tudja már

Hol volt,

Hova lett;

Milyen lábbal kelt fel a

Bíborbanszületett.

Levédia,

Ott volt vajda egykor

Levedi;

De lehet, hogy őt is

A császár

Találta ki.

Levédia

Láthatta-e

Éjszaka

A Hold?

De az is lehet,

Hogy Bulcsú

Anekdotája volt.

Levédia,

Volt-e Haza?

Volt-e egykor

Kenyere,

Bora;

Levédia

Létezett,

Vagy nem is volt

Soha.

Megőrizni önmagunkat

Megőrizni 
Önmagunkat;
Hogy jöjjön értelmes

Holnap.

Gonosz változtatás helyett

Nyugalmas, békés életet.

Üvöltő dogmaszamarak

Nyugodjanak, csituljanak.

Pénz küldte szirénparádé

Csalódjon,

Maradjon másé.

Legyen értelmes

A Holnap;

Őrizzük meg

Önmagunkat.

Anikómmal - új tavaszban

Anikómmal - új tavaszban;
Mindig szebben,

Mindig jobban.

Öregedve

Szól az ének;

Így is nagyon

Szép

Az Élet.

Tavasz van,

Csodás hétvége;

Szerelem,

Nyugalom,

Béke.

Mindig szebben,

Mindig jobban;

Anikómmal -

Új Tavaszban.

Isten marhájának

Isten marhájának
Isten is kitér;
Önjelölt világmegváltás

Fityinget se ér.

Isten marhájának

Mindig szűk a tér;

Mindig mindent sokkal jobban

Tud mindenkinél.

Isten marhájának

Gyémánt a sörét;

Bármit is mond, jön utána

Hamar a sötét.

Isten marhájának

Tyúkesze feszül;

Hamarosan duzzogni fog

Búsan,

Egyedül.

Tavasz-öböl felé tartva

Tavasz-öböl felé tartva

Vidám dalt zeng a vitorla.

Árboc, kötél büszkén feszül;

Soha nem vagyunk egyedül.

Olvad a jég,

Tavasz éled;

A Lét törvénye

Az Élet.

Omlik pesszimizmus-kéreg;

Újra élnek

A Remények.

A Jövő most pattan talpra;

Tavasz-öböl felé tartva.