Még mindig elvarázsolsz

Még mindig elvarázsolsz
Évtizedek óta
Mindennap újra,
Varázsolsz,
Ragyogsz.
Az élet útján
Lelkemmel
Kéz a kézben

Andalogsz.

Varázslatos közös élet,

Én is elvarázsollak

Téged.

Varázsolj még el nagyon sokszor,

Minden áldott nap.

Varázsolj el,

Amíg csak élek.

Date obulum Belisario

Date obulum Belisario;

Nemcsak Trója főterén áll

Trójai faló.

Aki rosszra vár,

Rosszabbra talál;

Állítólag a varjú is

Énekesmadár.

Date obulum, Belisario;

A vízesés tetejére

Nem megy a hajó.

Zöldellő levél

Akármit regél,

Egyszer lehullik, utána

Elfújja a szél.

Date obulum, Belisario;

Agymosottnak

A valóság

Sose látható.

Doktrínákban nincs Kegyelem

Doktrínákban nincs Kegyelem;

Üdvösség bennük nem terem.

Egyetlen doktrína-kánon

Sem terjed túl a profánon,

Mind szekere elé fogat

Betöretlen fogalmakat,

S a pusztán hajszolva őket

Azt képzeli, megelőzhet

Más doktrína-fogatokat,

S minden máson felül marad.

Mind magukat tartják szentnek,

A többit meg eretneknek.

Mindben ezer kérdés lehet,

De nincs igazi felelet,

Maradnak nyersen, mereven;

Doktrínákban

Nincs

Kegyelem.

Homérosz sosem alkudott

Homérosz sosem alkudott,

Talán egyszer sem hazudott.

Nem értjük, amit ránk hagyott.

Mi tudott, és

Mit nem tudott?

Mi Trójáé?

Mi az övé?

Mit rejtett el Trója mögé?

Odüsszeusz hol élhetett?

A modellje ki lehetett?

Hol élhetett?

Hol és

Mikor?

Az idők mélyén

Valahol?

Nekünk mi dolgunk van vele?

Mit jelent a története?

Homérosz sosem alkudott,

De talán valamit

Tudott.

Csak hatvan fölött látjuk át

Csak hatvan fölött látjuk át,
Nem minden a profán,
Hogy sehová sem juthatunk

Csak doktrínák nyomán.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy több 

A Létezés;

A tiszta Érzés többet ér,

Mint bármi érvelés.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy csak Lélek

"Halad";

Hogy emberi tulajdonunk

A Szabad Akarat.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy mennyi a világ;

Hogy itt csak kérdés létezik,

A Válasz 

Odaát.

Csak hatvan fölött látjuk át

A földi életet;

Már semmit sem számítanak

A profán közhelyek.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Mi igazán erős,

Hogy minden ember mindegyik

Másikért felelős.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy

Élni

Mit jelent;

Hogy milyen nagyon számít ránk

Az Isten

Odafent.

A kurta megint kapar

A kurta megint kapar,
Minden jövőkép fanyar;
Köpönyegforgatóknak kell

Tanácstalan zűrzavar.

Megint csöndes a magyar,

Nem tudja, hogy mit akar,

Hogy homályos változások

Vastag leple mit takar.

Már minden bolond hadar,

Kifenve minden agyar,

Merre vannak a zsákutcák?

Nem működik a radar.

Végzet, sátán mit kavar?

Balkanyar vagy jobbkanyar?

Talán befed majd bennünket

A múltra szálló avar.

Már minden lidérctűz ég,

Minden zúg,

Hallgat az Ég,

Ha meghalunk,

Legfeljebb majd

Megmaradnak a hülyék.

Eridanus-parti nyírfák

Eridanus-parti nyírfák;

Nem lett okosabb a világ.

Összezárultak a habok,

Phaethón többé nem ragyog.

Eridanus lomha sodra

Visz lefelé kanyarogva

Többé már nem a Nap felé,

A nagy kanyarba,

Lefelé.

Nyírfa-bánat,

Nyírfa-könnyek;

Soha többé nem lesz könnyebb.

Sokkal ostobább a világ;

Eridanus-parti nyírfák.

Amíg Hangod hallom

Amíg Hangod hallom,
Élek;
Amíg hangom hallod,
Élsz.
Míg vagy nekem
Sose félek;
Amíg vagyok,

Te se félsz.

Általad

Minden érzésem

Életkedvvé 

Lelkesül;

Ki vagy nekem?

Rajtad kívül

Ezt talán csak

Isten tudja

Egyedül.

A leginkább itthon élek

A leginkább itthon élek,

Itthon igazi

Az Élet.

