Minden tél nyomot hagy bennünk

Minden tél nyomot hagy bennünk;
Száll az Idő,

Lépegetünk.

Mindig új Tavasz-ígéret

Születik;

Hallgat a végzet.

Remény vékony fátyla lebben;

Idő száll,

Mind sebesebben.

Lassan megyünk,

Lépegetünk;

Minden tél nyomot hagy bennünk.

Élőhalott eszme-romok

Élőhalott eszme-romok

Rusnya tömege vicsorog,

Vonnak ködből felhő-bogot,

Jelen szemére hályogot

Agyzsibbasztó lendülettel;

Ne bolonduljon az ember...

Holt eszmékben élet nincsen;

Segítsen rajtunk

Az Isten.

Holt szavakból füst gomolyog;

Élőhalott eszme-romok.

Nagy kincs a Szólásszabadság

Nagy kincs a
Szólásszabadság;

Tőle lélegzik a világ.

Ez a szabadság lényege,

Legfőbb ismertetőjele.

Szólásszabadság, több nem kell;

Ember lesz tőle az ember.

Ha Szólásszabadság nincsen,

Fejét csóválja az isten.

Bármi ürüggyel elveszik;

A világot rabbá teszik,

S a kánya akármit vartyog;

Már nyakunkra ült a zsarnok.

Magunktól nem adjuk oda,

Sosem mondhatunk le róla.

Nagy kincs a

Szólásszabadság;

Nélküle torzó a világ.

A rezgést ritmusba szedni...

A rezgést ritmusba szedni

Csak Isten tudja, más senki.

Boldogabb lehet a jelen,

De a Hitünk -

Ritmus legyen.

Pénzes földi örültségek

Kakofóniát sem érnek.

Hatalom profánná átkoz;

Az összes túlerő káosz.

Istenhez kell közeledni,

A rezgést ritmusba szedni.

Nem piacképes a pátosz

Nem piacképes a pátosz,
Nem is kompatibilis,
Ingyen örül,
Ingyen tapsol,

Ingyen sír és nevet is.

Hitelt, kamatot nem ismer,

Számlákat sem küld soha;

Nem létezik semmiféle

Kiszámítható sora.

Nem lehet eladni, venni,

Örökül sem hagyható;

Számokkal vagy puszta kézzel

Soha meg nem fogható.

Soha fel nem megy az ára,

S nem lesz olcsóbb semminél;

Amennyit az őszinteség,

Mindig éppen annyit ér.

Régi nagy telek emléke

Régi nagy telek emléke
Szép és ringató;
Akkor márciusig el sem

Olvadt még a hó.

Fehér háztetők világa,

Kémény füstje száll;

Benn a cserépkályha meghitt

Jó melege vár.

Árok szélén fagyos a hó,

Csöppet sem puha,

Kerítések mögül vadul

Ugat a kutya.

Fentről váltakozva hó vagy

Eső csepereg;

Kinn a utcán hólapátos,

Kucsmás emberek.

A gyógyszertár előtt tábla,

Hol milyen a hó,

Hogy melyik út járhatatlan,

Melyik járható.

Amerre csak a szem ellát,

Fehér a mező;

Hófehér takaró alatt

Szunnyad az erő.

Az ablakok fölött jégcsap,

Rajtuk jégvirág;

Nyugodtabb és egyszerűbb volt

Akkor a világ.

Mára még a hó is más lett,

Ezt ma már tudom;

Ma feszültség fénylik benne,

Már nem nyugalom.

A városokba költözött

Mára a vadon;

Régen lebéklyózott szörnyek

Újra szabadon.

Hová tűnt el a józan ész,

Minden mért fakó?

Régi szent Béke emléke

Szép és ringató.

Besenyő legelő

Besenyő legelő;
Az irodai talajban
Mindenféle

Dogma nő.

Longobárd csatabárd;

A történettudományunk

Rusnya, kövér

Végzeteket

Kalapált.

Gepida epika;

Középkori

Gesztáinkat

Beadtuk

A zaciba.

Szarmata nagypapa;

Nem az Urálból vándorolt

Ide szegény

Ősmama.

Vén nomád,

Jó komád;

Gyere végre,

Szent Igazság,

Áradj közénk,

Tégy csodát!