2026. október 31., szombat

Késő őszi csípős hideg





Késő őszi csípős hideg;
Kerül Jövő,
Ha lesz kinek.

Százával hulló levelek;
Zsákutcából van rengeteg.

Pompás őszi színparádé;
Élénk,
De nem csiricsáré.

Emberséges Jövő titka;
Legyen
Egyszerű és
Tiszta.

Abszurd, műanyag vízió
Helyett fényes
Tradíció.

Kellenek
Szerelmek,
Hitek;
Késő őszi csípős hideg.

2026. október 30., péntek

Ősz mereng az elmúltakon





Ősz mereng az elmúltakon;
Nincs örök földi hatalom.

Az ostoba változások
Vége talán
Lövészárok,

Talán abszurd, buta nyomor.
Ősz arca
Sejtelmes,
Komor.

Majd egy újabb
Ősz egykoron
Mereng
Jövő elmúltakon.

2026. október 29., csütörtök

Októberi szerelmes napok





Októberi
Szerelmes napok,
Imádom, hogy 
A férjed vagyok.

Imádom, hogy
Veled ébredek,
Hogy mindennap
Veled lehetek.

Amíg élek,
Férjed maradok;
Októberi
Szerelmes napok.

2026. október 28., szerda

Októberi csendességben





Októberi csendességben
Apró múlt-felhők az égen.

Reményeink fenn
A Hegyen;
Itt lenn tipródik a Jelen.

A Jövő Isten ölében,
Fenn
Az égi sekrestyében.

Varjúvá lett minden izmus;
Károg a determinizmus.

Hangos minden, ami beteg,
Üléseznek a végzetek.

Ma minden Szabad Akarat
Derűs arccal otthon marad,

Mosolyog Boldogság-gyermek,
Virulnak 
Örök Szerelmek.

Mosolyog Isten
Az Égben;
Októberi csendességben.

2026. október 27., kedd

Októberi szép napok





Októberi szép napok,
Sokaknak már vén vagyok;
De az Élet
Számomra is
Tükörfényesen
Ragyog.

Októberi holnapok,
Félénk jövendő vacog;
Pesszimista jóslattömeg
Árnyék mögött
Sompolyog.

Októberi tegnapok,
Múlt ösvénye kanyarog;
Száz emlék
Ezer emlékkel
Karonfogva
Andalog.

Októberi hajnalok,
Fagyos köd gyomra korog;
Idő-állítgatós végzet
Sötét képpel
Háborog.

Októberi nappalok,
Az öreg Nap mosolyog
Udvarias napsugarak
Fáradt népe
Vánszorog.

Októberi alkonyok,
Vén Föld-otthonunk forog;
Valahol az Időn kívül
Vén Hallgatag
Ácsorog.

2026. október 26., hétfő

Októberi mítoszködök





Októberi mítoszködök;
Minden Felelősség örök.

A globalizmus regnálhat,
Országokat bedarálhat,

De
Lelkekhez kulcsa nincsen,
Oda nem jut más, 
Csak Isten.

A tömeg lélekben facér,
Egy féligazságot sem ér.

Októberi mítoszködök;
Az Idő sohasem zörög,

Csak megy.
Meg nem áll,
Nem is fut,
Hatalmakkal nem köt alkut.

Kétségbeesni nem szabad,
Marad a Szabad Akarat,

S minden
Felelősség
Örök;
Októberi mítoszködök.


2026. október 25., vasárnap

A Nemzeti Emlékezet






A Nemzeti Emlékezet
Engem félre sose vezet,

Akkor se, ha ezt harsogják
Múlandó filozófiák.

Én egy büszke magyar vagyok,
S míg élek, az is maradok.

A jelenlegi tévtanok
Némelyike arról makog,

A Hazaszeretet hektikus,
Meg antidemokratikus.

Az ostoba tézis nem új;
Bolond lukból bolond szél fúj.

Előzményét énekelte
Régen Metternich rendszere,

Meg a "nagy demokratikus"
Élenjáró elvtárs-kurzus.

Rossz hatalom nem kedveli,
Hogyha Hazáját szereti

Továbbra is a
Hű Magyar,
Mivel akkor
Élni akar.

Amúgy is rossz az érvelés,
Mert az alapja: tévedés,

Érzelem és politika
Nem tartozik egy akolba,

Egymással nem is beszélnek,
Más dimenzióban élnek.

Hogyha demokrata vagyok, 
Attól jó magyar maradok,

De mi a demokrácia?
A mai bürokrácia

Jelentését torzítaná,
Az anyja se ismerne rá.

