Őrültségek idején

Őrültségek idején
Míg a Nap ragyog;
Férj vagyok és
Apa vagyok,

Az is maradok.

Hogyha minden fejre áll,

Állva maradok;

Férfi vagyok,

Magyar vagyok,

Az is maradok.

Sátánista blablára

Sose hallgatok,

Férjként,

Apaként,

Magyarként

Élni akarok.

Esőverte, bizonytalan nyárelő-napok

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok;
Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog.

Hőség meg hűvös eső közt

Ugrál az Idő;

Hol szorít,

Hol pocsolyában

Tocsog a cipő.

Görögtűznek tűnik minden

Lidércvillanás;

Hitetlent nevel

A Hitre

Hitetlen Tamás.

Tomboló sötét tüzek közt

Hol a kis

Parázs;

Zsákutcák rengetegében

A vékony

Csapás?

Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog;

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok.

Manus manum lavat

Manus manum lavat;
Lehet, amit szabad;
Kommersz lélek.

Hunyászkodás
Kis embert
Alattvalóvá

Avat.

Manus manum lavat;

Berendezés marad;

Ha jégkorszak jön

Sokat kell

Seperni

A havat.

Manus manum lavat;

Ürügy mindig akad;

Urambátyám-kapcsolatból

Mindig újabb

Megalkuvás

Fakad.

Manus manum lavat;

A vén Idő szalad;

Lávatóból

Sosem fogunk

Kihúzni

Sült halat.

Manus manum lavat;

Aki nem áll, halad;

Múlt után, vagy

Jövő elé,

Mindhiába

Építenénk

Falat.

Manus manum lavat;

Csöndes eső szakad;

A hatalom

Az Erkölcsnek

Gyakran üzen

Hadat.

Manus manum lavat;

Ami tapad, ragad;

Sok-sok közös

Kézmosástól

Kis banda is

Maffiává

Dagad.

Manus manum lavat;

Ami szakad, hasad;

Hiába a propaganda,

Ha valaki

Véletlenül

A "tilosban"

Matat.

Manus manum lavat;

Ami kacat, kacat;

Majd az Idő

Kideríti,

Amit a brancs

Mindhalálig

Tagad.

Seton-Watson a pokolban

Seton-Watson a pokolban,

A fő protokoll-bugyorban

Luciferrel azon röhög,

Hogy mint propaganda-ügynök,

Hány városnak díszpolgára,

Hányan adtak a szavára,

Ő Odüsszeusz rokona,

A hazugság Homérosza

Nem is akármilyen fokon:

Az életműve:

Trianon.

Nagy büszkén,

Sátáni torban

Seton-Watson

A pokolban.

Aczél György elvtárs idején

Aczél György elvtárs idején

Bőgött a haladó tehén.

A világ közepén árok,

Mi voltunk a haladárok,

S a reakció odaát;

Így vittük az eszmét tovább.

Éltünk marxi bölcsességgel,

Magas éggel,

Három T-vel,

És a cenzúra plajbásza

A nép érdekét szolgálta.

Rohannak az évtizedek,

Rendszerváltó kecske mekeg,

S úgy bőg a haladó tehén,

Ahogy Aczél György idején.

Eszme-sivatagban járva

Eszme-sivatagban járva

Delfinnek tűnik a cápa.

Az önpusztító értelem

Agyában végzet-kép terem,

S ha a szirén-dalra figyel,

Majd önmagát puszítja el.

Globalista kanördögök

Falkája sztrátoszban röhög,

Világuralomra készül,

Ami doktrínákból épül,

Dörög minden érték ellen,

És így okoskodik fennen:

"Add fel mind magad, kisember,

Mert a végzet jobbat rendel,

Nálad a saját helyedre,

Dogma-gyógyszereid vedd be,

Aztán gyorsan dőlj a sírba,

Számodra ez van megírva."

Igazi szuverenitás

Alá vermet dogma nem ás,

Akik ostobán szavaznak,

Előbb-utóbb észbe kapnak,

És a globalista konda

Elkullog majd a pokolba.

Egyre drágább lesz

A Drága

Eszme-sivatagban járva.

Gutta cavat lapidem

Gutta cavat lapidem,
Nem hatalom kell nekem;
Hogy az Isten a túlerőt támogatná,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Tudom, hol van a helyem;

Amíg élek,

Céljaimat

Nem adom fel

Sohasem!

Gutta cavat lapidem,

Rohan az Idő velem;

Hogy Isten mindent elrendelt már előre,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Minden olyan, amilyen;

Vénségemre hódoljak meg

A kánonnak?

Nemigen!

Gutta cavat lapidem,

Nem hátrálok sohasem;

Úgy sejtem, hogy az Istennek

Még terve lehet

Velem!