Kint fullánkos eső csorog,

Hordók tetején ripacsok,

Nyúlós-nyálkás bosszúvágyak

Zabla nélkül szaladgálnak,

Bájvigyorog minden undok,

Okoskodnak a bolondok.

Múlt sötétül,

Jövő mállik,

Semmi sem, aminek látszik.

Itthon igazi

Az Élet;

A leginkább itthon

Élek.

Bajadér sifonér

Bajadér
Sifonér;
Nem kopasz a bolsevizmus,
Legfeljebb 

A haja gyér.

Bajadér

Banya-bér;

Némely 

Nyegle egyedeknek

Szájukon nő

Aranyér.

Bajadér

Kapanyél

Zsoldosokat igazolna

Ismeretlen

Csatatér.

Bajadér,

Sétatér;

Urambátyám rokonoknak

Úgyis mindig

Jut

Babér.

Bajadér

Svédacél;

Boldog, aki

Mindenféle hülye divat

Ellenére

Nem facér.

Bajadér

Kákabél;

Atom ellen

Ritkán szokott

Használni

A lándzsanyél.

Pléhvödör,

Rézcsöbör;

Dobbermannak érzi magát

Mindenféle

Hatökör.

Heveder

Kelepel;

Régi elvtárs

Megint újabb

Zászló alatt

Menetel.

Fityula

Frizura;

Sok kerge birka képzeli,

Hogy ő lett

A fríz ura.

Hófehér

Bajadér;

Sokára fog kiderülni,

Hogy a látszat

Mennyit ér.

Atlantiszi kultúrkánon

Atlantiszi kultúrkánon

Szétfoszlott, mint minden mákony.

Már látszott, hogy annyit sem ér,

Mint egy száraz diólevél,

De csak tátotta a száját,

S globalizált halandzsáját

Ontotta hátra-előre,

Hazára, vágyakra, kőre,

S tisztes összefogás helyett

Bitorolt el minden helyet,

De nem volt túlélő fajta,

Isten sem segített rajta,

Mikor eljöttek a vizek,

S elnyelte a sötét hideg.

Atlantisz majd újraépül,

De a régi kánon nélkül.

Nem volt egyéb, csak rossz álom,

Atlantiszi kultúrkánon.

Áprilisi lidércfények

Áprilisi lidércfények;

Sosem a látszat a lényeg.

Jöhet hideg,

Jöhet meleg;

Hiszékeny soha nem leszek.

Negédes gonoszság rebben

Minden hamis ígéretben.

A sátán, a "nem létező"

Majd lassacskán bújik elő.

Ad magára.

Előkelő.

Látszólag nem kötekedő.

Fényes út épül a porra,

Hogy utazhassunk - pokolra.

De hiába a fájdalom,

Erőt adhat a szánalom,

Mert a Remény sosem csekély,

S hátha mégis maradt esély.

Istenhez szól minden

Ének;

Áprilisi lidércfények.

Acherón-parti tavaszban

Acherón-parti tavaszban
Se nem gyorsan,

S nem lassan

Szembesül okkal az

Okság;

Tovatűnik a Magasság.

Csend üli meg a 

Hátteret,

Minden tavasz csak átmenet.

Fenn a jövő vágya fakó,

Lenn a végső vigasztaló.

Közel falak, moha, dudva,

Távol tavasz mit sem tudva.

Se nem gyorsan,

Se nem lassan

Acherón-parti tavaszban.

Végzetfolyam torz medrében

Végzetfolyam torz medrében

Rozsdaszínre vált az ében,

Az arany sárrá alakul,

A fehér szürkévé fakul.

A tömeg a fátum foglya,

De rabságát fel nem fogja.

Csillagtalan sötét éjben,

Végzetfolyam torz medrében.

Miattad élek

Miattad élek,
Érted,
Általad;
Minden percemmel
Téged 

Áldalak.

Te tartasz csak életben egyedül,

Tied vagyok kívül belül;

Melletted lebegek,

Mint torony fölott a vércse;

Nélküled régen nem lennék már

Füst se,

Hang se,

Lét se.

Tavasszal talán Isten megpihen

Tavasszal talán Isten megpihen;
Ősz fejét két vén tenyerébe ejti,
S elszunnyad az Idő mocsaras partján.
Felébredve tán az villan eszébe,
Miért nem engedi soha az ember,
Hogy segítsen rajta? Miért szalad
Rossz ateista doktrínák után?
Az Idő partján harmatos a rét,

Isten most megcsóválja a fejét.

Talányos tavaszhullámok

Talányos tavaszhullámok

Közt múlt és jövő szivárog.

A jelen szemében  könnyek;

Soha semmi nem lesz könnyebb.

Rövidülnak profán hosszak;

Triumfál a sokkal rosszabb.