Bár Platón nagyon utálta,
Viszont jól definiálta,

Az ő szavát elfogadom,
És népuralomnak tartom,

Nem a tőke uralmának,
S globalizmus hatalmának.

Magyar demokrata vagyok,
Békét,
Nyugalmat akarok,

Hazát,
Ahol élni lehet,
Baráti szomszéd népeket,

Ahol nincs nyomor, se zavar,
Ahol gyarapszik a Magyar,

Ahol minden épül-szépül
Globális őrültség nélkül.

Engem bizony ide vezet
A 
Nemzeti
Emlékezet.






2026. október 24., szombat

Derűs októberi napon





Derűs októberi napon
Jó az otthonomban
Nagyon.

Itthon vagyok napsugárban,
Meg Anikóm mosolyában.

Leszedtük a kis körtefát,
Most már dolgozgatunk
Tovább.

Anikót boldogan látom,
Tovább írom tanulmányom.

Nyugodtan,
Boldogan
Élek;
Isten áldása
Az Élet.

Élek és 
Szeretek
Nagyon;
Derűs októberi napon.

2026. október 23., péntek

Október 23.









Annak idején megmozdult 
Az Ország
Pokolra szálltak bolsevista dogmák,
Tömeg gyűlt,
Tankok égtek szerteszét,
Érezte végre erejét
A Nép.

Fonnyadni kezdett
Eszme-bolondgomba,
Bálványos dőltek
Halálos halomba,
Vér folyt az utcán,
Ablakon, falon;
Megreszketett a 
Gyáva hatalom,
A populizmus-kürtök berekedtek;
Becsületük lett,
Bizalmuk,
Hitük
Hétköznapi, egyszerű embereknek.

Fönn az Ég néma,
Szürke vagy azúr;
De lenn továbbra is
"A víz az úr".

Bőghet a mindenkori hatalom
Populizmust 
Vagy nacionalizmust,
Állandóan eltéveszti a Ritmust,
Nem ismeri, és nem érti a virtust,
Hiába süketít, némít, vakít;
A víz az úr,
Isten mindig
A Nép között lakik.


2026. október 22., csütörtök

Késő őszi este - Veled




Késő őszi este
Veled,
Ragyog csodálatos
Szemed,
Tesz-vesz drága
Kicsi
Kezed;
Érzem
Áldott
Szereteted.

2026. október 21., szerda

Etelköz




Etelköz -
Mi a szösz?
Őstörténet
Elvarázsolt
Földje fölött
Griff köröz.

Atelk kuzu;
Rőt horpaszú
Rókát fogyaszt
A huhogó
Vén uhu.

Atelkuzu;
Nagytobozú
Karácsonyfa
A pusztában
Díszek nélkül
Szomorú.

Ateluzu;
Vastag húsú
Örömlány
Az erdőszélen
Azt képzeli,
Miatta lesz
Háború.

Etel kaj kuzu
Ha tetszik,
Ha nem tetszik,
Mi az a kaj?
Ugrándozik,
Mint valami
Idegbajos
Kenguru.

Atel kaj kuzu;
Megint a kaj,
Ezzel mi baj?
Ez aztán az összes többi
Doktrínákra
Nyelvészeti
Lendülettel
Frászt hozu...

Hogy lesz ebből
Etelköz?
A forrás
A tudományos
Fantázia
Világában
Csak eszköz?

Szegény,
Szegény Etelköz...
Volt vagy
Nem volt?
Van
Vagy csak lesz,
Vagy talán már 
Nem is lössz?

Etelköz
Nem födöz,
Néhai Konstantin bátyánk
Ezzel a nagy ötletével
Minden zsenit
Leköröz.

Ez csak 
Nála terem,
Etelközről
Rajta kívül
Senki más se
Mondott semmit,
Senki 
Nem is említette
Sohasem.

Etelközre száll a gőz,
A tudomány vízzel főz,
Saját kicsi világában
Doktrínákra támaszkodva
Előbb-utóbb
Mindig győz.

Etelköz -
Mi a szösz?
Őstörténet
Elvarázsolt
Földje fölött
Griff köröz.

2026. október 20., kedd

Panaszkodni rá nem érek





Panaszkodni rá nem érek
Addig vagyok,
Amíg élek.

Hatvannégy év a hátamon,
Már nem halok fiatalon.

Panaszkodnak élethosszat,
Akik miatt rosszra rosszabb.

Verseimet fészbúk tiltja,
Béget helyettük sok birka.

