Mosolyod igézetében

Mosolyod igézetében
Közel negyven éve;
Mosolyodban
A Boldogság,
Szerelem és

Béke.

Mosolyod igézetében

Rejtőzik

Az Élet;

Amíg a mosolyod igéz

Mindig

Tovább

Élek.

Május végső napjaiban

Május végső napjaiban

Patt van az égi partiban.

Eső jönne, 

De mégse tud;

Végzet futna, 

De mégse fut.

Tudományos szemek nézik,

Most is a látszatot értik.

Ezer hamis heuréka,

Tele van vele a téka.

Isten talán csak halogaz,

Telefont sose nyomogat.

De ami áll,

Mégis rohan;

Május végső napjaiban.

Tök ulti megy hetes nélkül

Tök ulti megy hetes nélkül;

A zöld alsó sose békül.

Negyven meg húsz van odaát,

Mégis megy a parti tovább.

Rekontra jön a kontrára;

Drágább lesz a rezsi ára.

Mocsárvárosi kibicek

Minden ígérete biceg.

Lila műpillával lesnek;

Aláhívnak a tízesnek.

Vén Tímár fog szólni végül;

Tök ulti megy,

Hetes nélkül.

Két tízentúli kutyusunk

Két tízentúli kutyusunk,
Zoe és Mira;
Egyik se tudja, hogy ő már

Rég nem kiskutya.

Tizedik évét mindkettő

Betöltötte rég;

Mégis tudnak játszani és

Lelkesedni még.

Állandóan rajtunk függő 

Kis tekintetek;

Csupa hűség,

Ragaszkodás,

Csupa Szeretet.

Zoe! Mira!

Tőletek is

Szép az életünk!

Jó, hogy vagytok!

Maradjatok

Sokáig velünk!

Platón csak magában nevet

Platón csak magában nevet;

Látványosságot nem szeret.

Nem a cirkusz az otthona,

Hanem a filozófia.

Csak mosolyog talányosan,

Túlzásokba sose zuhan.

Ért gesztusból,

Igaz szóból;

Tirannusnak sose hódol.

Ha propaganda igézi;

Csak gúnyos mosollyal nézi.

Megostromolják az eget?

Platón csak magában nevet.

Megmaradtunk a Tavaszban

Megmaradtunk a Tavaszban
Közel negyven éve;
Azóta is szerelmesen
Nézünk fel

Az Égre.

A Szerelem nem hajlandó

Változni a testtel,

Meghittebb és bölcsebb lesz, de

Öregedni restell.

Évtizedek,

Őrültségek

Szerte rohangálnak;

Mi maradunk

Szerelmes és

Boldog

Házaspárnak.

A Május mindent elvisel

A Május mindent elvisel,

Nem is küzd soha semmivel.

Tavasz zsong,

Gólya kelepel;

Boldog nyugalomra nevel.

A háttérben nagy egomán

Pózol sánta kehes lován,

Új uraság megy a bálba,

Régi uraságot váltva,

Bosszú-birka bőszen béget,

Bosszú-hóhér múltat éget.

A régi  volt jóval hosszabb,

Ez meg talán - sokkal rosszabb.

A bajtömeg majd megrohan,

De most még mindig 

Tavasz van.

Virágzik,

Süt a Nap,

Élek;

Hozhat még jót is 

Az Élet.

Sosem cserélnék senkivel,

A Május mindent elvisel.

Te vagy a létem célja és oka

Te vagy a létem
Célja és

Oka.

Szemedbe nézni mindennap

Csoda;

Boldog vagyok, 

Mert nem hagysz el

Soha.

Személyes szuverenitás

Személyes szuverenitás;
Szerelem,
Munka, 

Alkotás.

A peremvidéken állni,

De mindent felülről látni.

Kint ébrednek bajok, gondok,

Triumfálnak a bolondok.

Nem kell anyagelvű csődör,

Lelke nincs, az agya kőből,

Nem kell ateista jérce,

Csak Isten marad a mérce.

Ezután sincs megalkuvás;

Személyes

Szuverenitás.

A Szerelem fedélzetén

A Szerelem fedélzetén
Mindig kormányos

A Remény.

Ha alattomos viharok

Undok szótömege ropog

Az ostoba külvilágban,

Megtart a helyes irányban.

A zátonyokat kerüli,

Az átjárókat megleli

Közel negyven esztendeje.

Élünk

Általa és

Vele.

Újabb vihar készül máris,

Szükség lesz rá ezután is.

Drága Kicsi Feleségem!

Míg vagy,

Élhet 

A Reményem.

Kormányos marad a Remény

A Szerelmünk fedélzetén.

Nyugtalan májusi éjben

Nyugtalan májusi éjben

Reszket a vén Hold az égen.

Milliárd éves tévutak

Felé hullócsillag mutat.

Sötét utca áram nélkül;

A világ pusztul vagy épül?

Mindez megtörtént már?

Régen;

Nyugtalan májusi éjben.

Hőbörgő majomemberek

Hőbörgő majomemberek

Bömbölnek hülyeségeket.

