A Szerelem fedélzetén

A Szerelem fedélzetén
Mindig kormányos

A Remény.

Ha alattomos viharok

Undok szótömege ropog

Az ostoba külvilágban,

Megtart a helyes irányban.

A zátonyokat kerüli,

Az átjárókat megleli

Közel negyven esztendeje.

Élünk

Általa és

Vele.

Újabb vihar készül máris,

Szükség lesz rá ezután is.

Drága Kicsi Feleségem!

Míg vagy,

Élhet 

A Reményem.

Kormányos marad a Remény

A Szerelmünk fedélzetén.

Nyugtalan májusi éjben

Nyugtalan májusi éjben

Reszket a vén Hold az égen.

Milliárd éves tévutak

Felé hullócsillag mutat.

Sötét utca áram nélkül;

A világ pusztul vagy épül?

Mindez megtörtént már?

Régen;

Nyugtalan májusi éjben.

Hőbörgő majomemberek

Hőbörgő majomemberek

Bömbölnek hülyeségeket.

A Tisztesség szamárháton,

Bosszú-ripacs szabadlábon.

Üres síron száraz mirtusz;

A Palota helyén cirkusz.

Celebek koncra csődülnek,

Balekok megdicsőülnek.

Hazugságot nem rejt festék;

Ünnepel a kicsinyesség.

Tombol minden szökött beteg;

Hőbörgő majomemberek.

Negyedik évtizedünkben

Negyedik évtizedünkben
Mindig

Mindig Szerelemben.

A Szerelmünk

Velünk virul,

Amíg élünk,

El nem csitul.

Köröskörül emlékrajok

Áldott szép orcája ragyog.

Mindig

Mindig szerelemben;

Negyedik évtizedünkben.

Borongós májusi estén

Borongós májusi estén
Elállt az eső,
Hallgatag az éj, a roppant

Sötét szemfedő.

Hűvös illatokat áraszt

A vén éjszaka;

Rejtély volt és rejtély marad

Az Élet maga.

Végigjárjuk kudarc, remény

Igen sok fokát;

Akad cél, amíg az Isten

Bennünk él tovább.

Újra csak eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,
Sose lesz ötlábú a ló;
Globális lelkiismeret
Olcsón eladó.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Bölccsé vált az összes tahó,

Aki szavukat nem hiszi,

Biztosan csaló.

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Zátonyra futott a hajó,

Ostoba változást venni

Jó drágán,

De jó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

A pénz megint mindenható;

Minden privatizálandó!

Vihog a manó!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Nagy zakót szabott a szabó;

Ripacsok bonvivánkodnak,

Sok lesz az adó,

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Tulipánt játszik a bagó;

Rossz embernek hízelegni

Akkor se való!

Eb ura fakó!

Újra csak eb ura fakó,

Majd áradni fog a Sajó;

Valóságra ébred majd sok

Hülyeség-lakó.

Eb ura fakó!

Stupidium hungaricum

Stupidium hungaricum,
Táncot jár a delírium.

Stupidium hungaricum,

Triumfál a baktérium.

Stupidium hungaricum,

Elvész minden princípium.

Stupidium hungaricum,

Megint újra létminimum.

Stupidium hungaricum,

Ez még csak a prelúdium.

Jönnek újabb idő-hosszak,

Velük egyre,

Egyre rosszabb.

Bezárult a jövő-ablak;

Vannak nálunk okosabbak.

Propaganda narkotium;

Stupidium hungaricum.

Atlantiszban is csalódtak

Atlantiszban is csalódtak
Néha nagyokat,
Ha rosszra fordult a sorsuk,

Tán könny is fakadt.

Ott is gaz között virított

A piros pipacs,

Ott is félrevezette a

Népet sok ripacs.

Ott is megdagadt a semmi

Óriásira,

Ott is sikert aratott a

Demagógia.

Ott is beláttak a dolgok

Mélységeibe,

Ott sem tudta sok ember, hogy

Túlélheti-e.

Ott sem volt a kapzsiságnak

Semmi nagy falat;

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Ott is voltak hazugságok,

Hullt a vakolat,

S aztán minden

Valamiért

Végleg

Megszakadt.

Atlantisz emléke

Jövőt,

Múltat tapogat;

Pedig ott is csalódtak ám

Néha nagyokat.

Atlantiszon is akadtak hülyék

Atlantiszon is akadtak hülyék.
Nem voltak jobbak, mint a többi nép,
Ott is voltak mindent jobbak tudók,

Magukra és másokra bajt hozók,

Nagyhangúak és

Felelőtlenek.

