Itt vagy most is körülöttem

Itt vagy most is
Körülöttem

A Te férjednek születtem.

Egymásért,

Egymásnak vagyunk,

Ez már a sokadik nyarunk.

A Varázsod egyre mélyül;

S a Szerelem sose vénül.

Jövendő lebeg fölöttem,

Amíg itt vagy körülöttem.

Szabad akaratok nyara

Szabad akaratok nyara;

Felhő fut az égen tova.

Napsugaras

Függetlenség;

Szerelemből sose elég.

Ameddig van célom, 

Tudom:

Nem kell éreznem a korom.

Isten és

Anikóm

Velem;

Terveimet véghezviszem.

Magyar vagyok,

Férj és

Apa;

Szabad akaratok nyara.

Per aspera ad astra

Per aspera ad astra,
Szállj igaz dal,
Magasra
Áradj szét 
A szárazföldre,
Óceánra,
Síkságra meg

Havasra.

Per aspera ad astra,

Ne nézz rangra,

Se kasztra,

Ne nézd,

Hogy az

Igaz Jövő

Mindig el van halasztva.

Per aspera ad astra,

Ne adj hamis malasztra,

Ne hagyd, hogy

Az értékeket

Előled befalazza.

Per aspera ad astra,

Ne ess dogmában hasra,

Ne szállj giccses palotára,

Se csiricsáré kasra.

Per aspera ad astra,

Ne félj, hogy nem sikerül,

Hogyha senki nem mer,

Akkor

Neked kell majd

Egyedül.

Per aspera ad astra,

Csillagúton előzni,

Most már a legyőzhetetlent

Kell

Örökké

Legyőzni.

Kertünkben sok kismadár

Kertünkben sok kismadár,
Élvezik, hogy itt 
A Nyár;
A legtöbbje
Évek óta
Itt lakik, vagy

Visszajár.

Hangos kis madársereg,

Fészkek feketéllenek,

Valamelyik 

Minden percben

Csipog,

Csacsog,

Csicsereg.

Kertünkben sok kismadár,

Itt lakik, vagy

Visszajár;

Tudom, hogy már

Irigykedik

Miattuk

Sok régi

Nyár.

Platón átlátott a szitán

Platón átlátott a szitán;

Bármit szólt sok köpcös titán

Felől hivatali nóta,

Akármit hazudtak róla.

Sok ezer éves a sablon:

Gonosz, aki nincs hatalmon,

De aki éppen kormányoz,

Mindig erkölcsi áldást hoz.

A hatalom ezt lihegte,

Platón egy szavát se hitte.

Csak abban hitt, amiben kell:

Valahol

Létezik

Isten.

Minden propaganda silány.

Platón átlátott a szitán.

Az Életet ma is járom

Az Életet ma is járom,

Örömömet megtalálom.

Hogyha "úri lócsiszárok"

Öntelt szája felém károg,

S undok médiaközhelyek

Manírjában rám nyekereg,

Hogy sokkal fontosabb nálam;

Legfeljebb vonom a vállam.

Életerőm,

Hitem,

Korom;

Hülyékkel nem vitatkozom.

Ballagok az 

Élet hátán;

Sok értelmes

Munka vár rám.

Van

Otthonom,

Drága Párom;

Az Életet ma is járom.

Újra visszaosont a nyár

Újra visszaosont a nyár
Fülig érő szájjal;
Június lepergett. Mától

Már július szárnyal.

Gyorsan újra felkötötte

Hőség-vitorláját;

Fújja már teli torokból

Rekkenő nótáját.

Szélben szálló öröm-rongyok

Most szegre akadnak;

Rejtélyek és válaszutak

Árnyékban maradnak.

Ásító nyugalom pattan

Minden reggel frissen;

Előbb-utóbb majd kiderül,

Mit akar az Isten.

Hazugságból katedrális

Hazugságból katedrális;

Hisz neki a nem normális.

Azt képzeli, informális,

Pedig csupán immorális.

Verbális vagy vizuális;

Soha nem lesz aktuális.

Körbevehet, mint a burok,

De hinni akkor sem fogok.

Nem is sejti, mit, miben vét

Nem éri a Hit lényegét.

Bőghet, akár a víziló,

Akkor is tudom, hogy csaló.

Sok emelet buta frázis;

Hazugságból katedrális.

Sunyi korban

Sunyi korban
Placcon táncol
Mindenféle förtelem;
Túlélhetjük, ha akad még
Tiszta,
Fényes

Érzelem.

