Isten szeme meg se rebben

Isten szeme meg se rebben,

Nem vész el a részletekben.

Világvégét nem siettet,

Senkit láncon nem vezettet.

Nem retteg, és

Nem kiabál,

De -

A Rend mindig helyreáll.

Hosszú út van még előttünk,

Nem tudjuk, hogy honnan jöttünk,

De sejtjük, hogy hová tartunk.

Isten szeme mindig rajtunk.

Jól,

Szebben,

Erkölcsösebben;

Isten szeme meg se rebben.

Letagadott hun rokonság

Letagadott hun rokonság;

Szegény kis megosztott ország.

Újraéledt török átok;

Neveltségbeli hiányok.

Saját vérét is tagadja,

Tótozza vagy románozza.

Szegénynek az esze pösze,

A máséhoz semmi köze,

De azt soha fel nem fogja,

Saját szégyenét harsogja,

Erkölcsileg beteg gyermek;

Örül, ha mások szenvednek.

Irigy bolsevik hadova;

Elmúlik-e majd valaha?

Ha magához tér az ország,

Megbocsát a hun rokonság.

Hermész, a Lélekvezető

Hermész, 
A Lélekvezető
Váratlanul toppan elő,

És váratlanul tűnik el,
Ha úgy látja,

Még nem ő kell.

Kinek-kinek egy Ösvény jut,

De - millió a hamis út.

Önként felnézni

Az Égre,

Felnőni

Felelősségre.

Az Ige 

Lélekben támad,

Nem a médiából árad.

Isten türelme végtelen.

Vár ránk 

Örökké

A Hegyen,

Csak az Alázat

Elegáns.

Többségi elv?

Nem releváns.

Ha kell,

Akkor toppan elő

Hermész,

A Lélekvezető.

Hűvös októberi napon

Hűvös októberi napon
Szeretek még élni

Nagyon.

Minden Öröm

Éber Álom;

Anikómat

Hazavárom.

Hogyha hallgatunk

A Szóra,

Minden perc

Egy Csillagóra.

Nem a sült galambra várni;

Jót keresni,

Jót találni.

Nem a véletlen szeszélye,

Nem anyag félrelépése,

Nem kivétel a szabályban,

Nem porszemek a világban.

Minden érzés sújt vagy 

Emel;

Egy gondolat sem veszhet el.

Létünk

Örök 

Idő-falon;

Hűvös októberi napon.

Fiatalabb Dryas átka

Fiatalabb Dryas átka

Terpeszkedik a világra,

De a Régmúlt mégis rezdül,

Suttog az időn keresztül,

Már halljuk,

Mind nagyobb körben;

Halljuk immár

Egyre többen.

Romvárosok szerteszéjjel

Dacolnak idővel, széllel,

De a tudományunk főleg

Fiatalítgatja őket,

Mint rossz kupec a vén lovat,

Hátha jó balekre akad.

Még dacolnak az

Emlékek,

Bár a közönyös természet

Régóta emészti őket,

A végén mégis

Ők győznek.

Egyre hangosabb a szavuk;

Jövő épülhet

Általuk.

Lehull majd

Semmivé válva

Fiatalabb Dryas átka.

Nagy történelmi csőtörés

Nagy történelmi csőtörés,

Sok doktrína, erőlködés,

Nyakatekert elméletek

Takarják el a lényeget.

Az emberiség nem felnőtt,

Saját pénze fejére nőtt,

S folyton messiássá avat

Abszurd világuralmakat

Több mint egy évszázad óta,

És a torz megváltó-kvóta

Vinne mindent,

Ami Áldott,

S megzavarta a világot.

De az ember

Tisztessége

Sosem nézőpont kérdése.

Semmi más nem maradandó,

Csupán az Erkölcs

Állandó.

Nagy történelmi csőtörés,

De közeleg

Az Ébredés.

Csöndes eső Ősz derekán

Csöndes eső Ősz derekán,

Mától hűvös a délután.

Balladát sugárzó szelek,

Velük komor jóslatsereg

Tölti a hétköznapokat.

Eső hull,

Az Idő szalad.

Buta profán baromságok

Uszítanák a világot

Önpusztító őrületbe,

Sót szórnának minden sebbe.

Sál kell a gonoszság ellen,

S megtartjuk magunkat

Becsben.

Tócsából nem lesz óceán;

Csöndes eső

Ősz derekán.