Nem istenek voltak,

Csak emberek.

Ha az egykori hülyék tömege,

Feltámadna, és közénk eljöhetne,

Nem volna rosszabb, se jobb semmiképp,

Tenné, amit a mostani hülyék;

A világmédia szavára itt

Megtagadná saját emlékeit,

Respektálná a hazugság szavát,

Feladná saját múltját,

Önmagát,

S a végzet árján sodródna tovább.

Ha hallaná, hogy

Atlantiszt,

Hazáját

Tagadja a globális média,

Elhinné, hogy nem létezett soha.

Tiéd az enyém

Tiéd az enyém,
Enyém a Tied,
Köszönöm, hogy
Nekem adtad
Az Életed;
Te vagy a Lét, a hit a Szerelem,
Köszönöm, hogy itt vagy velem.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

Vihar látta töprengések

Vihar látta töprengések;

Élnek,

Amíg tart 

Az Élet.

Amíg a Styxen ideát

Látunk valami ideát,

Amit követni érdemes,

Addig

Isten velünk

Kegyes.

Nem Acherón hullámzása

Vagy a tömeg ordítása

Nem is szegénység vagy bőség,

Egyedül a felelősség

Tanít a viharban élni,

Vagyunk, amíg tudunk félni.

Vihar látta töprengések;

Majd kiderül,

Mennyit érnek.

Esős májusi nap végén

Esős májusi nap végén
Tücsök ciripel,
Lassan leszáll az éjszaka,

Mint puha lepel.

Ami rossz, azt előbb-utóbb

Elfújja a szél,

Ami meg jó, amíg élünk,

A lelkünkben él.

Mindannyian tudjuk:

Isten sose adja fel;

Esős májusi nap végén

Tücsök ciripel.

Májusi esődallamok

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,
Tétován billeg a vén Nap,

Mint fogoly a priccsen.

Májusi esődallamok

Fáradt szava árad;

Komor szürke tavaszi ég

Szeme könnybe lábad.

Májusi esődallamok

Szállnak csikorogva;

Valami a felhők mögött

Vigyorog lappangva,

Májusi esődallamok
Panasszava szisszen,

Remélem -

Bármi a látszat,

Nem alszik az Isten.

Sarcasticum hungaricum

Sarcasticum hungaricum
Árnyékra vetődve;
Vállam vonom,

Semmit jót se nézek ki belőle.

Sarcasticum hungaricum

Mennydörög az ég is;

A biztonság

A nyugalom kéne azért mégis.

Sarcasticum hungaricum

Akár egy rossz álom;

Bármi legyen,

Megőrzöm a szuverenitásom.

Ugocsa non coronat

Ugocsa non coronat,

Még csak meg se nézi;

Kasírozott csirkecombra

Nem való a prézli.

Ugocsa non coronat,

Akárhogy nevetnek;

Ahogy régen, most is csak kell

Cirkusz a tömegnek.

Ugocsa non coronat,

Szikrázik a harmat;

Május van,

Tombol a tömeg,

Csak az 

Isten hallgat.

Szomorú májusi eső

 

Szomorú májusi eső
Csöndes, tétova;
Történelmünk huszárjának

Ázik a lova.

A végzet maga a profán

Földi maszkabál;

Üdvösséget Isten soha

Nem privatizál.

Visszakerül az egyszer már

Kirántott cölöp;

Megint csónakok húznak majd

A fejünk fölött.

Vigyorgó fellegek gyűlnek

A házak fölött;

Különbséget kéne tudni

Jó meg rossz között.

Elnyeli a tengert egy kis

Büdös pocsolya;

Szomorú májusi eső,

Csöndes, Tétova.

Megint vicsorog a kánon

Megint vicsorog a kánon;

Károg rózsaszín műágon.

Kezében feketelista,

Megmondja, ki milyen ista,

Ki a nem kompatibilis,

Kit kell gyűlölni holtan is.

Parancsait visszhangozza

Rövidlátó maflamarcsa,

Meg az összes kaméleon,

Hátha jut majd újabb zseton.

Mint egy rút, lila rémálom,

Megint vicsorog a kánon.

Platón legutolsó napján

Platón legutolsó napján

Egy esküvői lakomán

Szétnézett még utoljára.

A vőlegényre, arára

Utolsó pillantást vetett.

"Nagyon boldogok legyetek!

Mielőtt Istenhez megyek,

Áldásom rátok, gyerekek!