Sunyi korban

Bölcsességet osztana

A kapcaránc;

Mosoly meg

Hit véd ellene,

Nem kell gépfegyver,

Se sánc.

Sunyi korban

A hatalom

Reggel-este

Hazudik;

Ügyelünk,

Ne jöjjön velünk,

Ne jusson

A kapuig.

Sunyi korban

Profán agyak

Záptojáson

Költenek;

Majd eltűnnek,

De maradnak

Hitek,

Napok

Kék Egek.

A Pátosz maga az Élet

A Pátosz maga 
Az Élet;

Nincs rá szabály, törvény, képlet,

Nem Isten, ember szeszélye,

Hanem a Lét fő törvénye.

Pátosz a

Biztonság,

Béke;

A Jó minden rezdülése.

Pátosz a Jó szeretete,

A Boldogság szükséglete.

Pátosz nélkül minden profán,

Holmi ateizmus-tanyán.

Pátosz a vágy,

A Szerelem;

Ünnepélyes Csend,

Kegyelem,

A Boldogság képessége,

A felnőtt felelőssége,

Pátosz 

A Hit,

A Születés;

A Kegyelemben létezés.

Pátosz együtt öregedni,

Hinni,

Törődni,

Nevetni.

Pátosz a csendes, szép halál,

Pátosz nélkül minden leáll.

Pátosz nélküli világban

Reményoszlató kocsmában

Profán nemhit farát rázza,

S amit nem ért, magyarázza.

Csak fogyasztás célok nélkül,

A profitszörny sose békül,

Vergődik világba vetve,

Mint jégtáblán barna medve,

Buta bálványoknak áldoz,

S halálában sincsen pátosz.

Doktrínákban pátosz nincsen;

Nem lesz polkorrekt 

Az Isten.

Az Isten sohasem téved;

A Pátosz maga

Az Élet.

Szent László király napja van

Szent László király napja van
A névünnepem;
Itt van velem
Múlt,
Jövendő,
Munka,

Szerelem.

Nagy hőség van.

Talán ma még

Isten is pihen;

Szent László király napja van

A névünnepem.

Semper avarus eget

Semper avarus eget;
Valami mindig fenyeget,
Fösvény sóhajt,
Mindent óhajt,
Nézi a szürke eget;

Semper avarus eget.

Semper avarus eget;

A kémény füstöt ereget.

Költséghatékony kobakban

Minden kell,

Semmi se lehet;

Semper avarus eget;

Semper avarus eget;

A fösvény gyalog lépeget,

Sok kiadás,

Szörnyű hatás,

A fátum senkit se szeret;

Semper avarus eget.

Semper avarus eget;

Felleg a város felett,

Boldogtalan gazdagságban,

Ateista gazdaságban

Semmire nincs felelet.

Semper avarus eget;

Semper avarus eget;

A profit nem Istentől ered.

Se háború,

Se versengés,

Az Üdvösséghez mind kevés;

Csak Béke kell, meg

Szeretet.

Semper avarus eget.

Margaritas ante porcos

Margaritas ante porcos;

Veréb rakétát nem hordoz.

Akinek van szeme-szája,

Akad filozófiája,

Kinek a rejtélyek tornyán,

Kinek hulladékhegy ormán.

Margaritas ante porcos;

A mennyország nem lesz kolhoz,

Közönséges utópia

Nem jut fel a Hegyre soha.

Margaritas ante porcos;

Becsület nem jár a korhoz,

Az akut megalkuvások

Sírjánál varjú se károg.

Margaritas ante porcos;

Világot szeretet gondoz,

Az Igazság útja vékony,

Isten nem költséghatékony.

Profán bálvány fel nem oldoz;

Margaritas ante porcos.

Lebutított erkölcsiség

Lebutított erkölcsiség;
Pácolt pulykát patkol a pék.

Kifestett tompor csalogat

Zászló alá hibbantakat.

A csöndesek eretnekek;

Jövőt drónok teremtenek.

Megmondják, merre kell menni,

Tilos lesz felnőttnek lenni.

Távol szürkén hallgat

Az Ég.

Lebutított erkölcsiség.

Hirtelen jött barbár hőség

Hirtelen jött barbár hőség
Forralja a fejeket;
Jó lenne mindig meglátni,
Hogy mi kell,
Meg mi

Lehet.

