Ősz kolompol, varjú károg

Ősz kolompol,
Varjú károg;

Hatalomtól jót nem várok.

Őszelő,

Sejtelmek,

Béke;

Mohács éppen ötszáz éve.

Még nincs se fagy,

Se hó,

Se jég;

Függetlenek vagyunk-e még?

Szürke égen felhő lebeg,

Rajta síró előjelek.

Jelen hallgat,

Jövő tátog;

Ősz kolompol,

Varjú károg.

Nyár helyébe jött Szeptember

Nyár helyébe jött
Szeptember,

Vele az újabb gond-tenger.

Csoda helyett újra átlag,

Hétköznapok visszaálltak.

Pörög a mindennap-bazár,

Messzi ködbe tűnik a nyár.

Szürkül az ég, mint az acél,

Nosztalgiát regél a szél.

Tarol a hétköznap-henger;

Nyár helyébe jött

Szeptember.

Újra megőszül az Idő

Újra megőszül az Idő,

Ég a Múlt,

Langyos a Jövő.

Minden körforgás
Istené.
Fent voltunk,

Megyünk lefelé.

Újabb őszi körforgásban,

Személyes élet-kamrában

Kívül minden szenvedélyen,

Amit megélhetek,

Élem.

Van Alkotás,

Munka,

Erő;

Lassan

Megőszül az Idő.

Mennyire más a szeptember

Mennyire más a szeptember,
Vissza-visszanézek,
Sok szeptember költözött el,

Amióta élek.

Megszoktam, hogy ilyenkor az

Idő újra kerget,

Készültem, hogy nagyon hamar

Felveszem a terhet.

A szeptembert, - ahogy eddig,

Vártam,

Mégse vártam;

Mégis egészen mást kaptam,

Mint amiket láttam.

Most is hallom a sok panaszt

Széltében-hosszában,

Sokan újra mítoszt látnak 

A tegnapi 

Nyárban.

Most is hemzseg körülöttem

Az iskolakezdet,

Az úton a hülyék most is

Gyülekezni kezdtek.

Most is bőg a pesszimizmus

Úgy, ahogyan régen,

Most is elfordulok tőle,

Hadd menjen békében.

Most is károg körülöttem

Sok önjelölt látnok,

Most is savanyúan néznek

Szegény balfácánok.

Minden kulissza ugyanaz,

Mint régen a többi,

Most is jó elmenni, aztán

Még jobb hazajönni.

Őszi szerelmünkben most is

Izzanak a lángok,

Anikóm szemében most is

Ragyogó zsarátnok.

Egyébiránt, ahogy mindig

Csípős lett a reggel,

Szeptember elején talán

Isten is korán kel.

Tudom, hogy kettőnk számára

Tovább tart

Az Élet;

Nagyon más lett a szeptember,

Vissza-visszanézek.

A Nap még ősszel is ragyog

A Nap még
Ősszel is ragyog;

Még erőm teljében vagyok.

Sok befejezetlen munkám;

Még az Isten is számít rám.

Még visszaülök a bakra,

Még nincs szükségem csónakra.

Friss erővel,

Férfiasan;

Ideát maradok,

Uram.

Erőm teljében

Maradok;

A Nap

Ezután is

Ragyog.

Lajos király a Styx partján

Lajos király a Styx partján.
Csatában volt,

Vagy csak portyán?

Styx,

Komorság,

Ezüst eső;

Egyáltalán él még?

Ki ő?

Mohács környékén lehetett,

Tengerbe?

Folyóba esett?

Nagy török had a folyónál;

Merre lehet Tomori Pál?

Komor partok,

Árnyéksereg;

A magyar had merre lehet?

Szegény halott Lajos király

A Styx kopár partjainál

Talán önmagát keresi...

Megmondja valaki neki?

Csatában volt talán?

Portyán?

Lajos király

A Styx partján.

Mohács felől varjú röppen

Mohács felől varjú röppen,

Régi rémek

Régi ködben,

Gyűlölködés 

Hitet teper,

Irigy pribék padlást seper.

Vén csillag lehull magától,

Werbőczi új törvényt tákol.

De

Bármit hoz sötét óra,

Nem hallgatunk hazug szóra.

Hamis pünkösd?

Bűn az ára.

Nincs szükségünk mágiára.

Nem kell új trójai faló,

A ripacs vásárba való.

Ami botlott,

Helyrezökken,

A varjú majd tovaröppen.