Köszönöm, hogy itt élhettem,

Hogy barátotok lehettem,

S hogy mielőtt most távozok,

Még szerelmespárt láthatok!"

Ez volt az utolsó beszéd;

Platón lehunyta a szemét

Élete utolsó napján

Egy esküvői lakomán.

Doktrínák uralta világ

Doktrínák uralta világ;

Szögletesre nőnek a fák.

Sunyi globalista elvek

Agylágyító habot vernek,

Hogy majd a cenzúra-kánon

Uralkodjon a világon.

Mint hatalmas fekete lyuk,

Szippant be házat és kaput,

S mint felhúzott bábu-köteg,

Vígan menetel a tömeg.

Egységes, csúf szappanvigyor;

Mid a kánon után lohol.

Egységesen, mindenáron;

Egy világrendszer,

Egy kánon.

De jó, hogy én kívül vagyok,

Míg élek, 

Kívül maradok.

Ha Isten úgy dönt, meghalok,

Akkor is kívül maradok.

Mostantól visszafogottan

Mostantól visszafogottan.
Bármi történik,

Nyugodtan.

Még élek,

Ameddig élek;

Éltem már hatvannégy évet.

Vén rezignált hajnalokon

Sejtelmes sötétség oson.

Május van.

Tavasz és

Béke;

Mohácsnak épp ötszáz éve.

Bármi történik.

Nyugodtan.

Higgadtan.

Visszafogottan.

Boldogasszony régi népe

 

Boldogasszony régi népe

Ki tudja, hány ezer éve

Élt 

Békében,

Biztonságban;

Egy régi Európában.

Aztán jött a harag napja,

Megjött Indo-Európa,

A harcos istenek népe,

Velük ért véget a béke.

Boldogasszony régi népe

Itt van már sok ezer éve,

S a mérhetetlen éjszakát

Elrejtőzve vészelte át.

A nyelvünkben maradt élve

Boldogasszony régi népe.

Csökkent módú májusnapon

Csökkent módú májusnapon,
Hideg szélben,

Hallgatagon.

Minden felszín jön-megy,

Fecseg;

Minden klenódium recseg.

Közhely-mantrák vicsorognak,

Vén dogmák dolgozni fognak.

Az út végén kanyar lehet,

Valahová biztos vezet.

Ateizmus ágál frissen;

Valahol hallgat

Az Isten.

Hideg szélben,

Hallgatagon;

Csökkent módú májusnapon.

Még mindig elvarázsolsz

Még mindig elvarázsolsz
Évtizedek óta
Mindennap újra,
Varázsolsz,
Ragyogsz.
Az élet útján
Lelkemmel
Kéz a kézben

Andalogsz.

Varázslatos közös élet,

Én is elvarázsollak

Téged.

Varázsolj még el nagyon sokszor,

Minden áldott nap.

Varázsolj el,

Amíg csak élek.

Date obulum Belisario

Date obulum Belisario;

Nemcsak Trója főterén áll

Trójai faló.

Aki rosszra vár,

Rosszabbra talál;

Állítólag a varjú is

Énekesmadár.

Date obulum, Belisario;

A vízesés tetejére

Nem megy a hajó.

Zöldellő levél

Akármit regél,

Egyszer lehullik, utána

Elfújja a szél.

Date obulum, Belisario;

Agymosottnak

A valóság

Sose látható.

Doktrínákban nincs Kegyelem

Doktrínákban nincs Kegyelem;

Üdvösség bennük nem terem.

Egyetlen doktrína-kánon

Sem terjed túl a profánon,

Mind szekere elé fogat

Betöretlen fogalmakat,

S a pusztán hajszolva őket

Azt képzeli, megelőzhet

Más doktrína-fogatokat,

S minden máson felül marad.

Mind magukat tartják szentnek,

A többit meg eretneknek.

Mindben ezer kérdés lehet,

De nincs igazi felelet,

Maradnak nyersen, mereven;

Doktrínákban

Nincs

Kegyelem.

Homérosz sosem alkudott

Homérosz sosem alkudott,

Talán egyszer sem hazudott.

Nem értjük, amit ránk hagyott.

Mi tudott, és

Mit nem tudott?

Mi Trójáé?

Mi az övé?

Mit rejtett el Trója mögé?

Odüsszeusz hol élhetett?

A modellje ki lehetett?

Hol élhetett?

Hol és

Mikor?

Az idők mélyén

Valahol?

Nekünk mi dolgunk van vele?

Mit jelent a története?

Homérosz sosem alkudott,

De talán valamit

Tudott.