Hirtelen jött barbár hőség,

Szikkadás meg áradás;

Az Igazságnak sohasem kell

Zászlós felvonulás.

Hirtelen jött barbár hőség,

Eltűntek a fellegek;

A személyes felelősség

Bármikor

Csodát

Tehet.

Egyenlítői gleccserek

Egyenlítői gleccserek

Furcsa emléke szendereg

Fura lerakódásokban,

Meg tudós dolgozatokban.

"Hógolyó Föld"

Volt valaha;

Vagy valami más a nyitja?

Sokat tudunk?

Valamennyit?

Vagy még most sem tudunk

Semmit?

Nagyon okos birka béget

Sok elavult modernséget,

Közben dolgozik

A Buta.

Mindenki a maga ura,

Csak felelős nagyon kevés.

Nincs aratás,

Ha nincs vetés.

Sok túl okos modern elme...

Végtelen Isten türelme.

Szegény Tisztesség didereg;

Egyenlítői gleccserek.

"Életem hatvanötödik évében"

"Életem hatvanötödik évében"

Tovább élek,

Szerelemben,

Békében;

Nem tudom,

Isten még mit tervez velem;

Míg élek,

Céljaimat

Véghezviszem.

Isten helyettünk sosem dönt

Isten helyettünk sosem dönt,

Bírói palástot sem ölt.

Nem feszít hófehér lovon;

Nem érdekli a hatalom.

Sötét útra magunk mentünk,

Poklot magunknak teremtünk.

Isten támogat, ha hagyjuk,

Akkor is, ha megtagadjuk.

Hol anyag létre nem éled;

Önmagáért van

Az Élet.

Hol lárma vagy

Teremtő Csönd;

Isten helyettünk sosem dönt.

Hun titkok és avar titkok

Hun titkok és
Avar titkok;
Ki mit markol,

Meg ki mit fog.

Krónikáink talányosak.

Hunokról mondanak sokat,

Avarokról semmit soha,

Pedig mintha róluk szólna

A történeteik java.

Megértjük-e majd valaha?

Nem Urál,

Nem kerge fátum

Hanem egy régi szubsztrátum

Mélyén rejtőzik a

Múltunk;

Vagyunk, akik egykor voltunk,

De mégsem tudjuk, kik vagyunk;

Miért voltunk?

Mit akarunk,

Miért lettünk?

Miért élünk?

Mi lehet a 

Küldetésünk?

Mit tettek hozzá a hunok?

Mit hagytak ránk az avarok?

Már sok markol,

Mégy egy se fog;

Hun titkok és

Avar titkok.

Őrültségek idején

Őrültségek idején
Míg a Nap ragyog;
Férj vagyok és
Apa vagyok,

Az is maradok.

Hogyha minden fejre áll,

Állva maradok;

Férfi vagyok,

Magyar vagyok,

Az is maradok.

Sátánista blablára

Sose hallgatok,

Férjként,

Apaként,

Magyarként

Élni akarok.

Esőverte, bizonytalan nyárelő-napok

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok;
Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog.

Hőség meg hűvös eső közt

Ugrál az Idő;

Hol szorít,

Hol pocsolyában

Tocsog a cipő.

Görögtűznek tűnik minden

Lidércvillanás;

Hitetlent nevel

A Hitre

Hitetlen Tamás.

Tomboló sötét tüzek közt

Hol a kis

Parázs;

Zsákutcák rengetegében

A vékony

Csapás?

Sír a Múlt,
A Jelen hallgat,

A Jövő vacog;

Esőverte, bizonytalan
Nyárelő-napok.

Manus manum lavat

Manus manum lavat;
Lehet, amit szabad;
Kommersz lélek.

Hunyászkodás
Kis embert
Alattvalóvá

Avat.

Manus manum lavat;

Berendezés marad;

Ha jégkorszak jön

Sokat kell

Seperni

A havat.

Manus manum lavat;

Ürügy mindig akad;

Urambátyám-kapcsolatból

Mindig újabb

Megalkuvás

Fakad.

Manus manum lavat;

A vén Idő szalad;

Lávatóból

Sosem fogunk

Kihúzni

Sült halat.

Manus manum lavat;

Aki nem áll, halad;

Múlt után, vagy

Jövő elé,

Mindhiába

Építenénk

Falat.

Manus manum lavat;

Csöndes eső szakad;

A hatalom

Az Erkölcsnek

Gyakran üzen

Hadat.