A Tisztesség szamárháton,

Bosszú-ripacs szabadlábon.

Üres síron száraz mirtusz;

A Palota helyén cirkusz.

Celebek koncra csődülnek,

Balekok megdicsőülnek.

Hazugságot nem rejt festék;

Ünnepel a kicsinyesség.

Tombol minden szökött beteg;

Hőbörgő majomemberek.

Negyedik évtizedünkben

Negyedik évtizedünkben
Mindig

Mindig Szerelemben.

A Szerelmünk

Velünk virul,

Amíg élünk,

El nem csitul.

Köröskörül emlékrajok

Áldott szép orcája ragyog.

Mindig

Mindig szerelemben;

Negyedik évtizedünkben.

Borongós májusi estén

Borongós májusi estén
Elállt az eső,
Hallgatag az éj, a roppant

Sötét szemfedő.

Hűvös illatokat áraszt

A vén éjszaka;

Rejtély volt és rejtély marad

Az Élet maga.

Végigjárjuk kudarc, remény

Igen sok fokát;

Akad cél, amíg az Isten

Bennünk él tovább.

Újra csak eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,
Sose lesz ötlábú a ló;
Globális lelkiismeret
Olcsón eladó.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Bölccsé vált az összes tahó,

Aki szavukat nem hiszi,

Biztosan csaló.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Zátonyra futott a hajó,

Ostoba változást venni

Jó drágán,

De jó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

A pénz megint mindenható;

Minden privatizálandó!

Vihog a manó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Nagy zakót szabott a szabó;

Ripacsok bonvivánkodnak,

Sok lesz az adó,

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Tulipánt játszik a bagó;

Rossz embernek hízelegni

Akkor se való!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Majd áradni fog a Sajó;

Valóságra ébred majd sok

Hülyeség-lakó.

Eb ura fakó!

Stupidium hungaricum

Stupidium hungaricum,
Táncot jár a delírium.

Stupidium hungaricum,

Triumfál a baktérium.

Stupidium hungaricum,

Elvész minden princípium.

Stupidium hungaricum,

Megint újra létminimum.

Stupidium hungaricum,

Ez még csak a prelúdium.

Jönnek újabb idő-hosszak,

Velük egyre,

Egyre rosszabb.

Bezárult a jövő-ablak;

Vannak nálunk okosabbak.

Propaganda narkotium;

Stupidium hungaricum.

Atlantiszban is csalódtak

Atlantiszban is csalódtak
Néha nagyokat,
Ha rosszra fordult a sorsuk,

Tán könny is fakadt.

Ott is gaz között virított

A piros pipacs,

Ott is félrevezette a

Népet sok ripacs.

Ott is megdagadt a semmi

Óriásira,

Ott is sikert aratott a

Demagógia.

Ott is beláttak a dolgok

Mélységeibe,

Ott sem tudta sok ember, hogy

Túlélheti-e.

Ott sem volt a kapzsiságnak

Semmi nagy falat;

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Ott is voltak hazugságok,

Hullt a vakolat,

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Atlantisz emléke

Jövőt,

Múltat tapogat;

Pedig ott is csalódtak ám

Néha nagyokat.

Atlantiszon is akadtak hülyék

Atlantiszon is akadtak hülyék.
Nem voltak jobbak, mint a többi nép,
Ott is voltak mindent jobbak tudók,

Magukra és másokra bajt hozók,

Nagyhangúak és

Felelőtlenek.

Nem istenek voltak,

Csak emberek.

Ha az egykori hülyék tömege,

Feltámadna, és közénk eljöhetne,

Nem volna rosszabb, se jobb semmiképp,

Tenné, amit a mostani hülyék;

A világmédia szavára itt

Megtagadná saját emlékeit,

Respektálná a hazugság szavát,

Feladná saját múltját,

Önmagát,

S a végzet árján sodródna tovább.

Ha hallaná, hogy

Atlantiszt,

Hazáját

Tagadja a globális média,

Elhinné, hogy nem létezett soha.

Tiéd az enyém

Tiéd az enyém,
Enyém a Tied,
Köszönöm, hogy
Nekem adtad
Az Életed;
Te vagy a Lét, a hit a Szerelem,
Köszönöm, hogy itt vagy velem.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

Vihar látta töprengések

Vihar látta töprengések;

Élnek,

Amíg tart 

Az Élet.

Amíg a Styxen ideát

Látunk valami ideát,

Amit követni érdemes,

Addig

Isten velünk

Kegyes.

Nem Acherón hullámzása

Vagy a tömeg ordítása

Nem is szegénység vagy bőség,

Egyedül a felelősség

Tanít a viharban élni,

Vagyunk, amíg tudunk félni.

Vihar látta töprengések;

Majd kiderül,

Mennyit érnek.

Esős májusi nap végén

Esős májusi nap végén
Tücsök ciripel,
Lassan leszáll az éjszaka,

Mint puha lepel.

Ami rossz, azt előbb-utóbb

Elfújja a szél,

Ami meg jó, amíg élünk,

A lelkünkben él.

Mindannyian tudjuk:

Isten sose adja fel;

Esős májusi nap végén

Tücsök ciripel.

Májusi esődallamok

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,
Tétován billeg a vén Nap,

Mint fogoly a priccsen.

Májusi esődallamok

Fáradt szava árad;

Komor szürke tavaszi ég

Szeme könnybe lábad.

Májusi esődallamok

Szállnak csikorogva;

Valami a felhők mögött

Vigyorog lappangva,

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,

Remélem -

Bármi a látszat,

Nem alszik az Isten.

Sarcasticum hungaricum

Sarcasticum hungaricum
Árnyékra vetődve;
Vállam vonom,

Semmit jót se nézek ki belőle.

Sarcasticum hungaricum

Mennydörög az ég is;

A biztonság

A nyugalom kéne azért mégis.

Sarcasticum hungaricum

Akár egy rossz álom;

Bármi legyen,

Megőrzöm a szuverenitásom.

Ugocsa non coronat

Ugocsa non coronat,

Még csak meg se nézi;

Kasírozott csirkecombra

Nem való a prézli.

Ugocsa non coronat,

Akárhogy nevetnek;

Ahogy régen, most is csak kell

Cirkusz a tömegnek.

Ugocsa non coronat,

Szikrázik a harmat;

Május van,

Tombol a tömeg,

Csak az 

Isten hallgat.

Szomorú májusi eső

 

Szomorú májusi eső
Csöndes, tétova;
Történelmünk huszárjának

Ázik a lova.

A végzet maga a profán

Földi maszkabál;

Üdvösséget Isten soha

Nem privatizál.

Visszakerül az egyszer már

Kirántott cölöp;

Megint csónakok húznak majd

A fejünk fölött.

Vigyorgó fellegek gyűlnek

A házak fölött;

Különbséget kéne tudni

Jó meg rossz között.

Elnyeli a tengert egy kis

Büdös pocsolya;

Szomorú májusi eső,

Csöndes, Tétova.

Megint vicsorog a kánon

Megint vicsorog a kánon;

Károg rózsaszín műágon.

Kezében feketelista,

Megmondja, ki milyen ista,

Ki a nem kompatibilis,

Kit kell gyűlölni holtan is.

Parancsait visszhangozza

Rövidlátó maflamarcsa,

Meg az összes kaméleon,

Hátha jut majd újabb zseton.

Mint egy rút, lila rémálom,

Megint vicsorog a kánon.

Platón legutolsó napján

Platón legutolsó napján

Egy esküvői lakomán

Szétnézett még utoljára.

A vőlegényre, arára

Utolsó pillantást vetett.

"Nagyon boldogok legyetek!

Mielőtt Istenhez megyek,

Áldásom rátok, gyerekek!

Köszönöm, hogy itt élhettem,

Hogy barátotok lehettem,

S hogy mielőtt most távozok,

Még szerelmespárt láthatok!"

Ez volt az utolsó beszéd;

Platón lehunyta a szemét

Élete utolsó napján

Egy esküvői lakomán.

Doktrínák uralta világ

Doktrínák uralta világ;

Szögletesre nőnek a fák.

Sunyi globalista elvek

Agylágyító habot vernek,

Hogy majd a cenzúra-kánon

Uralkodjon a világon.

Mint hatalmas fekete lyuk,

Szippant be házat és kaput,

S mint felhúzott bábu-köteg,

Vígan menetel a tömeg.

Egységes, csúf szappanvigyor;

Mid a kánon után lohol.

Egységesen, mindenáron;

Egy világrendszer,

Egy kánon.

De jó, hogy én kívül vagyok,

Míg élek, 

Kívül maradok.

Ha Isten úgy dönt, meghalok,

Akkor is kívül maradok.

Mostantól visszafogottan

Mostantól visszafogottan.
Bármi történik,

Nyugodtan.

Még élek,

Ameddig élek;

Éltem már hatvannégy évet.

Vén rezignált hajnalokon

Sejtelmes sötétség oson.

Május van.

Tavasz és

Béke;

Mohácsnak épp ötszáz éve.

Bármi történik.

Nyugodtan.

Higgadtan.

Visszafogottan.

Boldogasszony régi népe

 

Boldogasszony régi népe

Ki tudja, hány ezer éve

Élt 

Békében,

Biztonságban;

Egy régi Európában.

Aztán jött a harag napja,

Megjött Indo-Európa,

A harcos istenek népe,

Velük ért véget a béke.

Boldogasszony régi népe

Itt van már sok ezer éve,

S a mérhetetlen éjszakát

Elrejtőzve vészelte át.

A nyelvünkben maradt élve

Boldogasszony régi népe.

Csökkent módú májusnapon

Csökkent módú májusnapon,
Hideg szélben,

Hallgatagon.

Minden felszín jön-megy,

Fecseg;

Minden klenódium recseg.

Közhely-mantrák vicsorognak,

Vén dogmák dolgozni fognak.

Az út végén kanyar lehet,

Valahová biztos vezet.

Ateizmus ágál frissen;

Valahol hallgat

Az Isten.

Hideg szélben,

Hallgatagon;

Csökkent módú májusnapon.