Csak hatvan fölött látjuk át

Csak hatvan fölött látjuk át,
Nem minden a profán,
Hogy sehová sem juthatunk

Csak doktrínák nyomán.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy több 

A Létezés;

A tiszta Érzés többet ér,

Mint bármi érvelés.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy csak Lélek

"Halad";

Hogy emberi tulajdonunk

A Szabad Akarat.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy mennyi a világ;

Hogy itt csak kérdés létezik,

A Válasz 

Odaát.

Csak hatvan fölött látjuk át

A földi életet;

Már semmit sem számítanak

A profán közhelyek.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Mi igazán erős,

Hogy minden ember mindegyik

Másikért felelős.

Csak hatvan fölött látjuk át,

Hogy

Élni

Mit jelent;

Hogy milyen nagyon számít ránk

Az Isten

Odafent.

A kurta megint kapar

A kurta megint kapar,
Minden jövőkép fanyar;
Köpönyegforgatóknak kell

Tanácstalan zűrzavar.

Megint csöndes a magyar,

Nem tudja, hogy mit akar,

Hogy homályos változások

Vastag leple mit takar.

Már minden bolond hadar,

Kifenve minden agyar,

Merre vannak a zsákutcák?

Nem működik a radar.

Végzet, sátán mit kavar?

Balkanyar vagy jobbkanyar?

Talán befed majd bennünket

A múltra szálló avar.

Már minden lidérctűz ég,

Minden zúg,

Hallgat az Ég,

Ha meghalunk,

Legfeljebb majd

Megmaradnak a hülyék.

Eridanus-parti nyírfák

Eridanus-parti nyírfák;

Nem lett okosabb a világ.

Összezárultak a habok,

Phaethón többé nem ragyog.

Eridanus lomha sodra

Visz lefelé kanyarogva

Többé már nem a Nap felé,

A nagy kanyarba,

Lefelé.

Nyírfa-bánat,

Nyírfa-könnyek;

Soha többé nem lesz könnyebb.

Sokkal ostobább a világ;

Eridanus-parti nyírfák.

Amíg Hangod hallom

Amíg Hangod hallom,
Élek;
Amíg hangom hallod,
Élsz.
Míg vagy nekem
Sose félek;
Amíg vagyok,

Te se félsz.

Általad

Minden érzésem

Életkedvvé 

Lelkesül;

Ki vagy nekem?

Rajtad kívül

Ezt talán csak

Isten tudja

Egyedül.

A leginkább itthon élek

A leginkább itthon élek,

Itthon igazi

Az Élet.

Kint fullánkos eső csorog,

Hordók tetején ripacsok,

Nyúlós-nyálkás bosszúvágyak

Zabla nélkül szaladgálnak,

Bájvigyorog minden undok,

Okoskodnak a bolondok.

Múlt sötétül,

Jövő mállik,

Semmi sem, aminek látszik.

Itthon igazi

Az Élet;

A leginkább itthon

Élek.

Bajadér sifonér

Bajadér
Sifonér;
Nem kopasz a bolsevizmus,
Legfeljebb 

A haja gyér.

Bajadér

Banya-bér;

Némely 

Nyegle egyedeknek

Szájukon nő

Aranyér.

Bajadér

Kapanyél

Zsoldosokat igazolna

Ismeretlen

Csatatér.

Bajadér,

Sétatér;

Urambátyám rokonoknak

Úgyis mindig

Jut

Babér.

Bajadér

Svédacél;

Boldog, aki

Mindenféle hülye divat

Ellenére

Nem facér.

Bajadér

Kákabél;

Atom ellen

Ritkán szokott

Használni

A lándzsanyél.

Pléhvödör,

Rézcsöbör;

Dobbermannak érzi magát

Mindenféle

Hatökör.

Heveder

Kelepel;

Régi elvtárs

Megint újabb

Zászló alatt

Menetel.

Fityula

Frizura;

Sok kerge birka képzeli,

Hogy ő lett

A fríz ura.

Hófehér

Bajadér;

Sokára fog kiderülni,

Hogy a látszat

Mennyit ér.

Atlantiszi kultúrkánon

Atlantiszi kultúrkánon

Szétfoszlott, mint minden mákony.

Már látszott, hogy annyit sem ér,

Mint egy száraz diólevél,

De csak tátotta a száját,

S globalizált halandzsáját

Ontotta hátra-előre,

Hazára, vágyakra, kőre,

S tisztes összefogás helyett

Bitorolt el minden helyet,

De nem volt túlélő fajta,

Isten sem segített rajta,

Mikor eljöttek a vizek,

S elnyelte a sötét hideg.

Atlantisz majd újraépül,

De a régi kánon nélkül.

Nem volt egyéb, csak rossz álom,

Atlantiszi kultúrkánon.

Áprilisi lidércfények

Áprilisi lidércfények;

Sosem a látszat a lényeg.

Jöhet hideg,

Jöhet meleg;

Hiszékeny soha nem leszek.

Negédes gonoszság rebben

Minden hamis ígéretben.

A sátán, a "nem létező"

Majd lassacskán bújik elő.

Ad magára.

Előkelő.

Látszólag nem kötekedő.

Fényes út épül a porra,

Hogy utazhassunk - pokolra.

De hiába a fájdalom,

Erőt adhat a szánalom,

Mert a Remény sosem csekély,

S hátha mégis maradt esély.

Istenhez szól minden

Ének;

Áprilisi lidércfények.

Acherón-parti tavaszban

Acherón-parti tavaszban
Se nem gyorsan,

S nem lassan

Szembesül okkal az

Okság;

Tovatűnik a Magasság.

Csend üli meg a 

Hátteret,

Minden tavasz csak átmenet.

Fenn a jövő vágya fakó,

Lenn a végső vigasztaló.

Közel falak, moha, dudva,

Távol tavasz mit sem tudva.

Se nem gyorsan,

Se nem lassan

Acherón-parti tavaszban.

Végzetfolyam torz medrében

Végzetfolyam torz medrében

Rozsdaszínre vált az ében,

Az arany sárrá alakul,

A fehér szürkévé fakul.

A tömeg a fátum foglya,

De rabságát fel nem fogja.

Csillagtalan sötét éjben,

Végzetfolyam torz medrében.

Miattad élek

Miattad élek,
Érted,
Általad;
Minden percemmel
Téged 

Áldalak.

Te tartasz csak életben egyedül,

Tied vagyok kívül belül;

Melletted lebegek,

Mint torony fölott a vércse;

Nélküled régen nem lennék már

Füst se,

Hang se,

Lét se.

Tavasszal talán Isten megpihen

Tavasszal talán Isten megpihen;
Ősz fejét két vén tenyerébe ejti,
S elszunnyad az Idő mocsaras partján.
Felébredve tán az villan eszébe,
Miért nem engedi soha az ember,
Hogy segítsen rajta? Miért szalad
Rossz ateista doktrínák után?
Az Idő partján harmatos a rét,

Isten most megcsóválja a fejét.

Talányos tavaszhullámok

Talányos tavaszhullámok

Közt múlt és jövő szivárog.

A jelen szemében  könnyek;

Soha semmi nem lesz könnyebb.

Rövidülnak profán hosszak;

Triumfál a sokkal rosszabb.

Fogcsikorgatás,

Mint régen;

Biztonság már csak

Az Égben.

Felébred sok régi átok;

Talányos tavaszhullámok.

Szomorú tavaszi napon

Szomorú tavaszi napon
Sok holt remény,

Már puszta rom.

Kárörvendő szürke egek

Mögött nehéz jövő lebeg.

Mindent elsózott

A Szakács;

Jöhet még mohácsabb

Mohács.

Élni érték,

Vagy hasztalan;

Ahogy parancsolod,

Uram.

Lárma zúg,

Sivár, monoton;

Szomorú tavaszi napon.

Platón szép kétvilág-elmélete

Platón szép kétvilág-elmélete
Kevesen értik.

Talán senki se.

Hogy mi az Élet?

Mi a Létezés?

Kevés hozzá a profán érvelés.

Hétköznapi dimenzióban élünk,

S nem tudjuk, hogy

Magunk fölébe érünk,

Nem zörög a Létezés,

Nem is gagyog,

De Felelősségünk

Sokkal nagyobb.

Itt csak a látszat,

Ott meg

Az Erő;

Nem tudható,

De megérezhető.

Mindennek vége,

S örök 

Kezdete

Platón szép kétvilág-elmélete.

Álarcos bolsevik dogmák

Álarcos bolsevik dogmák

A levegőt hasogatják.

Szánalmas agymosott sereg

Saját vesztéért nyekereg,

A mérget lelkesen issza,

Osztályharcot hozna vissza.

Szellemi impotencia,

A vége meg:

Non est vita.

Tán hamar lehull az álca,

S minden önjelölt pojáca

Oda megy, ahova való.

Ál-trójai dogma faló...

Sír a tavasz,

Nyög a világ;

Álarcos bolsevik dogmák.

Szeretnék nyugodtan élni

Szeretnék nyugodtan élni,
Nem fillérezni.

Nem félni.

Idehaza,

Sehol máshol,

Világ-hülyeségtől távol,

De a Szerelemhez közel,

Ahol a Lét

Körbeölel.

Toronyóra lánccal nem kell;

Írni,

Élni

Szerelmesen.

Míg életem el nem évül.

Gonosz változások nélkül

Dolgozni,

Szeretni,

Élni;

Szeretnék

Nyugodtan

Élni.

Ágál a hamis messiás

Ágál a hamis messiás,
De az Isten hallgat;
Szegény hívei meg sasnak

Képzelik a varjat.

Üdvösség-ígéretekre

Buták állnak sorba,

Lelkesedve indulnának

Máris a pokolba.

Hangos propagandakocsi

Az utcákat járja;

Pénz-mozgatta mű-messiás

Balekjait várja.

De talán az egész ország

Nem lesz tőle kába,

Ágál a hamis messiás,

Remélem, hiába.

Pár nap, aztán úgyis vége,

A fene megette;

Kereshet majd a külföldi

Tőke mást helyett.

Viágkorok, világképek

Világkorok,
Világképek;

Tán a csillagok se vének.

Idő pihen fenn 

A Hegyen;

Minden Pillanat végtelen.

Minden kor egy újabb redő,

Szemét dörzsöli az Idő.

Míg a kürtöt meg nem fújják;

Megint újra,

Újra tovább.

Mindig új, meg újabb kezdet,

Tán mind ugyanoda vezet.

Csöndesek a régi körök;

Eddig minden részük örök.

Tenger, folyam, folyó, patak;

Messze még a

Vén Hallgatag.

Minden titok durva kéreg;

Világkorok,

Világképek.

Magyarság

Magyarság.
Az Isten adta.

Azé, aki elvállalja.

Egy érzelem,

Egy közösség;

Tán nehéz, de szép

Tisztesség.

Vízzé a vér sose válik;

Becsülettel

Mindhalálig.

Békében és 

Tiszta Hitben

Ezt kéri tőlünk

Az Isten.

Őrizzük,

El sose hagyjuk,

Becsülettel

Továbbadjuk.

Magyarságunk;

Isten adta,

Azé, aki elvállalja.

A Feltámadás másodnapja van

A Feltámadás másodnapja van,
Hetyke a Nap,

Tán locsolni rohan.

Ásít a felhő,

Feltámad a szél;

Hintázik a sok apró falevél.

Voltunk,

Vagyunk és talán

Létezünk;

Nem tudhatjuk, hogy hová

Érkezünk.

Nem tudhatjuk, hogy merre

Az út vége;

Csendes reménnyel nézünk fel

Az Égre.

Bennünk a

Titok

Diadalmasan;

A Feltámadás

Másodnapja van.

Húsvér szent napján - elmúlás előtt

Húsvét szent napján,
Elmúlás előtt,

Felhőgomolyok a házak fölött.

A vén körtefán pajkos gerlepár;

Egyszer majd másnak dalol a madár.

Újjászületés vagy 

Feltámadás;

Míg élek,

Nem lehetek soha más.

Virágtömeg tavasz nótáját fújja.

Majd nagyon neki kell gyürkőzni

Újra.

Össze kell rakni, ami eltörött;

Húsvét szent napján,

Elmúlás előtt.

Nagyszombaton kérem Tőled, Istenem!

Nagyszombaton kérem
Tőled,
Istenem;
Amíg élek,
Maradjon meg
Anikóm, s a

Szerelem.

Amíg élek,

Öntörvényű maradjak,

Hatalomnak közelébe se jussak.

Ami munkát magam elé kitűztem,

Éljek addig, hogy

Mind

Elvégezhessem.

Tartásom és

Munkakedvem

Mindhalálig meglegyen;

Nagyszombaton

Kérem

Tőled,

Istenem!

Nagypénteki kemény szélben

Nagypénteki kemény szélben

Üvölt a sok talmi érdem,

Harsog, ami csak piaci;

Csöndben térdel

Az Igazi.

Süt a Nap ünnepi 

Csöndben;

A Megváltás

A Lelkünkben.

Isten áldása már rajta

Azon,

Aki elfogadja.

Isten

Bennünk és

Felettünk;

Emberek

Általa lettünk.

Tavasz mosolyog kék

Égen;

Nagypénteki kemény szélben.