Hatvanötödik évemben

Hatvanötödik évemben

Nem hiszem, hogy van véletlen.

Hogy holt anyag titkot kevert,

S véletlenül életre kelt.

De hiszem: bennünk

A Lélek;

S a Lét törvénye

Az Élet.

Nem hiszek a hivatalban,

Süket kánon-hatalomban,

Individuális gőgben,

Világ-felelőtlenségben,

De hiszek 

Identitásban,

Hit

Szabad Akaratában,

Becsületben,

Tisztességben,

Hogy jóra való

Az Ember.

Nem hiszek a túlerőben,

Világprofit-keltetőben,

Hazug demagógiában,

Globális világkarámban,

Ahol összekevert népek

Lebutított nyája béget.

De hiszem:

Nemzetek, Népek

Egyszer majd felnőtté érnek,

S Múltat-Jövőt kézbe véve,

Lesz majd Jelen,

Lesz majd

Béke.

Nyári napon,

Békességben;

Hatvanötödik évemben.