Borús idő volt,
Fellegek vonultak,
Aztán hirtelen kisütött
A Nap.
Addig mindenütt elutasítottak,
Az mindig könnyebb, mint utánanézni.
Akkor tíz éve
Megroppant a jég,
Értünk tartottak
Ünnepi misét,
Együtt néztünk
Az oltárra,
Az Égbe;
S a templomban is
Egybekeltünk
Végre.
Este ünnepi mezt öltött
A Hold;
A két Kislányunk ajándéka volt.
Az emlék tíz éve köztünk pihen,
Akárki kérdi,
Örökké:
Igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése