A megsüvegelt butaság

A megsüvegelt butaság

Fürgén illegeti magát.

Tudja, hog tőle függ a rend,

Ő tartja a világot fent,

Mert különben lezuhanna,

S mindenki rajta tiporna.

A hülyék az Istent hiszik,

Aki pedig nem létezik.

Keményen kihúzza magát

A megsüvegelt butaság.

Nekrológ-töredék a mohácsi csata emlékére.

Mohács fölött por kavarog,
Nagy csata volt ott,

Magyarok.

Ország,

Király,

Mind odalett,

Ami veszhetett,

Ott veszett.

Tömegsírokat fű takar;

Azóta is csak

Zűrzavar.

Mindig újabb varjú károg,

Mindig újabb szulejmánok.

Mindig akad újabb horda,

Mindig vér cseppen a porba.

Nagy kincs a szuverenitás.

Nem pótolhatja semmi más.

A nemzeti önismeret

Csodát csakis akkor tehet,

Ha Bátorsággal párosul,

S megtanul

Hinni

Magyarul.

A mohácsi mező alatt

Régi magyarok nyugszanak,

De a Nap még ma is ragyog,

Vannak még

Élő 

Magyarok.

Nem önfeladás,

Magyarok;

Mohács fölött

Por kavarog.

Csőcselék-filozófia

Csőcselék-filozófia

Száll a Béke poraira.

Aki jól él? Biztos tolvaj,

Aki sikeres? Fején vaj.

Aki szép, börtönbe menjen,

Aki okos, buta legyen.

Ha csak ebben van élvezet,

Az Jóra sohasem vezet.

Közeleg az ostoba vég?

Nem marad más, csak hulladék?

Morog a vérengző menyét;

Isten csóválja a fejét.

Én becsületes maradok

Bárki bármit csacsog, nyafog,
Én
Becsületes

Maradok.

Amit tenni lehet,

Teszem,

Csak az Igazságot

Hiszem.

A hatalom nem kenyerem,

A bosszú-dühöt megvetem.

Semmiségért nem nyomulok,

De dolgozom,

Amíg tudok.

Egyszer majd úgyis

Meghalok,

De

Becsületes

Maradok.

Boldogasszony ezüst fénye

Boldogasszony ezüst fénye

Világít a vaksötétbe.

Akit lidércfény nem vakít,

Láthat valamit,

Valakit.

Irányt, utat

Annak mutat,

Aki a 

Jó után kutat.

Profán szemnek nem világít,

Nem hagy cserben,

Sosem ámít.

Túlerőt nem kalauzol,

Csendben világít

Valahol,

Vezeti azt, aki

Bátor,

Ki, a végzet hatalmából.

Vezet minket

Isten elé,

Erkölcsi világrend felé.

Jóra vágyók

Jó

Reménye;

Boldogasszony ezüst fénye.

Ha üzen a Vén Hallgatag

Ha üzen a Vén Hallgatag,

Nem hallja semmilyen csapat,

De hallhatják az egyének,

S hallja

Az Emberi Lényeg.

Más helyett terhet nem visel,

S Isten előtt sem képvisel

Senki sem, 

Csupán önmagát.

Ha nyitja lelke ajtaját

Eljutnak hozzá a szavak,

Mert:

Üzen a

Vén

Hallgatag.

Augusztus a végét rója

Augusztus a végét rója,

Útra készül már a gólya.

Csöndes szélben

Idő pereg;

Felébred a gondfergeteg.

Elmúlás médiafrontja

Rossz ajánlatait ontja.

A Múlt lassan szerteszéled,

Nyár illan,

Múlik

Az Élet.

A felszín örvend vagy jajgat,

Kék az Ég,

Az Isten hallgat.

Remény a

Jövő adója;

Augusztus a végét rója.