Boldogasszony öröksége

Boldogasszony öröksége
Nincs világra tárva,
Nyelvünk ősi mivoltába

Van mélyen bezárva.

Zivataros évszázadok

Vágtattak át rajtunk,

Elfelejtettük, hogy miért

Vagyunk, hogy mit tartunk.

Tettünk magunkért,

Mások is

Sokat tettek értünk;

Lassan eszünkbe fog jutni,

Mi a küldetésünk.

Boldogtalan évezrednél

Több egy boldog óra;

Szüksége van a világnak

Jó Tettre,

Jó Szóra.

A Régmúltnak nem sikerült,

Nézzünk hát előre;

Rajtunk áll, hogy a Régmúltnak

Lehet-e

Jövője.

Nem számít buta hatalom,

Sem a rohadt alma,

A jótettnek önmagában

Rejlik a jutalma.

Az Ember célja

Isteni;

Boldogság, meg

Béke;

Ebben rejlik Boldogasszony

Legfőbb öröksége.

Doktrínák, hazug kánonok

Rántanának félre;

Nem hallgatunk csábításra,

Felnézünk az

Égre.

Az Út még nincs kikövezve,

Jó nagyokat döccen;

Tiszta célba nem jutunk, csak

Tiszta eszközökkel.

Ha majd minden Nemzet majdan

Együtt néz az

Égre;

Előkerül Boldogasszony

Egész öröksége.

Vízöntő nem tömeg-ember

Vízöntő nem tömeg-ember;

Konvenciókat nem kedvel.

Felelősségét vigyázza,

Másokra át nem ruházza.

Végzet nyomában nem "halad",

Mindig öntörvényű marad.

Önfeladás soha nem kell,

Vízöntő nem tömeg-ember.

Vízöntő nem áll a sorba

Vízöntő nem áll a sorba,

Megalkudni nem fog soha.

Maga kedvére muzsikál,

A szekértáborba nem áll.

Szamárlétrát be nem fogad,

Doktrínákra semmit nem ad.

Bármit mondjon a hivatal,

Mindig tudja, hogy mit akar.

Jól látja, mi minden csorba;

Vízöntő nem áll a sorba.

Életem felénél többet

Életem felénél többet
Éltem le
Együtt
Veled;
Amíg élek,
Ezután is
Fogni fogom

A Kezed.

Te Magadat

Nekem adod,

Én magam

Neked adom;

Boldogságunk

Neked,

Nekem;

Érte

Közös

Jutalom.

Sápadt, félszeg kis tavaszunk

Sápadt félszeg kis tavaszunk
Félénken suhan,
Fagyos reggelen tekint szét

Aggodalmasan.

Esőkönnye hideg földre 

Fáradtan csepeg;

Vajon mitől bolondultak

Meg az emberek?

Hamis szabadság-doktrínák

Hamis szabadság-doktrínák

Ránk a zsarnokságot hoznák.

A világmédia sodra

Koptatta őket rojtosra.

Pózolnak a világ felett,

De semmit sem jelentenek.

Mézesmázos-negédesen,

Amúgy igen szegényesen,

Minden észt rövidre zárva

Csábítanak a mocsárba.

Magyaráznak bajra-félre,

A fehéret feketére,

Faruk riszálják - hiába;

Mert nem lépünk a susnyásba.

Sosem lesz abszurd a világ,

Hamis szabadság-doktrínák.

Kozmopolita képzelgés

Kozmopolita képzelgés

A túléléshez is kevés.

Akit mindenütt, sehol sem,

Azt nem segíti az Isten.

Sztrátoszlakó globális nép;

Sok pénz,

Nulla felelősség.

A szegény kozmopolita,

Amíg szólamait mondja.

Haláláig fel sem fogja,

Hogy voltaképpen rabszolga,

Úgy bioautomata,

Hogy magát - szabadnak tudja.

Pénzes exkluzív csőcselék

Húzza gazdája szekerét

Rusnya világ-zsarnokságba,

A nagy globális posványba,

De pénz-szülte öröklétek

Többlet-életet nem érnek.

Kozmopolita képzelgés

Nem édes,

Csupán édeskés.

Nagy globális profitbendő;

Majd félrelöki

Az Idő.