A téridő másik síkján

A téridő másik síkján

Felelősség a talizmán.

Régi fényében még a Hold,

Tán világháború se volt.

Mást jelent a lehetetlen,

Talán fejlődik az ember.

Se Auschwitz, se Trianon

Nem nyomja a múltat agyon.

Sok friss házas fiatal pár

Nyaralni Atlantiszba jár.

Csak fekete, ami ében,

A pénz elfér a bőrében,

Szent tradíció a módi,

S a tudomány is valódi.

Semmi sincs végzettel telve,

Sem eleve elrendelve.

A téridő másik síkján

Remény ül a jövő hídján.

A mi síkunk posztulátum;

Szikkadt fátum-rezervátum.

Mivel mi csupán ezt éljük,

Szükségszerűségnek véljük,

Mert kopog a végzet-fogat,

A sivár abszurdumokat.

Más síkokon másképp lehet;

Isten minket itt is szeret.

Elfeledett hősök - Vizy Zsigmond

(Telefon-nyomkodós

Gügye világunkban

Lyukas a memóriánk.

Képesek vagyunk feledni,

Hogy kiknek is köszönhetjük,

Hogy még mindig van

Hazánk.)

Ezerkilencszáztizenkilencben

Szunnyad az ország,

Szunnyad az ég;

Hazája vesztét

Döbbenten nézi a nép.

Károlyi és Linder Béla

Fülében tizennégyszeres

Wilson-altató,

Megszállja a Felvidéket

A csehszlovák légió.

Az ostoba antant-fülbe

A Masaryk-Benes csürhe

Azt üvölti hangosan,

Hogy a magyar Felvidékre

Csehországnak

Történelmi joga van.

Zajlik már a

Területrabló kaland;

A magyar kormány meg várja,

Mikor röppen végre elő

A nagyon várt 

Wilson-féle

Liberális

Sültgalamb...

Úgy gondoltuk

Elég lesz a

Wilson-féle

Liberális

Nagykabát;

Azt képzeltük,

Már nem is kell

Megvédeni

A Hazát...

Kisírt szemű Történelem

Az út szélén

Ácsorog;

Sorra lesznek csehszlovákká

A színmagyar városok.

Honvédek ellenállnának,

Sok város is

Harcolna, 

Amíg bírna,

S az elvakult magyar kormány

A harcot,

Az ellenállást

Megtiltja...

Úgy gondoltuk

Elég lesz a

Wilson-féle

Liberális

Nagykabát;

Azt képzeltük,

Már nem is kell

Megvédeni

A Hazát...

Már Balassagyarmaton is

Cseh nyelven recseg a kürt.

Csehszlovák lett.

Az élére

A csehszlovák

Kormány máris

Zsupánt küld.

Magyar város volt,

De az már

Senkit rég nem érdekel,

Franciák meg britek szerint

Legfeljebb egy kicsit rajta

Majd csehesíteni kell.

Nem így látták

Az ottani

Magyarok,

Úgy vélték, 

A kutyát mégsem

Csóválhatja

A farok.

Ha a kormány ostoba,

Ha nincs király,

Ha nincs sereg;

Akkor nekünk 

Kell a Hazát

Megvédeni,

Emberek!

Bátor város,

Harcba kezdett,

Fegyvereket vett elő,

Nem bírt velük

A dühös cseh túlerő.

Derekasan küzdöttek már,

De félő volt,

Hogy a várost védő népre

Az ellenség rátapos;

De megjelent

Egy maréknyi

Katonával

Vízi Zsigmond

Százados.

Kormánytilalom dacára

Ment a honvéd a csatába.

"Legyen eszünk! Nem Wilson kell, emberek!"

S a bátor kisváros népe,

Egy maroknyi katonával

A pokolba

Kergette

A cseheket.

Egy város megmaradt nekünk,

Masaryk,

Benes,

Az antant

Akárhogy is

Háborog;

Máshol is így 

Kellett volna

Védekezni,

Magyarok!

Vén impotens modernitás

Vén impotens modernitás

Ballag csöndesen

Más meddő modernitások

Közt a flaszteren.

Könyvet sose látott. Kézzel

Nem olvas, nem ír,

Kezében tanácsadóként

Füstöl a mobil.

Úgy gondolja, hogy nincs Isten,

És utazni jó,

Fogalma sincs arról, hogy mi

A tradíció.

Sose szemlél múltat, nem néz

Régi polcokat;

Neki más nem számit, csak a

"Modern gondolat".

Vén impotens modernitás

Tömegbe vegyül,

Nem érti, hogy sok ember közt

Mért van egyedül.

Már hetek óta nem látta

Négy elvált nejét,

Némelyik gyermekének nem

Tudja a nevét.

Mindig tudta, hogy neki nem 

Lehet gyereke,

Vajon honnan szedte őket

Össze négy neje?

Úgy véli, agyában modern

Spirál tekereg,

Vajon meddig szaporodnak

Még a genderek?

Vén impotens modernitás

Háborút rebeg,

Ukrajna fölött járnak az

Atomfellegek.

Szeme előtt a járdán is

Háború csoszog;

Miért akarnak élni a

Csúnya oroszok?

Gyanúk és kétségek közé

Soha nem tolat;

Ha "ott" mondják egész biztos

Modern gondolat.

Csak akik "modernül" szólnak,

Azok valakik;

Legjobb, ha az ember soha

Nem gondolkodik.

Vén impotens modernitás

Sose kesereg,

Tudja, csak a maga-félék

"Fejlett emberek".

Az ember "világba vetve"

Nem lehet maga;

Mindig kell mellé valami

Jó kis doktrína.

Az egyedül üdvözítő

Filozófiák,

Mindenkinél jobban tudják,

Milyen a világ.

Kell a valamilyen-ista 

Eufória,

Minden valóságnál különb

A teória.

Vén impotens modernitás

Ballag csöndesen;

Élvezi, hogy mindig újabb

Doktrína terem.

Vén impotens modernitás

Sohasem okul,

Mert ami csupán "modern", az

Hamar elavul.

Szegény véletlen vettetett

"Világba, bele",

"Modern" boldogtalanság az

Egész élete.

Megül akár vörös, akár

Rózsaszín lovat,

Minden másnál fontosabb a

Legújabb divat.

Eleve el van rendelve

Bölcső, ravatal;

Világot kormányoz a pénz,

Vagy a hivatal.

Vén impotens modernitás

Soha nem hibás,

Puszta időtöltés csak a

Szexualitás.

"Modern gondolathoz" minden

Szerelem kevés,

De üdvözítő az összes

Eltévelyedés.

Az élet profit, fogyasztás,

Meg felvonulás,

Főnök-lobbi dönti el, hogy

Mi a "haladás".

Vén impotens modernitás

Csupa lelki rom;

Segítse őt a doktrína,

Meg a szánalom...

Május az év tetőpontja

Május az év tetőpontja,

Kedvét semmi el nem rontja.

Virágok, lombok, napsugár,

Hamarosan eljön a Nyár.

Bár vizsgakazal a hátán,

Kolonctömegek a vállán,

Május mégis május marad,

Hajnalán szerelem fakad,

Alkonyaiban boldogság;

Újjászületik a világ.

Bár mindig van ezer gondja,

Május az év tetőpontja.

Próza a test, vers a lélek

Próza a test,

Vers a Lélek;

Szent örök

Ritmus az Élet.

Mindkettő egymásra mutat,

Mint az anyag és a tudat.

Próza a profán otthona,

A Vers  - a túlélés maga.

Az egyik a bőség-kalap,

A másik erkölcsi alap...

Bent a mag, kívül a kéreg;

Próza a test,

Vers a Lélek.

Szunnyadó titkok közt élünk

Szunnyadó titkok közt élünk,

Rátaposunk,

Elfeledünk,

Vagy tudomást se veszünk;

Hétköznapi semmiségek

Nem hagynak időt nekünk.

Lábunk alatt titok szunnyad,

Múlt korok hosszú sora;

Nem tudjuk,

De mégis sejtjük:

Talán mi is bennük éltünk

Valaha.

Lelkünkben is titok szunnyad,

Mint valami sosem látott,

Mégis gyönyörű virág;

Elvágna tőle végleg a

Jelen profán,

Egydimenziós világ.

Léthe vize mindig tiszta,

Aki él, mindenki issza,

Hogy soha ne térjen vissza

Az életen túli emlék,

Engedjük el csendesen;

Nem is marad belőle más,

Csupán a lelkünkben élő

Titokzatos

Sejtelem.

Szunnyadó titkok közt élünk,

Rátaposunk,

Elfeledünk,

Vagy tudomást se veszünk;

Hétköznapi semmiségek

Nem hagynak időt nekünk.

Amíg Titok van, lesz Élet

Amíg Titok van,

Lesz Élet;

Minden Lét

Rejtélyre ébred.

Teremtés az összes emlék,

Az anyag talán csak kellék.

Fényt rejtegetnek az árnyak;

Vén mítoszok bottal járnak.

Isten bennünk létre éled;

Amíg Titok van,

Lesz Élet.

Májusi bodzaillatban

Májusi bodzaillatban

Elbújik a Hold,

Előző életében tán

Ő is bodza volt.

A fűszeres éjszakában

Vén mítosz csoszog;

Reggelre újjászületni,

Megifjodni fog.

A sűrű, lombos sötétben

Száz titok terem,

Minden csupa várakozás,

Csupa sejtelem.

Lélek örök templomában

Égi gyertya ég;

Májusi bodzaillatban

Vén paplan az ég.

Tetoválatlan Tavaszban

Tetoválatlan Tavaszban

Árad már a napsugár,

Május arcában valahol

Ott mosolyog már a Nyár.

A Tavaszt nem politika,

Nem is a pénz hozza el,

Tetoválatlan a Tavasz,

Még pirszinget sem visel.

Tetoválatlan Tavaszban

Aminek kell, mind virul,

A Tavasz csak dolgát teszi,

Nem tüntet, nem is vonul.

Április utolsó napján

Április utolsó napján

Zsong a Kikelet,

Ilyenkor az ember minden

Telet elfeled.

Kezdődik ünnepélyesen

A Nyár évada,

Előttünk az első bűvös

Május-éjszaka.

Szent illatot árasztanak

A hársfasorok,

Éledeznek elfeledett

Régi mítoszok.

Elszürkülnek zöldnek tűnő

Süket doktrínák,

Elhull az teória,

S az Élet megy tovább.

Most érezzük igazán, hogy

Az Isten szeret;

Április utolsó napján

Zsong a Kikelet.

Elfáradt vén Történelem

Elfáradt vén Történelem

Viszi batyuját a Hegyen.

Mindig igazságot koldul,

Megverik és tovább lódul.

Sok ráaggatott doktrína

Mindkét karját földre húzza.

Elfáradt vén Történelem

Csoszog felfelé a Hegyen.