Manus manum lavat;

Ami tapad, ragad;

Sok-sok közös

Kézmosástól

Kis banda is

Maffiává

Dagad.

Manus manum lavat;

Ami szakad, hasad;

Hiába a propaganda,

Ha valaki

Véletlenül

A "tilosban"

Matat.

Manus manum lavat;

Ami kacat, kacat;

Majd az Idő

Kideríti,

Amit a brancs

Mindhalálig

Tagad.

Seton-Watson a pokolban

Seton-Watson a pokolban,

A fő protokoll-bugyorban

Luciferrel azon röhög,

Hogy mint propaganda-ügynök,

Hány városnak díszpolgára,

Hányan adtak a szavára,

Ő Odüsszeusz rokona,

A hazugság Homérosza

Nem is akármilyen fokon:

Az életműve:

Trianon.

Nagy büszkén,

Sátáni torban

Seton-Watson

A pokolban.

Aczél György elvtárs idején

Aczél György elvtárs idején

Bőgött a haladó tehén.

A világ közepén árok,

Mi voltunk a haladárok,

S a reakció odaát;

Így vittük az eszmét tovább.

Éltünk marxi bölcsességgel,

Magas éggel,

Három T-vel,

És a cenzúra plajbásza

A nép érdekét szolgálta.

Rohannak az évtizedek,

Rendszerváltó kecske mekeg,

S úgy bőg a haladó tehén,

Ahogy Aczél György idején.

Eszme-sivatagban járva

Eszme-sivatagban járva

Delfinnek tűnik a cápa.

Az önpusztító értelem

Agyában végzet-kép terem,

S ha a szirén-dalra figyel,

Majd önmagát puszítja el.

Globalista kanördögök

Falkája sztrátoszban röhög,

Világuralomra készül,

Ami doktrínákból épül,

Dörög minden érték ellen,

És így okoskodik fennen:

"Add fel mind magad, kisember,

Mert a végzet jobbat rendel,

Nálad a saját helyedre,

Dogma-gyógyszereid vedd be,

Aztán gyorsan dőlj a sírba,

Számodra ez van megírva."

Igazi szuverenitás

Alá vermet dogma nem ás,

Akik ostobán szavaznak,

Előbb-utóbb észbe kapnak,

És a globalista konda

Elkullog majd a pokolba.

Egyre drágább lesz

A Drága

Eszme-sivatagban járva.

Gutta cavat lapidem

Gutta cavat lapidem,
Nem hatalom kell nekem;
Hogy az Isten a túlerőt támogatná,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Tudom, hol van a helyem;

Amíg élek,

Céljaimat

Nem adom fel

Sohasem!

Gutta cavat lapidem,

Rohan az Idő velem;

Hogy Isten mindent elrendelt már előre,

Nem hiszem!

Gutta cavat lapidem,

Minden olyan, amilyen;

Vénségemre hódoljak meg

A kánonnak?

Nemigen!

Gutta cavat lapidem,

Nem hátrálok sohasem;

Úgy sejtem, hogy az Istennek

Még terve lehet

Velem!

Boldogasszony a Nyárban van

Boldogasszony a Nyárban van;
Ahogy régen,

Talányosan.

Nyári hajnalokban suhan

Fejünk felett

Varázsosan.

Mosolyog,

Magához emel,

Tudja, hogy nem felejtjük el.

Ateizmus, ha komorlik,

Addig vár, míg el nem múlik.

Hogyha idegen hatalom

Szennye ül a nyárfasoron,

Könnyedén megrázza magát,

S int felénk:

"Mindig van tovább!"

"Minden bitorló elzörög,

A hazugság sose örök."

Bármilyen kevesen vagyunk,

Mindig a népe maradunk.

Megifjodik minden

Nyárral;

Eltársalog a vén fákkal.

Ma is hozzánk szól a hangja,

Hallja is,

Aki akarja.

Jégkorszak-kérdőjel

Hogy tol a jégpajzs sziklákat fel a hegy tetejére?

Pápaszemes tudomány tán maga sem hiszi el.

Atlantiszt nem kell siratni

Atlantiszt nem kell siratni.

Ő fog majd koszorút rakni

Még sok "modern" hisztéria

Elhanyagolt sírjaira.

Atlantiszt bárhogy tagadják,

Elpusztítani nem tudják.

Atlantisz még mindig ott van

Az abszolút fősodorban,

S - míg a dogmák elhullanak,

Mindörökre ott is marad.

Él, ami

Ma is tud hatni;

Atlantiszt nem kell siratni.

Isten lényege

Isten lényege állandó erkölcsi világrend;

Fix pont Ő egyedül, minden más relatív. 

Csak passzív rezisztencia

Csak passzív rezisztencia

Kell a provokációra.

A sértés akár százezer,

Még egy választ sem érdemel.

Hogyha a sátán ünnepel,

Aki látja, forduljon el.

Ha rózsát játszik a dudva,

Az ablak is legyen csukva.

Nem harcolni,

Nem is félni;

Hallgatagon továbblépni.

Ha valaki dühöng,

Ha fél;

A provokáció megél,

Akkor sose hagyja abba,

És puffad egyre nagyobbra,

De ha nem törődünk vele,

El fogja vinni a fene.

Minden provokációra

Csak passzív rezisztencia.

Szerelemmel körülvéve

Szerelemmel körülvéve;
Szeretet,
Nyugalom,

Béke.

Jobb évek és rosszabb évek;

Csak Anikó miatt élek.

Egymásba jól kapaszkodva,

Egymás kezét

Holtig

Fogva.

Szeretet,

Nyugalom,

Béke;

Szerelemmel körülvéve.

Trianon bűze

Orrfacsaró bűzét nyögtük frissen Trianonnak;

S száz év múlva se lett kellemesebb a szaga.

Kora nyári hitetlenség

Kora nyári hitetlenség;

A végzet nem kedves vendég.

A nyár a lelkünkben kutat.

Vajon milyen utat mutat?

Vigyorgó Trianonokat,

Vagy pökhendi Mohácsokat

Hagy örökül maga után?

Elárul bennünket talán?

Nyár is lesz, vagy csupán hőség?

Kora nyári hitetlenség.

A Mars és Jupiter között

A Mars és Jupiter között

Egykor valami őrködött.

A tudomány latolgatja;

Hol állítja,

Hol tagadja.

Mi történt, és mi változott?

Mi maradt meg?

Mi távozott?

Úgy tűnik, nem tettük zsebre.

A földtengely miért ferde?

Ami volt, régen húlt helye,

Talán Atlantisz végzete.

Valami egykor eltörött

A Mars és Jupiter között.

Trianoni hazug elvek

Trianoni hazug elvek

Igazzá mára se lettek.

Erkölcsi hajótöröttek

Békét teremteni jöttek,

De hiányzott a humánum;

S készült egy nyegle diktátum.

Intrika volt az alapja,

Meg Benes becsületszava.

Konföderáció kéne;

Sok nép közt

Egyetlen

Béke.

Jó hazajönni Hozzád

Jó hazajönni Hozzád
Nap éget, vagy
Eső csöpög;
Jövök,
Jövök,
Hazajövök;
Már menet közben örülök,
Hogy tüstén újra látlak,
Újra karomba zárlak;
Megpuszilom drága, Kedves
Orcád;
Jó hazajönni

Hozzád!

Mosolyod igézetében

Mosolyod igézetében
Közel negyven éve;
Mosolyodban
A Boldogság,
Szerelem és

Béke.

Mosolyod igézetében

Rejtőzik

Az Élet;

Amíg a mosolyod igéz

Mindig

Tovább

Élek.

Május végső napjaiban

Május végső napjaiban

Patt van az égi partiban.

Eső jönne, 

De mégse tud;

Végzet futna, 

De mégse fut.

Tudományos szemek nézik,

Most is a látszatot értik.

Ezer hamis heuréka,

Tele van vele a téka.

Isten talán csak halogaz,

Telefont sose nyomogat.

De ami áll,

Mégis rohan;

Május végső napjaiban.

Tök ulti megy hetes nélkül

Tök ulti megy hetes nélkül;

A zöld alsó sose békül.

Negyven meg húsz van odaát,

Mégis megy a parti tovább.

Rekontra jön a kontrára;

Drágább lesz a rezsi ára.

Mocsárvárosi kibicek

Minden ígérete biceg.

Lila műpillával lesnek;

Aláhívnak a tízesnek.

Vén Tímár fog szólni végül;

Tök ulti megy,

Hetes nélkül.

Két tízentúli kutyusunk

Két tízentúli kutyusunk,
Zoe és Mira;
Egyik se tudja, hogy ő már

Rég nem kiskutya.

Tizedik évét mindkettő

Betöltötte rég;

Mégis tudnak játszani és

Lelkesedni még.

Állandóan rajtunk függő 

Kis tekintetek;

Csupa hűség,

Ragaszkodás,

Csupa Szeretet.

Zoe! Mira!

Tőletek is

Szép az életünk!

Jó, hogy vagytok!

Maradjatok

Sokáig velünk!

Platón csak magában nevet

Platón csak magában nevet;

Látványosságot nem szeret.

Nem a cirkusz az otthona,

Hanem a filozófia.

Csak mosolyog talányosan,

Túlzásokba sose zuhan.

Ért gesztusból,

Igaz szóból;

Tirannusnak sose hódol.

Ha propaganda igézi;

Csak gúnyos mosollyal nézi.

Megostromolják az eget?

Platón csak magában nevet.

Megmaradtunk a Tavaszban

Megmaradtunk a Tavaszban
Közel negyven éve;
Azóta is szerelmesen
Nézünk fel

Az Égre.

A Szerelem nem hajlandó

Változni a testtel,

Meghittebb és bölcsebb lesz, de

Öregedni restell.

Évtizedek,

Őrültségek

Szerte rohangálnak;

Mi maradunk

Szerelmes és

Boldog

Házaspárnak.

A Május mindent elvisel

A Május mindent elvisel,

Nem is küzd soha semmivel.

Tavasz zsong,

Gólya kelepel;

Boldog nyugalomra nevel.

A háttérben nagy egomán

Pózol sánta kehes lován,

Új uraság megy a bálba,

Régi uraságot váltva,

Bosszú-birka bőszen béget,

Bosszú-hóhér múltat éget.

A régi  volt jóval hosszabb,

Ez meg talán - sokkal rosszabb.

A bajtömeg majd megrohan,

De most még mindig 

Tavasz van.

Virágzik,

Süt a Nap,

Élek;

Hozhat még jót is 

Az Élet.

Sosem cserélnék senkivel,

A Május mindent elvisel.

Te vagy a létem célja és oka

Te vagy a létem
Célja és

Oka.

Szemedbe nézni mindennap

Csoda;

Boldog vagyok, 

Mert nem hagysz el

Soha.

Személyes szuverenitás

Személyes szuverenitás;
Szerelem,
Munka, 

Alkotás.

A peremvidéken állni,

De mindent felülről látni.

Kint ébrednek bajok, gondok,

Triumfálnak a bolondok.

Nem kell anyagelvű csődör,

Lelke nincs, az agya kőből,

Nem kell ateista jérce,

Csak Isten marad a mérce.

Ezután sincs megalkuvás;

Személyes

Szuverenitás.

A Szerelem fedélzetén

A Szerelem fedélzetén
Mindig kormányos

A Remény.

Ha alattomos viharok

Undok szótömege ropog

Az ostoba külvilágban,

Megtart a helyes irányban.

A zátonyokat kerüli,

Az átjárókat megleli

Közel negyven esztendeje.

Élünk

Általa és

Vele.

Újabb vihar készül máris,

Szükség lesz rá ezután is.

Drága Kicsi Feleségem!

Míg vagy,

Élhet 

A Reményem.

Kormányos marad a Remény

A Szerelmünk fedélzetén.

Nyugtalan májusi éjben

Nyugtalan májusi éjben

Reszket a vén Hold az égen.

Milliárd éves tévutak

Felé hullócsillag mutat.

Sötét utca áram nélkül;

A világ pusztul vagy épül?

Mindez megtörtént már?

Régen;

Nyugtalan májusi éjben.

Hőbörgő majomemberek

Hőbörgő majomemberek

Bömbölnek hülyeségeket.

A Tisztesség szamárháton,

Bosszú-ripacs szabadlábon.

Üres síron száraz mirtusz;

A Palota helyén cirkusz.

Celebek koncra csődülnek,

Balekok megdicsőülnek.

Hazugságot nem rejt festék;

Ünnepel a kicsinyesség.

Tombol minden szökött beteg;

Hőbörgő majomemberek.

Negyedik évtizedünkben

Negyedik évtizedünkben
Mindig

Mindig Szerelemben.

A Szerelmünk

Velünk virul,

Amíg élünk,

El nem csitul.

Köröskörül emlékrajok

Áldott szép orcája ragyog.

Mindig

Mindig szerelemben;

Negyedik évtizedünkben.