Fogcsikorgatás,

Mint régen;

Biztonság már csak

Az Égben.

Felébred sok régi átok;

Talányos tavaszhullámok.

Szomorú tavaszi napon

Szomorú tavaszi napon
Sok holt remény,

Már puszta rom.

Kárörvendő szürke egek

Mögött nehéz jövő lebeg.

Mindent elsózott

A Szakács;

Jöhet még mohácsabb

Mohács.

Élni érték,

Vagy hasztalan;

Ahogy parancsolod,

Uram.

Lárma zúg,

Sivár, monoton;

Szomorú tavaszi napon.

Platón szép kétvilág-elmélete

Platón szép kétvilág-elmélete
Kevesen értik.

Talán senki se.

Hogy mi az Élet?

Mi a Létezés?

Kevés hozzá a profán érvelés.

Hétköznapi dimenzióban élünk,

S nem tudjuk, hogy

Magunk fölébe érünk,

Nem zörög a Létezés,

Nem is gagyog,

De Felelősségünk

Sokkal nagyobb.

Itt csak a látszat,

Ott meg

Az Erő;

Nem tudható,

De megérezhető.

Mindennek vége,

S örök 

Kezdete

Platón szép kétvilág-elmélete.

Álarcos bolsevik dogmák

Álarcos bolsevik dogmák

A levegőt hasogatják.

Szánalmas agymosott sereg

Saját vesztéért nyekereg,

A mérget lelkesen issza,

Osztályharcot hozna vissza.

Szellemi impotencia,

A vége meg:

Non est vita.

Tán hamar lehull az álca,

S minden önjelölt pojáca

Oda megy, ahova való.

Ál-trójai dogma faló...

Sír a tavasz,

Nyög a világ;

Álarcos bolsevik dogmák.

Szeretnék nyugodtan élni

Szeretnék nyugodtan élni,
Nem fillérezni.

Nem félni.

Idehaza,

Sehol máshol,

Világ-hülyeségtől távol,

De a Szerelemhez közel,

Ahol a Lét

Körbeölel.

Toronyóra lánccal nem kell;

Írni,

Élni

Szerelmesen.

Míg életem el nem évül.

Gonosz változások nélkül

Dolgozni,

Szeretni,

Élni;

Szeretnék

Nyugodtan

Élni.

Ágál a hamis messiás

Ágál a hamis messiás,
De az Isten hallgat;
Szegény hívei meg sasnak

Képzelik a varjat.

Üdvösség-ígéretekre

Buták állnak sorba,

Lelkesedve indulnának

Máris a pokolba.

Hangos propagandakocsi

Az utcákat járja;

Pénz-mozgatta mű-messiás

Balekjait várja.

De talán az egész ország

Nem lesz tőle kába,

Ágál a hamis messiás,

Remélem, hiába.

Pár nap, aztán úgyis vége,

A fene megette;

Kereshet majd a külföldi

Tőke mást helyett.

Viágkorok, világképek

Világkorok,
Világképek;

Tán a csillagok se vének.

Idő pihen fenn 

A Hegyen;

Minden Pillanat végtelen.

Minden kor egy újabb redő,

Szemét dörzsöli az Idő.

Míg a kürtöt meg nem fújják;

Megint újra,

Újra tovább.

Mindig új, meg újabb kezdet,

Tán mind ugyanoda vezet.

Csöndesek a régi körök;

Eddig minden részük örök.

Tenger, folyam, folyó, patak;

Messze még a

Vén Hallgatag.

Minden titok durva kéreg;

Világkorok,

Világképek.

Magyarság

Magyarság.
Az Isten adta.

Azé, aki elvállalja.

Egy érzelem,

Egy közösség;

Tán nehéz, de szép

Tisztesség.

Vízzé a vér sose válik;

Becsülettel

Mindhalálig.

Békében és 

Tiszta Hitben

Ezt kéri tőlünk

Az Isten.

Őrizzük,

El sose hagyjuk,

Becsülettel

Továbbadjuk.

Magyarságunk;

Isten adta,

Azé, aki elvállalja.

A Feltámadás másodnapja van

A Feltámadás másodnapja van,
Hetyke a Nap,

Tán locsolni rohan.

Ásít a felhő,

Feltámad a szél;

Hintázik a sok apró falevél.

Voltunk,

Vagyunk és talán

Létezünk;

Nem tudhatjuk, hogy hová

Érkezünk.

Nem tudhatjuk, hogy merre

Az út vége;

Csendes reménnyel nézünk fel

Az Égre.

Bennünk a

Titok

Diadalmasan;

A Feltámadás

Másodnapja van.

Húsvér szent napján - elmúlás előtt

Húsvét szent napján,
Elmúlás előtt,

Felhőgomolyok a házak fölött.

A vén körtefán pajkos gerlepár;

Egyszer majd másnak dalol a madár.

Újjászületés vagy 

Feltámadás;

Míg élek,

Nem lehetek soha más.

Virágtömeg tavasz nótáját fújja.

Majd nagyon neki kell gyürkőzni

Újra.

Össze kell rakni, ami eltörött;

Húsvét szent napján,

Elmúlás előtt.

Nagyszombaton kérem Tőled, Istenem!

Nagyszombaton kérem
Tőled,
Istenem;
Amíg élek,
Maradjon meg
Anikóm, s a

Szerelem.

Amíg élek,

Öntörvényű maradjak,

Hatalomnak közelébe se jussak.

Ami munkát magam elé kitűztem,

Éljek addig, hogy

Mind

Elvégezhessem.

Tartásom és

Munkakedvem

Mindhalálig meglegyen;

Nagyszombaton

Kérem

Tőled,

Istenem!

Nagypénteki kemény szélben

Nagypénteki kemény szélben

Üvölt a sok talmi érdem,

Harsog, ami csak piaci;

Csöndben térdel

Az Igazi.

Süt a Nap ünnepi 

Csöndben;

A Megváltás

A Lelkünkben.

Isten áldása már rajta

Azon,

Aki elfogadja.

Isten

Bennünk és

Felettünk;

Emberek

Általa lettünk.

Tavasz mosolyog kék

Égen;

Nagypénteki kemény szélben.

Vénül ifjú Tavaszunk

Vénül ifjú Tavaszunk,
Idő kezét érzi,
A napsütést a szokottnál

Nyűgösebben méri.

Didereg és pityereg,

Fél a jövendőtől;

Érzi, hogy sok rossz lélekben

Végzet-malom őröl.

Még komorak az egek,

Sok a hamis ének;

Vannak gyáva fiatalok,

Felelőtlen vének.

Minden érdek acélból,

Minden remény kőből;

Remeg ifjú Tavaszunk,

Fél a jövendőtől.

Önjelölt csúcs-értelmiség

Önjelölt csúcs-értelmiség
Kántál rossz feketemisét,
A világfát nem tiszteli,
Csak rázza,
A Magyarságot nem érti,
Hát legalább

Gyalázza.

Pózát még mindig viseli

De már nem hódolunk neki,

Nárcisztikus gőgje mindig

Megsértve,

De hiába.

Nem szavazunk,

Nem megyünk

Nem ereszkedünk

A pokolba le

Érte.

(Retirálj,

Retirálj

Világpolgár-óperencia hegyéig

Meg se állj;

Hamisított 

Félisteni

Műanyag pulpitusodról,

Ha kedved van,

Onnan kiabálj!

Búsulhatsz,

Mint a marabu,

Lehet fejeden koszorú,

Lehet rajtad ezüst, arany

Vagy rózsaszín

Pléh-masni;

Nem félünk és

Nem üldözünk,

Nem utálunk,

Vállat vonunk,

De amit írsz,

Nagyon ritkán,

Jobb híján és 

Nagyon csínján

Fogjuk 

Néha olvasni.)

Domesztosszal mosott jellem,

Küzd a magyarságunk ellen,

Károg, mint az éhen maradt

Vén kánya;

Azt képzeli, hogy

Majd egyszer

Bocsánatot kér tőle

A Hazája.

Ateista sztrátosz-urak

Fényes tömegében mulat;

Pénz-démonok

Csiklandozzák,

Becézik;

Ha a pénzhatalom-cenkek

Között önmagával henceg,

Úgy gondolja

Biztosan

Le nem nézik.

(Retirálj,

Retirálj

Világpolgár-óperencia hegyéig

Meg se állj;

Hamisított 

Félisteni

Műanyag pulpitusodról,

Ha kedved van,

Onnan kiabálj!

Búsulhatsz,

Mint a marabu,

Lehet fejeden koszorú,

Lehet rajtad ezüst, arany

Vagy rózsaszín

Pléh-masni;

Nem félünk és

Nem üldözünk,

Nem utálunk,

Vállat vonunk,

De amit írsz,

Nagyon ritkán,

Jobb híján és 

Nagyon csínján

Fogjuk 

Néha olvasni.)

Idegen nótától hevül,

Besenyők elől menekül,

Deheroizáló mérget

Facsargat

Urál hegyéből

Multi-reklámokkal ékes

Fatálba;

Utazgathat akárhova,

Szúnyog módra röpködhet

A világba;

Szegény sose veszi észre,

Napról napra,

Évről évre

Egyre inkább 

Csak maga lesz

Önmagába

Bezárva.