Talányos tavaszhullámok

Talányos tavaszhullámok

Közt múlt és jövő szivárog.

A jelen szemében  könnyek;

Soha semmi nem lesz könnyebb.

Rövidülnak profán hosszak;

Triumfál a sokkal rosszabb.

Fogcsikorgatás,

Mint régen;

Biztonság már csak

Az Égben.

Felébred sok régi átok;

Talányos tavaszhullámok.

Szomorú tavaszi napon

Szomorú tavaszi napon
Sok holt remény,

Már puszta rom.

Kárörvendő szürke egek

Mögött nehéz jövő lebeg.

Mindent elsózott

A Szakács;

Jöhet még mohácsabb

Mohács.

Élni érték,

Vagy hasztalan;

Ahogy parancsolod,

Uram.

Lárma zúg,

Sivár, monoton;

Szomorú tavaszi napon.

Platón szép kétvilág-elmélete

Platón szép kétvilág-elmélete
Kevesen értik.

Talán senki se.

Hogy mi az Élet?

Mi a Létezés?

Kevés hozzá a profán érvelés.

Hétköznapi dimenzióban élünk,

S nem tudjuk, hogy

Magunk fölébe érünk,

Nem zörög a Létezés,

Nem is gagyog,

De Felelősségünk

Sokkal nagyobb.

Itt csak a látszat,

Ott meg

Az Erő;

Nem tudható,

De megérezhető.

Mindennek vége,

S örök 

Kezdete

Platón szép kétvilág-elmélete.

Álarcos bolsevik dogmák

Álarcos bolsevik dogmák

A levegőt hasogatják.

Szánalmas agymosott sereg

Saját vesztéért nyekereg,

A mérget lelkesen issza,

Osztályharcot hozna vissza.

Szellemi impotencia,

A vége meg:

Non est vita.

Tán hamar lehull az álca,

S minden önjelölt pojáca

Oda megy, ahova való.

Ál-trójai dogma faló...

Sír a tavasz,

Nyög a világ;

Álarcos bolsevik dogmák.

Szeretnék nyugodtan élni

Szeretnék nyugodtan élni,
Nem fillérezni.

Nem félni.

Idehaza,

Sehol máshol,

Világ-hülyeségtől távol,

De a Szerelemhez közel,

Ahol a Lét

Körbeölel.

Toronyóra lánccal nem kell;

Írni,

Élni

Szerelmesen.

Míg életem el nem évül.

Gonosz változások nélkül

Dolgozni,

Szeretni,

Élni;

Szeretnék

Nyugodtan

Élni.

Ágál a hamis messiás

Ágál a hamis messiás,
De az Isten hallgat;
Szegény hívei meg sasnak

Képzelik a varjat.

Üdvösség-ígéretekre

Buták állnak sorba,

Lelkesedve indulnának

Máris a pokolba.

Hangos propagandakocsi

Az utcákat járja;

Pénz-mozgatta mű-messiás

Balekjait várja.

De talán az egész ország

Nem lesz tőle kába,

Ágál a hamis messiás,

Remélem, hiába.

Pár nap, aztán úgyis vége,

A fene megette;

Kereshet majd a külföldi

Tőke mást helyett.

Viágkorok, világképek

Világkorok,
Világképek;

Tán a csillagok se vének.

Idő pihen fenn 

A Hegyen;

Minden Pillanat végtelen.

Minden kor egy újabb redő,

Szemét dörzsöli az Idő.

Míg a kürtöt meg nem fújják;

Megint újra,

Újra tovább.

Mindig új, meg újabb kezdet,

Tán mind ugyanoda vezet.

Csöndesek a régi körök;

Eddig minden részük örök.

Tenger, folyam, folyó, patak;

Messze még a

Vén Hallgatag.

Minden titok durva kéreg;

Világkorok,

Világképek.