Mit kell tennem?

Mit kell tennem?
Mit szabad remélnem?
Mit kell tudnom?

Mi módon kell élnem?

Milyen kérdéseket kell feltennem?

Mi az értelem és

Mi az ember?

Hogy válaszokra lehessen jutni,

Ahhoz előbb

Kérdezni kell tudni.

Akkor jöhet az újabb

Kis lépés,

Ha szép, ha jó,

Ha pontos 

A Kérdés.

Hogy a válaszokat

Remélhetjük,

Immanuel Kantnak köszönhetjük.

Az értelem csupán

Lehetőség,

Ha van

Akarat,

Van Felelősség.

A tapasztalat magában sánta,

Szkepticizmus állhat az útjába.

Kant emelt hidat a dogma-árra;

Kérdéseiért

Az Isten áldja.

Mit kell tennem?
Mit szabad remélnem?
Mit kell tudnom?

Mi módon kell élnem?

Nem a mártír vére

Nem a mártír vére
Hoz fényt a világra,
Hanem csak a boldog ember
Igaz

Boldogsága.

Nem a mártír vére,

Azzal visszaélnek,

Attól a hatalmasságok

Csak prédát remélnek.

Nem a mártír vére,

Hozhat békességet,

Gyilkosai álruhában 

Mindig visszatérnek,

Fegyverük a lomha,

Buta propaganda,

Mintha a mártír vére csak

Értük omlott volna.

Nem a mártír vére

Épít Jövő-Házat;

Nem terem az soha mást, csak

Gonosz doktrínákat.

Nem a mártír vére
Hoz fényt a világra,
Hanem csak a boldog ember
Igaz

Boldogsága.

Magyar vagyok, magyar is maradok

Magyar vagyok,
Magyar is maradok,
Globális sziréndalra

Nem adok.

Magyar Hazám

Magyar múltról mesél;

Aki gyaláz,

Vállrándítást sem ér.

Jövőjüket

Bárkik bárhogy főzzék;

Magyar jövő,

Magyar

Felelősség.

Mi nem oszlatjuk

Jövőnket füstbe,

Nem kívánkozunk

Globális üstbe.

Bárhogy korog

A globális bendő,

Nemzetek nélkül

Nem lesz jövendő.

Globális sziréndalra

Nem adok;

Magyar vagyok,

Magyar is maradok.

Minden pátosz önkéntelen

Minden pátosz önkéntelen;
Magától terem

A Hegyen.

Tiszta érzelmek teremtik

Tiszta lelkek el nem rejtik.

Remény csak pátosszal éled;

Csak pátosszal szép

Az Élet.

Csak az álpátoszt csinálják;

Az igazit csupán

Várják.

Isten mosolyog

A Hegyen;

Minden pátosz önkéntelen.

Hatvannégy éves lettem én

Hatvannégy éves lettem én
Február eme reggelén,
Na sicc,

Te vicc.

Egy évet vénülök talán

Péntek tizenharmadikán

Nem szán

E szám.

Kétszer harminckét évesen

Kanalazom a levesem,

Teszek-

Veszek.

Ha homlokomat ráncolom,

Akadhat bőven arcomon

Idő-

Redő,

De szeretni, írni tudok,

Még dolgozom, hát nem vagyok

Még vén

Egyén.

Amíg Anikóm hazavár,

Tavasz jön télre, s újra nyár,

S még él

A cél.

Korom vállamon hordozom,

Nem rettegek, nem alkuszom

Nem változom.

Ha nem kedvelnek odafönt,

S alattomos gond földre dönt

Esek,

S kelek.

Immár hatvannégy évesen,

Boldogan és szerelmesen

Élek

Tovább.

Még ma vagyok...

Még ma vagyok hatvanhárom éves utoljára;

Holnap ilyenkor már egy évvel öregebb.

Házsártos téli éjszakán

Házsártos téli éjszakán

Fáradt a felleg is talán.

Közönyös eső csepereg,

Fásultak a téli egek.

Alant a hülyeség brekeg,

Invázióval fenyeget.

Halál ágál sötét-frissen;

Valahol hallgat

Az Isten.

Minden halvány remény vékony,

Minden Élet takarékon.

Pára a Jövő ablakán;

Házsártos téli éjszakán.