Még ráterül a világra.
Régmúltunkon vén ködlepel;
Önmagunkat vesztettük el.
Szanaszét hatalmas nyomok,
De tudományunk toporog
Amnéziával megverve,
Dogmákkal elszigetelve.
Isten tán könnyeket hullat,
Mi meg tapodjuk
A Múltat,
Erkölcsünk elfakult festék,
Vezérünk a kicsinyesség.
Feloldoztatását várja
Fiatalabb driász átka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése