Általad, Érted, Veled és Neked

Általad,
Érted,
Veled és

Neked;

Élek, amíg

Élni lehet

Veled;

Szemedbe nézek,

Fogom a

Kezed;

Általad,
Érted,
Veled és

Neked,

A megsüvegelt butaság

A megsüvegelt butaság

Fürgén illegeti magát.

Tudja, hog tőle függ a rend,

Ő tartja a világot fent,

Mert különben lezuhanna,

S mindenki rajta tiporna.

A hülyék az Istent hiszik,

Aki pedig nem létezik.

Keményen kihúzza magát

A megsüvegelt butaság.

Nekrológ-töredék a mohácsi csata emlékére.

Mohács fölött por kavarog,
Nagy csata volt ott,

Magyarok.

Ország,

Király,

Mind odalett,

Ami veszhetett,

Ott veszett.

Tömegsírokat fű takar;

Azóta is csak

Zűrzavar.

Mindig újabb varjú károg,

Mindig újabb szulejmánok.

Mindig akad újabb horda,

Mindig vér cseppen a porba.

Nagy kincs a szuverenitás.

Nem pótolhatja semmi más.

A nemzeti önismeret

Csodát csakis akkor tehet,

Ha Bátorsággal párosul,

S megtanul

Hinni

Magyarul.

A mohácsi mező alatt

Régi magyarok nyugszanak,

De a Nap még ma is ragyog,

Vannak még

Élő 

Magyarok.

Nem önfeladás,

Magyarok;

Mohács fölött

Por kavarog.

Csőcselék-filozófia

Csőcselék-filozófia

Száll a Béke poraira.

Aki jól él? Biztos tolvaj,

Aki sikeres? Fején vaj.

Aki szép, börtönbe menjen,

Aki okos, buta legyen.

Ha csak ebben van élvezet,

Az Jóra sohasem vezet.

Közeleg az ostoba vég?

Nem marad más, csak hulladék?

Morog a vérengző menyét;

Isten csóválja a fejét.

Én becsületes maradok

Bárki bármit csacsog, nyafog,
Én
Becsületes

Maradok.

Amit tenni lehet,

Teszem,

Csak az Igazságot

Hiszem.

A hatalom nem kenyerem,

A bosszú-dühöt megvetem.

Semmiségért nem nyomulok,

De dolgozom,

Amíg tudok.

Egyszer majd úgyis

Meghalok,

De

Becsületes

Maradok.

Boldogasszony ezüst fénye

Boldogasszony ezüst fénye

Világít a vaksötétbe.

Akit lidércfény nem vakít,

Láthat valamit,

Valakit.

Irányt, utat

Annak mutat,

Aki a 

Jó után kutat.

Profán szemnek nem világít,

Nem hagy cserben,

Sosem ámít.

Túlerőt nem kalauzol,

Csendben világít

Valahol,

Vezeti azt, aki

Bátor,

Ki, a végzet hatalmából.

Vezet minket

Isten elé,

Erkölcsi világrend felé.

Jóra vágyók

Jó

Reménye;

Boldogasszony ezüst fénye.

Ha üzen a Vén Hallgatag

Ha üzen a Vén Hallgatag,

Nem hallja semmilyen csapat,

De hallhatják az egyének,

S hallja

Az Emberi Lényeg.

Más helyett terhet nem visel,

S Isten előtt sem képvisel

Senki sem, 

Csupán önmagát.

Ha nyitja lelke ajtaját

Eljutnak hozzá a szavak,

Mert:

Üzen a

Vén

Hallgatag.

Augusztus a végét rója

Augusztus a végét rója,

Útra készül már a gólya.

Csöndes szélben

Idő pereg;

Felébred a gondfergeteg.

Elmúlás médiafrontja

Rossz ajánlatait ontja.

A Múlt lassan szerteszéled,

Nyár illan,

Múlik

Az Élet.

A felszín örvend vagy jajgat,

Kék az Ég,

Az Isten hallgat.

Remény a

Jövő adója;

Augusztus a végét rója.

Az egykori Atlantisz szigetén

Az egykori
Atlantisz szigetén,
Valahol

A nagy vizek közepén.

Voltak kunyhók,

Akadtak paloták;

Akadtak bölcsek,

Voltak ostobák.

Ott is nyüzsögtek irigy emberek,

És voltak talán

Boldog

Kevesek.

Belül Szerelem,

Meghitt otthonosság;

Kívül

Makacs, irigy boldogtalanság.

Volt, aki másoknak csak bajt remélt;

S a

Boldog ember

Ott is

Többet

Élt.

Aztán feljött rájuk

A vizek árja.

Rájuk kattant az

Idők néma zárja,

Széttörtek,

Mint kövön a porcelán,

Mauzóleumuk

Az óceán.

Éltek egykor

A vizek közepén,

Az elsüllyedt

Atlantisz szigetén

Csak azért sem csüggedünk el

Csak azért sem csüggedünk el,

Nem arra való az ember.

Rossznál rosszabb előjelek;

Nagy ronda huhogó sereg,

Itt is, ott is azt hirdetik,

Hogy vészkorszak közeledik.

Látom én is.

Minden dadog,

Elfogyhatnak a távlatok.

Látom én is.

Megmaradok,

Ha nem,

Legfeljebb meghalok.

A Nap így is, úgy is felkel,

Csak azért sem csüggedünk el.

Phlegethon-parti hőségben

Phlegethon-parti hőségben
Reszket a jelen

Egészen.

Minden szépség rommá érett;

Minden igazság elégett.

Közönyt izazd a messzeség,

Negyven fokban fullad az ég.

Végzet-jövő jelképe ez,

Vagy csak Isten próbára tesz.

Reményt vigasztaló szélben;

Phlagethon-parti hőségben.

Nyári hőség a Styx partján

Nyári hőség a Styx partján;

De ott most is minden halvány.

Csendes tompa pasztellszínek

Nézik a közönyös vizet.

Csendesednek a bolondok;

Ködbe foszlanak a gondok.

Hatalmas szomorúfüzek

Vetik a tekintetüket

Lefelé a néma vízre,

Mirtuszok ringanak vele,

S fenn bakacsin diadémot

Tartanak a krizanténok.

Csöndesen folynak a vizek.

Itt soha senki nem siet.

A Styx nem apad, nem árad,

Tükrözi a ciprusfákat,

Közönyösen fut, nem kutat,

Nem is személi az utat.

Sorompók sehol nem állnak,

Itt soha senkit sem várnak.

Ide parancs sose rendel,

De aki jön, nem küldik el.

Itt ül egy percig,

Egy napig,

Aztán érte jön

A ladik.

Odaát a vén kegyelmes;

A Styx partján minden csendes.

Pátosz nélküli világban

Pátosz nélküli világban

Sivár lelki pusztaság van.

A gonosz erkölcsöt oktat,

Igazságot csöndre szoktat,

Tolvaj hódolatot fogad,

Lopással vádol - másokat,

Az ostoba szólam dörög,

Oltárokon profit zörög,

A hatalom őrzi sarát,

Fennen imádja önmagát,

Hájasodik kufár banda,

S minden csupa propaganda.

A Pátoszra vigyázni kell,

Sohasem veszíthetjük el,

Adjunk neki menedéket

Csendben őrizze

A Lélek,

Hagyjuk titokban a 

Létét,

Úgy nyerhetünk

Jövőt,

Békét.

Tartsuk egészségben, 

Frissen;

A Pátoszban lakik

Isten.

Vízöntő nem alkudozik

Vízöntő nem alkudozik.
Nem törtet,

Nem tolakodik.

Néz a Múltba,

Néz Jövőbe,

Nem "halad",

De megy

Előre.

Hamis dallamot nem kedvel

Munkálkodik fényes kedvvel.

A látható Jövő ritka,

De mindig a Múlt a titka.

Vízöntő nem panaszkodik,

És sohasem alkudozik.

Augusztusi nyárutóban

Augusztusi nyárutóban
Keményen tűz még a Nap;
Pedig a Nyár asztalán már

Ott az utazókalap.

Augusztusi nyárutóban

Még sok kérdés nyílt marad,

Sokan csak most próbálják meg

Bepótolni a nyarat.

Augusztusi nyárutóban

Kövön koccan a kerék;

Nem tudjuk, mi van előttünk:

Fényes út vagy szakadék.

Augusztusi nyárutóban

Minden Lélek megpihen;

Minden jelen filozofál,

Minden jövő szertelen.

Augusztusi nyárutóban

Jólesnek a szép szavak;

Sose jöjjön többé vissza

Se intrika, se harag.

Augusztusi nyárutóban

Félbehagyott

Munka vár;

Felelősség nagykabátja

Már Őszre meg Télre vár.

Talán majd egy csendes ulti

Talán majd egy csendes ulti,

Ha a virtus még nem múlt ki.

A parti rossz irányba fut,

Megcinkeltek minden adut,

Tök királyok szamárháton,

Hamis ászból van vagy három,

És a tökfilkó váltogat

Parti közben szabályokat.

De a Remény tartós szövet,

Egyszer jobb lapjárás jöhet.

Meg lehet majd szabadulni;

Majd egy csendes, piros ulti...

A Styx csak távolról rémlik

A Styx csak távolról rémlik;
Nyárutóban járok

Térdig.

A kor nem bűn,

Nem is érdem;

Van munkám.

Van miért élnem.

Idő láncában szem vagyok,

Múltat hoztam,

Jövőt hagyok.

Már rövidülnek az esték,

Ugyanaz a 

Kötelesség.

Van kit szeretnem,

Van Hitem;

Köszönöm Neked,

Istenem.

Van jog és van kötelesség

Van Jog és van
Kötelesség;

Vannak hajnalok és esték,

Van ifjúság meg öregkor,

Van miért, hogyan és mikor.

Jog nélkül a kötelesség

Cellafalra száradt festék,

Kötelesség nélkül a jog

Ostobaságokat dadog.

Hogyha az egyik elmarad,

A másik se mond igazat.

Nem léteznek körkörösen,

Hanem csakis

Kölcsönösen.

E kettő 

Emberré avat,

De egyik sem hiányozhat.

Lesz

Szabadság,

Függetlenség;

Míg lesz

Jog és

Kötelesség.

Nyári Szabad Akaratok

Nyári Szabad Akaratok

Lelke mindenütt gomolyog,

S annak, aki hallja őket,

Lelki Békéjévé nőnek.

De a csőcselék-emberek

Számára soha nincsenek,

Mert a buta profán lárma,

A dallamukat elzárja,

S aki erkölcsileg civil,

Annak nem jut, csak a nihil.

Csak bömböl a profán karám,

Fújtat, mint a vén gőzkazán,

Halált, börtönt vágyva másnak,

Mindenhová árkot ásnak

Szabad Akaratok nélkül,

Istent is elhagyva végül.

A Béke csöndesen ragyog;

Nyári 

Szabad

Akaratok.

Augusztus forró vizein

Augusztus forró vizein

Vánszorog a csónak;

Ifjú Múltból 

Vén Jövőbe

Megyünk

Hírmondónak.

Karmazsin Nap izzó gömbje

Fejünk fölé hágott;

Vén augusztus rejtegeti

Valahol

Mohácsot.

Világos is,

Meg Trencsén is

Ott a tarsolyában;

Nagyon sok

Vidám emlék jön

Így

Átabotában.

Az ördög vigye Mohácsot!

Magyarnak születtünk;

Bár úgy tűnik,

Okosabbak

Azóta se lettünk.

Soha többé nem hódolunk

Pénznek,

Gonosz szónak;

Augusztus forró vizein

Vánszorog a csónak.

Tök alsó kikelt magából

Tök alsó kikelt magából,

Mindenkit mindennel vádol.

A pakli megint szétterül,

Még egy tök passz se sikerül.

Át kéne a szabályt írni,

Akkor nem kellene sírni.

Hallgatnak a többi lapok,

Tök passz bukik,

Alsó nyafog.

Tök-honban még tök sem gátol,

Majd újra kikel magából.

Platón most is megfelelne

Platón most is megfelelne

Az összes "modern kérdésre"

Minden dogmától mentesen,

Érthetően,

Egyszerűen.

Nem nézne tekintélyt, rangot,

Doktrínát, eszme-sallangot,

Azt se, mi az, ami "halad".

Megmondaná az

Igazat.

Polkorrektté sose válna,

Rossz oldalra sose állna.

A hatalom nem nevetne.

Platón most is megfelelne.

A becsületes szent Pátosz

A becsületes szent Pátosz

Magától nem jön a házhoz.

Isten mindig ingyen adja,

Akinek jár, meg is kapja,

S napról napra

Évről évre

Mindig dolgozni kell érte.

Általa szent Létre éled

És igazzá lesz

Az Élet.

A Tisztességet vigyázza,

A Szerelmet koronázza.

Hazug szó, tett teszi tönkre,

Elillanhat mindörökre,

Lesz helyette örök kétség,

Meg profán közönségesség.

Mindig áld,

Soha nem átkoz

A becsületes szent

Pátosz.

Múlik már a Nyár

Múlik már a Nyár,
Sárgul a határ;
Tutaját az Idő Őszre

Kormányozza már.

Nincs polémia,

Csak elégia;

Harmatcseppekből pislog ránk

A nosztalgia.

Már van némi szél,

Minden lúd kövér;

Nyári hőség-diktatúránk

Lassan véget ér.

Múlik már a Nyár,

Augusztusra jár;

Egyre szűkebb úton kocog

Az égi batár.

Múlik már a Nyár,

A vén gólyapár;

Fiókáit készíti a

Hosszú útra már.

Múlik már a Nyár,

Felnő a madár;

Újra kiszámíthatatlan,

Hogy ránk majd mi vár.

Minden véget ér,

Vénül a tenyér;

Újra attól kell félni, hogy

Drágul a kenyér.

Múlik már a Nyár,
Sárgul a határ;
Tutaját az Idő Őszre

Kormányozza már.

Különleges Naprendszerünk

Különleges Naprendszerünk

Sok választ adhatna nekünk,

Ha ködökbe nem burkolná,

És előlünk nem titkolná.

Természetesnek érezzük,

És közben észre sem vesszük,

Milyen titkokat rejteget.

Phaethón lelke hol lehet?

A sok aszteroid között

Milyen sunyi üstökösök

Ébrednek fel egyre-másra,

S indulnak ámokfutásra?

Milyen volt a Mars?

Mivé lett?

Hol vert gyökeret

Az Élet?

Mik történhettek nagyon rég?

Mi mindenről nem tudunk még?

Milyen játékot űz velünk

Különleges Naprendszerünk?

Inognak a távlatok

Inognak a távlatok,
Tetőzik a hőség;
Ostoba szóáradattal

Nulla felelősség.

Fuldoklik a jövendő

Izzad az ég alja;

A világot a butaság

Uralni akarja.

Mene tekel ufárszin

Most lesz egyre hosszabb

Mostantól tán rosszabbra is

Jön majd a még rosszabb.

Tán messze még a Styx partja

Tán messze még a Styx partja,

Lelkem nem ijedős fajta.

Ha életem ködbe suhan,

Amint parancsolod, Uram.

Ha meg engedsz tovább élni,

Már semmi értelme félni.

A világ olyan, amilyen,

Van Szerelmem,

Akad Hitem,

Ami kompenzálni tudja,

S amíg élek, akad

Munka.

Politika, sunyi kánon

Tőlem mindig nagyon távol,

S ezután is távol marad,

Elvem a

Szabad Akarat,

Meg az

Erkölcsi Világrend,

Ahol se profit, se álszent,

Se buta hatalom-banda,

Se édeskés propaganda.

S ha közel jön a Styx partja,

Legfeljebb átkelek rajta.

Mindig független maradok

Mindig független maradok,

Bármilyen lidércfény ragyog.

Szirén akármit énekel,

Magamat nem árulom el.

Édeskés hamis dallamok

Raja árad, recseg, makog,

S feldíszített hazugságok

Okoznak elvakultságot.

Ezzel sokra tán nem viszem,

Ami nem igaz,

Nem hiszem.

Szirupos hang bármit csacsog,

Mindig független maradok.

Nem globalizmussal

Nem globalizmussal jut a Földnek népe előre;

Az csak a rosszat még rosszabbá teheti.

Nem nyereségőrült szférában röpköd az Isten;

Jézus a kunyhóban jobban érzi magát.

Majd ha az összes nemzet együtt indul az útra;

Egyszer a távolban felvillanhat a Cél.

Nyári szabad Pillanatok

Nyári szabad
Pillanatok

Aranyozzák be a napot.

Jobb, ha most tartalékolunk,

Jobb időkre nem várhatunk.

Még Nyár van.

Még a Nap éget,

Még Nyár van,

Még tart az 

Élet.

Még a Remény

Visszaragyog;

Nyári

Szabad

Pillanatok.

Őrült nyári fülledtségben

Őrült nyári fülledtségben
Forr a levegő,
Vén Idő homályos arcán

Újabb nyár-redő.

Sűrű katlan,

Mozdulatlan,

Őrjöng a Napunk;

Fővünk,

Sülünk,

Izzadunk, de

El nem olvadunk.

Büszkén, hetykén triumfálva

Tombol a meleg,

El akarja feledtetni

Végleg a telet.

Szirénázó vészjelzések

Utcán csuklanak,

Mentőkocsik rohannak el

Az ablak alatt,

Légbőlkapott rosszhír-tömeg

Felénk törne át,

Egy gombnyomással zárjuk el

A hisztériát.

Van Jelenünk

Van Múltunk és

Lesz majd 

Holnapunk;

Fővünk,

Sülünk,

Izzadunk, de

El nem olvadunk.