Etelköz

Etelköz -
Mi a szösz?
Őstörténet
Elvarázsolt
Földje fölött

Griff köröz.

Atelk kuzu;

Rőt horpaszú

Rókát fogyaszt

A huhogó

Vén uhu.

Atelkuzu;

Nagytobozú

Karácsonyfa

A pusztában

Díszek nélkül

Szomorú.

Ateluzu;

Vastag húsú

Örömlány

Az erdőszélen

Azt képzeli,

Miatta lesz

Háború.

Etel kaj kuzu

Ha tetszik,

Ha nem tetszik,

Mi az a kaj?

Ugrándozik,

Mint valami

Idegbajos

Kenguru.

Atel kaj kuzu;

Megint a kaj,

Ezzel mi baj?

Ez aztán az összes többi

Doktrínákra

Nyelvészeti

Lendülettel

Frászt hozu...

Hogy lesz ebből

Etelköz?

A forrás

A tudományos

Fantázia

Világában

Csak eszköz?

Szegény,

Szegény Etelköz...

Volt vagy

Nem volt?

Van

Vagy csak lesz,

Vagy talán már 

Nem is lössz?

Etelköz

Nem födöz,

Néhai Konstantin bátyánk

Ezzel a nagy ötletével

Minden zsenit

Leköröz.

Ez csak 

Nála terem,

Etelközről

Rajta kívül

Senki más se

Mondott semmit,

Senki 

Nem is említette

Sohasem.

Etelközre száll a gőz,

A tudomány vízzel főz,

Saját kicsi világában

Doktrínákra támaszkodva

Előbb-utóbb

Mindig győz.

Etelköz -
Mi a szösz?
Őstörténet
Elvarázsolt
Földje fölött

Griff köröz.

Panaszkodni rá nem érek

Panaszkodni rá nem érek
Addig vagyok,

Amíg élek.

Hatvannégy év a hátamon,

Már nem halok fiatalon.

Panaszkodnak élethosszat,

Akik miatt rosszra rosszabb.

Verseimet fészbúk tiltja,

Béget helyettük sok birka.

Európa oly tartomány,

Amilyet a furu kihány.

Rozsaszín lehet a harmat;

Belőlem sosem lesz gyarmat.

Ripacs hiába háborog,

Képét látva átkapcsolok.

Hülyeségre rá nem érek,

Amíg vagyok,

Addig élek.

Késő őszi csend-utakon

Késő őszi csend-utakon
Vigyáz ránk a vén

Nyugalom.

Lélekben nő csöndes

Erő,

Megnyúlik a múló

Idő.

Van áldott perc

Szeretetnek;

Az ostobák

Előzgetnek.

Túl odaát,

Fenn a

Hegyen

Figyel minket 

A Türelem.

Túlélő Szerelem oson

Késő őszi csend-utakon.

Már közel negyven éve

Már közel negyven éve
Vagy számomra
Szerelem,
Otthon,
Béke;
Amikor újra látlak,
Mindig azt érzem:
Végre!
Hétköznapokban
Együtt emelkedünk
Az Égig,
Tartson soká!
Még legalább

Újabb negyven évig.

Isten szeme meg se rebben

Isten szeme meg se rebben,

Nem vész el a részletekben.

Világvégét nem siettet,

Senkit láncon nem vezettet.

Nem retteg, és

Nem kiabál,

De -

A Rend mindig helyreáll.

Hosszú út van még előttünk,

Nem tudjuk, hogy honnan jöttünk,

De sejtjük, hogy hová tartunk.

Isten szeme mindig rajtunk.

Jól,

Szebben,

Erkölcsösebben;

Isten szeme meg se rebben.

Letagadott hun rokonság

Letagadott hun rokonság;

Szegény kis megosztott ország.

Újraéledt török átok;

Neveltségbeli hiányok.

Saját vérét is tagadja,

Tótozza vagy románozza.

Szegénynek az esze pösze,

A máséhoz semmi köze,

De azt soha fel nem fogja,

Saját szégyenét harsogja,

Erkölcsileg beteg gyermek;

Örül, ha mások szenvednek.

Irigy bolsevik hadova;

Elmúlik-e majd valaha?

Ha magához tér az ország,

Megbocsát a hun rokonság.

Hermész, a Lélekvezető

Hermész, 
A Lélekvezető
Váratlanul toppan elő,

És váratlanul tűnik el,
Ha úgy látja,

Még nem ő kell.

Kinek-kinek egy Ösvény jut,

De - millió a hamis út.

Önként felnézni

Az Égre,

Felnőni

Felelősségre.

Az Ige 

Lélekben támad,

Nem a médiából árad.

Isten türelme végtelen.

Vár ránk 

Örökké

A Hegyen,

Csak az Alázat

Elegáns.

Többségi elv?

Nem releváns.

Ha kell,

Akkor toppan elő

Hermész,

A Lélekvezető.