Fakardos álmítosz-sereg

Tolvajként nyomába ered,

Lopná hangját a torkából,

A falatot a szájából,

Szidalmazza, ócsárolja,

Gúnyolja és hazudtolja,

Ráaggatná száz dogmáját,

Ficamítaná a lábát...

Nyomukban ott a hivatal,

Díjakat, profitot akar,

Üvöltik, tagdíjat adjon,

A trendhez alkalmazkodjon.

Mögötte bolondját járva

Jön a pénz bohócfalkája,

Ordítják, meg kell, hogy értse,

Hogy adja el magát végre.

Majd a rabszolga-ripacsok

Aranyláncos hada robog;

Lépjen ide-oda tagnak,

Hízelegjen ennek-annak!

Elfáradt vén Történelem

Csak ballag tovább a Hegyen,

Jól vigyáz a batyujára,

Ügyet sem vet a bandára.

Felér a Hegy tetejére,

Onnan felpillant az Égre,

Jövendő új korszak végett

Ledobja az öregséget,

Megifjul, zendül a hangja,

Lent holt rongycsomó - a banda.

A Spirál újabb nagy köre

Indul komótosan körbe...

Elfáradt vén Történelem

Viszi batyuját a Hegyen.

Vasárnapi tavasz-élet

Vasárnapi tavasz-élet;

A tél újra semmivé lett.

Napfény csillan, madár dalol,

Remény születik valahol.

Újra kezdünk, amíg élünk;

Erről szól emberi létünk.

Jönnek szűkebb, tágabb körök;

Csak a felelősség örök.

Csak élő láthatja szépnek;

Vasárnapi tavasz-élet.

Minden élet misztika

Minden élet misztika,

Mind egy külön biblia;

Hiába mond ellenkezőt

Bármilyen szofisztika.

Alázat vagy intrika,

Jószándék vagy fringia;

Aki teszi, Isten előtt

Annak kell vállalnia.

Gyarló minden hitvita,

Minden élet misztika;

Rációnál fontosabb az

Erkölcsi akusztika.

A Nemzet soha nem évül

A Nemzet soha nem évül;

Napról napra újjáépül.

Napról napra valami más,

De - állandó identitás.

Nincs egyedül üdvözítő,

Könnyen hitelesíthető

Dogma jelölte "haladás",

Hanem számos identitás.

Nincs szabott üdvösségmenet;

Annyi út van, ahány nemzet.

Se előny, se lemaradás;

Sok nemzet -

Nagy erőforrás.

A Nemzet soha nem évül;

Napról napra újjáépül.

Talán minden Titok bennünk

Talán minden Titok bennünk,

Éppen úgy, ahogy

Felettünk.

Nem a csillag-miriádok

Vigyázzák az

Igazságot,

Hanem a tömérdek

Lélek;

Bennünk ünnepel az

Élet.

Az Élet

A Lét Királya;

Az anyag az ő szolgája.

Talán minden válasz bennünk,

Éppen úgy, ahogy

Felettünk.

Áprilisi boszorkányok

Áprilisi boszorkányok

Táncolnak a szélben,

Mindent megváltoztathatnak

Azon hevenyében.

Szakadó esőből napfény,

A levegő robban,

Aztán hirtelen oly hideg,

Hogy a fogunk koccan.

Egy szál ing sok. Utána meg

A kabát sem állja;

Tél és tavasz, múlt és jelen

Egymást harapdálja.

Ha valami még el nem dőlt,

Van április-érzet,

Még dönthetünk. Akárhogyan

Tolakszik a végzet.

Jövő pislákol valahol

A végtelen éjben;

Áprilisi boszorkányok

Táncolnak a szélben.

Egykori Turul-nemzetség

Egykori Turul nemzetség...

Amíg éltek, nem nevezték

Őket Árpád-háznak soha;

Ez már az utókor sara.

Igazából azt sem tudjuk,

Árpád volt-e az ősapjuk.

Nem világos a tényállás.

Volt egy fejedelemváltás,

Fajsz elment a süllyesztőbe,

Taksony lépett a helyébe...

Egykori Turul-nemzetség;

Fel, vagy újjáépítették

Kárpát-medence országát, 

A magyarok királyságát.

Mi volt a neve valaha?

Pannónia?

Hungária?

Turkok voltak, vagy hungárok?

A néma idő-hullámok

Sora vallani nem akar.

Mikor lett a nevük magyar?

Mikor jött és vajon kié

A Patrona Hungariae?

Egykori Turul-nemzetség...

Régi, reményteljes esték

Korszaka Dunán túl, s innen...

De más volt még akkor minden!

Szép korszak.

Volt benne erő...

Távlatosnak tűnt a jövő.

Más korban,

Más igazságban;

Sokkal őszintébb világban

Isten irgalmát keresték;

Egykori Turul-nemzetség...

Furcsa áprilisi hideg

Furcsa áprilisi hideg;

Köhögnek a szürke egek,

S közelmúltból lő ránk lázat

A gonosz huszadik század,

Rajtunk ocsmány öröksége,

Talán soha nem lesz vége.

Isten áldott népe helyett

Ősmajom-utód seregek,

Tartós erkölcsi deficit,

Világháborúk, drog, profit,

Bolsevizmus fegyver, gender;

Tán majommá lesz az ember...

Zsarnokság ezer fajtája

Vörös ülepét riszálja,

Hogy több szavazata legyen,

S utána jövendőt egyen.

Evolúció-dal játszik

Ősembertől a dollárig,

Rossz média üvölti szét

A napi fekete misét,

Erkölcspótló hübrisz lázad;

Érlelődik a gyalázat...

Száz gyilkos doktrína terem;

Meddig zuhanunk, Istenem?

Furcsa áprilisi hideg,

Az égen vén Nap didereg,

S belepi a jelen-házat

A gonosz huszadik század.

Meg kéne már szabadulni,

Tőle...

El kéne indulni

Végre igazán előre...

Nem "haladásba" -

Jövőbe.

Az Idő még nekünk pereg;

Furcsa áprilisi hideg.

Nem létezik szent háború

Nem létezik szent háború,

Nem is volt,

De nem is lesz soha;

Hazug minden véres doktrína.

Isten békére teremtett,

Barátságot akar,

Rendet,

Munkát,

Örömet,

Szerelmet;

Nem fegyvert,

Békét,

Kegyelmet.

Létösszegző áprilisban

Létösszegző áprilisban

Keserű a só,

Hol árnyékban van harminc fok,

Hol szakad a hó.

Az Isten is létösszegez

Ilyenkor talán,

Mi lett volna, ha az ember,

Fenn marad a fán?

Más kérdés, hogy ott sose volt,

A többi talány...

Nagyobb ostobaságot is

Mond a tudomány.

Létösszegző áprilisban

Megalvad a vér,

Régi korok hangulata

Újra visszatér.

A lét velem hatvankettő

Óta enyeleg,

A hatvanas évtizedben

Voltam kisgyerek.

Sok nagy tél volt. Szüleimen

Kopott nagykabát,

Én még láttam gémeskutat,

Meg földes szobát.

Nyaranta nagy kánikula,

Meg sok zivatar,

Hogyha esett, sáros volt a

Baromfiudvar.

Szabadban játszó kölyökre

Jó sok kosz ragad,

Míg lelkesen építi a

Homokvárakat...

Létösszegző áprilisban

Mindig munka vár,

Az élet iskolájában

Isten a tanár.

Vörös zászlók, Lenin-szobrok,

Szigorú világ,

A hetvenes évtizedben

Voltam kisdiák.

Kicsi az iskola, de van

Temérdek gyerek,

Délelőttös-délutános

Rend szerint megyek.

Irkafirka-tömkeleg a 

Szúette padon,

Néha-néha elcsattan egy

Tanári pofon.

Piros nyakkendős úttörő

Volt minden gyerek;

Így-úgy a felszabadító 

Szovjet hadsereg..

Létösszegző áprilisban

Friss a levegő,

Nyolcvan júniusban voltam

Érettségiző.

Létösszegző áprilisban

Minden múlt rokon,

Ha az ember már két éve

Túl a hatvanon.

Létösszegző áprilisban

Vénül az idő,

Addig élünk tovább, amíg

Számít a jövő.

Minden kor más külsővel, de 

Régi kaptafán..

Az Isten is létösszegez

Ilyenkor talán.

Minden korszak lehet szép, vagy

Véres-ótvaros,

Egyedül az Erkölcs, ami

Nem viszonylagos.

Létösszegző áprilisban

Újra szentelünk,

Jobb emberek leszünk, hogyha

Jobban szeretünk.

Mindent tudnak a hülyék

Mindent tudnak a hülyék!

Számukra nem lehet titok,

Se a Kezdet,

Se a vég...

Mindent tudnak a hülyék!

Mindig tudnak,

Mindent tudnak,

Mindenkinél jobban tudnak,

Mindenkinél mindig jobban,

Szegények...

Sose lesznek

Se Bölcsek,

Se Szerények...

Mindent tudnak a hülyék!

Mindig tudnak,

Mindent tudnak,

Mindenkinél jobban tudnak,

Bőszen kinyilatkoztatnak,

Imponálnak önmaguknak

Szegények...

A többiek tapasztalnak,

Tanulnak a sírig...

Csak a hülyék tudnak mindent

Mindig...

Egykori hungár köznépek

Egykori hungár köznépek

Csöndes szerénységben éltek

Hosszú történelmi éjben,

Itt, a Kárpát-medencében.

Éltek,

Vetettek, 

Arattak;

Észrevétlenek maradtak.

Nevet mindig mások kaptak,

Akik aztán beolvadtak,

Maguk is köznéppé lettek,

Éltek,

Arattak, 

Szerettek.

Egykori hungár köznépek;

Őket a modern régészet

Nem ismerte, nem kereste,

S amikor mégis meglelte,

Hamis mértékekkel mérte,

Mindig olyasminek vélte,

Amit politika súgott,

Meg a rossz doktrína búgott.

Így lettek hungárok helyett

A "hatalmas szláv tömegek".

Egykori hungár köznépek;

Szűnőben a régi érdek.

Oszlik a vastag ködlepel,

Ők innen sose futnak el,

Hiszen mindig is itt éltek,

Mindig magyarul beszéltek,

Éltek,

Dolgoztak,

Szerettek;

Végre - 

Magyarokká lettek.

Kárpátok főnixmadara

Kárpátok főnixmadara

Eddig nem adta fel soha.

Hallgatag idő rejti el,

Hogy először mikor szállt fel

Kárpát-medence egére

Hallgat a múlt sötét mélye.

Rézkor?

Bronzkor?

Idő suhan...

Hogy magyar szó mióta van

Kárpátok hegyei alatt;

Tán örökre titok marad.

Kárpátok főnixmadara

Sosem a múltat siratja.

Kárpátok jege csikorog;

Voltak sötét évszázadok,

Vihar, vércsöppek a havon,

Nyegle idegen uralom,

Rabló és hódító hadak,

Mind azt képzelte, itt marad.

Kárpátok főnixmadara;

Sokkal régibb ez a Haza,

Mint arra gondolni merünk.

Mindig is itt volt a helyünk.

A jelen szemét befogják

Mesterkélt uráli  dogmák,

De az Idő könyörtelen,

S túllép beteg nézeteken.

Minden itt volt,

Innen ered,

Múlt volt,

Jövő is itt lehet.

Kárpátok főnixmadara

Nem fogja feladni soha.

Valamikor régen

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Egy hajdani életünkben

Talán még a fát se láttuk

A zöldellő ágtól,

Nem tudtunk egymásról,

Éltünk,

Láttunk,

Tapasztaltunk;

De talán mégsem hallottunk

Még a Boldogságról.

Holdak mosolyogtak,

Napok izmosodtak,

Néha fogytak az emberek,

Néha sokasodtak.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Másik régi életünkben,

Talán egymást láttuk,

De hiába,

Mert akkor még önmagunkat

Sem mindig találtuk.

Fellegek lebegtek,

Fecskék csicseregtek;

Felelősség a titka a

Boldog

Életeknek.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben

Tán rokonok voltunk;

Találkozhattunk, de akkor

Még más dalt dúdoltunk.

Dadogtak az álmok,

Mélyültek az árkok;

Mélyre süllyedtek a régi

Szomorú világok.

Valamikor régen,

Csillag volt az égen,

De más csillag,

Régi csillag,

Régi csillagzat volt akkor,

Nagyon-nagyon régen.

Újabb régi életünkben

Felfedeztük végre,

Hogy egyszer majd együtt kéne

Felnéznünk az égre.

Újabb életünkben

Itt vagyunk egymásnak,

Örülünk közös életnek,

Szépnek,

Jónak,

Gyermeknek,

Csóknak és

Kicsi háznak.

Mostani korban is

Csillag jár az égen,

De más csillag,

Újabb csillag,

Új csillagzat más, mint egykor

Nagyon-nagyon régen.

Reggelek, percek, pillanatok

Reggelek, 

Percek,

Pillanatok..

Tavasz ragyog,

Álmos világ hebeg-habog;

Az idő hol fut, hol meg andalog,

Vágyak szárnyalnak,

Csak a politika kullog gyalog;

Múlt komorlik,

Jelen dadog,

Friss jövő andalog;

A Szerelem soha el nem párolog.

Reggelek, 

Percek,

Pillanatok..

A Lét vacog,

Az Élet mosolyog;

A vén hajléktalan végzet morog;

Gyomra korog,

Az anyagelv részegen tántorog,

A ha a hit imbolyog,

A szkepszis vicsorog,

S örök sírjából elősompolyog.

Reggelek, 

Percek,

Pillanatok..

Bennünk-felettünk Isten mosolyog;

Élek,

Hiszek,

Szeretek,

Akarok;

Köszönöm, hogy

A férjed vagyok!

Harvanas éveim élem

Hatvanas éveim élem;

Mellettem 

A Feleségem.

Még jóval a Styxen innen;

Még van jövőm,

Van mit vinnem.

Még van jövőm,

Van mit vinnem,

Még velem ballag az Isten.

Van aranyos

Feleségem;

Hatvanas éveim élem.

A hülyeség prófétái

A hülyeség prófétái

Szabadok lehetnek,

Tökkelütött szektáikba

Most is térítgetnek.

Világpolitika rétjén

Számos birka béget,

Szorgoskodva terjesztgetik

A szent hülyeséget.

Minden hülyeségnek pedig

Az ám a törvénye,

Hogy még nagyobb hülyeség lesz

A következménye.

A hülyeség prófétái

Tornádót kavarnak,

Miért legyen béke, ha ők

Háborút akarnak?

A hülyeség jó pár ezer

Prófétája béget;

Miért legyen normális a

Hétköznapi élet?

A hülyeség prófétái -

Váltig kiabálván -

Sose veszik észre, hogy csak

Göröngyök a pályán.

Modern korban nem ingyen szól

A próféták szája,

Mindig, mindenkor a pénz a

Hülyeség királya.

Ha az emberek lelkében

Felelősség éled;

A hülyeség birkahada

Mindhiába béget.

Atlantiszi álmok háza

Atlantiszi álmok háza

Idő felszíne alatt;

Ami szép álmot teremtünk,

Mindörökre megmarad.

Atlantiszi álmok háza;

Bár hatalmas az Idő,

A régen letépett Remény

Minden nyáron újra nő.

Atlantiszi álmok háza;

Minden csak emlék marad -

Csupán bennünk gyarapodhat

A megszentelt Pillanat.

Jó késő este Hozzád hazajönni

Jó késő este 

Hozzád hazajönni;

Örülni, ahogy egyre fogy az út,

Aztán Rád nyitni  a kicsi kaput,

Hallani, hogy a két kutya fogad,

S megpillantani

A Mosolyodat.

Fejünk fölött

Ezer csillag pörög...

Amíg hazavársz,

Mindig 

Megjövök.

Néhai magyar végvári vitézek

Se pénz, se posztó-világban,

Étlen-szomjan, mégis bátran,

Düledező várfalakon,

Vagy portyán, zsákmányolt lovon,

Kocka lapján, szablya élén, 

Mindig nemzethalál szélén,

Mindig kevés zsoldban-becsben,

Mindig túlerővel szemben,

Halál-szomszédságban éltek

A néhai jó vitézek.

Tragikus, pusztuló idő,

Mindenütt oszmán túlerő,

Jelen, jövő csak ravatal,

Ország közepén védvonal,

Lehet ostrom alatt a vár,

Sose menti fel a király. 

Pusztuló hazáért,

Vagy csak önmagáért

Mégis harcol a végvári,

Csonka haza katonái

Feltartóztatják a világ

Akkor legerősebb hadát,

Pasa, nagyvezér, aga bég;

Területrabló csőcselék

Ölve, pusztítva, zabrálva

Tolakodott a hazánkba,

S végül az oszmán áradat

Pannóniában elakadt...

Európát el nem érte,

Nagyon megfizettünk érte.

Ők maradtak,

Pusztultunk mi...

Azóta sem hevertük ki.

Ilyen korszak volt.

A Jövő

Szablya élén bukkant elő...

Néhai magyar vitézek,

Többet harcoltak, mint éltek...

Szemben szultánnal, pasával,

Szemben profán logikával,

Anyagias gyávasággal,

Érdekkel, hazátlansággal...

Köszönjük, hogy maradtatok,

Köszönjük, hogy harcoltatok!

Hogy nem menekültetek el,

Hogy sohasem adtátok fel!

Miattatok van itt

Élet,

Néhai magyar vitézek!

A jó vers sosem alkuszik

A jó vers sosem alkuszik,

Pénzért, díjért nem hazudik.

A harc elől el nem farol,

Túlerőnek nem udvarol. 

Kánonokra semmit sem ad,

Mindig öntörvényű marad.

Nem kuncsorog, nem intrikál,

Hivatalszolgának nem áll.

Szamárlétrára nem oson,

Szirénhangra vállat se von.

A gyöngére rá nem tapos,

Sohasem lesz kétkulacsos.

Rébuszokba nem menekül,

Helytáll, legfeljebb egyedül.

Távoli zuhatag hangja

Távoli zuhatag hangja,

Mint ős templomok harangja

Száll az időfolyam felett;

Akik éltek, figyeljetek!

Egyre több a baljós fodor,

S a gyorsuló idő sodor.

Még ragyognak fenn a Holdak;

Élnek a holnapi holtak.

Most kell váltani más ágra,

Jövendőre,

Biztonságra.

Még makacs remények várnak;

Vannak biztonságos ágak,

De fülét hegyezi a baj,

Egyre közelebb a robaj.

Tökfilkó kormányos-sereg

Helyett jöjjenek

Emberek.

Holt jövendő baljós ágán,

Mint újjászületett sárkány,

Világvégi alkonyatban

Hallatszik mind hangosabban,

Mint sötét templom harangja;

Távoli zuhatag hangja.

Tavasz derekán

Tavasz derekán

Sok levél a fán,

Verőfényes szép napok

Jönnek

Egymás után.

Tavasz derekán

Napos délután

Istennek tán egy évezred

Pillanat csupán.

Tavasz derekán

Árnyék a szitán;

Ami csak látszólag múlt el

Visszatér talán.

Tavasz derekán

A Lét udvarán;

Egyszer megvénül az összes

Fiatal titán.

Tavasz derekán

Hosszú tél után

Elégedetten néz Isten

Ki az ablakán.

Tavasz derekán,

Isten Tavaszán;

Várakozunk boldogan a

Jövő teraszán.

Az ész csak az anyag foglya

 

Az ész csak az anyag foglya,

Matéria kezét fogja.

Isten lényegét nem érti,

Sohasem fogja felérni,

Mert isten és a ráció

Két egész más dimenzió.

Amaz a

Nagy Határtalan,

Emez meg anyagban fogan.

Eszemmel a Földön élek,

Létezésem meg -

A Lélek.

A Lelkünket Isten fogja,

Az ész meg az anyag foglya.

Tavasz-tervek gyermekhada

Tavasz-tervek gyermekhada,

Szép, pirospozsgás csapat;

Viháncol ünneplő ruhás,

Kivirágzott fák alatt.

A lelkünkből bújnak elő,

Mint a friss Remény-sereg;

Lehet álmodni,

Lesz Jövő,

Újra itt a Kikelet!

Háborút bégetnének a birkák

Háborút bégetnének a birkák,

Világégés tüzét visszasírnák.

Kis szikrából így is túl nagy tűz lett,

De a mindenható fegyverüzlet

Növelné a profitját rogyásig,

Harcolna az utolsó ukránig.

Birka-agyban bűzölög az eszme,

Azt képzeli, nem a pénze veszne,

Szegény emberek halnának rendre,

S ő maradna biztonságban, messze...

Civilizációnk vesztét írnák;

Háborút bégetnének a birkák.

A pénzhatalom figyelmébe

Ha pisztollyal lősz a múltra,

Ágyúval lő a jövő;

Elbánik a túlerővel

Fegyver nélkül 

Az Idő.

Ha puskával lősz,

A jövő

Neked ágyúval felel,

Profán őrültség Istennel

Mindhiába felesel.

Ha drónokkal lősz,

Úgy se lesz,

Globális pénzuralom;

A végén majd 

Toprongyosan

Kuporogsz a romokon.

A néhai Thelekessy Imre

Elfeledett hadvezérek

Pantheona lett a múlt;

Nemzet-emlékezetünkből

Számos régi hős kihullt.

Voltak a török időknek

Régi, híres hősei,

De nevüket ma már csak a

Hadtörténet ismeri.

Ilyen hős volt Thelekessy,

A jó "Imre kapitány",

Ha ő volt a vezér, végül

Mindig futott a pogány.

Nehéz idők jártak akkor,

Télen-nyáron folyt a vér,

Akkor lett "Imre kapitány"

Közlegényből hadvezér.

Mohácsnál még nem volt egyéb,

Mint közönséges huszár,

Ország vesztét látta ott a

Nyárutói napsugár.

Túlélte a csatát. Aztán

Véres évek jöttek el,

Thelekessy Imre huszár

Hol itt, hol ott menetel.

Két rossz király közül vajon

Hova állsz? Na meg ne bánd!

Thelekessy úgy gondolta,

Két rossz közül: Ferdinánd.

Csóró király volt Ferdinánd,

Ideges, kedélybeteg;

A munkatársait mindig

Rosszul választotta meg.

Ha nagy ritkán nagyobb hadat

Összegyűjteni tudott,

Élére mindig külföldi

Idiótát állított.

Török portyák. Keselyűhad

A vérző ország felett;

Thelekessynek nem jutott,

Csak mindig apró sereg.

Nyomasztó a török fölény,

Mindenütt kudarc terem,

Szinte csak Imre kapitányt

Kíséri a győzelem.

Néha akadt egy vár, ami

Helytállt dicsőségesen,

Nyílt mezőn törököt nem vert

Rajta kívül senki sem.

Találékonysága mindig

Új ötlettel jön elő,

Ezért veszít csatát mindig

Ellene a túlerő.

Ha magyar is volt ellene,

Üldözni sose akart,

Imre kapitány úgy vélte,

Kímélni kell a magyart.

Ha folyóparton ijedten

Hőkölt hátra a hada,

Öregen is nekiindult,

Akkor átkel egymaga!

Ha komoly hadak élére

Állítja egy nagy király,

Mi mindent tehetett volna

A jó "Imre kapitány"...

Habsburg-halogatás, magyar

Rendi tehetetlenség;

Magyarország hányódik, mint

Kutyák közt a kolbászvég.

Se erő nem volt, se hozzá

Tisztességes akarat,

Thelekessy számára csak

A kisháború marad.

Ha elbírta volna akkor

Hazánk ügyét valaki,

Lehetett volna belőle 

Kinizsi vagy Hunyadi...

Olyan lett, mint sok kortársa,

Számos névtelen alak;

Részük van benne, hogy Hazánk

Végül mégis megmaradt.

Dolgukat tették. Ami pedig

Hírnevüket illeti,

Volt akkor, de az utókor

Nevüket sem ismeri...

Hat gyönyörű piros tulipán

Hat gyönyörű piros tulipán

Nyílt ki a kertünkben a tél után.

Tavaly csak egyvolt,

Előtte egy se;

Gyönyörűek, mint a legszebb mese.

Nem szedünk le egyet se,

Hadd éljen,

Hadd virágozzék

Örömben, Békében.

Hogy minden gond, baj, hideg tél után

Kinyílhasson majd még több

Tulipán.

Rég elmúlt húsvéti napok

Rég elmúlt húsvéti napok;

Élveztem, hogy gyerek vagyok.

Finom húsvéti reggeli;

Én vittem megszenteltetni.

Kertben ajándékkeresés,

Utána meghitt étkezés.

Az egy szem tévécsatorna

Kedvenc filmjeinket adta.

Ajándékok, pazar kaják,

Együtt ünnepelt a család...

Ezt a húsvétot szerettem,

De soha meg nem értettem...

Rég elmúlt húsvéti napok;

Élveztem, hogy gyerek vagyok.

Nagyszombati napsütésben

Nagyszombati napsütésben

Fürödnek a fák,

Mézes illatot áraszt a

Temérdek virág.

A hosszú tél elmúltával

Kellemes idő,

Madárcsicsergéssel telik

Meg a levegő.

Ma sem lett tökéletesebb

Még a nagyvilág;

Nagyszombati napsütésben

Fürödnek a fák.

Nagypénteken, a megváltott világban

Nagypénteken,

A megváltott világban

Tavasz ragyog,

Vidáman zsong az Élet,

S virágba borult gyümölcsfák alatt

Az ártatlan kicsi Jövő szalad...

Nagypénteken,

A megváltott világban

Másutt fegyver dörög,

Meg tankok égnek,

Sötét füst rajzol zord arcot az égnek,

Az élet annyi, mint egy szalmaszál,

S a toprongyos kis Jövő sírdogál...

Nagypénteken,

A megváltott világban

Pénz tornyosul az államok fölé,

Virtuális önmagát fitogtatja,

Alattomos média támogatja,

S a kifutón kifestve jön elő

A lompos, hermafrodita jövő...

Nagypénteken,

A megváltott világban

Helyenként akut megváltáshiány van...

Bár meg van váltva a világ,

De külön-külön magunk,

Talán mégsem vagyunk.

Kis körben

Napról napra,

Ünnepre,

Hétköznapra

Nekünk kell

Magunkat

Megváltanunk.

Szabad akarattal

Felnőttekké lettünk,

Értünk cselekszik az Isten,

De nem helyettünk.

Nagypénteken,

A megváltott világban

Hallgat a hit,

A butaság okít;

De még mindig mindent

Újraszentel

A Hit.

A megváltott világot

Isten megáldja,

De a maga körében

Minden tisztességes ember

Munkájával,

Szeretetével

Percről percre

Napról napra

Újra és újra

Megáldja.

Nagypénteken,

A megváltott világban

Tavasz ragyog,

Vidáman zsong az Élet,

S virágba borult gyümölcsfák alatt

Az ártatlan kicsi Jövő szalad...

Újra Budapesten voltam

Újra Budapesten voltam;

Jóbaráttal találkoztam.

Napfény volt a Keletinél,

De nagyon süvöltött a szél.

Száz ötlet, terv jövőt festett;

Szépnek láttam Budapestet.

Míg két magyar összehajolt,

Az idő csöndben araszolt.

Némi jövőt hazahoztam;

Újra Budapesten voltam.

Anikómmal kicsi házban

Anikómmal kicsi házban,

Harmincévnyi közös nyárban.

Múlt és Jövő között élve,

Sosem félve,

Nagyon féltve.

Erőben is büszkeségben,

El nem múló férfilétben.

Anikóm mellettem ragyog;

Én szerencsés ember vagyok.

Hatalmas hitben, kis házban;

Harmincévnyi közös nyárban.

Atlantisz általunk üzen

Atlantisz általunk üzen

A zajló idő-tengeren. 

Jövő csak erkölcstől lehet;

Emberség mindenekfelett.

Nem visz oda profit-bálvány,

Sem a kiherélt szivárvány.

Atlantisz általunk üzen,

Bennünk a Ritmus, az Ütem.

Üzen annak, aki kérdi,

Aki majd egyszer megérti.

Aki még hinni sem akar,

Azon az Idő átsuhan.

Atlantisz általunk üzen;

Idő-háton, tűzön-vízen.

Elkergetné az éjszakát,

Kezet keres - az Időn át.

Vagy hiszünk, teszünk, akarunk,

Vagy közvetítők maradunk.

Egy Szerelem negyedik évtizede

Dehogyis múlik el!

Égig emel.

Még most is visz tovább,

Sok hétköznapi akadályon át,

Csak visz tovább.

Annak idején

A fél világ duruzsolt

Poshadt "észérveket",

Hogy Rólad lebeszéljenek;

De tudtam, hogy nekem a világ csak

Veled

Lehet 

Kerek.

Ez már a negyedik évtized

Veled,

Legyen ötödik, hatodik, akárhányadik,

Csak fusson velünk tovább

A ladik.

A Szerelem dehogyis múlik el!

Mindenre megfelel,

Égig emel,

Míg élünk,

A Szerelem

Sose múlik el.

Csillagmítosz-Testvériség

Csillagmítosz-Testvériség

Lenn a Földön,

Fenn az Égen;

Ahogy nem volt sose régen,

És ma sincs,

Hátha egyszer

Jobbra tárul a kilincs.

Lenn a Földön,

Fenn az Égen;

Legyen jobb, mint ma,

Vagy régen;

Nagy reményű,

Kicsi célú,

Szerencsés Emberiség;

Lenn a Földön,

Fenn az Égen;

Legyen jobb, mint ma

Vagy régen;

Csillagmítosz-Testvériség

Legyen

Örök

Menedék.

Betegedő pénzuralom

Betegedő pénzuralom

Gubbaszt hamis alapokon.

Virtuális dollár-éjben

Pénzblöff-rendszere veszélyben.

Több államot meg nem nyergel,

Világ-profitot nem termel,

Ha tőle meg nem ijednek

Már bizonyos renitensek.

Betegedő pénzuralom

Aggódik hatalmi fokon.

Háborút akarna váltig,

A legutolsó ukránig,

Vagy talán annál is tovább;

Legfeljebb pusztul a világ.

Inkább világégés legyen,

Semmint a hatalma vesszen.

Betegedő pénzuralom;

Régi zsarnokokkal rokon.

Kedveli a politikát,

Ha az nála is ostobább.

A háború szép és csodás,

A háború a "haladás";

Ehhez hasonló szólamok

Alattomos raja csacsog.

Őröl, zúg az idő-malom,

Veszélyben van az uralom.

Betegedő pénzuralom

Gubbaszt hamis alapokon.

Időfolyam holtágai

Időfolyam holtágai,

Bőszen hömpölyögnek,

Kezdetben szélesek, de a

Semmibe vezetnek.

Egy-egy korszak rögeszméi

Táborokba csalnak,

Lármázgatnak, azután a

Pusztában elhalnak.

Később aztán el se hiszi

Se felnőtt, se gyermek,

Hogy valamikor mi minden

Számított "modernnek".

Időfolyam holtágai;

Partvonaluk érdes,

Medrükben végzi mind, ami

Nem volt életképes.

Kudarcos agyszülemények

Szennyes üledéke,

Kevés erkölcs, sok doktrína;

Sötét az emléke.

Egyszer minden gonoszságon

Túllép majd az ember;

Időfolyam holtágai

Eltűnnek

A Csenddel.

Háborúpárti hülyeség

Háborúpárti hülyeség

Víz-elméje csobban,

Fenekedik őkegyelme

Bűzös pénz-vacokban.

Hidegháborús ifjúság

Pénz-mogullá vénült,

De hajdani rögeszméje

Jottányit se évült.

Bigott oroszellenesség -

Nívó egyre lejjebb;

Hat évtized alatt sem lett

Okosabb, modernebb.

Háborúpárti hülyeség

Csak látszólag bátor,

Legyen harc, de otthonától

Maradjon jó távol.

Pénzhatalom, birtokában

Az atomfegyvernek,

Játszadozik, mint a késsel

Az ostoba gyermek.

Háborúpárti hülyeség,

Hatalmas a szája,

Csak mindig legyen, akinek

Több esze van nála.