Európa oly tartomány,
Amilyet a furu kihány.

Rozsaszín lehet a harmat;
Belőlem sosem lesz gyarmat.

Ripacs hiába háborog,
Képét látva átkapcsolok.

Hülyeségre rá nem érek,
Amíg vagyok,
Addig élek.

2026. október 19., hétfő

Késő őszi csend-utakon





Késő őszi csend-utakon
Vigyáz ránk a vén
Nyugalom.

Lélekben nő csöndes
Erő,
Megnyúlik a múló
Idő.

Van áldott perc
Szeretetnek;
Az ostobák
Előzgetnek.

Túl odaát,
Fenn a
Hegyen
Figyel minket 
A Türelem.

Túlélő Szerelem oson
Késő őszi csend-utakon.

2026. október 18., vasárnap

Már közel negyven éve





Már közel negyven éve
Vagy számomra
Szerelem,
Otthon,
Béke;
Amikor újra látlak,
Mindig azt érzem:
Végre!
Hétköznapokban
Együtt emelkedünk
Az Égig,
Tartson soká!
Még legalább
Újabb negyven évig.

2026. október 17., szombat

Isten szeme meg se rebben





Isten szeme meg se rebben,
Nem vész el a részletekben.

Világvégét nem siettet,
Senkit láncon nem vezettet.

Nem retteg, és
Nem kiabál,
De -
A Rend mindig helyreáll.

Hosszú út van még előttünk,
Nem tudjuk, hogy honnan jöttünk,

De sejtjük, hogy hová tartunk.
Isten szeme mindig rajtunk.

Jól,
Szebben,
Erkölcsösebben;
Isten szeme meg se rebben.

2026. október 16., péntek

Letagadott hun rokonság





Letagadott hun rokonság;
Szegény kis megosztott ország.

Újraéledt török átok;
Neveltségbeli hiányok.

Saját vérét is tagadja,
Tótozza vagy románozza.

Szegénynek az esze pösze,
A máséhoz semmi köze,

De azt soha fel nem fogja,
Saját szégyenét harsogja,

Erkölcsileg beteg gyermek;
Örül, ha mások szenvednek.

Irigy bolsevik hadova;
Elmúlik-e majd valaha?

Ha magához tér az ország,
Megbocsát a hun rokonság.


2026. október 15., csütörtök

Hermész, a Lélekvezető











Hermész, 
A Lélekvezető
Váratlanul toppan elő,

És váratlanul tűnik el,
Ha úgy látja,
Még nem ő kell.

Kinek-kinek egy Ösvény jut,
De - millió a hamis út.

Önként felnézni
Az Égre,
Felnőni
Felelősségre.

Az Ige 
Lélekben támad,
Nem a médiából árad.

Isten türelme végtelen.
Vár ránk 
Örökké
A Hegyen,

Csak az Alázat
Elegáns.
Többségi elv?
Nem releváns.

Ha kell,
Akkor toppan elő
Hermész,
A Lélekvezető.

2026. október 14., szerda

Hűvös októberi napon





Hűvös októberi napon
Szeretek még élni
Nagyon.

Minden Öröm
Éber Álom;
Anikómat
Hazavárom.

Hogyha hallgatunk
A Szóra,
Minden perc
Egy Csillagóra.

Nem a sült galambra várni;
Jót keresni,
Jót találni.

Nem a véletlen szeszélye,
Nem anyag félrelépése,

Nem kivétel a szabályban,
Nem porszemek a világban.

Minden érzés sújt vagy 
Emel;
Egy gondolat sem veszhet el.

Létünk
Örök 
Idő-falon;
Hűvös októberi napon.

2026. október 13., kedd

Fiatalabb Dryas átka





Fiatalabb Dryas átka
Terpeszkedik a világra,

De a Régmúlt mégis rezdül,
Suttog az időn keresztül,

Már halljuk,
Mind nagyobb körben;
Halljuk immár
Egyre többen.

Romvárosok szerteszéjjel
Dacolnak idővel, széllel,

De a tudományunk főleg
Fiatalítgatja őket,

Mint rossz kupec a vén lovat,
Hátha jó balekre akad.

Még dacolnak az
Emlékek,
Bár a közönyös természet

Régóta emészti őket,
A végén mégis
Ők győznek.

Egyre hangosabb a szavuk;
Jövő épülhet
Általuk.

Lehull majd
Semmivé válva
Fiatalabb Dryas átka.

2026. október 12., hétfő

Nagy történelmi csőtörés





Nagy történelmi csőtörés,
Sok doktrína, erőlködés,

Nyakatekert elméletek
Takarják el a lényeget.

Az emberiség nem felnőtt,
Saját pénze fejére nőtt,

S folyton messiássá avat
Abszurd világuralmakat

Több mint egy évszázad óta,
És a torz megváltó-kvóta

Vinne mindent,
Ami Áldott,
S megzavarta a világot.

De az ember
Tisztessége
Sosem nézőpont kérdése.

Semmi más nem maradandó,
Csupán az Erkölcs
Állandó.

Nagy történelmi csőtörés,
De közeleg
Az Ébredés.


2026. október 11., vasárnap

Csöndes eső Ősz derekán





Csöndes eső Ősz derekán,
Mától hűvös a délután.

Balladát sugárzó szelek,
Velük komor jóslatsereg

Tölti a hétköznapokat.
Eső hull,
Az Idő szalad.

Buta profán baromságok
Uszítanák a világot

Önpusztító őrületbe,
Sót szórnának minden sebbe.

Sál kell a gonoszság ellen,
S megtartjuk magunkat
Becsben.

Tócsából nem lesz óceán;
Csöndes eső
Ősz derekán.

2026. október 10., szombat

Önmagát a Nap nem látja






Önmagát a Nap nem látja.
Nem igényli.
Nem is bánja.

Száját a Múlt ki nem tátja,
Önmagát nem magyarázza.

Jelen?
A Múlt hozománya,
S tán Jövő lesz a gazdája.

Anyagból Tudat nem éled;
A Lét titka tán
Az Élet.

A profán lét talán tükör,
Amely látszólag tündököl,

Valójában tanácstalan,
Véges,
Mégis határtalan,

Hogy miért, azt sose kérdi,
Ha meg választ kap, nem érti.

Az Ősz?
Fordított Kikelet,
Talán Rejtélyek sejlenek

Dekadens színpompájában,
Napsütés-dekoltázsában.

Profán Lét?
Tükör örökre.
Vajon mi rejlik mögötte?

2026. október 9., péntek

Minden Remény Őszbe van bezárva






Minden Remény
Őszbe van bezárva,
Visszafogott Nap 
Néz a világra.

Felhők fölött rossz
Siheder
Sztrátosz,
Díszzsebkendős rablókat
Ajnároz.

Felelőtlen globalista
Maszlag,
Úgy vigyorog,
Mint egy dohos asztag.

Önjelöltség Kígyónyelve
Szisszen,
A Tisztesség hallgat,
Mint az Isten.

Magán Szeretet:
Túlélés vára;
Minden Remény
Őszbe van bezárva.

2026. október 8., csütörtök

Őszbe hajó Boldogságban




Őszbe hajló
Boldogságban
Megértés terem,
Napról napra egyre mélyül
Minden 
Érzelem.

Évtizedek teltek. Régen
Nincsen ámítás;
Lágyan simogat bennünket
A Sacralitás.

Évtizedek napsugara
Lelkünkben ragyog,
Soha többé nem lehetünk
Újra kamaszok.

Őszbe hajló
Boldogságban
Újul az Erő;
Élni segíti egymást a
Férfi és a
Nő.

2026. október 7., szerda

A Pátosz nem jön magától





A Pátosz nem jön magától,
Dolgozni kell érte,
Isten nem ad boldogságot,
Akárki is kérje.

Isten senkinek sem lesz a
Szerencséje ácsa,
Pátoszának ki-ki maga
Lehet a kovácsa.

Aki irigyli, hogy másnak
Miben lehet része,
Az a saját
Boldogságát
Sem veheti észre.

Akinek lelkében sosem
Terem
Megbocsátás,
Annak számára talán nincs
Se Pátosz,
Se Áldás.

Pátoszt, Boldogságot soha
Nem tesznek a placcra,
Emberi lényeget senki
Nem vihet piacra.

Aki sosem tud másokra
Szeretettel nézni,
Azt a Boldogság sem fogja
Soha megigézni.

Aki nem tudja, hogy
Munka
A Boldogság ára,
Az ítéletnapig várhat
Isten csodájára.

Csak a Lelkünkben nőhet fel
Szeretet és
Béke;
A Pátosz nem jön magától,
Dolgozni kell érte.


2026. október 6., kedd

Egykor, Aradon






Egykor, Aradon
Egy gyáva hatalom
A bosszúvágyát fenékig kiélte,
A Bátorságot halálra ítélte,
Bosszút állt
Tizenhárom bátor tiszten,
Az ég sötét volt,
Hallgatott az Isten.

Egykor Aradon
Eső kopogott a várfalakon,
Ködös hajnal volt,
A napkelte nyírkos;
Meghalt a Hős és
Reszketett a gyilkos.

Egykor Aradon
Gyász vont ködöt az összes ablakon,
Nem tagadtak Istent, Hazát, sem elvet,
Bátran haltak meg,
Nem kértek kegyelmet,
Míg éltek,
Talán nem magyarok voltak,
De
Magyarokká lettek mind
A Holtak.

Feledni őket soha nem lehet,
Isten áldja meg
Az Emléküket;
Arad számunkra örök sírhalom,
Azóta tudjuk:
Ma sem különb 
A gyáva hatalom,
Mint
Egykor
Aradon.


2026. október 5., hétfő

Hatvanöt felé baktatva





Hatvanöt felé baktatva,
Ha akarom,
Minden adva.

Ha üres poharam fele,
Úgy nézek rá:
Félig tele.

Van jó 
Munkám,
Békességem,
Csodálatos Feleségem.

Ha mindennap gondok várnak,
Azok az Élettel járnak.

Még szépen kocog a batár,
Félig tele van a pohár.

Nem alkudva,
Nem feladva;
Hatvanöt felé baktatva.

2026. október 4., vasárnap

Állva maradok mindvégig






Állva maradok mindvégig,
Akármi kússzon az égig.

Megint gonosz változások
Repedt varjúcsőre károg,

Megint a képembe mászik,
Megint közeledni látszik,

Amitől régebben féltem,
Amit már sokszor megéltem,

Hogy garasos hétköznapok
Utálatos nyála csorog

Profán síkról a lelkembe,
Megint készülnöm kell erre?

Anyag-síkon csak őrület,
Onnan semmi jó sem jöhet.

Kell-e, hogy zavarjon engem?
Közben sokat öregedtem,

Már elég időssé váltam,
Hogy a sarat végig álljam.

Magamat meg nem tagadom,
S ha nincs tovább,
Elfogadom.

Akármi kússzon az égig,
Állva maradok.
Mindvégig.

2026. október 3., szombat

Archaicum Hungaricum




Archaicum Hungaricum;
Havas a fenyér,
Jól tenyésztett őstörténet
Jég hátán megél.

Archaicum Hungaricum;
Buja, mint a gaz,
Ha jól sulykolják az se baj,
Hogyha nem igaz.

Archaicum Hungaricum;
Az Urál körül,
A kamu őslakos rajtunk
Úgyse könyörül.

Archaicum Hungaricum;
Dogmatömkeleg,
Gátjain a valódi Múlt
Alig csepereg.

Archaicum Hungaricum;
Feketefenyő,
Doktrínán nehezen fog a
Villanyreszelő.

Archaicum Hungaricum;
Hamis ablakon
Néz a régmúltba helyezett
Szupertrianon.

Archaicum Hungaricum;
Öngyilkos szeszély,
De a valódi Csodához
Nem kell engedély.

Archaicum Hungaricum;
Majd letérdepel,
Hívője majd csodálkozik,
Hogy hihette el.

Archaicum Hungaricum;
A Múlt már dörög,
Időleges a hazugság
Csak Isten örök.



2026. október 2., péntek

Gyorsan múlik, ami hangos






Gyorsan múlik, ami hangos,
Nem érték, ami csak rangos.

Sült galambra sose várni,
Szekértáborba nem állni.

Hőbörgésre sose adok,
Vezérem - 
Magam maradok.

Bosszúvágy bennem nem zörög,
Soha senkit sem üldözök.

A Béke
Békét érdemel;
Ami másé,
Nem érdekel.

Minden nagy bálvány cafrangos,
Gyorsan múlik, ami hangos.

2026. október 1., csütörtök

Tizedik templomi évfordulónk





Huszonöt éve voltunk házasok,
Borús idő volt,
Fellegek vonultak,
Aztán hirtelen kisütött
A Nap.

Addig mindenütt elutasítottak,
Az mindig könnyebb, mint utánanézni.

Akkor tíz éve
Megroppant a jég,
Értünk tartottak
Ünnepi misét,
Együtt néztünk
Az oltárra,
Az Égbe;
S a templomban is
Egybekeltünk
Végre.

Este ünnepi mezt öltött
A Hold;
A két Kislányunk ajándéka volt.

Az emlék tíz éve köztünk pihen,
Akárki kérdi,
Örökké:
Igen.