Állva maradok mindvégig

Állva maradok mindvégig,

Akármi kússzon az égig.

Megint gonosz változások

Repedt varjúcsőre károg,

Megint a képembe mászik,

Megint közeledni látszik,

Amitől régebben féltem,

Amit már sokszor megéltem,

Hogy garasos hétköznapok

Utálatos nyála csorog

Profán síkról a lelkembe,

Megint készülnöm kell erre?

Anyag-síkon csak őrület,

Onnan semmi jó sem jöhet.

Kell-e, hogy zavarjon engem?

Közben sokat öregedtem,

Már elég időssé váltam,

Hogy a sarat végig álljam.

Magamat meg nem tagadom,

S ha nincs tovább,

Elfogadom.

Akármi kússzon az égig,

Állva maradok.

Mindvégig.

Archaicum Hungaricum

Archaicum Hungaricum;
Havas a fenyér,
Jól tenyésztett őstörténet

Jég hátán megél.

Archaicum Hungaricum;

Buja, mint a gaz,

Ha jól sulykolják az se baj,

Hogyha nem igaz.

Archaicum Hungaricum;

Az Urál körül,

A kamu őslakos rajtunk

Úgyse könyörül.

Archaicum Hungaricum;

Dogmatömkeleg,

Gátjain a valódi Múlt

Alig csepereg.

Archaicum Hungaricum;

Feketefenyő,

Doktrínán nehezen fog a

Villanyreszelő.

Archaicum Hungaricum;

Hamis ablakon

Néz a régmúltba helyezett

Szupertrianon.

Archaicum Hungaricum;

Öngyilkos szeszély,

De a valódi Csodához

Nem kell engedély.

Archaicum Hungaricum;

Majd letérdepel,

Hívője majd csodálkozik,

Hogy hihette el.

Archaicum Hungaricum;

A Múlt már dörög,

Időleges a hazugság

Csak Isten örök.

Gyorsan múlik, ami hangos

Gyorsan múlik, ami hangos,

Nem érték, ami csak rangos.

Sült galambra sose várni,

Szekértáborba nem állni.

Hőbörgésre sose adok,

Vezérem - 

Magam maradok.

Bosszúvágy bennem nem zörög,

Soha senkit sem üldözök.

A Béke

Békét érdemel;

Ami másé,

Nem érdekel.

Minden nagy bálvány cafrangos,

Gyorsan múlik, ami hangos.

Tizedik templomi évfordulónk

Huszonöt éve voltunk házasok,
Borús idő volt,
Fellegek vonultak,
Aztán hirtelen kisütött

A Nap.

Addig mindenütt elutasítottak,

Az mindig könnyebb, mint utánanézni.

Akkor tíz éve

Megroppant a jég,

Értünk tartottak

Ünnepi misét,

Együtt néztünk

Az oltárra,

Az Égbe;

S a templomban is

Egybekeltünk

Végre.

Este ünnepi mezt öltött

A Hold;

A két Kislányunk ajándéka volt.

Az emlék tíz éve köztünk pihen,

Akárki kérdi,

Örökké:

Igen.

Én nem gyűjtök szavazatot

Én nem gyűjtök szavazatot;
Semmit el nem veszek.

Adok.

Semmit magammal nem viszek;

De a többségben sem hiszek.

Rám semmi hatalom se száll,

Túlerő mögöttem nem áll.

Nem kell cikornyás, bozontos,

Csak azt nézem, ami fontos.

Bármilyen szó felém nyilaz,

Csak azt hiszem,

Ami Igaz.

Mások nem látják Istent,

Én látom,

Nem térítek,

Nem vitázom.

Mások profitot imádnak;

Boldogság kell a világnak.

Míg élek,

Szabad maradok;

Sosem gyűjtök szavazatot.

Valaha első látásra

 

Valaha első látásra;
Én Rád,
Te rám,
Mi 

Egymásra.

Együtt 

Ketten,

Együtt leltük;

Azóta el nem engedjük.

Velünk maradt

Évről évre,

Nemrég múlt

Harmincöt éve.

Vele

Létezünk,

Remélünk,

Velünk marad,

Amíg élünk.

Együtt találtunk

Egymásra,

Valaha

Első

Látásra.

Atlantiszban réges régen

Atlantiszban
Réges régen,

Egy csillag se volt az égen.

Vad éjszaka leple alatt

Közeledtek a vízfalak.

Volt egyvalaki

Régesrég,

Mások még nézni se merték,

Volt egy ember, aki látta,

Tán gyökeret vert a lába,

Mások talán menekültek,

Ő nézte a veszedelmet.

Nézte a vad, gonosz csodát,

Pontosan tudta, hogy mit lát,

Hogy hiába menekülnek,

Nincs haszna a rémületnek,

Már kár a kétségbeesés...

Lesz-e majd

Újjászületés.

Összecsaptak a vízfalak,

Minden kérdés

Kérdés marad.

Sötét tömeg

Sötét égen,

Atlantiszban

Réges régen.